Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Meghatva fogok egy életnek leirásába, a mely életfolyamnak medrét az élő hit vizei mosták szüntelen, de habjait a szenvedések sziklakövei tördelték. Egy életet akarok leírni, melynek küzdelméhez az erőt egy hatalmas impulzus szolgáltatta, az a gondolat: Isten a kezdet és a vég; egy életet, melyet nem a világfájdalmas lelkek, hanem a szentek csodálatos melánkóliája kisért a bölcsőtől a sírig, és melynek állandó, a bánat fellegein is átragyogó fényét, derűjét az Isten kegyelmének napja szolgáltatta — egy életet, melynek sóhaja, imája úgy hangzott e siralomvölgyböl az egek magaslatáig, mint valami tövisek között vergődő fehér galamb fájdalmas nyögése, búgása a lég napsugárdús mezőinek szabadsága után. Egy gondolat irányította minden cselekvését, egy erény hevítette minden érzését — az Isten. A mily nehéz ily erényekben gazdag életnek hű képét adni, ép oly üdvös ily életnek folyását vizsgálni, szemlélni. Leikébe tekinteni annak, kinek lelkében mint a csendes tó tükrén a csillagos ég képe látható, hatalmas ösztönül szolgálhat mindenkinek, ki önmaga is a tökéletes életnek rögös, de kimondhatatlan lelki édességekkel járó és mennybevezérlő ösvényére kívánkozik; kétszeresen is üdvös lesz szemlélni azt az életet, melynek utolsó kilencz esztendeje egészen a mienk, az oltáregyesületé volt s ennek sorsával egybeforrt.
Tovább a műhöz
A XVIII-ik század fontos időszak a magyar művelődés történetében. Két évszázados háborúskodás után, mely gazdaságilag és szellemileg egyaránt tönkretette az országot, a magyarságra nézve ekkor békés és termékeny időszak következett be, amely lehetővé tette számára, hogy a művelődés munkájában részt vegyen, a tudományok, művészetek és az irodalom iránt érdeklődjék, s hogy megvesse bizonyos kultúrintézményeknek alapját, melyekkel a nyugat-európai szerencsésebb és nyugodtabb viszonyok közt élő nemzetek már régóta rendelkeztek. Ha ennek a századnak művelődéstörténetét tanulmányozzuk, amelyet még a közelmúltban is történetíróink jó része úgy tekintett mint nemzetietlen, hanyatló korszakot, meglep bennünket az a buzgóság, amellyel e századnak magyar főurai és főpapjai elsajátítani és meghonosítani igyekeztek azt a műveltséget, melyet külföldi tartózkodásaik és utazásaik alatt alkalmuk volt megismerni. Nem a háborúskodás, nem a harcokban való kiválás többé az eszményképük: egymással versenyezve építtetnek falusi kastélyokat, városi palotákat, kolostorokat, templomokat s egyéb középületeket, alapítanak iskolákat, könyvtárakat és tudományos gyűjteményeket. Igaz, hogy ez a Nyugat-európából importált művelődés egyrészt kozmopolita, másrészt pedig egyoldalú és felületes volt, amennyiben nem hatolt be a nemzet alsóbb rétegeibe, mindamellett …
Tovább a műhöz
A nemzeti közművelődés roppant nagy organismusában a közoktatásügy a leglényegesebb tényező, s azért ennek, különösen pedig a népoktatásnak fontosságát nem csak a társadalom egyik-másik rétege tudja és akarja méltányolni, hanem megérzik jótékony hatását a nép, az egész nemzet. A millenáris év emlékének megörökítésére, a felsőbb hatóságok, főleg a magas Minisztérium rendelkezéséből hazai tanintézeteink történelme megírandó lévén: méltó, és igazságos hogy hazánk ezredéves múltját megörökíteni hivatott tényezők között, Pécs városának és az egész megyének kulturfejlődésével szorosan összefüggő intézmény a tanítóképző intézet is
helyet foglaljon. Nem szándékozom a pécsi tanítóképző intézet történelmének kimerítő leírásába fogni, mert a helyszűke ezt ugyanis lehetetlenné teszi; — csak általánosságban lehet ez intézetnek történelmét vázolnom, keletkezésének körülményeire nézve pedig csak annyiban kiterjeszkednem, a mennyiben a kezeim közt levő adatok a homályos múltba bevilágítanak. Kutatásaim eredménye mindazonáltal kielégítőnek mondható, s habár a pécsi tanitóképzőintézetnek történelmi leírásával sehol sem találkoztam, mégis a püspöki és a képezdei irattárban őrzött levelek, okmányok, anyakönyvek és hivatalos iratok biztos nyomokra vezettek. Nagyon becses adatokat szolgáltatott főtisztelendő Szauter Antal görcsönyi …
