Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 49-60 az összesből: 68

Találatok


Lectori salutem! Üdv az olvasónak! Ezzel a kis kötettel a latin bölcsesség kopogtat az olvasó ajtaján... Mit keres itt a latin nyelv, ez a holt nyelv? - kérdezheti valaki csodálkozva. Ne feledjük a latin nyelv hajdan a hatalmas római birodalomnak volt az anyanyelve. A római birodalom bukásával „meghalt” ugyan a latin nyelv, mint államnyelv, de - mivel az európai kultúra a görög-római kultúrára épült - a latin nyelv tovább élt az iskolákban, az irodalomban, a kultúrákban. Nemcsak azért, hogy a régi latin klasszikusokban eredeti nyelvükön gyönyörködhessünk, hanem azért is, mert a latin anyanyelv! Hiszen ebből származott le az olasz, a francia, a spanyol és a portugál nyelv. Még ma is Latin-Amerikáról beszélünk... Az Egyház a római birodalom bukása után is megőrizte a latin nyelvet a liturgiájában és jogrendszerében. Az egész középkorban a tudomány nyelve a latin volt. A Biblia is évszázadokon át latin fordításban terjedt el az egész világon. Örvendetes, hogy a néhány évtized latinellenes magatartás után (mely a valóságban is „holttá nyilvánította” a latin nyelvet), újabban észlelhető a latin nyelv megbecsülése is. Ennek az érdeklődésnek a jele, hogy egymás után jelennek meg latin mondásokat tartalmazó (Nota bene, Varietas delectat stb.) gyűjtemények. A nagyközönség is szívesen veszi kezébe az ilyen velős mondások könyvét. Elsősorban az ókori latin írók (Horatius, …
Tovább a műhöz
„Még a legősibb erkölcsi igazságok sem mindig tűnnek kétségbevonhatatlannak: a mai Magyarországon korántsem csupán filozófiai kérdés, hogy a „Ne lopj!” erkölcsi parancsát felülírja-e az éhség. Vajon joga van-e a hajléktalannak az utcán aludnia, vagy - mert zavarja a többség szemét - ez nem megengedhető? Persze ennél sokkal bonyolultabb kérdésekben is szükségünk van eligazításra az egymással ütköző igazságok dzsungelében: legyen-e az állam semleges a tekintetben, hogy mi a jó, mi a helyes az állampolgárok számára, azaz csupán teremtsen kereteket, amelyeken belül az állampolgárok szabadon hozhatják meg döntéseiket, hogy ők mit tartanak jónak és helyesnek a maguk számára, vagy az állam foglaljon állást ezekben a kérdésekben? Helyes-e a pozitív diszkrimináció az oktatás vagy a foglalkoztatás területén? Engedélyezzék-e az azonos neműek házasságát? A kérdések sora tehető fel, amelyek tekintetében különböző értékek, felfogások ütköznek, ám így vagy úgy eldöntésre várnak, illetve eldöntendők. A kötet legnagyobb erénye, hogy felteszi a fenti és hozzájuk hasonló kérdéseket, amelyekkel a modern társadalmak állampolgára nap mint nap találkozik, és bemutatja, hogy a különböző erkölcsfilozófiái irányzatok milyen válaszokat adnak ezekre a kérdésekre.” | Nem vagyok bölcsész, pláne nem filozófus: bankszakember vagyok, akiben van igény és valamennyi képesség, …
Tovább a műhöz
Születésünk pillanatától fontos számok egész sora kapcsolódik hozzánk: születési számunk, útlevélszámunk, házszámunk, társadalombiztosítási számunk, bankszámlaszámunk, vezetői engedélyünk száma, hogy csak néhányat említsünk közülük. Amikor pedig valakit elítélnek egy bűncselekményért, a legelemibb számra, a fogolyszámra szűkül az élete. Ebből a könyvből sokat tanulhatunk a számok varázsáról, szimbolikus jelentésükről, rezgéseikről, lelkűk és titkos jelentéseik természetéről. A számmisztika a világ egyik legrégibb, egészen a babiloniakhoz visszavezethető analitikai módszere. Az ókori egyiptomiaknak saját numerológiai rendszerük volt, az egyes számokhoz tartozó okkult erőkkel - a számmisztikát az emberi lélektan megértésének eszközeként használták. A judaizmus szerint a numerológia tanához talán leginkább a Kabbala titkos, misztikus szövegén keresztül vezet az út, amely tartalmazza a számok filozófiai tudományát. A 13. században a Kabbala tudósai kifejlesztették a gemátriát, a Biblia értelmezésének azt a módját, melynek segítségével a héber ábécé betűinek számértékéből vontak le következtetéseket. A kabbalista tudósok e módszer alkalmazásával kutattak rejtett jelentések után az Ószövetség szövegében. | A számok sokáig komoly, szimbolikus és szellemi jelentőséggel bírtak a keresztény hagyományban. A középkorban a számok és a …
