Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A kereszténység isteni igazsága bizonyításának legmeggyőzőbb alapját képezik a történelmi tények. Ez az anyaszentegyház tanítása. Kiket a szenvedélyek törekvései más ösvényre vezettek, azok minden lehetetlen rendszert bejárnak s az ó-kor vallási és bölcseleti eszméinek továbbfejlődéséből vont alanyi következtetésekkel rámutatnak a kereszténység eredetére oly értelemben, mintha az a természetes fejlődésnek magasabb foka volna. Ha vannak is érintkező pontok a kereszténység és az ó-szövetség kinyilatkoztatott vallása, valamint a pogányok természetes vallása között, e találkozások a kereszténységet tisztaságra és tökéletességre nézve azoktól lényegesen elkülönítik, úgy hogy a természetes fejlődés elmélete alapjában megdől. A kereszténység oly tény, melynek sarkalatos hit és erkölcsi igazságai mint tökéletes igazságok egyszerre kerültek az emberiség birtokába. A fejlődéstannak e részben kárhozatos módszerét visszautasítva, követjük az egyház csalhatatlan tekintélye által kijelölt helyes történelmi utat, mely biztosan elvezet a kereszténység természetfeletti eredetéhez. E történelmi tényekből merített bizonyítás az ember természetének teljesen megfelel. A kereszténység tanításának szerzője Isten, ki hozzánk szólott, velünk közölte igazságait, hogy az üdvösség új rendjében elérjük örök célunkat. E kérdés világos megismerésétől függ …
Tovább a műhöz
Főhajtással
- Fehér Endre
- 2012
Ez a gyűjtemény, pécsi érintettsége okán, 19 fő hősi, és 18 fő repülőhalált halt ember bátor helytállásának tiszteletére felállított obeliszk létesítését és ünnepélyes avatását mutatja be, majd ezt követi, az arra felvésett, nevesített hősök fellelhető életútjának méltatása. Ez, az utókor nevében, egy főhajtás az elődök teljesítménye előtt, megörökítve ezzel a honvédrepülők, az ejtőernyősök hősi kitartását. A nagyon különböző életkorú, és igen eltérő élettörténetet megélt emberi sorsok bemutatása során jól kirajzolódik azok közös jellemzője: a repülés szeretete és az emberi bátorság. Mindannyian a félelmüket maguk alá gyűrve álltak helyt, valahol a szelek szárnyán. Ki így, ki úgy. A végeredmény is egyező: az életükkel fizettek. Örök kérdés marad, hogy mit éltek át, mire gondoltak a halál torkában. Talán egy percet, vagy talán annyit sem jelentett ez a terminus. Mit érezhettek ezek az emberek akkor, amikor sebesülésük, zuhanásuk következtében az elmúlás biztos tudatát élték át. Egyáltalán tudatosulhatott ez? Milyen gondolatokat hívhattak elő az utolsó másodpercek, amikor már semmit sem tudtak tenni életük megmentéséért? Vajon képesek voltak akkor, ott abban a helyzetben ezt értékelni? Vagy talán ezt minden repülés előtt számba vették? Egyáltalán fel lehet erre készülni? Megválaszolatlan kérdések. És azok maradnak örökre. A …
Tovább a műhöz
A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya a 2018/2019-es időszaki kiállítását a Kis- és Aprónyomtatványtár bemutatásának szentelte. A téma az osztályon folyó feldolgozó munka során merült fel, aktualitását a forradalom és szabadságharc 170. évfordulója, valamint a gyűjtemény digitális adatbázisként való népszerűsítése adja. A Kis- és Aprónyomtatványtár részét képezi Kelemen József pécsi nagyprépost, kanonok (1790–1868) három gyűjteményes kötete. A gyűjtemény kialakításáról nem állnak rendelkezésünkre információk, de tematikája tükrözheti Kelemen József személyes érdeklődését.
