Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 412

Találatok


A jubiláló Kar nevében köszöntőm az Olvasót és arra kérem, hogy ünnepeljen velünk. 1998. október közepén háromnapos rendezvénysorozattal emlékezünk meg a hetvenöt éves pécsi egyetemi jogászképzésről. A jubileumra, az ilyenkor szokásos „ünnepi tanulmányok" helyett, egy fényképekkel teli albumot készítettünk, bízva abban, hogy a múltunkat és jelenünket egyszerre bemutató kiadvány a hagyománytisztelő olvasók tetszését is megnyeri. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1923. október 15-én „tanévnyitó ünnepi közgyűlést" tartottak az egyetem Rákóczi úti épületének aulájában. A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem négy kara közül három - a jog- és államtudományi kar, az orvostudományi kar, valamint a bölcsészet-, nyelv- és történelemtudományi kar - Pécsett kezdte meg a működését. Az aula folyosóján, ahol a rektorok arcképei történelmi hangulatot árasztanak, megsárgult fénykép őrzi az első egyetemi tanévnyitó emlékét. „A közgyűlés a szokásos tanévnyitó ünnepélyek keretét és jelentőségét messze túlszárnyalta. Hiszen az egyetem közel ötévi hontalanság után most jutott biztos révbe, a törvényhozás által kijelölt otthonába. Klebelsberg Kunó miniszter beszédében megemlítette, hogy vannak, kik sokallják a négy vidéki egyetemet, de hangsúlyozta, hogy igenis szükség van vidéki egyetemekre...Nem lehet mindent Budapestre bízni. Szükség van vidéken is művelődési …
Tovább a műhöz
LECTORI SALUTEM he students of Pécs are proud of having a more than six-hundred-year-old university. However, the development of Universitas Quinque Eccelesiensis founded in 1367 broke in two first because of the war raging within the country, then because of the Turkish invasion as early as in the 15th century. Though the working of the university was discontinued for long centuries, the burghers of Pécs had never given up restoring the higher education. After several unsuccessful attempts there was a Catholic legal academy in the town /which has been an episcopal see ever since the establishment of the Hungarian kingdom/from the 18th century on. After World War I the Erzsébet University of Sciences of Bratislava was settled over to Pécs, which made it possible to start the university-level-education in the town anew from the academic year of 1923/24 on, namely at three faculties - philosophical, legal, and medical. Between the two World Wars legal education began to develop rapidly. The professonial staff settled over from Bratislava and completed by the professors of the Eegal Academy of Pécs created a high level education within a short period of time. Some members of the nationally acknowledged teaching staff received recognition even abroad. The importance of Law, however, was undervalued in Hungary after World War II, which fact had its effect on the legal education as well. Politics intruded into the premises of the university: professors and students not …
Tovább a műhöz
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Hazai és Külföldi Vendégeink! Tisztelt Kolléganők! Tisztelt Kollégák! Köszöntőm Önöket ünnepi tudományos ülésünkön, amelyre abból az alkalomból kerül sor, hogy a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 85 évvel ezelőtt, 1923 októberében nyitotta meg első pécsi tanévét. A 85 esztendő, azaz tulajdonképpen a trianoni határok közé szorult Magyarország 85 éve, történeti léptékben igen rövid időszak. Igen rövid Pécsnek, az egykori Sopianae városának majd kétezer éves történetéhez, de az első európai egyetemek lassan-lassan nyolcszáz éves működéséhez képest is. Első hazai egyetemünk, a pécsi stúdium generale immár több, mint 640 éve alapíttatott a XIV. század második felének egyik legjelentősebb magyarországi városában Orbán pápa 1367. szeptember 1. napi Viterbói bullájával. Az egyetemtörténeti kutatások az alapítással kapcsolatban majd évtizedes, körülményes „modus procedendi"-re utalnak, amelynek során bizonyságot kellett tenni az alapítói szándék komolyságáról, az egyetemet befogadó város alkalmasságáról, a folyamatos működést lehetővé tévő javadalmak biztosításáról. A pécsi egyetemnek nem adatott meg a nyugat-európai egyetemek szerencsés sorsa: a XVI. századtól mintegy háromszáz esztendőre nyoma vész a helyi felsőfokú oktatásnak, és a középkori egyetem alapítása és működése körülményeinek …
Tovább a műhöz
A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1984. március 7-én ünnepi tudományos ülést tartott 100 éves nyugalmazott professzora, Kislégi Nagy Dénes tiszteletére. A Kar dékánjának köszöntő szavai után négy előadás hangzott el. Az előadók sokoldalúan méltatták Kislégi professzor gazdag életpályáját, filozófiai, szociológiai, közgazdaságtani, statisztikai, tudományszervező, oktató-nevelő és költői munkásságát. A televízió által is felvett rendezvény résztvevőiben felejthetetlen emlékként élnek azok a percek, amikor az aggastyán professzor tisztán csengő meleg hangján elszavalta „Pusztaszeri emlék" c. költeményét, amelyben a több mint ezer év előtti magyar államalapítást és az emberiség békéjének posztulátumát foglalta költői képekkel kifejezett gondolati egységbe. Kötetünk publikálásakor már fájó kegyelet késztet bennünket arra, hogy az ülés anyagán és Kislégi professzor munkáinak jegyzékén kívül közreadjuk Magyarország egyik XX. századi polihisztorának, a kultúra szerelmesének „Búcsúzó” c. utolsó versét és egyetemünk rektorhelyettesének a 101. életévében elhunyt Kislégi Nagy Dénes temetésén, 1984. szeptember 3-án elmondott gyászbeszédét.
