Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 37-48 az összesből: 58

Találatok


Midőn a pozsonyvármegyei Kiskárpátok – Vöröskőtől—Szomolányig elterülő vidékének hely- s müvelôdéstörténeti vázlatos leirására vállalkoztam, erre leginkább édes hazánk multja iránti kegyeletem, s azon hő óhajom inditott: hogy az e munkámban ismertetett-nem csekély részben érdekes hely- s müvelődéstörténeti adatok, s hiteles — hasonirányu szóbeli hagyományok, — a jövő részére megmentessenek, s hogy a mult idők példáján-épülve, s hiányain okulva, a müvelődés tágas terén hazánk javára erőnkhez képest müködjünk. Munkám közepette mindig azon irányelv lebegett szemeim előtt, hogy a közönséges felfogás szerint csekélységnek itélt mozzanatok- s adatokat sem szabad ily munkánál tekinteten kivül hagyni, s épen ez elvemnek tulajdonitandó, hogy némely helyen a tárgyat legparányibb részleteiben is ismertetem, a mint ez különösen az egyházi műrégiségek leirásánál észlelhető. — Én azt hiszem, hogy ilyen irodalmi munkálatnál inkább lehet per excessum, mint per defectum, hibázni. Nem tagadhatom, hogy e munkának meg vannak a maga hiányai, s hogy némely helyen az adatok töredékes volta, a képvázlatoknak némely kevésbbé kifejtett vonásai, s az anyag részleteinek felállítása s lánczolata, több kívánni valót hagynak hátra. Ezekkel szemközt némi mentségemül szolgáljanak helyi viszonyaim, melyeknél fogva alig közelíthettem meg nagyobb könyvtárakat, s a tán …
Tovább a műhöz
Az építésznek, ki egy nagy házat czélirányosan akar épiteni, számba és figyelembe kell venni nem csak a fontosabb s értékesebb építési anyagot és segédeszközöket, hanem az építést előmozdító csekélyebb tárgyakat is. Igen, a gondos és számító épitész, a tégla-és kőtöredékeket is megbecsüli, s kellőleg értékesiti. Édes hazánk történetének, nevezetesen művelődés történetünknek nagy alkotmánya csak úgy épülhet fel, ha ennél nem csupán az országosan szereplő egyéneknek s a nemzet életére nagyobb vagy általános befolyást gyakorolt eseményeknek, hanem a mult idők mindazon jelenségei, s mozzanatainak is szentelünk figyelmet, melyeknek hatása csekélyebb körre, egy kis vidékre vagy csak ogy községre szorítkozott. Ily apró történeti töredékek nélkül a hazai történetirás mindig hézagos lesz. À történetnél is teljes érvényben áll az erkölcsi világrendnek ismeretes elve: „Ki a csekélységeket megveti, lassankint hanyatlik.” Vajmi gyakran sajnálattal tapasztalhatjuk: hogy a mai nemzedék előtt nagyobb részben, elmosódva van azoknak emléke, kik hajdan egyes vidékeken, habár szerény körben, de áldásosán működtek a közjólétre. Mily sokszor közönyösen taposunk oly földet, melynek ölében egy férfi hamvai nyugosznak, ki érdemes volt arra, hogy kortársai díszes síremléket állítottak volna hantjára, s hogy az utókor ezt kegyelettel fentartsa s ápolja; Minden …
Tovább a műhöz
A 20. században csak néhány olyan felelős politikusa volt Magyarországnak, akiket napjainkban is államférfiként tartunk számon. Közülük a két világháború közötti időszakban kiemelkedik Bethlen István és Klebelsberg Kuno. Bethlen István rátermett, ügyes és - jó értelemben vett - ravasz politizálásával Magyarország belső, gazdasági és diplomáciai helyzetének megszilárdításában, Klebelsberg pedig a kulturális konszolidáció megteremtésében játszott egyértelműen pozitív szerepet. A minden szempontból nehéz - sokak által már reménytelennek vélt - körülmények közül való kitörésben kettejük egymást tervszerűen segítő tevékenysége nélkülözhetetlen volt. Bethlen - mellette pedig a kulturális kérdések iránt meglehetős érdektelenséget tanúsító államfő, Horthy Miklós - támogatása nélkül nehezen lett volna megvalósítható a kulturális felemelkedés, Klebelsberg nélkül viszont elképzelhetetlen lett volna a politikai viszonyok stabilizálódása. Mindebben pedig felettébb fontos volt a magyar felsőoktatás addigi szerepének átértékelése. Magyarország egyetemek és főiskolák sorát veszítette el 1918 végétől 1919 nyaráig. Mindebben nem a trianoni békeszerződés - amely felsőoktatással kapcsolatos intézkedéseket nem is tartalmazott -, hanem az azt megelőző terület- és impériumváltások hatásait kell hangsúlyozni. Bár a Magyarország szomszédságában születő vagy …
