Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 37-48 az összesből: 68

Találatok


Huig de Groot, whom we know and venerate under the latinized name of Hugo Grotius, is not a man with one book to his credit ; but lawyers of all parts of the world are celebrating the three hundredth anniversary of one work of his, De Jure Belli ac Pacis Libri Tres. It appeared, it would seem, some time in the month of March 1625. For many years it was looked upon as a tour deforce, as an extraordinary achievement for a politician in exile and a humanist to his finger-tips to have turned off within the space of a few months a treatise on a dry and admittedly technical subject, whose principles were ill-defined and, where known, were treated with scant respect. His preparation for the work was not obvious. It is true that a pamphlet on the freedom of the seas had been published anonymously some sixteen years before, and it was known to those who took an interest in the matter that Grotius was its author ; the connexion, however, between the Mare Liberum of 1609 and the masterpiece of 1625 was not evident. It was a far cry from a pamphlet maintaining a special interest, to a general treatise setting forth the rights and duties of nations in war and in peace. The knowing ones would have us believe that he began the composition of the great work in 1623, upon a sugges- tion of the famous Frenchman, Nicholas Peiresc, 'the Maecenas of his Century and the Ornament of Provence ’, and a letter from Grotius himself, dated January 11,1624, is invoked in support of Peiresc’s …
Tovább a műhöz
A “Dolgozatok... " c, kiadványsorozat megindításával azt a célt kívánjuk szolgálni, hogy a Janus Karának Filozófia és Tudományos Szocializmus Tanszékén folyó több irányú kutatómunka eredményeinek műhelytanulmányok formájában nyilvánosságot adjunk. Így tájékoztatni tudjuk, kutatómunkánkról a hasonló, illetve kapcsolódó témák kutatóit, továbbá ezen keresztül várunk munkánk szempontjából hasznosítható visszajelzéseket. Ennek reményében köszöntjük kiadványunk olvasóit. | A társadalmi munkamegosztás és a megosztott ember nevelése egymással összefüggő folyamatok« Az a kínos munkamegosztás, amely a társadalomtudományok között e két problémakör teoretikus kezelésében kialakult, nem segíti, hanem kifejezetten akadályozza hogy egységükről, kölcsönviszonyukról világos, határozott elképzelésünk legyen. A társadalmi munkamegosztás pár excellence társadalomelméleti de inkább közgazdaságtani, a megosztott ember nevelése par excellence pedagógiai problémának látszik. Így mindkettő önmagában is féloldalas megközelítésben tárul elénk, mert külön-külön, egymástól csaknem függetlenül jelenik meg, holott ez a két kérdés valójában egyetlen probléma. Tanulmányomban kísérletet teszek arra, hogy kölcsönös ősszefüggésüket, belső egységüket bemutassam.
Tovább a műhöz
Az utóbbi néhány évtized Marx-irodalmában egyre inkább utat tört magának, s mára széles körben elfogadottá vált az a gondolat, hogy Marx több, egymást inkább feltételező mint kizáró történelem-korszakolással dolgozott történetelméleti-történet-fllozófiai vizsgálódásai során, A jelen Írás e szervesen egymásra épülő rétegek közül azon hires történelemkorszakolás értelmezésére tesz kísérletet, mely szerint a történelem két nagy szakaszra bomlik, az emberi társadalom előtörténetére és az emberi társadalom valódi történetére. Köztudott, hogy Marx ezt a koncepciót sehol sem fejtette ki részletesen, A vonatkozó marxi szöveghelyek voltaképpen különböző alkotói korszakokból származó, nagyobbrészt vázlat-jellegű töredékek, melyeknek összterjedelme is meglehetősen korlátozott. Tulajdonképpen már e szöveghelyek körülhatárolása is komoly interpretációt igénylő feladat, tekintettel arra, hogy Marx Írásaiban az "előtörténet" és "valódi történet" terminusok kivételesen fordulnak csak elő, együtt, egyazon szövegkörnyezeten belül pedig egyetlen esetben sem. Részint ez utóbbi körülménynek tulajdonítható, hogy a marxi gondolatot reprodukálva egyes szerzők az előtörténet párjaként "igazi", mások "valódi" illetőleg "valóságos", ismét mások "tudatosan alkotott" történetről beszélnek. Az "előtörténet-valódi történet" probléma és koncepció már a fiatal …