A széles körű műveltséggel rendelkező pécsi nagyprépost tevékenyen hozzájárult a Szepesy-féle bibliafordításhoz, 1833 és 1838 között a pécsi líceum aligazgatója volt, az 1843/44. évi pozsonyi országgyűlésen a káptalan követeként vett részt. Naplójában rögzítette az 1848/49es pécsi eseményeket, amely jelentős forrásértékkel bír a téma kutatói számára. A kis- és aprónyomtatvány elvnevezés gyűjtőfogalmat takar. A könyvtári terminológia szerint a kisnyomtatvány terjedelmében 4 ívet meg nem haladó füzetes kiadványt jelent, míg az aprónyomtatvány fogalma az egyleveles nyomtatványokra vonatkozik. A dokumentumok
elektronikusan is kereshetők a Corvina-rendszer felületén, és a könyvtár új digitális tartalomszolgáltató rendszerén, a …
Tovább a műhöz
Pécsi Egyetemi Könyvtár 1974-ben üli alapításának 200 éves évfordulóját. Minden évforduló jelentős az intézmények életében, ez a jubileum különösen kiemelkedik a hasonló évfordulók sorából; 1974-ben ugyanis hazánk vidéki viszonylatban első nyilvános könyvtára tartja fennállásának 200.
évfordulóját.
Az évforduló természetesen kötelez is: számot kell vetni a múlttal, a múlt haladó hagyományaira építve lehet és kell működnie mai intézményeinknek, de egy könyvtár sem élhet csak a múltból és csak a múltnak. A jelen társadalmi követelményei az ,,információáradat"-ban szorosan érdekelt könyvtárak számára is komoly és sok esetben újszerű funkciókat és feladatokat inspirálnak. Ezeknek megfelelni csak az a könyvtár képes, amely ápolja ugyan a múlt hagyományait, következetesen óvja és védi nemzeti értéket jelentő gyűjteményét, ismerve annak jelentőségét a magyar és az egyetemes emberi
művelődés szempontjából, de ugyanakkor számol a mai követelményekkel és a múlt-jelen-jövő dialektikus egységében végzi mindennapos munkáját.
A Pécsi Egyetemi Könyvtár is elsőrendű feladatának tartja a jelen és jövő könyvtári szolgálatát. Napi munkája, tervei és egész működése, kialakult funkciórendszere e cél szolgálatában áll, mindezek mellett azonban időnként foglalkozik a múlt jelenségeivel, saját történetével:, hogy ezáltal egy-egy adalékot …
Tovább a műhöz
Nagyanyám még így hívta: Indóház utca, anyám vidám gyermekkori élményeiről mesélt, amikor a hóvalborított meredek utcákon át a városházáig siklottak szánkóikon. Az idős pécsiek bizonyára még emlékeznek arra a pékinasra, akinek triciklijéről a Mecsekről jövet leesett a lánc és a megvadult járművét nem tudta megállítani csak a bőrgyárnál. A villamos után érdemes volt szaladni, az megállt s felvette a sietőt, miközben vidáman csilingelt a járókelők között. A jó pécsiek egyszerűen nem voltak hajlandók a pár arasznyi széles járdán közlekedni. Radocsay vendéglő, Nick söröző, Corso kávéház, Vigadó, Olasz és Jancsi cukrászda, lóversenypálya, repülőtér, Uránia, Apolló mozi, Timár és Czinderi utca. Kinek az egyik, kinek a másik név ismerős ... Pécs igazi kisváros volt, nem túl tiszta, nem is csendes, nem túl gazdag, nem is egészen magyar, de kicsit déliesen vidám, pletykás, vasárnap harangzúgásos, csevegő, süteményillatú. Két szélén sörgyár, fölötte meg csodás szőlők, gyümölcsösök, melynek déli határa már a Petrezselyem utcánál elkezdődött s széles ívben ölelte körül a várost. Pécs azonban mégsem volt mindig ilyen idillikus. Folyt itt vér is, dörgött az ágyú és ropogott a puska is elégszer.
