Magyar
EnglishKeresés
Találatok
T. E. Lawrence, ismertebb nevén „Arábiai Lawrence”, az első világháború egyik legendás alakja volt, aki katonaként, diplomataként és íróként is maradandót alkotott. A bölcsesség hét pillére című műve nem csupán háborús memoár, hanem egy rendkívül személyes hangvételű, filozofikus elbeszélés a Közel-Kelet sorsdöntő éveiről és a saját belső küzdelmeiről.
A könyv Lawrence szerepét tárja fel az arab felkelés során (1916–1918), amikor brit tisztként kulcsszerepet játszott a török uralom elleni arab lázadás megszervezésében és irányításában. A mű ugyanakkor túlmutat a katonai események puszta krónikáján: Lawrence mélyen elmerül az arab világ kultúrájában, politikai összefüggéseiben és saját erkölcsi dilemmáiban is.
A könyv magyar fordítása Schöpflin Aladár nevéhez fűződik, aki kiváló nyelvi érzékkel és irodalmi stílusban tolmácsolja Lawrence árnyalt és sokszor költői nyelvezetét. A kötet értékét tovább emelik Eric Kennington eredeti illusztrációi, amelyek plasztikusan jelenítik meg a szereplőket és a korabeli közel-keleti tájakat. Maurer Alfréd térképei segítik a történelmi és földrajzi tájékozódást, így a könyv nemcsak olvasmányként, de dokumentumként is értékes.
A Bölcsesség hét pillére egyszerre háborús memoár, politikai tanulmány és irodalmi alkotás. Lawrence írása a hűség, becsület, árulás és identitás kérdéseit …
Tovább a műhöz
T. E. Lawrence, ismertebb nevén „Arábiai Lawrence”, az első világháború egyik legendás alakja volt, aki katonaként, diplomataként és íróként is maradandót alkotott. A bölcsesség hét pillére című műve nem csupán háborús memoár, hanem egy rendkívül személyes hangvételű, filozofikus elbeszélés a Közel-Kelet sorsdöntő éveiről és a saját belső küzdelmeiről.
A könyv Lawrence szerepét tárja fel az arab felkelés során (1916–1918), amikor brit tisztként kulcsszerepet játszott a török uralom elleni arab lázadás megszervezésében és irányításában. A mű ugyanakkor túlmutat a katonai események puszta krónikáján: Lawrence mélyen elmerül az arab világ kultúrájában, politikai összefüggéseiben és saját erkölcsi dilemmáiban is.
A könyv magyar fordítása Schöpflin Aladár nevéhez fűződik, aki kiváló nyelvi érzékkel és irodalmi stílusban tolmácsolja Lawrence árnyalt és sokszor költői nyelvezetét. A kötet értékét tovább emelik Eric Kennington eredeti illusztrációi, amelyek plasztikusan jelenítik meg a szereplőket és a korabeli közel-keleti tájakat. Maurer Alfréd térképei segítik a történelmi és földrajzi tájékozódást, így a könyv nemcsak olvasmányként, de dokumentumként is értékes.
A Bölcsesség hét pillére egyszerre háborús memoár, politikai tanulmány és irodalmi alkotás. Lawrence írása a hűség, becsület, árulás és identitás kérdéseit …
Tovább a műhöz
Felette nehéz munkára vállalkoztam, midőn Clausewitz Károlynak »A háborúról« című műve fordítására szántam el magamat. A munkát nehézzé az teszi, hogy Clausewitz mély gondolatait, melyeket a közönséges értelemnek felfogni amúgy is sok időbe kerül, tömör, hogy ne mondjam, nyelvtanellenes mondatokban írja le és gondolatmenetének összefüggését királyilag kifejezésre nem juttatja. A fordítónak minduntalan félnie kell, hogy a nyelvtanilag vagy királyilag nem egész világos szerkezet folytán az eredetiben is többféle értelmezésre alkalmát nyújtó mondatot vagy rossz magyarsággal, tehát teljesen élvezhetlenül, vagy pedig egészen más, a szerző által nem szándékolt értelmezéssel adja vissza. Sok gondolkozásba, sok csiszolásba kerül a fordítás s még így sem vagyok biztos afelől, vájjon feladatomnak csak némileg is meg tudok-e felelni. Fogadja az olvasó szívesen a becsületes és fáradságos törekvést s belátást gyakorolva, nézze el a netaláni hiányokat. Ezeknek előrebocsátása után megfelelek arra az önkénytelenül felmerülő kérdésre, hogy miért fogtam tehát egy általam igen is nehéznek tartott munkához? Azért, mert ezzel a magyar — vagy magyar nyelven megjelenő — katonai irodalmat oly művel akarom gyarapítani, mely lényegében örökbecsű; azért, mert azt akarom, hogy ehhez az értékes könyvhöz a csak magyarul beszélő katonák vagy nem katonák is hozzáférhessenek. Ez …