Tovább a műhöz
A kérdés, hogy vajon az emberiség egyedül van-e a Világegyetemben, a filozófia egyik legrégebbi problémája, amelynek mélyreható következményei vannak egész világképünkre. Az utóbbi években ez a téma a tudomány számára is különösen érdekessé vált. A biokémia és a molekuláris biológia fejlődése következtében a tudomány megkezdhette felderíteni az élet eredetének titkát. A csillagászat felfedezései a figyelem középpontjába állították a Naprendszeren kívüli bolygók létezésének kérdését, beleértve azok kémiai és fizikai felépítését. Az űrprogram lehetőséget teremtett arra, hogy a szomszédos bolygókon közvetlenül kutassunk az élet nyomai után. Mindezeken túl, a közelmúltban megkezdődött egy fontos kutatási program, melynek célja, hogy felfogják a Tejútrendszerben valahol másutt élő, fejlett technikai kultúrájú civilizációk rádiójelzéseit. Éppen ezért különösen időszerű részletesen szemügyre vennünk, mit jelentene a Földön kívüli élet felfedezése önismeretünk és a Világmindenségben elfoglalt helyünk megítélése szempontjából. Meg sem próbálok teljességre törekvő áttekintést adni az exobiológiáról vagy a SETI-programokról (a SETI betűszó: a Földön kívüli értelem kutatásának rövidítése, Search for Extraterrestrial Intelligence), minthogy ezeket sok más munka kimerítően tárgyalja. Ehelyett inkább azokkal a filozófiai alapfeltevésekkel …
Tovább a műhöz
Az alábbi cikk egyfajta, korhoz kötődő Science-fiction. Arról szól, hogy minden Utópia - beleértve a horror-utópiákat is - sokkal többet mond el a korról, amelyben keletkezett, mint a jövőről, amelyről jósolni akart. El kell mondanom, hogy ez az írás milyen körülmények között született. 1951 októberében a Collier's 125 oldal terjedelmű különszámot jelentetett meg, melynek címe a következő volt: The Preview of the War We Do Nőt Want. A szerkesztő előszavában kijelentette: „Hisszük, hogy ez a legnagyobb jelentőségű különszám, amelyet a folyóirat valaha is megjelentetett." A kiadvány valóban akkora visszhangot váltott ki egész Európában, amekkorát amerikai folyóirat még soha, ám egészen másfélét, mint amit szándékozott. Újságírói szempontból egyedülálló és előzmények nélküli vállalkozás volt. Tíz hónapig tartottak az előkészületek. A kiadó ezen idő alatt mindvégig folyamatosan tájékoztatta a szerzőket a többiek munkájáról; úgy vélték, hogy így az egész szám igen gondosan tervezett és összehangolt egész lehet. A szerzők a The New York Times, a New York Héráid Tribüné és a Christian Science Monitor stratégiai, gazdasági és Kelet-szakértői voltak, valamint rádióriporterek, írók és politikusok; köztük Hanson Baldwin, Stuart Chase, Marguerite Higgins, Edivard Murrow, Allan Nevins professzor, ]. B. Priestley, Walter Reuther, Róbert Sherwood, Lowell Thomas, Walter …
Tovább a műhöz
Thorwald Dethlefsen - az Út a teljességhez, valamint Az újjászületés élménye szerzője - rendszeresen végzett korregressziós kísérleteket, amelyek során a médiumot hipnózisban korábbi életkoraiba vezette vissza. Az alany ilyenkor felidézi rég elfeledett élményeit, s az újra átélt életkornak megfelelően beszél és viselkedik. Egyik alkalommal a pszichológus-írónak merész ötlete támadt. Mi történne, ha a regressziót nem fejezné be röviddel a születés előtt? Hátha kiderülne, hol kezdődik az emberi élet? Próbálkozása döbbenetes eredményhez vezetett: a páciens a regresszió során visszament előző életeibe. A több tanú jelenlétében lezajló kísérletben olyan ember válaszolt a feltett kérdésekre, aki más korban és más helyszínen élt. Thorwald Dethlefsennek ez a kötete több szenzációs beszélgetést tartalmaz, amelyekben kísérleti alanyai beszámolnak előző életeikről. A szerző nemcsak a reinkarnációs pszichoterápia hírneves szakembere, hanem ragyogó elméjű filozófus is. Műve azoknak is igazi gondolati élmény lesz, akik nem hívei az ezoteriának.