Tovább a műhöz
Székesegyházunk nem csak régisége, hanem számos maig megőrzött műkincseinél fogva régóta a legkiválóbb magyar és német tudósok tanulmányainak tárgya, s így újjáalakítása is, mely minden tekintetben méltó e monumentális műhöz, szintén legérdekesebb művészettörténeti tény. Nem állítja ugyan már senki, hogy itt Péter királyunk életének symbolikus domború kőképei maradtak fenn, de az bizonyos, hogy ő ide temetkezett, s a teljes épségében fenmaradt altemplom, mely nagyságra Európában a harmadik, XI. százévi épület, és többi része is Magyarország műtörténetéhez sok jeles emléket őrzött meg, habár töredékekben is. Mohó vágygyal szerettem volna ezért már régen e nevezetes románízlésű egyházról egyet-mást tudni; s építési és szobrászati jelességeit alaposan élvezni. Henszlmann Imre nagy munkája: Pécs régiségei e tekintetben többet is nyújt, mint kellene. De e mű elriasztó bősége és a felölelt anyag nehézkes előadása, mely mondhatni egész műarchaeologiai irodalmunknak közös vonása, nem igen vonzott, s úgy vélem, hogy ez részben oka annak, hogy építési, szobrászati és festőművészeti ereklyéink ismerete, azok szépségeinek élvezete, vagy még bár csak némi érdeklődés is ezek iránt, művelt közönségünk között oly nehezen terjed, és kevés kilátás, hogy az alaposabb studium által tisztáit
műérzék egyhamar kellő lendületet vegyen. Még jobban …
Tovább a műhöz
1998 óta jelenik meg meg városunk reprezentatív helytörténeti folyóirata, a Pécsi Szemle. Alcíme szerint: várostörténeti folyóirat. Külső megjelenését, tartalmát és szellemiségét a jó értelemben vett állandóság jellemzi. Ennek összetevőit „A főszerkesztő helyzetjelentése” című írásában (2001. tavaszi szám) Dr. Romváry Ferenc az alábbiakban foglalta össze: „spenótszínű” félkemény borító, a pécsi hagyományokra utaló bauhausos betűkkel megjelenített címfelirat, valamint a Mária Teréziától nyert szabad királyi városnak, a mai hivatalosan használt és a folyóirat számára közgyűlési határozattal engedélyezett vonalrajzos címere. Ugyanitt – a folyóirat célkitűzései között – az alábbiak szerepelnek: a város régmúltjának és közelmúltjának megismertetése, a történeti tények népszerűsítése és új kutatási eredmények közzététele. A Pécsi Szemlét a hasonló jellegű periodikák közül rendkívül gazdag képanyaga emeli ki. Bár kitűnő erőkből álló szerzői gárdáját az utóbbi években súlyos veszteségek érték, többek közt Bezerédy Győző, Szita László, Borsy Károly és Rajczi Péter halálával, a helyükre lépő tehetséges fiatalok munkái biztosítják a magas színvonal fenntartását. A folyóirat folyamatos megjelenése a Pécsi Szemle Várostörténeti Alapítvány révén biztosítottnak látszik. A Pécsi Szemle repertóriuma jelenleg csak …
Tovább a műhöz
Főiskolánk vezetősége elhatározta, hogy különkiadványban emlékezik meg intézményünk fennállásának 30. évfordulójáról — pótolva ezzel azt a mulasztást is, amelyet a 25 éves jubileumra tervezett tanulmánykötet elmaradása okozott. Az ilyen visszapillantás nemcsak az emlékezés méltó formája, hanem egyúttal alkalom a tanulságok összegezésére is, mert fényt derít arra az útra, amelyet intézményünk három évtizedes fejlődése során megtett, s amelynek egyes részleteit, fordulóit lassanként homály fedi. Főiskolánk, amely az immár felszabadult és a szocializmus építésének útjára lépett ország szülötte volt, három hasonló intézménnyel együtt 1948. október 18-án — tehát kerek 30 esztendeje — nyitotta meg kapuit azok számára, akik a közoktatás forradalmi vívmányaként létrehívott általános iskolában végzendő tanári munkát választották jövendőbeli élethivatásuknak. Az az út, amelyet intézményünk három évtized alatt megtett, nem volt könnyű, mert úttörő munkát jelentett, s ugyanakkor nem kerülhette el a gyakori - olykor nem is eléggé megalapozott - változásokat sem. A küzdelem, a gyakran változó igényekhez, szervezeti feltételekhez és képzési követelményekhez való alkalmazkodás azonban csak megedzette főiskolánkat, és állandó megújulásra, a jobb, az eredményesebb megoldások keresésére serkentette. A fejlődés hatalmas ívű. A 30 évvel ezelőtt …
Tovább a műhöz
