Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ámbár Balaton-Fiired a’legjelesb, ’s leglátogatottabb magyarországi gyógyhelyek között, elsők közé számlállathalik ; mindazonáltal korára, ’s hírére nézve legújabb, mert: míg a’ többi jelesbeknek majd mindannyinak mondák, írott kútfők, fenn álló romok, föltalált emlékek, pénzek, stb. után Írott történeteik a’ korábbi századokba, sőt a’ romaiak’ koráig felvezetvék; illyesmit Fürednél hiába keresnél; sőt hagyomány utján is, a’ gyógyforrás’ eredetéről , feltalálásáról, ’s a’ gyógyintézet’ legrégiebb felállításáról, mint legtöbbek, valamelly hozzájok illő rege alakjában bírnak , mitsem mutathat fel. Ámbár a’ romaiaktól élénken mívelt alsó Pannóniájukban feküdt, melly secunda cmsularis romana-nak Galerius császártól neje’ tiszteletére Valeria-nak ne-vezteték. Környékén sok nevezetes gyarmat vala, u. m. Caesariana, Tricciana, Valentina/, Mogentia-nae, Mogetianae, Cibalis stb. ’s mellyeket Keszthelynél , Sárvíznél, ’s a’ tó melletti számas más helyeken a’ romok szemünkbe tüntetnek; mégis semmi bizonyos , és hitelt érdemlő tudósítást Füred’ gyógyvizeiről, melly bizonyosokká tenne, miszerint a’ romaiaknál ismert, ’s használt volt légyen, nem találunk. Amaz előadás, mellynél fogva Valéria császárné, férje’ halála után, Tihanyban lakott, ’s Piroska nevű anyját a’ füredi gyógyforrásban hosszas betegségéből …
Tovább a műhöz
A Baranya Megyei Levéltár évkönyvét 1968-tól adták ki Baranyai Helytörténetírás, majd 1990-től Baranyai Történetírás címmel. A repertórium két részből áll: (1) szerzői rész: egy szerző tanulmányainak, közleményeinek leírása időrendben; (2) társzó rész: a bibliográfiai leírások szintén a megjelenés időrendjében. A repertórium második része egy számítógépi index, a KWOC (Keyword out of context: szövegkörnyezetből kiemelt kulcsszó)-index továbbfejlesztett változata. A továbbfejlesztés a címből kiemelt kulcsszavak tárgyszavasításában és bizonyos fokú egységesítésében rejlik. A tárgyszavak összeállításánál – kevés kivételtől eltekintve – ragaszkodtunk a címek releváns szavaihoz. Az információs hatékonyság növelése érdekében néhol kiegészítettük a címet; főként nevekkel és évszámokkal. A repertóriumon belül igyekeztünk a tulajdonneveket is egységesen leírni. A változtatások miatt megjegyezzük, hogy betűhív bibliográfiai leírás csak a tételek eredeti helyéről készíthető. A repertórium a Baranya Megyei Levéltár legújabb sorozatának első tagjaként jelent meg: Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. Sikeres böngészést kívánok minden érdeklődőnek.
Tovább a műhöz
Munkám célja exaktan kifejezni a Mecsek-vidék domborzatának hatását a népsűrűség eloszlására. A domborzat elvonatkoztatva a fokozott mértékű inszolációtól, az emberi élet elé akadályt gördít, ellenben az inszolációs
áthevülés következtében a napos lejtő értékében meggyarapodik, nyilvánvaló tehát, hogy a településeket vonzani fogja; — ezen értékkülönbséget számokban óhajtom kifejezni. A Mecsek hegység ezen tanulmányom számára elég alkalmas terület. A vízválasztó kelet-nyugati, illetve délnyugat-északkeleti csapása a több napot nyerő déli oldalnak az árnyékos északi oldallal való összehasonlítását teszi lehetővé.