Tovább a műhöz
A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1984. március 7-én ünnepi tudományos ülést tartott 100 éves nyugalmazott professzora, Kislégi Nagy Dénes tiszteletére. A Kar dékánjának köszöntő szavai után négy előadás hangzott el. Az előadók sokoldalúan méltatták Kislégi professzor gazdag életpályáját, filozófiai, szociológiai, közgazdaságtani, statisztikai, tudományszervező, oktató-nevelő és költői munkásságát. A televízió által is felvett rendezvény résztvevőiben felejthetetlen emlékként élnek azok a percek, amikor az aggastyán professzor tisztán csengő meleg hangján elszavalta „Pusztaszeri emlék" c. költeményét, amelyben a több mint ezer év előtti magyar államalapítást és az emberiség békéjének posztulátumát foglalta költői képekkel kifejezett gondolati egységbe. Kötetünk publikálásakor már fájó kegyelet késztet bennünket arra, hogy az ülés anyagán és Kislégi professzor munkáinak jegyzékén kívül közreadjuk Magyarország egyik XX. századi polihisztorának, a kultúra szerelmesének „Búcsúzó” c. utolsó versét és egyetemünk rektorhelyettesének a 101. életévében elhunyt Kislégi Nagy Dénes temetésén, 1984. szeptember 3-án elmondott gyászbeszédét.
Tovább a műhöz
Egy ókori hódító nép néhány törvénymaradványa, amelyeket egy tizenkét évszázaddal ezelőtt Konstantinápolyban uralkodó fejedelem állíttatott össze, amelyek később longobárd szokásokkal keveredtek és amelyeket magányos és homályos értelmezők zagyva kötetekbe csomagoltak: ezek alkotják ama véleményhagyományt, melyet Európa nagy részében mégis törvényeknek hívnak; és napjainkban éppoly gyalázatos, mint általános dolog, hogy Carpzovnak egy véleménye, egy ősi szokás, melyről Claro tesz említést, egy kínzási módszer, amit dühödt kéjjel ajánl Farinaccio, legyenek a törvények, amelyeknek bizalommal engedelmeskednek azok, akiknek reszkető gondossággal kellene irányítaniok az emberek életét és sorsát. Eme törvényeknek, amelyek a legbarbárabb századok maradványai, a büntetőrendszert illető részét vizsgálja ez a könyv, és azok zűrzavarait bátorkodik a közboldogság vezetői elé tárni olyan stílusban, amely távol tartja a felvilágosulatlan és türelmetlen tömeget. Az igazságnak őszinte kutatása, a közvéleménytől való függetlenség, amellyel e könyv íródott, a szelíd és felvilágosult kormányzatnak köszönhető, amely alatt a szerző él. A nagy királyok, az emberiség jótevői, akik uralkodnak felettünk, szeretik az igazságokat, melyeket a szerény filozófus határozottsággal tár elébük, de fanatizmus nélkül, mert azt az erőszak és az álnokság útját választók …
Tovább a műhöz
„A magyar büntetőeljárás” (2001) és „Az új magyar büntetőeljárás” (2004) című pécsi tankönyvektől jelentős mértékben eltér ez a legújabb pécsi tankönyv: „A büntető eljárásjog elmélete” (2012). Legrövidebben, legtalálóbban ez az eltérés a német filozófiai irodalomban elteijedt „Aufhebung” - megszüntetve megőrzés - fogalmába sűríthető. Ami a megszüntetés körébe tartozik: a tanszék feladja azt a követelményt, hogy a tankönyv önmagában feldolgozza, tanulhatóvá tegye az összes büntető eljárásjogi szigorlati kérdést. Ennek fő oka a gyakori jogszabályváltozás. Az eredeti, 606 §-ból álló 1998. évi XIX. törvényt az alig eltelt tizenöt év alatt több mint félszáz Be. novella módosította! Ezeket a módosításokat egy-egy új (kiegészítő) fejezet elkészítésével, publikálásával igyekeztünk követhetővé tenni. Ehelyett a jövőben az éppen aktuális módosításokat könnyebben elkészithető, közzé tehető jegyzet formájában foglaljuk össze, ideértve nemcsak az egyes intézményekre vonatkozó törvényi részletrendelkezéseket, hanem a végrehajtási jogszabályok tartalmát és a joggyakorlat tendenciáit is. A jövőben tehát a szigorlati anyag dichotomikus jellegű mű lesz: hagyományos tankönyv - „A büntető eljárásjog elmélete” - foglalja össze a viszonylag lassan változó (változtatható) súlyponti kérdéseket. Ezzel szemben az akár évenként is …