Tovább a műhöz
Régóta érzett hiányon segít és régi óhajtást tölt be a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága, midőn figyelmét a régi városi számadásokra fordítván, kimonda, hogy a bennök rejlő óriási mennyiségű műveltség-történelmi anyagnak végre hozzáférhetéséről s a négy-ötszázados, elhalványodott, idők viszontagságainak kitett számadáskönyvek kiadásáról gondoskodni kell. A reánk maradt e nembeli legrégibb emlékeknek közzétételét annyival inkább siettetni kellett, mert az eredetileg is kevés gonddal Írott, s később — a leszámolás megtörténte után — kevés becsben tartott számadáskönyvek legrégibbjeit — igy például a soproniak között a 3. szám alatt közöltét — nem sok idő múltán a kíméletlen idő teljesen élemészti. A sokszor nedves, alkalmatlan helyen őrzött, a levéltárak limbusába sorozott számadáskönyvek többjének papirosa teljesen elmállott, írása elhalványult; iigy hogy nincs messze az idő, melyben a leggyakorlottabb palaeographus szeme sem lesz képes a bennük reánk maradt érdekesnél érdekesebb műveltség-történeti adatok rejtvényébe behatni. Mikor pár évvel ezelőtt a nagyszebeni számadáskönyvek nyomtatásban megjelentek, J) a szakemberek, úgy hazánkban, mint külföldön, örömmertidvözöl-tók a kiadványt. És méltán; mert semmi sem képes annyira megvilágítani a középkori városok és a középkori polgár belóletét, szükségleteit, …
Tovább a műhöz
Utazás a múltba, gyalogszerrel Aki végigsétál a pécsi belváros hangulatos utcáin, elérve a Szent István téren a székesegyházhoz, talán csak sejti, milyen értékek felett lépked. Ez a terület méltán nyerte el 2000-ben a Világörökség címet, mint "A pécsi ókeresztény temető". Erről az egyedülálló régészetitörténeti leletegyüttesről kíván bővebb tájékoztatást nyújtani, bepillantást engedve az ókeresztény kor kutatásába ez a könyv. Sopianae a római korban kiemelt gazdasági - stratégiai fontosságú város volt. Egy 3. század végén összeállított térkép (Itinerarium Antonini) szerint itt haladt el az a fontos útvonal, amely a mai Trierből kiindulva Pannoniában Carnuntumot (Bad Deutsch-Altenburg) kötötte össze Mursa (Eszék) városával, onnan pedig a pannoniai provinciák legjelentősebb nagyvárosa, Sirmium (Szávaszentdemeter) irányába haladt tovább. Sopianaeból indult egy másik út is Brigetio (Szőny), illetve egy harmadik Aquincum felé.1 Pécs mai városközpontjának délkeleti részén, a mai Zrínyi utca - Teréz utca vonalától délre, az Irgalmasok útjától (Bem u.) keletre találhatók a föld alatt a római kori Sopianae városának maradványai, még a Nagy Lajos király útja és a vasútállomás között elterülő lakótelep alatt is kerültek elő római objektumok, amelyek valószínűleg a mai Sopianae határain kívül estek. Az utóbbi évek régészeti kutatásai azt igazolták, …
Tovább a műhöz
