Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 13-24 az összesből: 413

Találatok


Turning to the age of 75 is such a nice occasion that we might be allowed to break down accepted forms, to offer irregular congratulations when greeting Professor Antal Ádám. This sort of opportunity is provided also by his long professional career, since we have managed to perceive his work on several anniversaries. Perhaps only a few people know about the fact that the internationally recognised Constitutional lawyer of our age was almost directed to the teaching profession by the former regime. Although he exchanged pedagogy to legal studies as soon as an opportunity occurred, this break seems not to have been fatefully definitive: he has still become a Teacher. There is no special certificate or diploma to prove this, but thousands of students (who have selected him the most popular tutor many times) warrant it, and his colleagues evidently acknowledge him. He is a genuine tutor, who regards even exams as a sort of final possibility for consultation and he thinks, even during the exams, it is not too late to impart his knowledge. (His example has been followed: at present, several of us confess and follow his example by teaching prospective colleagues, graduating students even at state examinations.) Those who question Professor Ádám are never left without a reply: his answers are characterised by politeness and patience, empathy and thinking together, thoughtfulness and sound foundations and also problemorientation. He keeps raising potential connections namely …
Tovább a műhöz
Ebben a gyűjteményben az egyetemek és a főiskolák szervezeti és működési rendjével kapcsolatos, legfontosabb hatályos jogszabályokat adjuk közre. A gyűjtemény első részében a szervezeti és működési kérdésekkel foglalkozó jogszabályokat, a másodikban az oktatókra, illetőleg az oktatói tevékenységre vonatkozó szabályokat, a harmadikban a hallgatókat érintő rendelkezéseket, míg a negyedikben az intézmények tudományos tevékenységével kapcsolatos szabályokat gyűjtötte egybe a kötet összeállítója. Az 1969-ben közreadott „Az egyetemekre, az oktatókra és a hallgatókra vonatkozó jogszabályok” gyűjteményéhez képest ez az összeállítás gazdagabb. Egyfelől azért, mert az egyetemekre vonatkozó néhány jogszabály módosítását is tartalmazza, másfelől kiegészül a többi felsőoktatási intézmény munkájával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések ismertetésével. Itt emelném ki annak a jelentőségét, hogy az érdeklődök ezúttal kapják kézbe — egy kötetben — a felsőoktatási intézmények önállóságának fokozásával, vaIamint a demokratizmus kiszélesítésével foglalkozó és szétszórtan megjelent jogszabályi anyagot. A jegyzetek és magyarázó szövegek, valamint a kötetbe fel nem vett, de hatályos jogszabályok felsorolása az intézmények dolgozóinak, hallgatóinak és a felsőoktatási intézmények felé orientálódó középiskolásoknak, igen jó segítséget nyújt a …
Tovább a műhöz
A Magyar Népköztársaságban az oktatás az általános műveltség és a szakmai ismeretek megszerzését és bővítését, az ifjúságnak, valamint a tanuló felnőtteknek szocialista, humanista szellemű, az igaz hazafiság és a nemzetköziség eszméit érvényesítő nevelését szolgálja. Feladata, hogy segítse a személyiség, a képesség és a készségek kibontakozását, valamint a szellemi s a testi fejlődést és olyan állampolgárok nevelését akik a közösség tagjaiként részt vállalnak a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében, illetőleg gyarapításában. Felkészíti a fiatalokat arra, hogy természeti és társadalmi környezetüket a haladó nemzeti hagyományokon és az egyetemes kultúra értékein nevelődve megismerjék, védjék és a közérdeknek, megfelelően formálják, tudományos világnézeten alapuló szocialista értékrendjük és erkölcsi magatartásuk kialakuljon, élni tudjanak jogaikkal, s teljesítsék kötelességeiket a magán- és közéletben egyaránt, ösztönöz és lehetőséget ad arra, hogy iskolai tanulmányai befejezése után műveltségét és szaktudását mindenki fejlessze. A nevelés-oktatás fejlesztése, anyagi és erkölcsi támogatása az egész társadalom ügye, hiszen a művelt szakképzett, tudatos ember hazánk legfőbb értéke. Különösen nagy a feladatuk a pedagógusoknak és az oktatóknak, akik alkotóerejüket, tudásukat, képességei két az ifjúság nevelésére …
Tovább a műhöz
A mű egymás mellé állítva ismerteti és teszi részletes vizsgálat tárgyává a francia és az olasz büntető eljárásjog alapintézményeit. Minden egyes fejezeten és alcímen beül előbb a francia szabályozást, majd azt követően annak olasz párhuzamát veszi górcső alá. Ennek a módszernek az alkalmazásával a szerző lehetőséget ad arra, hogy a két ország büntető eljárásjoga iránt érdeklődő olvasó – azon felül, hogy alapvető ismeretekre tegyen szert a témában – minél könnyebben felismerhesse, mind a közös európai jogfejlődésben gyökerező párhuzamokat, mind a külön utakat bejáró nemzeti büntető eljárásjogok eltérő szabályait, megoldásait.