Tovább a műhöz
A neveléstörténet is, mint minden történeti kutatás, az emberi multnak, mint egységesen összefüggő egésznek egyik részét, egyik oldalát iparkodik rekonstruálni. De vajjon mit bocsát át a neveléstörténet a maga kapuján, amikor a multnak rengeteg szétszórt tárgyi és írásbeli emléke, dokumentuma, adata tárul föl előtte? E kérdésre nyilván ez a válasz: a multnak mindazta mozzanatát, amely a nevelésre vonatkozik. A kiválasztás mérővesszeje a nevelés. Annak tehát, aki a nevelés történésze akar lenni, természetesen már elve, történeti vizsgálata előtt, tisztában kell lennie a nevelés fogalmával, hogy ennek ismertetőjegyeit alkalmazhassa a történet nyers anyagára. A nevelés eszméje tehát már előre megszabja a neveléstörténet anyagát, viszont ebben az anyagban már immanens módon bennrejlenek azok az irányvonalak, amelyek szövődménye a neveléstörténet struktúrája. A nevelés a meglévő kultúrjavak átszármaztatása a következő nemzedékre, hogy ezeket ne csak megőrízze, hanem tovább is fejlessze. Az első kérdés tehát az, vajjon mit értünk kultúr javakon, melyeket a nevelés továbbörökít nemzedékről nemzedékre? A nélkül, hogy most itt a kultúra fogalmát mélyebben elemeznők, megállapíthatjuk, hogy egy-egy kor kultúrjavain értjük vallását, világ- és életfelfogását, szaktudományait és filozófiáját, erkölcsi és jogi kódexét, politikai életformáit és …
Tovább a műhöz
Nietzsche legáltalánosabb terve az, hogy az értelem és az érték fogalmát bevezesse a filozófiába. Nyilvánvaló, hogy a modem filozófia nagyrészt Nietzschéből élt, és él a mai napig. De talán nem úgy, ahogy ő remélte egykor. Nietzsche sohasem rejtette véka alá, hogy az értelem- és értékfilozófiának kritikának kell lennie. Munkássága legfőbb mozgatórugóinak egyike éppen az, hogy Kant nem gyakorolt valódi kritikát, mivel nem tudta értékterminusokban fölvetni a problémát. Csakhogy a modem filozófiával az történt, hogy az értékelmélet új konformizmust és újabb behódolásokat szült. A maga apparátusával még a fenomenológia is hozzájárult ahhoz, hogy a nietzschei inspirációt, amely gyakran jelen van benne, a modem konformizmus szolgálatába állítsa. így ha Nietzschéről van szó, nekünk éppen ellenkezőleg, a következő tényből kell kiindulnunk: az értékfilozófia úgy, ahogyan azt Nietzsche felépíti és elgondolja, a kritika igazi megvalósítása, az egyedüli módja annak, hogy megvalósuljon a totális kritika, vagyis hogy a filozófiából „kalapácsütés” legyen. Az érték fogalmából valójában egy kritikai fordulat következik. Egyfelől az értékek úgy jelennek meg, illetve úgy léteznek, mint princípiumok: egy értékítélet értékeket feltételez, amelyekből kiindulva értékeli a jelenségeket. Másrészt viszont és mélyebb értelemben, maguk az értékek feltételezik az …
Tovább a műhöz
Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is, nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy „jó az, amire minden irányul”. Csakhogy bizonyos különbség mutatkozik a végcélok tekintetében: némelyek csupán tevékenységek, mások a tevékenységeken kívül bizonyos tárgyi eredmények is. Persze, ahol a cselekvésen kívül egyéb célok is vannak, ott a dolog természeténél fogva a tárgyi eredmények mindig jobbak a tevékenységeknél. S mivel sokféle cselekvés, mesterség és tudomány van, sokféle a végcél is: az orvostudományé az egészség, a hajóépítő szakmáé a hajó, a hadtudományé a győzelem, a gazdálkodásé a gazdaság. Mármost, ha több efféle tudomány egyazon képesség alá tartozik-pl. a zablát s egyéb, lószerszámot gyártó mesterség a lónevelés szakmája alá, ez utóbbi viszont s általában minden, a háborúval összefüggő cselekvés a hadtudomány alá, s ugyanígy más szaktudományok más szakmák alá -, ez esetben a vezető szaktudományok végcélja mindig előbbre való, mint a többi, neki alárendelt tudományé, mert hiszen az előbbiek kedvéért törekszünk ez utóbbiakra is. Itt aztán már nem lényeges, hogy maguk a tevékenységek-e a cselekvések végcéljai, vagy pedig ezeken kívül még valami más is; mint például az imént említett tudományok esetében is. Ha mármost egyáltalán van olyasvalami végcélja …
Tovább a műhöz
