Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Főiskolánk vezetősége elhatározta, hogy különkiadványban emlékezik meg intézményünk fennállásának 30. évfordulójáról — pótolva ezzel azt a mulasztást is, amelyet a 25 éves jubileumra tervezett tanulmánykötet elmaradása okozott. Az ilyen visszapillantás nemcsak az emlékezés méltó formája, hanem egyúttal alkalom a tanulságok összegezésére is, mert fényt derít arra az útra, amelyet intézményünk három évtizedes fejlődése során megtett, s amelynek egyes részleteit, fordulóit lassanként homály fedi. Főiskolánk, amely az immár felszabadult és a szocializmus építésének útjára lépett ország szülötte volt, három hasonló intézménnyel együtt 1948. október 18-án — tehát kerek 30 esztendeje — nyitotta meg kapuit azok számára, akik a közoktatás forradalmi vívmányaként létrehívott általános iskolában végzendő tanári munkát választották jövendőbeli élethivatásuknak. Az az út, amelyet intézményünk három évtized alatt megtett, nem volt könnyű, mert úttörő munkát jelentett, s ugyanakkor nem kerülhette el a gyakori - olykor nem is eléggé megalapozott - változásokat sem. A küzdelem, a gyakran változó igényekhez, szervezeti feltételekhez és képzési követelményekhez való alkalmazkodás azonban csak megedzette főiskolánkat, és állandó megújulásra, a jobb, az eredményesebb megoldások keresésére serkentette. A fejlődés hatalmas ívű. A 30 évvel ezelőtt …
Tovább a műhöz
Az Apróságok Lapja című iskolai újságot 1994 szeptemberében indította el a szerkesztő. Az újság a PTE II. sz. Gyakorló Általános Iskola lapja volt. A sokszorosítás fénymásolással történt, és a gyermekek 18 oldalban, kétoldalas tűzött formában kapták kézhez a lapot, 20 Ft-os anyagáron. Az újság 1995. január és március között technikai okok miatt szünetelt, majd 1995 áprilisától a Carbocomp Nyomda Kft. jóvoltából 20 oldalra bővülve, irkafűzésben újraindult. A lap 1995. júniusában a 7. számmal szűnt meg a szerkesztő iskolából való távozása miatt. 1997-ben a szerkesztő 1-1 egybekötött példányt adományozott a Baranya Megyei Könyvtárnak és a PTE Központi Könyvtárnak. (Az utóbbi könyvtárból az egyetlen példány azóta elveszett.)
Tovább a műhöz
Szepes-vármegyének délkeleti vidéke ősidők óta híres érctermő hely. A meddig a szóhagyomány és a történetírás vissza tekinteni tud, a Gölnic-folyó völgyében és környékén mindig bányaművelésre bukkan. A kies vármegyének más vidékein is találtak régente és újabban is különféle érceket. Például a Magas-Tátrában, a Poprád-folyó felső völgyében, a Lőcselublói-hegység legdélibb ágaiban és a Magura-hegységben már az ősidőkben, s még inkább a XII. század közepe óta, sok helyütt folytak érckutatások. Ezek néhol és kevés ideig jövedelmezők is voltak, sőt itt-ott még ma is azok. De a termelésnek ez az ága Szepesben csak a Gölnic vizét környező hegysorok völgyeiben fejlődött ki átalános népfoglalkozássá. Ott pedig évszázadokon át olyan jelentőssé vált, hogy ama völgyek egész lakosságának jó- és balsorsát, világnézetét és közjellemét mindenha az érctúrzás szerencséje kormányozá. Ez a bányavidék, jó időkben széles országrésznek kincsesháza, az éjszaki szélességnek körülbelül 48-adik
foka 4-edik perce és 48-adik foka 58-adik perce, s a Ferrótól számított keleti hosszúságnak 37-edik foka 56-odik perce és 38-adik foka 45-ödik perce között van. Az Alacsony-Tátra főcsúcsától, a Királyhegytől kelet és délkelet felé, a mecenzéfi és aranyidkai magaslatokig terjed. Éjszaki szélét a Hernád-folyó völgye szegi be, a délit pedig a Gölnic-folyó …
Tovább a műhöz
A szombathelyi líceumnak, e különleges iskolatípusnak története akkor kezdődik, mikor még a Mária Terézia alatt kibocsátott I. Ratio Educationis szabályozta a magyar oktatásügyet. A mai kialakult iskolarendszerek helyét akkor olyan iskolatípusok foglalták el, melyek a későbbi fejlődés szükségességének bélyegét magukon viselték. Ebben az időben találkozunk egy-, két-, három-, négyosztályú elemivel, mely utóbbi a tanítóképzés céljait is szolgálta és két tagozatú gimnáziummal, melynek összesen öt (I—III. grammatikai és I—II. humanitas) osztálya volt A középiskola és egyetem közé ékelődött az akadémia jogi és filozófiai tagozata, mely utóbbi részben a mai középiskolák Vll—VIII. osztályának felelt meg, részben önálló pályára készített elő, tehát se főiskola, se középiskola nem volt, hanem a kettő között lebegett. A II. Ratio annyiban változtat a meglévő rendszeren, hogy a gimnázium alsó tagozatát egy osztállyal megtoldja, úgyhogy hatosztályúvá alakul át. Ilyen se főiskola, se középiskola-típus volt a szombathelyi líceum is. Történetéből az első tizenöt év eseményeit akarjuk felszínre hozni, melyek az alapítás körülményeit s az intézet kialakulásának menetét fogják az olvasó elé tárni. A rendelkezésre álló gyér adatok miatt ez; éppen nem volt könnyű munka. Az intézet külső eseménytörténetére nézve Kárpáti rövid összefoglalása, az …
Tovább a műhöz
Tinnye zsidó temetője, eltérően a magyarországi falusi zsidó temetőktől viszonylag jó állapotban van. A temető gondosan körbe van kerítve, zárt kapuja van, és ezáltal gondozottnak tűnik, de a sírok egy része a földön hever, össze van törve, illetve nagyon sok síron olvashatatlanok a feliratok. Sajnos korábban nem tartós köveket állítottak, hanem az évtizedek, évszázadok időjárás viszontagságait nem bíró mészkövek, homokkövek, sőt betonból készült sírkövek a jellemzőek. Ez is bizonyítja, hogy a korabeli tinnyei zsidóság szegény iparosok, házalók, kis jövedelmű emberek voltak. Ez talán még izgalmasabbá, eredetivé tette temető kutatását, feltárását. A temetőben található egy emlékoszlop, amely szerint a temető, „Magyarország legrégebbi zsidó temetője”. Az oszlop, a temető gondos körbekerítésével együtt a Tinnyéről elszármazott családok képviseletében az Antwerpenben élő Knöpfler családnak köszönhető. Szeretnék itt és most köszönetet mondani mindazoknak a személyeknek, akik segítségemre voltak abban, hogy ezt a csodálatos helyen, egy eléggé elzárt településen lévő temetőt feldolgozhattam, és ez által Tinnye zsidó közösségének emléket állíthatok. Remélem, hogy minél több kis falu temetőjéről, zsinagógájáról, elfeledett hitközségekről egyre több feldolgozás készül a jövőben.
Tovább a műhöz