Tovább a műhöz
Van-e jogunk a háborúról, mint nemzetnevelő tényezőről szólni, vagy ez is egyike azoknak a vigasztaló szólásoknak, melyeket kitaláltunk, hogy ne csak rémülettel gondoljunk a háborúra? Nevelőnek ugyancsak zord egy nevelő! A nemzetet nevelik a múlt hagyományai, az egyházak és iskolák, az állami élet intézményei, de mindezek nyájasan, emberségesen közelednek hozzá és lassan, hosszú időn át éreztetik vele nevelő erejüket, melynek csak úgy lehet igazi foganata. A háború váratlanul, rettenetes erővel tör be hozzánk, pusztítja fiatalságunkat és férfi-erőnket, rombolja vagyonunkat, koczkára veti legdrágább javainkat; miben és miként nevelhetne bennünket? Abban lássuk nevelő hatását, hogy a szerencsétlenségben közelebb jutunk egymáshoz és a szegénységben mértékletességet és szerénységet tanulunk? Nem vetem meg ezeket a hatásokat sem, sőt örülök nekik, de ezek más nagy bajok alkalmával is mutatkoznak, nem a háború hatásának sajátosságai. Honnét ismerhetnők meg ezeket? Talán a történet adhatna rá útmutatást? A történet bizonyára a legérdekesebb, a legfontosabb tudomány, de tanulságok levonására vajmi ritkán alkalmas, mert a történet eseményei millió szálból fonódnak össze és ezek a szálak mindig mások. Ha az egyik bölcs azt mondotta, hogy semmi sem új a nap alatt, a másik ugyanannyi joggal kijelenthette, hogy minden mindig változik és senki kétszer ugyanabba a …
Tovább a műhöz
A in. kir. pécsi 8. honvéd huszár ezred a folyó évben ünnepelvén meg fenállásának 25 éves jubileumát, elöljáró ezredparancsnokságom azzal bizott meg, hogy ez alkalomból az ezred történetét állítsam össze. A történetet legjobb igyekezettel megszerkesztve, azon kéréssel ajánlom mélyen tisztelt elöljáróim és kedves bajtársaim pártfogó jóindulatába, hogy olvasásánál elnéző bírálattal viseltessenek a nembeli legszerényebb első alkotásom iránt. Csalódni fognak mindazok, kik e könyvben nagyszerű eseményeket vagy egyébb érdekfeszitő jeleneteket keresnek, mert honvédségünk fegyverét ellenség fegyverével még össze nem mérvén, egy
honvéd ezred — igy a mienk — sem dicsekedhetik harczi dicsőséggel teli vitéz tettekkel. Száraz úgyszólván naplószerü és korvázlatos adatokra, u. m. ezred napi parancsokra, kerületi parancsnoksági és miniszteri rendeletekre és a honvéd „Rendeleti Közlönyére lévén utalva, csupán az ezred chronologikus fejlődésének és belső élete sorrendes történetének egyszerű megírására szorítkoztam, csak ott és akkor fűzvén bele szerény mértékben érdekesebb személyes vonatkozású mozzanatokat, midőn ilynemű adatokat a véletlen rendelkezésemre bocsátott. A czélt, t. i. ezredünk fejlődés-történetének ismertetését, párhuzamban honvédségünk szervezeti haladásával, úgy a mennyire megközelíteni igyekeztem, a mű többi fogyatékosságát a …
Tovább a műhöz
Az olvasó annak a konferenciának az előadásait veheti kezébe, amely 2009. november 10-én, Pécsett került megrendezésre, a PAB Kelet- és Közép–Európa Története Munkabizottságának szervezésében, a poltavai csata 300. évfordulójának alkalmából. A poltavai csata, ahogy az erről szóló egyik angol nyelvű könyv címe írja, olyan összecsapás volt XII. Károly svéd király illetve Nagy Péter orosz cár közt, amely „megrengette Európát”, hiszen Péter Európa egyik legütőképesebb haderejét győrte le. Leibniz ezt írta a győzelem első visszhangjairól a bécsi orosz követnek: „Azt mondják, hogy a cár egész Európa számára félelmetes