A Bölcsészettudományi Kar a Pécsi Tudományegyetem legnagyobb hallgatói és oktatói létszámmal rendelkező kara, ahol számos tudományos műhely keretein belül magas színvonalú tudományos tevékenység zajlik. A minőségi munka fenntartása, színvonalának további emelése a karon folyó tehetséggondozó műhelyek alapvető feladata, amely természetszerűleg a kar és az egyetem számára egyaránt nagy relevanciával bír. Különösen aktuális és fontos a humántudományok szerepének markáns megjelenítése, hiszen a jelenlegi tudománypolitika elsődleges preferenciáját a közvetlenül hasznosítható eredményeket produkáló műszaki és természettudományok, valamint a matematika és az élettudományok képezik. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia 2012–2013 című előadássorozata (a PTE BTK Kari Tudományos Diákköri Tanácsa szervezésében) a nagyközönség – köztük a középiskolások és tanáraik – számára kívánta bemutatni a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit, a sokak által ismert Nyitott Egyetemmel rokon formában. A program keretében olyan nemzetközileg is elismert tudósok mutatták be legújabb kutatási eredményeiket, akik más felsőoktatási intézményekben, kutatóhelyeken tevékenykednek. A szemeszterenként 10 előadásból felépülő program során a hallgatóság több tudományterület, az irodalom, filozófia, pszichológia, kulturális antropológia, …
Tovább a műhöz
Két esztendeje, 2015 nyarán jelent meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia előadássorozat válogatott tanulmányait tartalmazó kötetünk. Az 2012 őszén indult programsorozat rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert, ennek következtében 2013 tavaszán már Campus-kurzusként folytatódott. Az első félév előadásait további három szemeszter követte. A 60 perces előadások keretében olyan nemzetközileg is elismert tudósok mutatták be legújabb kutatási eredményeiket, akik más felsőoktatási intézményekben, kutatóhelyeken tevékenykednek. A hallgatóságnak lehetősége nyílott az előadásokat követően kérdéseket, hozzászólásokat megfogalmazni. A PTE BTK Kari Tudományos Diákköri tanácsa azzal a céllal indította útjára e rendezvény-sorozatot, hogy az egyetemi polgárok, középiskolai tanárok és diákok, az érdeklődő nagyközönség közvetlenül az adott területek elismert kutatóitól ismerhesse meg a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit. Az előadássorozat – féléves szünetet követően – megújult formában folytatódott 2015 tavaszán. Eredeti célkitűzésünk, jelesül, hogy az említett tudományterületek egyes részdiszciplínáinak aktuális eredményeivel ismertessük meg a hallgatóságot tudománynépszerűsítő formában, természetesen nem változott. Ezúttal azonban nem vendégelőadókat, hanem karunk elismert oktatóit kértük fel saját …
Tovább a műhöz
Minthogy minden városállamban egy bizonyos fajta közösséget ismerhetünk fel, s minden közösség nyilván valami közjó megvalósítására alakult (mert hiszen az emberek mindent a jónak látszó cél érdekében tesznek), világos, hogy noha mindezek valami jó elérésére törekszenek, a legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik, amely a többit mind magában foglalja. Ez pedig az, amit városállamnak nevezünk, vagyis az állami közösség. Mármost, akik azt hiszik, hogy egy városállamban a polgár, a király, a családfő vagy a szolgatartó úr szerepe azonos, ezt nem helyesen mondják (nem látják, hogy nem a tagok nagy vagy csekély számában, hanem a más és más jellegben van a különbség; ha kevesek felett gyakorol hatalmat, szolgatartó úrról, ha több ember felett, akkor családfőről, ha még több felett, akkor városállami polgárról vagy királyról beszélnek, mintha nem lenne különbség egy népes család és egy kis állam között. A városállam polgárát és a királyt úgy különböztetik meg, hogy ha maga gyakorolja a hatalmat: akkor király, ha pedig az államtudomány normái szerint egyszer vezető, máskor meg alattvaló: akkor polgár; csakhogy mindez nem így van!); de mindjárt világosan látjuk az elmondottakat, ha azokat a már kipróbált módszer szerint vizsgáljuk. Mert ahogyan az összetett jelenséget más területen is az egészen egyszerű elemekig kell …
Tovább a műhöz
