Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Fényképeiről igazi „filozófusfej“ néz ránk: hatalmasan domborodó, magas koponya, élénk, mélyretekintő szem, derűs, nyugodt vonások, gyér fehér haj és fehér tudósszakáll. Középmagas termete eléggé erősnek látszott, pedig sokat betegeskedett ifjúkora óta. Az Irving Street-en lévő házából
sietős léptekkel ment naponta át a Harvard-egyetemre, egyenes testtartással, szórakozottan tekintgetve körül, hóna alatt mindig egynéhány könyvet szorongatva. Gyors mozdulatairól akkor sem szokott le, amikor orvosai kérve kérték: járjon lassabban. Még ötvenéves korában is kettesével-hármasával ugrált fölfelé a lépcsőkön, míg 1899-ben egy balvégű kirándulása, — eltévedt a hegyekben és csak késő éjszaka vetődött emberlakta vidékre, — végleg össze nem törte. Soha még emberben nem volt kevesebb páthosz. Ha beszélt. a szeme gyorsan mozgott. Könnyen és mindig derűsen beszélt, még 68 éves korában is olyan fiatalos frisseséggel, hogy környezetét magával ragadta. Hatalmas szókincs fölött rendelkezett, hangja erős volt és tiszteletet parancsoló. Előadásaira özönlött a közönség, nemcsak Angliában, hanem még
Amerikában (!) is. Mikor egyszer New-Yorkban a pragmatizmus filozófiájáról adott elő, az előadás előtt a közönségnek át kellett vonulnia az egyetem legnagyobb előadótermébe, mert a második legnagyobban nem fért el; az utolsó előadáson azonban ez is kicsinynek …
Tovább a műhöz