Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A „Kamarai igazgatás Pécs városában” című munkát Dr. Babics András írta, Pécsett jelent meg, 1937-ben. Felelős kiadója Dr. Babics András (Komlósd 1906, történész, a történelemtudományok kandidátusa, † Pécs, 1984. szeptember 12.), a nyomdai munkálatok a a Dunántúlpécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.-T.-nél készültek. A kötet 79 oldalból áll, előlapján a török alól felszabadult város első hivatalos pecsétje látható 1691-ből, melynek rajzolata a székesegyház 17. századvégi formáját mutatja. A mű végén 5 oldalban német nyelven írott összegzés található. A szerző bemutatja Pécs város ostrom alatti, illetve közvetlen a felszabadulás utáni helyzetét. Részletesen azonban az 1686 és 1703 közötti időszak közigazgatásának leírása található meg, mely a katonai és kamarai közigazgatás időszakának nevezhető. A korszakban sajátos rendszert alkotott a haditanács, a kamara és a város közigazgatási szerveiből álló egység. | 1936. október 21-én Pécs városát 250 év választotta el az itt 143 évig tanyázó ozmán hatalom utolsó napjától. Ennek az elmúlt 250 esztendőnek a történetét három fejezetre oszthatjuk:
I. A katonai és a kamarai kormányzás kora (1686-1703),
II. A földesúri kormányzás kora (1703-1780) és
III. A szabad királyi város közigazgatásának korszaka (1780-tól napjainkig).
A jelen munka az első korszak 17 évének …
Tovább a műhöz
Amit az olvasó kezében tart: tanulmánygyűjtemény. A könyv ezer éves útját kívántuk bemutatni Pécsen és Baranyában. A könyv fogalmát széles körűen - és mindig az adott kor fogalomhasználata szerint - értelmeztük: a kézzel írott és a nyomtatott könyv, a periodika, a zárt és a nyilvános könyvtár, a könyvtáros, a kiadó, a nyomda fogalmát is beleértettük.
A különböző időben és különböző' célzattal született és különféle helyen megjelent tanulmányokat az írások tárgya szerint időrendben helyeztük el, hogy ezáltal a történeti folyamat, az idő változása kirajzolódjék. Gyűjteményünk: válogatás. A kötetet a meglevő tanulmányokból állítottuk össze. A terjedelmi korlátok miatt nem törekedhettünk teljességre. A hosszabb dolgozatokból részletet adunk. Nem volt célunk új kutatásokat kezdeményezni. Tudjuk, vannak korszakok, amelyek jobban vonzották a kutatókat, s szükségképpen vannak fehér foltok, amelyek további vizsgálódásra várnak. A kötet egyik célja a történeti folyamat érzékeltetése. A másik célja viszont éppen az, hogy további munkára ösztönözze a kutatókat. Mivel a különböző időben keletkezett, különféle helyen megjelent tanulmányok a nevek és a címek írásában, a rövidítési és az idézési technikában, a kiemelésekben, a hivatkozások feltüntetésében eltérő tipográfiai megoldásokat követtek, ezeket az eltéréseket - nyomdatechnikai …
Tovább a műhöz
Az országos magyar gazdasági egyesület szem előtt tartva azon nevezetes gyakorlati előnyt, mely a sajátlagos viszonyaink között kipróbált általános gazdálkodási elvek értőkének megismerése
által mezőgazdáinkra háramlik, — előszeretettel sorolta hivatásszerű feladatai közé oly birtoktesteknek küldöttség általi megszemlélését és ismertetését melyek a gazdálkodásban úttörő példákkal járva elől, utánzandó mintaképül állíthatók a nagy gazdaközönség szemei elé. E mű szinte egyike, s már ötödike az ily jószágismertetéseknek s az Albrecht főherczeg Ő Fenségének tulajdonát képező béllyei uradalommal foglalkozik. Már huzamosb idő óta képezte megérdemelt figyelem tárgyát azon határozottan belterjes irány, mely a béllyei urodalom gazdasági rendszerének megállapításánál elfogadtatott és a szakértelem és kitartás azon magas foka, melylyel ezen irány, folyton szélesbedő méretekben alkalmazást nyert, s midőn az inaugurált rendszer
értékének alapos megitélhetéséhez szükséges időtartam lefolyt, egyesületünk a hazai mezőgazdaság érdekében fekvőnek találta oda törekedni, hogy közvetlen benyomást szerezve az ezen uradalomban végbement eszközlések értékéről, ismét uj és nagybecsű tapasztalati
adatokat tárhasson a gazdaközönség elé. Hogy egyesületünk e czélját elérhesse, a béllyei uradalmat szakszemle tárgyává kelle tennie, s e végből mindenek …
Tovább a műhöz
1940-ben jelent meg Berde Károly A magyar nép dermatológiája. A bőr és betegségei népünk nyelvében hidelmeiben és szokásaiban című hézagpotló néprajzi munkája. A kötet nem volt előzmények nélküli, hiszen szerzője korábban is érdeklődött a néprajz és a népi orvoslás iránt. A Magyar Dermatológiai Társulat 1938-as nagygyűlésén tartott előadásának is ez volt a témája. A munka elkészítését széleskörű anyaggyűjtés és kutatómunka előzte meg, mely nem ment akadályok nélkül. Hiszen a Magyar Orvosi Könyvkiadó által kiküldött tizenkétezer adatszolgáltatásra felkért orvos közül mindössze négy válaszolt. Így Berde Károly tanítványaival néprajzi, nyelvészeti, történeti, orvosi folyóiratokat, monográfiákat, adattárakat, oklevéltárakat néztek át és gyűjtötték össze az anyagot a kötethez, de a népköltészetből, babonákból is merítettek adatokat.