1. in altmehrsilbigen Wörtern vor lenes und fortes: gabl (gabel), graba (graben), uflada (űfladen), maga (wagen), kazahok (Hasenbock), ruasa (wase), fair (vater), gatr (gater); Ausnahme: träga (tragen). 2. vor Verbindungen mehrerer, auch doppelten Konsonanten: akst (ackes), krapfa (krapfe), krata (kratte), khalt (kalt), rats (ratze), salta (schalten), mala (Schnalle), 3. kurzes nasaliertes ä steht vor doppeltem Nasal oder Nasal mit folgendem Konsonanten1 im Inlaut: änt (ande), krämpa (Krampe), näma (namme), sänt (schände), uffayari (Auffangerin). Dehnung des altkurzen a: 4. in altein silbigen Wörtern, in denen nicht mehr als ein leichter Konsonant auf den Vokal folgt2: bäd (bad), gläs (glas). grab (grab), häs, klag (rückgebildet aus dem zweisilbigen plur. haza, bezw. verb. klaga), 5. vor einfacher Liquida im In- und Auslaut, und besonders vor rt, rn, rm; bei der Wortgruppe mit -rm im Auslaut wird ein kaum hörbares a zwischen r und m eingefügt: gär
Tovább a műhöz
A Mecsek északkeleti nyúlványainak rengeteg történelmi emléke, melyek ősi telepítésekre mutatnak, adták az impulzust arra, hogy ezen települések eredete után nézzek. Nagymányoknak, a bányászközségnek vizsgálata látszott a legalkalmasabbnak. Hozzá is fogtam. Kutatásaim során ezután láttam, hogy Kismányok tulajdonképpen Nagymányokból származott. Ennek kezdetben pusztája volt. Tekintve azt, hogy a két falu élete évszázadokon át elválaszthatatlan szerves egységben volt, kutatásaim tárgyává tettem ezt a falut is. Okleveles anyagom kevés volt. Úgyszólván teljesen az anyakönyvekre és egyházi feljegyzésekre voltam utalva, melyeket Blandl György főtisztelendő úr és Lang János tiszteletes úr készséggel bocsájtottak rendelkezésemre, miért is ezen a helyen mondok úgy nekik, mint vitéz Gáthy Ferenc főjegyző és Erdős Jenő bányafőfelügyelő uraknak köszönetet. A két falu településföldrajzának megírásánál tekintve azt, hogy az azonos geográfiai erők sok esetben azonos eredményeket produkáltak, azt a módszert követtem, hogy a különböző szempontok tárgyalásánál előbb Nagymányokot vettem, majd az idevonatkozó rész letárgyalása után Kismányok képezte kutatásom tárgyát. Az azonos jelenségeket Nagymányoknál tárgyalom. Ezeknek előrebocsájtása után legyen szabad köszönetet mondanom Prinz Gyula professzor úrnak, aki munkámban útmutatásaival segített. | A két falu a „Mecsek …
Tovább a műhöz
Az ötödfélévi világháborút követő hatalmas méretű taifun, mely a legszilárdabban fölépített, a történelemben', tradícióban, megszokottságban gyökerező, megdönthetetlennek képzelt dinasztiákat is elsöpört, nem kímélte meg Magyarországon az olyan apró egyedeket sem, amilyenek az újságírók és lapszerkesztők. A m agyar fejlett napisajtó képe máról holnapra megváltozott. Régi, jól megalapozott budapesti és vidéki napilapok szűntek meg, vagy alakultak át a helyzet alakulása által uralomra jutott legszélsőbb irányzat, szolgálatába állt, a hatalmat magához ragadott proletárdiktatura megkötött-kezü sajtóorgánumokká ! A magyar sajtószabadságot, melyért elődeink annyit küzdöttek, a központból irányított, csaknem unifoimisos napisajtó Váltotta föl és a régi, nem épen utolsó helyen állt magyar napisajtó temetőjében ott találtam álmatlanul eltöltött éjszakák sötétjében a magam fejfáját is, az egy időre a romok alá temetett, de ismét föltámadt Pécsi Naplót és bár megértőbb idők elkövetkeztéig pihentetnem kellett tollamat,de ebben a megszokott munka szeretete gátolt, írnom kellett, mert a henyélést soha nem ismerten1, mert még bírom csorbítatlan erővel, munkakedvvel és mig az ezer sebből vérző Magyarország mostani súlyos betegségéből föl nem épül és meg nem látjuk, mi a szándéka velünk, sorsüldözöttekkel a magyarok Istenének, akiben való hitem soha meg …
Tovább a műhöz
Szervezők: Baranya Megyei Önkormányzat, Pécsi Tudományegyetem, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft. (a Pécs2010 Menedzsmentközpont Közhasznú Nonprofit Kft. jogutódja) | A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásában valósul meg. | A projekt európai uniós támogatása: 4 614 738 595 Ft.