lesz, és amolyan Észak Törökje válik belőle.” Leibniz megfogalmazása nagyon jól visszaadja azt, hogy miként tekintettek a 18. század elejéig Oroszországra a nyugati kultúrkör országai. A 16–17. században Oroszországot kulturális értelemben nem tartották Európa részének. Az európaiak számára „az oroszok közelebb álltak a hitetetlen törökökhöz, mint a magukat egyedül civilizáltnak tartó európai népekhez, akik viszont önmagukat egy barbár keletiben megtalált másikkal való szembeállítás révén határozták meg”. (S. Dixon). A kor számára az egyik ilyen „barbár keleti” a moszkovita volt, a másik pedig a török. Ugyanakkor a poltavai csata következményeként 1712-ben már egy olyan írás jelent meg egy francia szerző tollából, amely …
Tovább a műhöz
Az 1848—49-iki szabadságharc hősei kiváltságos állást foglalnak el és méltán, hagyományunkban és közvéleményünkben. Hőstetteili és azok megkoszorúzása: vértanú-haláluk, ismeretes mindenki előtt és magasztos alakjukat évről-évre uj mondai virágokkal övezi az igaz kegyelet. Szinte páratlan a modern népek történelmében, hogy egy félszázad előtt élő emberek mythikus alakokká, héroszokká váltak. Személyes tulajdonságaik összefolytak, alig marad felölök más igaz, mint az eszme, melyet szolgáltak, melyért verőket ontották. A monda igy nagy területet foglalt el a történelem országából. Voltakép csak Görgey, Czetz és Mészáros Lázár müveiben láthatjuk a történeti igazságnak egy-egy igaz, meztelen részét. A többiben, bárminő legyen is egyébiránt értékök, hiányzik a közvetlenség, az elfogulatlanság, az egyes tényeknek és cselekvő személyeknek az első hatás alatt való följegyzése, megitélése, ismertetése. E korszak memoire-irodalma rendkivül fogyatékos. Nem mintha nem volnának fölös számban erre vonatkozó visszaemlékezések és előadások, hanem mivel azok már egészen más gondolatkörnek köszönték létrejöttöket, mint a melyben szerzőik magoknak az eseményeknek lefolyásakor éltek és éreztek. Pedig fölösleges bizonyítani, hogy még aránylag rövid idő is mennyit ront az első benyomás erejéből, igazmondó, jóhiszemű embernél is. A későbbi benyomások …
Tovább a műhöz
Gyermekprogramok, filmek, vetélkedők, a japánok életét bemutató fotókiállítás, papírsárkányok, origami, fukoshiki, írásoktatás, ételkóstolás, diavetítés, Hatha jógabemutató, hennafestés, élménybeszámolók és előadások várták a Kelet szerelmeseit a Tudásközpontban 2013. április 24-én délután 17.00 órától éjfélig.
Tovább a műhöz
Tárgyilagos ismertető arról, milyen változások történtek a páncélos hadviselésben a keleti fronton zajló háború egyes szakaszaiban. Hogyan győzték le a Vörös Hadsereg páncéloserői a Wehrmacht nagyra értékelt páncélosait, melyek a Szovjetunió elleni német Blitzkrieg előrevetett egységeit alkották? Milyen harcászati és haditechnikai változtatásokat hajtott végre a kor két legerősebb gépesített hadserege a keleti fronton zajló kíméletlen küzdelem során? Robert Forczyk új megközelítésű, mélyreható elemzése lenyűgöző bepillantást enged a keleti front páncéloscsatáiba. A szerző a szovjet és a német nézőpontot egyaránt figyelembe véve, német, orosz és angol forrásokra támaszkodva igazán alapos ismertetést és elemzést nyújtja a páncélos hadviselésről. Lebilincselő olvasmány a történelem legnagyobb háborújáról. Robert Forczyk a páncélos-hadviselés történetének vezető szakértője ezúttal egy keleti frontról szóló művel lép olvasói elé. Eddigi munkái a teljesség igénye nélkül: Georgij Zsukov; Gyemjanszk 1942–43; Vörös karácsony: Támadás a tacinszkajai repülőtér ellen, 1942; Mussolini megmentése: Gran Sasso, 1943; Szevasztopol, 1942: Von Manstein győzelme; Leningrád 1941–44; Walter Model; Erich von Manstein; Panther a T–34-es ellen: Ukrajna, 1943. Térképekkel és táblázatokkal gazdagon illusztrált kötet.