Berde a kötetet Pápai Páriz Ferenc – szintén nagyenyedi kötődésű – professzor, a Pax Corporis szerzője emlékének szenteli. A tíz fejezet témakörei között megtaláljuk a bőrbajok okairól, a bőr ápolásáról, a népi tünettanról, a bőrbajok megelőzéséről és terápiájáról szóló részt, de foglalkozik a bőr- és nemi betegségek népi elnevezéseivel, tájnyelvi változataival is. Tartozik a könyvhöz egy jegyzék is, melyben az egyes bőrbetegségek különféle népi elnevezései mellett annak népi …
Tovább a műhöz
Dischka Győző (1847—1901) Súlyos csapások érik egyesületünket. Legjobbjaink dőlnek ki a küzdők sorából, kik nemes lelkűk minden gondolatával támogattak bennünket s munkásságukkal egyesületünk felvirágoztatásán fáradoztak. A múlt évben három nagy halottunk volt, s most elvesztettük a negyediket Dischka Győző személyében, ki mindig tevékeny részt vett az egyesület munkájában, sőt annak megalakításában is szerepe volt, hisz az ő hivatalos helyiségében jöttek össze
első ízben azok a lelkes férfiak, a kik a M. E. megalakításán fáradoztak. Egy munkában eltöltött élet után vált meg tőlünk, élete delén, munkássága zenithjén. Korán hagyott el benünket; korán családjára s a magyar tanügyre nézve, melynek hivatott, odaadó és buzgó munkása volt. Mert sokat dolgozott; erejét meghaladó munkát végzett — és ez a lázas munka emésztette föl erejét. Tudományszomjas lelke gazdag kincsesházából két kézzel ajándékozta az ismereteket tanítványainak, kikért nemes lelkének minden érzésével, áldott jó szivének minden dobbanásával rajongott. Féltő gonddal ápolta tanulóinak seregét, kikbe a tudományok mellett az erkölcsösség és vallásosság érzelmeit plántálta. Egy egész nemzedék tehet bizonyságot arról, mily odaadó szeretettel vezette növendékeit a tudományok csarnokába. S jó szive, mely egyformán osztotta szerető érzését minden tanítványának : ez ölte meg őt …
Tovább a műhöz
Hosszú ideje terveztem, hogy az elmúlt két évtizedem legfontosabb kutatásának eredményeit összefoglalom, és közreadom. Erre azért van szükség, mert ha helyes a feltételezés, akkor a Családtörténet határok nélkül című könyvemben
közölt ősfám, amely másfél ezer évre nyúlik vissza, véglegesen elfogadottá válik, s a könyvben erről feltételes módban írtam. Ez az a könyv, amelyet a nemesi ősökkel rendelkezők abban a reményben forgathatnak, hogy ha találnak benne velem közös ősüket, akkor ettől az őstől számítva a teljes ősfájukat egészben „kiemelhetik” a könyvemből. A könyv – utalva az alapműre – ezért kapta a Családtörténet határok nélkül III alcímet. Úgy határoztam, hogy egy teljesen szokatlan tagolású munkában adom át az ismereteimet, mert csak ezekkel a lépcsőfokoknak is felfogható egységeknek
a sorban történő megismerésével válhat érthetővé az Olvasó számára a történetem. Az első részben kizárólag tényszerűségre törekszem, a másodikban a tényeket kibontom, részletesen ismertetem, a harmadik részben a közvetett bizonyítékokat sorolom fel, a negyedik részben kiegészítő tényeket közlök, s az ötödik részben leírom, hogy kik lehettek még azok, akik a történetben résztvevők lehettek. Remélem, hogy az olvasók kiérzik majd, hogy a téma számomra mennyire fontos, ám azt is, hogy nem rendeltem alá a forrásokat és értelmezésüket az …
Tovább a műhöz
Trefort Ágoston kultuszminiszter, mint az akadémia elnöke, az idei nagygyűlést olyan beszéddel nyitotta meg, amelyből e könyvnek jeligéje van véve. A szellemi szabadság hiányát panaszolja Magyarországon ; szerinte nálunk nincs elismerve a jogosultság, az egyéni nézetet bármi tárgyról leplezetlenül elmondani, illetőleg meghallgatni s fontolóra venni. Élve ezen szellemi szabadsággal bocsátom e könyvemet a nyilvánosság elé, s joggal tételezem föl, hogy Trefort ennek megjelenése fölött megütközni nem fog. Mentse ki e bátorságot az, hogy könyvem anyagának egy része más alakban látott napvilágot, jóval a kultuszminiszter beszéde előtt; s egy részben az ő panaszkodása is volt az oka, hogy e könyvet szélesebb köröknek iparkodtam hozzáférhetővé tenni, hozzá akarván ekképen járulni az általa kontemplált szellemi szabadság utjának egyengetéséhez. E sorok Írója kész beismerni, hogy Magyarországon szellemi szabadság nem létezik. Mert — mint köztudomású — ez év február— aprii hónapjaiban 42 részből álló cikksorozatot tettem közzé a „Magyar Állam“ cimü politikai napilapban. Február 25-én a tizenhetedik cikket irtani ; még az nap este az egyetem olvasóköre zajos gyűlést tartott, amelyben elhatároztatott, hogy a lapot egyszer s mindenkorra kitiltják helyiségeiből. Ez a szellemi szabadság dicsőségére történt. Este kilenc óra felé pedig a szellemi szabadság ad majorem …
Tovább a műhöz