A pusztulásból azonban szorgalmas és építő kezek mindig újraformálták nekünk annyira kedvessé ezt a várost, mely szemünk előtt serdült nagyvárossá …
Tovább a műhöz
Midőn a pozsonyvármegyei Kiskárpátok – Vöröskőtől—Szomolányig elterülő vidékének hely- s müvelôdéstörténeti vázlatos leirására vállalkoztam, erre leginkább édes hazánk multja iránti kegyeletem, s azon hő óhajom inditott: hogy az e munkámban ismertetett-nem csekély részben érdekes hely- s müvelődéstörténeti adatok, s hiteles — hasonirányu szóbeli hagyományok, — a jövő részére megmentessenek, s hogy a mult idők példáján-épülve, s hiányain okulva, a müvelődés tágas terén hazánk javára erőnkhez képest müködjünk. Munkám közepette mindig azon irányelv lebegett szemeim előtt, hogy a közönséges felfogás szerint csekélységnek itélt mozzanatok- s adatokat sem szabad ily munkánál tekinteten kivül hagyni, s épen ez elvemnek tulajdonitandó, hogy némely helyen a tárgyat legparányibb részleteiben is ismertetem, a mint ez különösen az egyházi műrégiségek leirásánál észlelhető. — Én azt hiszem, hogy ilyen irodalmi munkálatnál inkább lehet per excessum, mint per defectum, hibázni. Nem tagadhatom, hogy e munkának meg vannak a maga hiányai, s hogy némely helyen az adatok töredékes volta, a képvázlatoknak némely kevésbbé kifejtett vonásai, s az anyag részleteinek felállítása s lánczolata, több kívánni valót hagynak hátra. Ezekkel szemközt némi mentségemül szolgáljanak helyi viszonyaim, melyeknél fogva alig közelíthettem meg nagyobb könyvtárakat, s a tán …
Tovább a műhöz
Az építésznek, ki egy nagy házat czélirányosan akar épiteni, számba és figyelembe kell venni nem csak a fontosabb s értékesebb építési anyagot és segédeszközöket, hanem az építést előmozdító csekélyebb tárgyakat is. Igen, a gondos és számító épitész, a tégla-és kőtöredékeket is megbecsüli, s kellőleg értékesiti. Édes hazánk történetének, nevezetesen művelődés történetünknek nagy alkotmánya csak úgy épülhet fel, ha ennél nem csupán az országosan szereplő egyéneknek s a nemzet életére nagyobb vagy általános befolyást gyakorolt eseményeknek, hanem a mult idők mindazon jelenségei, s mozzanatainak is szentelünk figyelmet, melyeknek hatása csekélyebb körre, egy kis vidékre vagy csak ogy községre szorítkozott. Ily apró történeti töredékek nélkül a hazai történetirás mindig hézagos lesz. À történetnél is teljes érvényben áll az erkölcsi világrendnek ismeretes elve: „Ki a csekélységeket megveti, lassankint hanyatlik.” Vajmi gyakran sajnálattal tapasztalhatjuk: hogy a mai nemzedék előtt nagyobb részben, elmosódva van azoknak emléke, kik hajdan egyes vidékeken, habár szerény körben, de áldásosán működtek a közjólétre. Mily sokszor közönyösen taposunk oly földet, melynek ölében egy férfi hamvai nyugosznak, ki érdemes volt arra, hogy kortársai díszes síremléket állítottak volna hantjára, s hogy az utókor ezt kegyelettel fentartsa s ápolja; Minden …
Tovább a műhöz
A 20. században csak néhány olyan felelős politikusa volt Magyarországnak, akiket napjainkban is államférfiként tartunk számon. Közülük a két világháború közötti időszakban kiemelkedik Bethlen István és Klebelsberg Kuno. Bethlen István rátermett, ügyes és - jó értelemben vett - ravasz politizálásával Magyarország belső, gazdasági és diplomáciai helyzetének megszilárdításában, Klebelsberg pedig a kulturális konszolidáció megteremtésében játszott egyértelműen pozitív szerepet. A minden szempontból nehéz - sokak által már reménytelennek vélt - körülmények közül való kitörésben kettejük egymást tervszerűen segítő tevékenysége nélkülözhetetlen volt. Bethlen - mellette pedig a kulturális kérdések iránt meglehetős érdektelenséget tanúsító államfő, Horthy Miklós - támogatása nélkül nehezen lett volna megvalósítható a kulturális felemelkedés, Klebelsberg nélkül viszont elképzelhetetlen lett volna a politikai viszonyok stabilizálódása. Mindebben pedig felettébb fontos volt a magyar felsőoktatás addigi szerepének átértékelése. Magyarország egyetemek és főiskolák sorát veszítette el 1918 végétől 1919 nyaráig. Mindebben nem a trianoni békeszerződés - amely felsőoktatással kapcsolatos intézkedéseket nem is tartalmazott -, hanem az azt megelőző terület- és impériumváltások hatásait kell hangsúlyozni. Bár a Magyarország szomszédságában születő vagy …