Tovább a műhöz
Ez a könyv egy rendszerről szól. A szereplők a rendszer áldozatai. Amikor megszégyenülve látjuk őket, nem abba pillantunk bele, milyenek ők valójában. Nem az a szándékunk, hogy gyengeségükben leplezzük le őket. Megnyilvánulásaik a mechanizmus működését tárják fel. Enélkül nem érthetjük meg annak lényegét. Megalázottságukban azt látjuk, hogyan lehet meggyalázni az Ember fiát. A szerző egy volt közülük. Ezek az emberek a barátai voltak. (...) A biztonsági szolgálaton azon az estén különös nyugtalanság látszott. Nem az a szokásos, szorongással teli bizonytalanság, amellyel általában a vezető lelkész érkezését várták. Érezni lehetett, hogy a nehezén már túl vannak: Németh Sándor megérkezett. Erre utalt az is, hogy bárki szabadon használhatta a bejáratot. A fegyveres biztonsági szolgálat csak a pásztor szobája felé vezető utat tisztította meg a gyülekezet tagjaitól. Erre azért volt szükség, nehogy olyan ember akadjon Németh Sándor útjába, akit látni sem bír. Nehogy emiatt lemenjen róla a kenet. Bizonyos emberek látványa elemi indulatokat váltott ki belőle. Ez önmagában bizonyította, hogy rossz szellem (démon) lakozik azokban az emberekben. A biztonsági szolgálat nem kockáztathatta, hogy miattuk ne áradjon ki a Szentlélek. Szamóca biztonsági emberein látszott: ezúttal nem vonták felelősségre őket, és komoly feladatot kaptak. Érezhető fölénnyel tekintettek mindenkire …
Tovább a műhöz
A filozófia mint a világ dolgairól való következetes, szisztematikus és tudatos gondolkodás, mai tudásunk szerint hozzávetőleg két és fél ezer évvel ezelőtt alakult ki az antik görög világban. Az ókorban indult története során a rendszeres gondolkodás többek között a tudományok kialakulásához és fejlődéséhez, a fizikai világ egyre tágabb és mélyebb feltárásához, a modern technológiákhoz, az új típusú gyógyítási módokhoz és a modern demokráciákhoz vezetett, mely utóbbi a benne élő milliárdnyi embernek az emberiség történetében példátlan mértékben és módon biztosított békét, biztonságot, emberi méltóságot és jólétet. Az emberi gondolkodás történetének tanulmányozása és továbbadása által a nyugati demokráciák saját magas fejlettségű kultúrájuk és civilizációjuk kialakulását, a demokratikus emberi világ „kognitív" eredetét és saját fennmaradásuk egyik feltételét kutatják és tanítják. A filozófia gondolkodás, története pedig a gondolkodás története. A világ dolgairól és magáról a világról azt kérdezi, hogy „mi az?” és „miért az?”, illetve „miért van?” és „miért így van?”. Felteszi azt a kérdést is, hogy mi a gondolkodás, és mi a filozófia? Miért vagyunk, miért vagyunk itt, és miért inkább itt vagyunk most és nem itt máskor, ott most, avagy ott máskor? Miért van a világ, és van-e értelme létezésének, és benne a mi …
Tovább a műhöz
Ma már világosan látom, hogy már A közhely színeváltozásának megírása idején is a művészettörténet filozófiai problémája tartott hatalmában. Ez többet jelent azon puszta ténynél, hogy a műalkotások valamiféle történelmi identitással rendelkeznek - ekkor a probléma az volna, hogyan befolyásolja ez a tény a műalkotások befogadását és értelmezését. Az én kérdésem azonban az, hogy miért van a műalkotásoknak történetük, azon a külsődleges körülményen túlmenően, hogy egy adott időben keletkeztek? Ebből a szempontból nézve két könyv - Ernst Gombrich Művészet és illúziója és Thomas Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című műve - alighanem sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mint amennyire ennek akkoriban tudatában voltam. Gombrich könyvének problémáját szinte kantiánus módon is megfogalmazhatjuk: hogyan lehetséges a művészettörténet? Gombrich művészettörténészi kutatási területe és művészi ízlése következtében e hatalmas kérdést egy korlátozottabb kérdéssé formálta át, azzá ugyanis, hogyan lehetséges az ábrázoló művészet története. Erre pedig olyan választ adott, amely sokat köszönhet filozófus barátjának, Kari Poppernek, aki a tudomány történetét bizonyos kreatív ugrások formájában képzelte el, amelyeket a falszifikálás kritériuma tart féken. Hasonlóképpen, Gombrich a művészet történetét kreatív ugrások sorozatának látta, amelyek …