A vizsgálatok és számítások alkalmával a cél eredményesebb elérése érdekében kívánatosnak látszott a kutatás kiterjesztése a mecseki röghegységen kívül a hozzá simuló paleogén, illetve neogén takaróra. A helyes alapot a relativ értékeléshez csak úgy nyerhetjük meg, ha a környező sík területeket, illetőleg a hegységi részt környező sávot számításainkban szintén feltüntetjük létünk déli határát alkotják. Azonban azon szilárd felszint befolyásoló archaikus tömb jelenlétét, melynek a Mecsek-hegység fennmaradását köszönheti, tovább nyomozhatjuk dél felé. Ez a tömb maga is összetöredezett és különböző szinti magasságban maradt fenn. Déli törését jelzi Miholjác-dolnjitól Vaskáig az
E-W csapású Drávameder, mely Vaska …
Tovább a műhöz
Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez. II. kötet. (V-IX. rész.)
- Baróti Lajos
- 1900-1904
Az „Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez” eredetileg csak egy kötetre volt tervezve. De minthogy a közlésre szánt anyag ebben a keretben nem fért el, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeum-Társulat elhatározta, hogy még egy kötetet ad ki, melyben az első kötetből kiszorult forrás-anyagon kívül más is helyet találhatna. E határozat értelmében lát napvilágot a jelen kötet, mely épúgy, mint az első, tele van érdekesebbnél érdekesebb adatokkal. Ezek az adatok meglepő világot vetnek hazánk délkeleti vidékére a török hódoltságot követő időszakban, hogy e tekintetben semmiféle más hazai vidék nem mérkőzhetik Délmagyarországgal. A legaprólékosabb részletességgel megismerhetjük belőlük ez országrész állapotát a XVIII. század első felében, és lépten-nyomon követhetjük az „idegen, de gondos kezek“ munkáját, melylyel a török uralom idején barbárságba sülyedt vidéket ujból fölemelni és műveltté tenni igyekeztek. Szó van bennök a békében és háborúban egyaránt kíváló Mercy grófról, a Bánátság első kormányzójáról, és főtanácsosáról, Rebentisch Ferenc báróról: mint fáradoznak a gondjaikra bízott vidék biztosításán, Temesvár csinosításán, a kevésszámú lakosság szaporításán, a földművelés, ipar és kereskedés föllendítésén; a közlekedési viszonyok javításán, a természet kincseinek kiaknázásán és …
Tovább a műhöz
Előszó. 1889 nyarán az országos levéltár az egykori temesvári adminisztráczió*) levéltárával gyarapodott. E levéltárt történetíróink nem ismerték. Hosszas kutatás után én voltam oly szerencsés, hogy megtaláltam Temesvárott, a pénzügyi igazgatóság irattárában, a hol évtizedeken át lappangott; én tettem rá figyelmessé dr. Pauler Gyula országos levéltárnok urat, a ki aztán Budapestre hozatta. A levéltárt tanulmányozva, míg egyrészről örültem a sok uj és meglepő adatnak, melyeket az iratokban találtam, más részről sajnálattal tapasztaltam, hogy a levéltárnak már csak a töredékei vannak meg: nagy része gondatlan selejtezés folytán örökre elpusztult. Azonban a meglevő iratok is rendkivül becsesek. Legérdekesebbek közöttük az úgynevezett rotulusok vagyis az egykori iratok kivonatai. Ilyen összesen 177 darab maradt fönn, 45725 tétellel. 1716-tól 1753-ig hivatalok szerint és időrendben, 1754-től 1760-ig pedig az egyes hivatalokra való tekintet nélkül, csakis időrendben vannak szerkesztve, még pedig, mint azt az egyes rotulusokon látható megjegyzések mutatják: kiváló gonddal. E megjegyzésekből megtudjuk azt is, hogy a szóban forgó rotulusok századunk huszas éveiben készültek. Nem akarom hosszasan fejtegetni, hogy mily érdekesek, megbecsülhetetlenek e kivonatok, csupán annyit jegyzek meg, a mit már másutt is kiemeltem: hogy kész regeszták, valóságos kincsesbányái …
Tovább a műhöz
Homerosért versengett csak annyi város, mint Magyarországon a harmadik egyetemért. Ez volt az oka, hogy mikor a közel háromszáz éves budapesti tudományegyetem után, 1872-ben Kolozsvárott felállították a második magyar tudományegyetemet, negyven évig halasztódott a döntés a harmadik egyetem felállítása ügyében. Csak 1912-ben, gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején került a magyar országgyűlés elé a harmadik egyetem ügye, azonban már ekkor Magyarország szükségletének nem három, hanem négy egyetem felelt volna meg. A magyar törvényhozás ennek a régen mutatkozó szükségletnek tett eleget, amikor Pozsonyban és Debreczenben tudomány-egyetemek felállítását rendelte el. Debreczen a magyar Alföld százezer lakosú városa. Háromszázötven éves háromfakultásos református Akadémiája révén nemcsak a magyar protestantis-musnak szellemi központja, de a magyar művelődéssel is ősi kapcsolatai vannak. A városok egyetem utáni versenyében olyan protektorra hivatkozhatott, mint gróf Tisza István és ép ezért különös joga volt a debreceni egyetemnek, hogy e tragikus sorsú nagy államférfiról nevezze el magát. A református Akadémia az egyetem létesítésekor megszűnt és a helyébe lépő tudományegyetem három fakultása: a református theológiai, a jogi- és bölcsészettudományi kar 1914-ben, a világháború első őszén nyitotta meg kapuit. A negyediknek, az orvosi karnak …
Tovább a műhöz
Köszöntő
Lectori Salutem!