Tovább a műhöz
A Klimo György püspök és kora címmel a Pécsi Egyetemi Könyvtár és a Pécsi Egyházmegye közös szervezésében 2010. október 14-én megrendezett konferencia nem volt előzmények nélküli, hiszen az egyetemi bibliotéka harmadik alkalommal szervezett konferenciát a Klimo Könyvtárban folytatott kutatásokkal kapcsolatosan. 2001-ben a Klimo Könyvtár frissen megjelent betűrendes katalógusának megjelenése kapcsán először rendeztünk olyan tudományos szimpóziumot, amellyel azt kívántuk bizonyítani, hogy a különféle tudományterületek művelői - jogászok, történészek, botanikusok vagy könyvtárosok - találnak kutatásra érdemes témát a Klimo-gyűjteményben. Az akkor elhangzott előadások, majd a konferencia-kötetben megjelent írások ékes bizonyítékát adták annak, hogy a hajdani püspöki könyvtár állománya nem holt anyag, hanem a tudás olyan tárháza, amelyben a ma kutatója is talál feldolgozásra méltó anyagot. 2006 szeptemberében „...használd ezt a könyvtárat ...a haza tisztességére és oltalmára, magad és mások hasznára" - Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban címmel szerveztünk újabb tudományos konferenciát. A szimpóziumon elhangzott előadásokat tartalmazó tanulmánykötettel állítottunk emléket a névadó püspök, Klimo György halálának 230. évfordulójára. A 2010-es év több szempontból is fontos Pécs városa számára, hiszen ebben az évben Pécs Európa kulturális …
Tovább a műhöz
A Klimo Könyvtár átköltözésének 100. évfordulójára a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára 1931-ben megjelentette első közleményeit. Az 1931-től 1954-ig - csaknem negyedszázadon át - tartó sorozat működtetésében kimagasló érdemeket szerzett Fitz József, az Egyetemi Könyvtár igazgatója. Fitz Józsefnek feltett szándékában állt megismertetni Pécs lakosságával a Klimo Könyvtárban fellelhető ritka kincseket.
Az 53 darabból álló sorozat széles perspektívával bír, számos területen nyújt beható tudást az olvasóknak. Megtalálhatók benne egyetem-, könyvtár-, nyomdászat-, irodalom-, nyelv-, művelődéstörténeti és genealógiai témájú írások is. A tematikai változatossággal "kéz a kézben jár" a műfaji sokszínűség is. A számokban a különböző források egész tárháza tűnik fel: oklevelek, életrajzok, leszármazási táblázatok, énekek, útleírások.
A tanulmányok között több különlegesség fedezhető fel. Kardos Tibor munkája a Hunyadi Mátyás-kori kancelláriának a magyar történetírásban és a magyar nyelv hivatali írásbeliségében betöltött szerepét tárgyalja. Horváth Margit egyik írása a szigetvári Zrínyi Miklós ellen indított 1565-ös vizsgálat tanúvallomásait tartalmazza, amely átiratok a magyar nyelv 16. századi állapotát tükrözik vissza írásmódjukban. Vida Mária egy írásában Szabadszentkirály községre vonatkozó 18. századi latin …
Tovább a műhöz
Régóta érzett hiányon segít és régi óhajtást tölt be a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága, midőn figyelmét a régi városi számadásokra fordítván, kimonda, hogy a bennök rejlő óriási mennyiségű műveltség-történelmi anyagnak végre hozzáférhetéséről s a négy-ötszázados, elhalványodott, idők viszontagságainak kitett számadáskönyvek kiadásáról gondoskodni kell. A reánk maradt e nembeli legrégibb emlékeknek közzétételét annyival inkább siettetni kellett, mert az eredetileg is kevés gonddal Írott, s később — a leszámolás megtörténte után — kevés becsben tartott számadáskönyvek legrégibbjeit — igy például a soproniak között a 3. szám alatt közöltét — nem sok idő múltán a kíméletlen idő teljesen élemészti. A sokszor nedves, alkalmatlan helyen őrzött, a levéltárak limbusába sorozott számadáskönyvek többjének papirosa teljesen elmállott, írása elhalványult; iigy hogy nincs messze az idő, melyben a leggyakorlottabb palaeographus szeme sem lesz képes a bennük reánk maradt érdekesnél érdekesebb műveltség-történeti adatok rejtvényébe behatni. Mikor pár évvel ezelőtt a nagyszebeni számadáskönyvek nyomtatásban megjelentek, J) a szakemberek, úgy hazánkban, mint külföldön, örömmertidvözöl-tók a kiadványt. És méltán; mert semmi sem képes annyira megvilágítani a középkori városok és a középkori polgár belóletét, szükségleteit, …
Tovább a műhöz