Köszönöm,hogy kezedbe vetted ezt a kis könyvecskét és beleolvasol, vagy talán el is fogod olvasni. Ha úgy döntöttél, hogy elolvasod, tedd úgy ahogy én írtam. Könnyedén, és csak akkor, ha érzed a mondanivalóját. Ha nincs kedved és nem érzed át, tedd le, mert azt fogod hinni, hogy butaságokkal foglak untatni. Soha nem tenném. Nem tudom, ki vagy, idősebb, fiatalabb, beteg,- vagy kicsattansz az egészségtől, nagyon képzett orvos, vagy a külső szemlélő számára egyszerű ember. Csak azt tudom, hogy vándor vagy, kíváncsi útkereső, tétova diák. Mivel mindannyian ezek vagyunk, így most arra kérlek az elején, hogy mostantól így nézz, magadra is és ennek szellemében folytasd tovább az olvasást és az életedet is. Egyikünk sem több, mint a másik, mert mindenki volt vagy lesz olyan, mint akit irigyel vagy sajnál. Becsüld az életet és segítsd azt. A Reiki csak azoké, akik elfogadják az egyenlőséget és művelik is azt. A Reikihez vezető út csak azoké, akik már megégtek, de tudják, hogy milyen szárnyalni és törekednek újra erre az érzésre. Ne csüggedj, ha nem tudod, miről beszélek! Légy kíváncsi és akarj repülni! Ez a kis könyv elsősorban gyakorlati célra készült, mert ahhoz, hogy repülni tudjunk, a testet fel kell szabadítani, meg kell gyógyítani és karban kell tartani. Ez az első lépcső, nélküle nem megy a szárnyalás. Tedd meg, adj magadnak, a testednek és ezáltal a lelkednek olyat, …
Tovább a műhöz
Ajánlom ezt a könyvet minden lélek eredendő ártatlanságának és tisztaságának, a sugárzó fénynek, amely minden lényt éltet. Hiszem, hogy ráébredünk arra, valamennyien egyetlen család tagjai vagyunk és együttesen haladunk előre egy új, békés világ megteremtéséért. Itt az ideje, hogy a szeretet örökségét hagyjuk a jövő nemzedékeire. | Végre egy könyv, amely misztikus sallangoktól és fellengzősségtől mentesen a gyakorlatra összpontosít! - ezzel az érzéssel vette kézbe Mari Hall művét a fordító, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy maga is ugyanennek a módszernek egyik felavatott hazai mestere. Ez azért lényeges, mert mint mindennek, az ezotériának és a természetes gyógymódoknak is kialakult a hazai kifejezéskincse, stílusa, és a szó szerinti fordítás - mint az több hasonló művel megesett - egyenesen értelemzavaró lehet. Épp ezért nem tükörfordításra, hanem a Reiki szellemiségét megőrző, értelemszerű átültetésre törekedtünk. A Reiki - mióta Japán hazájából elindult és Amerikát útba ejtve hozzánk eljutott, nagy utat tett meg. Alapvető lényege, energiája és tanításai nem változtak, de a gyakorlat egymástól eltérő utakat, szervezeteket teremtett. Magyarországon a Reikinek az az irányzata terjedt el, amely elismeri a jelenlegi nagymesternőt, Phillis Lei Furumoto asszonyt a Reiki élő láncolatának letéteményeseként és az általa tanított módon a Reikit …
Tovább a műhöz
A «vallásfilozófia, mint önálló tudomány, vagyis olyan filozófia, melynek a vallás nem létrehozott, hanem csak megértett tárgya, amely „a filozófiai gondolkodásnak a vallási fenoménre való koncentrálása“ (Scholz), tulajdonképpen csak Kant óta lehetséges. Amit ugyanis a Kant előtti korszakban vallásfilozófiának lehetne nevezni, abban a vallásnak és a filozófiának a viszonya kétféle módon alakulhat. Lehet, hogy a vallás a létrehozó alany és a filozófiai gondolatrendszer a létrehozott tárgy (theologia naturális, vallási metafizika). Ekkor a vallásfilozófia éppen olyan öntevékenysége a vallásnak, mint a theológía s ezért ezzel szemben nem is önálló tudomány. De lehet az is, hogy a filozófia hozza létre a vallást (a deisták és a felvilágosodás észvallása, a különféle spekulatív filozófiák), vagyis a tárgyat, a tartalmat is a filozófiai gondolkodás, a racionális dedukció szolgáltatja. Ekkor a vallásfilozófia megint nem lehet önálló tudomány, mert nincsen levezethetetlen sajátos tartalma, tárgya, ami pedig az önálló tudománynak alapfeltétele. Önálló tudomány csak akkor lehet a vallásfilozófia, ha sem a vallást nem teszi filozófiává, sem a filozófiát vallássá, hanem a vallást vallásnak hagyva, pozitíve adottnak elfogadva, annak tudományos megértésére, az adott, tehát irracionális tartalmú vallás lényegének és igazságának kimutatására törekszik. Midőn …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 49-60 az összesből: 68