A 2018-as évben, a Pécsi Egyházmegye fennállásának 1009. évfordulóján fontos egyháztörténeti jubileum is zajlott: báró Négyesi Szepesy Ignác püspök beiktatásának 190. és halálának 180. évfordulóját ünnepeltük. A Pécsi Püspökség ismételten örömmel támogatta a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont konferencia-szervezési felhívását, amelynek keretében a szakmai együttgondolkodás jegyében immáron ötödik alkalommal került megrendezésre 2018. október 4-én a Magtár Látogatóközpont Bonipert termében egy közös szimpózium. A tiszteletadás fontosságát a Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban konferencia alcíme is hangsúlyozta „A hazának hű őre és oszlopa"- Szepesy Ignác pécsi püspök emlékezete.
A tudományt egész életében pártoló pécsi püspök nyomán magam is hálával tekintek azokkal a szakemberekkel való együttműködésre, akik kutatásaik eredményeként szakszerű alapokra építve segítik örökségünk továbbadását, mely a jövőre nézve fejlesztőén hat és reménnyel szolgál. Az emlékezés összefogja a közösséget, erősíti az identitást és a hitet. A ma élők fontos feladata az értékek megőrzése, melynek révén teljesítheti a társadalom azon feladatát, hogy példát mutasson a különböző generációk számára.
Jelen tanulmánykötet a tudományos ülésszakon elhangzott előadások írott …
Tovább a műhöz
A háború után mindinkább testet ölt a mindenható állam eszméje és lassanként a közélet minden feladat megoldását az államra akarja hárítani, a társadalom, mint az államtól külön élő organizmus alig ad magáról életjelt. Ez a jelenség érezhető jóformán az egész világon, de Magyarországon a hosszú háború és az azt követő elszegényedés, valamint egyeseknek az államtól való teljes függése miatt talán pregnánsabban mutatkozik, mint bárhol máshol. Sajnos, a magyar társadalom a múltban sem volt olyan erős és annyira önálló, mint pl. az angol vagy az északamerikai. A közélet különböző tényezői ugyan sokszor erőteljesen felemelték szavukat és ki is terjesztették gondoskodásukat különböző feladatok elvégzésére, de működésük legtöbbször csak rámutatás volt egyes problémákra, azoknak megoldását biztosítani nagyon ritkán tudták. Különösen áll ez kultúrtörekvéseink terén. A magyarországi kultúr-egyesületek története bizonyítja, hogy a nemzet felismerte egyes kulturális kérdések megoldásának égetően sürgős voltát, de maga a társadalom, állami eszközök igénybevétele nélkül, bizony a legtöbbször csak az első lépéseket tette meg, azután a lelkesedés, mint szalmaláng alábbhagyott. A magyar társadalom -erejéről, működéséről érdekes képet alkothatnánk magunknak, ha a magyar kultúregyesületek működését megvizsgálnánk. Maga a számuk — hiszen …
Tovább a műhöz