Tovább a műhöz
1943-ban, a Sztálingrádnál elszenvedett katasztrofális vereség után a Wehrmacht páncéloshadseregei elvesztették a kezdeményezést a keleti fronton; a háború menetében fordulat állt be. Az összfegyvernemi harcászat, mely révén a németek 1941-ben és 1942-ben elsöpörték a szovjet csapatokat, veszített hatékonyságából. A keleti fronton ezt követően a páncéloserők vezette támadásokra helyeződött a hangsúly, s mint Robert Forczyk könyvéből megtudhatjuk, a Vörös Hadsereg gépesített alakulatainak erőteljes csapásai sorra zúzták szét a német védelmi vonalakat. E tudományos igényű munka betekintést enged abba, milyen változások történtek a két legnagyobb gépesített haderőnél a páncélos harcászat és a fegyverzet terén a szovjet dominancia erősödése idején. A szerző német, orosz és angol forrásokra alapozva, a német és a szovjet látásmódot egyaránt érvényre juttatva közöl átfogó ismertetést és elemzést a keleten zajló páncélos-hadviselésről. A történelem legnagyobb páncélos háborújáról szóló nagyszabású munka második kötete is lebilincselő olvasmány. Robert Forczyk a páncélos-hadviselés történetének vezető szakértője ezúttal egy keleti frontról szóló művel lép olvasói elé. Eddigi munkái a teljesség igénye nélkül: Georgij Zsukov; Gyemjanszk 1942–43; Vörös karácsony: Támadás a tacinszkajai repülőtér ellen, 1942; Mussolini megmentése: Gran …
Tovább a műhöz
Nemzetföntartó ifjúságunk a végházakban és a kastélyokban nevelkedett. Itt tanulta meg, hogy a magyarnak féltőbb kincse a vitézi névnél és tisztességnél nincsen. Itt hallotta, hogy nincs szebb elmúlás a hősi halálnál; nincs szebb temető a zöldbeborult mezőnél. S vajjon mi volt e kor ifjúságának óhaja, vágya? Az egykorú ének megadja rá a feleletet: Nehéz bú s gond nélkül, hogy vígan élhessek, / Egynéhány vitéznek előtte lehessek, / Jó hamar lovaikon gyakorta ülhessek. // Ez meglévén, nekem semmi egyéb nem kell, / Bár akárki bírjon Dárius kincsével, / Nem leszek érette hozzá gyűlölséggel. A végházak és a kastélyok vitézlő rendje nemcsak a nemzeti védelemnek, hanem nemzeti önállóságunknak is legfontosabb tényezője volt. Hiszen mi a nemzeti állam alapja, ha nem a nemzeti hadsereg! S minél lelkesebb, minél eredetibb a hadsereg szelleme, annál biztosabb fundamentuma az az önállóságnak. Ha a végbeli vitézek írta rengeteg levelet lapozgatjuk, ezernyi és ezernyi oly hang üti meg fülünket, mely százszorosán igazolja, hogy maguk a vitézek is érezték és tudták, hogy ők a magyar nemzeti állam legerősebb oszlopai. ök maguk hirdetik, hogy vérük hullása termőföldbe vetett mag, mely sokszorosan hozza meg gyümölcsét. Emberségről formát, vitézségről példát ők adnak. Szent korona mellett szolgáló magyarságnak írják magukat! S még a hanyatlás legsötétebb korában is, mikor a …
Tovább a műhöz
Németh Béla: Szigetvár története című műve, amely 1903-ban jelent meg, az egyik jelentős munkája a 19. század végének magyar történelmi irodalmában. A könyvet Biedermann Rezső báró megbízásából és nagylelkűségéből írta, és egy rendkívül fontos témát, Szigetvár városának és annak történelmi jelentőségének bemutatását tűzi ki célul. Németh Béla történészként különös figyelmet fordított arra, hogy a város történelmét több szempontból is bemutassa, kiemelve a helyi viszonyok, a hadi események és a város kultúrájának fejlődését. A kötet központi témája a Szigetvári Vár ostroma és hősi védelme, amely 1566-ban Zrínyi Miklós vezetésével zajlott. Az ostrom és a védők hősiessége nemcsak Magyarország, hanem az egész Európa történelmében meghatározó esemény volt, így Németh Béla műve e történelmi pillanatra is nagy hangsúlyt fektet. A szerző igyekszik rekonstruálni a harcok körülményeit, a védekezés logisztikai aspektusait, és kiemeli Zrínyi Miklós katonai és stratégiai érdemeit. A könyv nem csupán egy csata története, hanem a szigetváriak mindennapi életét, a város szociális és gazdasági fejlődését is részletesen tárgyalja. Németh Béla az írásában a helyi közösség összetartására, valamint a történelmi örökség fontosságára is felhívja a figyelmet. A művében megjelenő gazdag történelmi anyag segít megérteni, hogyan formálta …
Tovább a műhöz