Tovább a műhöz
Az ión hilozoizmustól Bergson intuícionizmusáíg a filozófia gerince mindig a metafizika. Akár a vizet vagy a levegőt, akár a mcnaszt vagy az akaratot tartom az (...) mindegyik metafizikai talajban keresi. A metafízikum sóvárgása, a haupáÉeiv emocionális affektusa azonban szinte meghatározhatatlanná teszik a metafizika fogalmát, mert pszichikai alapjánál fogva az ordre du coeur-be tartozik, amelyről tudjuk, hogy ineffabile et incomparabile. A metafizika infínitizmusából következő indefinitizmusának ellenére mégis sokan megpróbálkoztak a definiálásával. A metafizika névvel jelölt npujTti cpiXocrocpía lehet vagy ontológia (W. Jerusalem) vagy kozmoteoria, világnézettan pH. Gomperz). Mind a két esetben azonban transiensek a problémái. A parmenidesi tiszta létről szól a príma philosophia, reális adottságaival szemben. A Stagíríta szerint azt kutatja a metafizika, mi a ,,lét‘‘ mint lét általában, rj őv nem konstatálja azt, ami van, tó őti, hanem azt keresi, miért van, tó öióti. A metafizika a lét princípiumait (ratio entis) kutató tudomány. Az aristotelesi transcendens metafizika uralkodott egészen Descartesig. Nagy Albert és Aquinói Tamás transphysíca néven említik az „első filozófiát" és Bacon szerint a metafizika „de forma et fine” tárgyal. Descartes után ugyan differenciálódnak a metafizikai felfogások: monisták (Spinoza stb.), pluralisták (Leibniz stb.), dualisták …
Tovább a műhöz
A kísérleti lélektannak kevéssé kiemelt, de legnagyobb jelentőségű törvénye az eszmék rugalmassága, lappangó energiája, melynél fogva sarkalnak bennünket megvalósításuk, a tettek felé. Ezért ha valamely népnek külső hatások következtében romlik az erkölcse, de tiszta marad az irodalma, nemes a gondolatvilága, ne essünk kétségbe, hamar felocsúdik az aléltságból, kijózanodik a mámorból; ha azonban lapjai mételyezik a közvéleményt, irodalma támadja az életfenntartó elveket: vallást, hazát, otthont és családot, akkor már kongatja önmaga fölött a lélekharangot. A bírói székek betöltői, a fegyházak elöljárói tapasztalatból tudják, mennyire igaza van Proalnak, a francia államügyésznek, ki már a múlt század vége óta hirdeti: «A bűntények és öngyilkosságok okainak felderítésére nem elég hangoztatnunk : keresd az asszonyt, hanem azt is hozzá kell tennünk: keresd a könyvet, mert a könyvek az emberiség legnagyobb jótevői, de egyúttal legnagyobb gonosztevői, legveszedelmesebb felbujtói. Az eszmék hatalma azonban nemcsak a közéletben érvényesül, hanem az egyéni jellem kialakításában is. Jól mondja Bourget, a nagy lélekelemző : «Lelke mélyére szállva mindenki elismeri, hogy nem volna ugyanaz az ember, ha nem olvasta volna ezt vagy azt a művet.» Hányan köszönik életirányuk megváltozását egy-egy olvasmánynak ; hányan sülyednek erkölcsi romlásba fércművek …
Tovább a műhöz
Gyermekprogramok, filmek, vetélkedők, a japánok életét bemutató fotókiállítás, papírsárkányok, origami, fukoshiki, írásoktatás, ételkóstolás, diavetítés, Hatha jógabemutató, hennafestés, élménybeszámolók és előadások várták a Kelet szerelmeseit a Tudásközpontban 2013. április 24-én délután 17.00 órától éjfélig.
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 37-48 az összesből: 68