Tovább a műhöz
Ez a jegyzet a jogi asszisztens képzésben részt vevő hallgatók felkészülését segítő könyv, amelyet a képzés tantervének és céljának figyelembe vételével készítettünk. A szak célja, hogy olyan jogi alapismeretekkel rendelkező alkalmazottakat képezzen, akik bírósági, ügyészségi, közigazgatási, ügyvéd mellett folytatott, stb. munkájuk során hasznosítani tudják a megszerzett ismereteiket. Nem könnyű azonban meghatározni, hogy a büntetőjog köréből melyek azok az ismeretek, amelyeket a hallgatók a későbbiekben valóban használni is tudnak. A tananyag körének meghatározásakor figyelembe vettük olyan gyakorlati szakemberek véleményét is, akiket munkájuk végzése során jogi asszisztensek segítenek. Ennek megfelelően célunk, hogy a hallgatók megismerkedjenek a büntetőjog alapjaival, sajátos szemléletével. Kerültük a speciális dogmatikai kérdések ismertetését, nagy hangsúlyt helyeztünk azonban a szankciórendszerre. A tananyag összeállításánál törekedtünk arra, hogy az Általános részen túl a hallgatók megismerkedjenek a Különös rész alapjaival is. A jegyzet azonban nemcsak a szorosabb értelemben vett tananyagot tartalmazza: kisebb betűvel szedtünk olyan részeket, amelyek segíthetnek az ismeretek megértésében és elsajátításában. Ugyancsak ezzel a módszerrel mutatunk be néhány szemléletes, érdekes, gyakorlatban előfordult jogesetet is.
Tovább a műhöz
A jelen füzet gyorsírói föl jegyzéseket foglal magában, a melyeken csak keveset simítottam; szolgáljon ez magyarázatául a szerkezeti és kifejezésbeli pongyolaságoknak, a melyekkel az olvasó a következő lapokon találkozni fog. Hogy tudományos kiadványnak formabeli fogyatkozások mellett is meglehet a maga jogosultsága, az, úgy hiszem, bizonyításra nem szorul. 1897-ben, a mikor ezen előadásokat először tettem közzé és utóbb is azt reméltem, hogy formai tökéletlenségükön nemsokára segíthetek, sőt, hogy azokat érdemben fejleszteni és kiegészíteni is rövid idő múlva módomban lesz. Ez okból azon első és a még szükségesnek mutatkozott négy későbbi kiadást csak igen kevés példányban kőnyomatosan rendeztem. Azonban az átdolgozásra mindeddig nem értem rá. 1897 óta ugyan folyton az a munkálat foglalkoztatott, a melynek a jelen füzet is egy része, azonban folyton, még pedig a legutóbbi napokig, e munkálatnak pszihofiziológiai eleme: A jog keletkezéséről és fejlődéséről cimü munkám IV. fejezetének (A belátás visszavezetése elemibb tényre) tárgya; ezért nem jutott idő jogbölcseletem egyéb részeinek tökéletesbitésére. Á t. könyvkiadó cég és mások is gyakran sürgettek, hogy úgy esztétikai szempontból, mint az olvasó szemének kimélése céljából egyezzem bele a könyvnyomásos kiadásba. A teljes átdolgozás reményében mindeddig e kivánságot nem teljesitettem. Az idő …
Tovább a műhöz
A kelet ős népeinek jogélete a jogbölcselet történetében nem birt azon jelentőségre emelkedni, melyet a G r o o t H u g o utáni észjogirók által felsoroltaknál tényleg tapasztalunk. Jog, erkölcsi és vallás között az áriái indeknél azon éles határvonal még nem létezett, mely a j o g b ö l c s e l e t korszakában oly fontos tényezővé vált. Mind a három: jog, erkölcs és vallás egy eredetleges egészszé olvadva képezték a társadalmi élet mérvadóit. E „mérvadó egész11 azonban az őskeleten, különösen Indiában, a vallás vezérlete alatt vallásos