Tovább a műhöz
Szokatlan, ha egy szerkesztő nevét gyászkeretbe foglalva olvashatjuk. Kötetünk esetében ezt az indokolja, hogy csak részben új könyvről van szó. 1999-ben jelent meg a Pécs a törökkorban című kötet. A Tanulmányok Pécs történetéből sorozat 7. elemeként napvilágot látott munka szerkesztése közben érte a halál Szakály Ferencet, aki az 1970-es évektől a magyarországi török kori kutatások vezető személyiségévé vált. A könyv, amit kezében tart a T. Olvasó, ennek bővített kiadása. Az eredeti kötet évekkel ezelőtt elfogyott, miközben változatlan érdeklődés mutatkozott iránta. Ezt az érdeklődést tartotta ébren két újabb, a Pécs Története Alapítvány által kiadott könyv. Egyrészt Varga Szabolcs népszerű kismonográfiája (írem kertje. Pécs története a hódoltság korában, 1526-1686. Pécsi Hittudományi Főiskola - Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2009), másrészt Hegyi Klára forrásközlése (Török források Pécs 16. századi történetéhez. Források Pécs történetéből 3. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2010), melyben isztambuli levéltárak anyagának Pécsre vonatkozó részleteit adta közre a szerző. Ez tette indokolttá az ismételt, a Tanulmányok későbbi köteteiben megjelent újabb három értekezéssel bővített kiadást. Egy könyv anyagának 13 év elteltével történő, ismételt kiadása szükségszerűen azzal jár, hogy nem a legfrissebb kutatási eredményeket …
Tovább a műhöz
Pécs több mint két évezredes története folyamán rendkívül sokat változott a város területi kiterjedése és ennek nyomán az itt élők térhasználata, mindez pedig jelentős topográfiai súlypont-áthelyeződésekhez vezetett az egyes korszakokban. Ezek közül minden bizonnyal az egyik legszembetűnőbb jelenség a római kori Sopianae és a középkori Quinqueecclesiae térszervezése közötti eltérés: az antik település lakott területén kívül létrejött ókeresztény temető, azaz a necropolis ugyanis a középkor egyik legfontosabb centrumává, a püspökség központjává vált. A középkor folyamán kialakult, a 15. század elején pedig fallal övezett település a mai napig a város meghatározó része. A török hódoltság idején a külvárosok bővültek, majd az újkori, különösen a 19. század második felében kitapintható iparosodás, s az általa generált népességnövekedés erősítette e folyamatot. A 20. században a városhoz csatolt környező falvak tovább gyarapították Pécs területi kiterjedését. Jelen munka -amely szervesen illeszkedik az Európai városok történeti atlasza nemzetközi programhoz, s a Magyar várostörténeti atlasz sorozat 8. köteteként lát napvilágot - célkitűzése, hogy bemutassa Pécs topográfiai fejlődését a város területén kimutatható első településnyomoktól kezdődően napjainkig. E tekintetben vállalkozásunk hiánypótló, ugyanis korábban hasonló …
Tovább a műhöz
Hajdan ezt mondták ; „1 magyar nyelv oly tökéletes, hogy önmagát magyarázza magából.” Ha azonban ez még a magyar nyelvre nézve sem áll, mely létezett és létezik, és ha magyarázatára még sok más nyelvnek ismerete is szükséges: mennyire inkább szükséges műemlékeink megfejtésére a külföldieknek ismerete , midőn sajátos nemzeti művészetünk nem létezett és nem létezik, s igy itt, sokkal nagyobb mérvben, sem mint a nyelv tekintetében, fiiggünk az európai világtól. Műemlékeink kellő megismerésére tehát elmellőzhetlenül szükséges meg-ismerkednünk legalább azon külföldi emlékekkel, melyek amazoknak előpéldányul szolgáltak. De szükséges, irodalmunk e részbeni szegénysége miatt, még ama vallás- és életbeli viszonyok és nézetek magyarázata is, melyek, valamint a külföld, ugy saját műemlékeink alapjául szolgáltak. Végre szükséges, könyvtáraink szánalmas ritkasága, és a meglevők szegénysége okából, a megfejtő idegen nyelvű szövegek nemcsak forditása, hanem egyszersmind melléklése eredetiben is; hogy az olvasó igy némileg tájékozhassa magát a a világirodalomban. Ezek azon tekintetek, melyek, rövidebb magániratok helyett, bővebb kézikönyvek irására kényszeritenek, és még igy is nagy hézagok maradnak könyvtáraink ki nem elégitö állapota okaból, mely még soká nem engedend kimeritő magyarázatot. Ha azonban könyvtáraink kiegészitését bevárnók, könnyen …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 37-48 az összesből: 58