államdespotismussá fajúit; míg a jogi és erkölcsi momentumok, mint árnyazatok vonulván át és enyészvén el az egészben, csak alábbrendelt szerepet vittek. Hasonlót észlelünk ma az „észjog" terén, hol a vallástól ugyan már teljesen elkülönítve, a jogot azonban az erkölcsiséggel való természetes összefüggéséből teljesen kibontani még nem lehetett. Vannak ugyan, kik e kettőt már szigorúan elválasztva tartják és tárgyalják — de nem zárhatjuk el magunkat e ténynyel szemben azon gyanú elől, vájjon nem-e épen ezen elkülönítés okozza mindazon zavarokat és akadályokat, melyek a jogbölcselet és az észjog általános meghonosulásánák útját állják! Ez még folyton a felelet nélkül maradt sarkalatos kérdések sorába tartozik. Jog és jogtalanság — e két fogalom között a viszonyt megállapítani, képezi az elméleti …
Tovább a műhöz
(...) hanem célszerű eszköz, mely alkalmas arra, hogy a megtévedt egyént a helyes útra visszavezesse, a még lelkében, erkölcseiben idomíthatót megmentse, a pedig immár megrögzöttel szemben a védekezés álláspontjára helyezkedjék. A . büntetőjog célja immár nem annyira a büntetendő cselekménnyel megzavart társadalmi rend formális helyreállítása, mint inkább az egyéni értékek lehető megmentésével s ha ez nem lehetséges, az immár állandó veszéllyel fenyegető egyének ártalmatlanná tételével a társadalmi s egyéni érdekek megelőző védelme. Ennek a minden izében új felfogásnak szülötte hazánkban az 1908: XXXVI. i-с., melynek II. fejezete e nagy szociálpolitikai feladat egyik részét, a bűntettes gyermekek s fiatalkorúak erkölcsi és társadalmi átalakítását, a társadalom s önmaguk részére való megmentését igyekszik megvalósítani. E reformtörvényünk azonban csak akkor fogja a hozzáfűzött várakozásokat betölteni, ha az annak alkalmazásánál érdekeltek: a rendőrhatóságok, ügyészek, ügyvédek, bírák s e nagy munka új dolgozótársai, a társadalom emberszerető tagjai át lesznek hatva azoktól az alapeszméktől, melyek e törvény rendelkezéseit vezérlik, s ha minden módon arra törekszenek, hogy a felismert helyes irányban egyöntetű gyakorlat kifejlődését mozdítsák elő. E gyakorlati kézikönyv is ezt a kettős célt tűzte maga elé, midőn' az irodalom s joggyakorlat …
Tovább a műhöz
Ezen közigazgatástörténeti tanulmány közrebocsátása alkalmából hálás köszönetét kell mondanom azon levéltári tisztviselő uraknak (különösen Dr. Eckhart Ferenc cs. és kir. allevéltárnok úrnak), kik a cs. és kir. közös pénzügyminisztérium s az ausztriai cs. kir. belügyminisztérium levéltárában, a házi, udvari és állami levéltárban, valamint a m. kir. országos levéltárban végzett kutatásaimat lehetővé tenni szívesek voltak; úgyszintén Dr. Hodinka Antal barátomnak s kartársamnak, aki gazdag történeti s diplomatikai tudásával munkálkodásom folyamán mindenkor készségesen támogatott. | A magyar állam központi igazgatása a mohácsi vész óta és az ossz-birodalmi eszme (Gesammtstaatsidee). A dikaszteriális kormány szervezet tanulmányozásának fontossága alkotmánytörténeti szempontból. A magyar kamara (Camera Hungarica) felállítása Budán (1528), majd Pozsonyban (1531). Az 1528 január 8-án kibocsátott magyar kamarai utasítás és az azt kiegészítő kamaraelnöki instrukció. A magyar kamara jogi állása ezen utasítások s törvényeink értelmében. A mohácsi vész után felállított s a felelős minisztérium szervezéséig (1848:3. t-cikk) működött magyar központi kormányhatóságok (magyar tanács, — 1723 óta helytartótanács, magyar kancellária s magyar kamara) szervezetének s hatáskörének fejlődése és az ausztriai örökös tartományok központi hatóságaihoz való …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 412