Tovább a műhöz
EZ A KIADVÁNY folytatása az Állam- és Jogtudományi Kar oktatóinak tudományos munkásságát a „Studia iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata” c. sorozat keretében feltáró bibliográfiáknak. A sorozat 51. köteteként jelent meg első alkalommal az Állam- és Jogtudományi Kar oktatóinak munkásságát 1945-1966-ig bemutató füzet a pécsi egyetemalapítás 1967-ben ünnepelt 600. évfordulójára. A bibliográfiát négy hasonló kiadvány követte a „Studia iuridica” 82., 89., 102. és 122. számaival. Jelenlegi kiadványunk az Állam- és Jogtudományi Kar főállású és másodállású oktatóinak 1991-1996. között megjelent tudományos munkáiról nyújt tájékoztatást. A napilapokban napvilágot látott írásokat nem tüntettük fel. A korábbi gyakorlatot követve felvettük viszont a tudományos fokozat megszerzése érdekében írt munkák bibliográfiai adatait. A kiadvány címében, szerkezetében és formájában néhány különbségtől eltekintve igazodik a korábbi bibliográfiákhoz. Jelentősebb változás, hogy a tartalomjegyzék és az előszó francia nyelvű fordítását angol nyelvű váltotta fel. A használat megkönnyítése érdekében a folyóiratok címeit nem rövidítettük, valamint a két vagy több jogághoz, illetve tudományterülethez tartozó műveket csak egy helyre soroltuk be. Bibliográfiánk tartalmilag az állam- és jogtudományok, valamint a Karon oktatott egyéb tudományok megjelent …
Tovább a műhöz
Bibliográfiánk szerves folytatása a Studia iuridica auctoritate Universitatis Pécs publicata c. kiadványsorozatban megjelent bibliográfiáknak. A Studia-sorozat 51. füzeteként 1967-ben jelent meg "Az egyetem oktatóinak és tudományos dolgozóinak szakirodalmi munkássága 1945-1966.” című kiadvány, az 1974-ben napvilágot látott 82. szám az 1967-1971-ig kiadott szakirodalmi munkásságot, a sorozat 89. száma az 1972-1976 között, a 102. száma pedig az 1977 és 1982 között publikált műveket tünteti fel. Jelenlegi füzetünk a Janus Pannonius T adomány egyetem Állam- és Jogtudományi Kara oktatóinak szakirodalmi munkásságát foglalja össze az 1983-1990. évi időszakról. A kiadvány címében, tárgykörében, szerkezetében és formájában néhány kivételtől eltekintve igazodik az előző bibliográfiákhoz. Kiadványunk továbbra is az Állam- és Jogtudományi Kar főállású és nyugdíjas oktatóinak megjelent tudományos munkáiról nyújt tájékoztatást. Ezek körébe azonban ezúttal sem vettük fel az oktatók napilapokban közölt írásait. A kéziratokat szintén nem jeleztük, de kivételt tettünk nyomtatásban meg nem jelent egyetemi doktori értekezések, a kandidátusi és nagydoktori értekezések esetében. Az Állam- és Jogtudományi Karon belüli szervezeti változásokat gyűjtésünk természetesen követi. Bibliográfiánk ötödik füzete tartalmilag tehát az állam- és jogtudományok, valamint a Karon …
Tovább a műhöz
René Dávidnak, az ismert nevű és nemzetközileg megbecsült jogásznak „A jelenkor nagy jogrendszerei"-ről írt könyve szédítő pályát futott be; úgyszólván a világ minden nyelvére lefordították, s magában Franciaországban eddig hat kiadást ért el. Talán azt is lehetne mondani, hogy Dávid professzor iskolát csinált, amennyiben az összehasonlító jognak egyfajta koncepcióját szinte prófétaszerűen hirdette: ez a koncepció a jogoknak, tudniillik a nemzeti jogoknak nagyobb egységekben, jogcsaládokban való tekintése és tárgyalása. Az összehasonlító jog irodalmában ezt a megközelítést ma már helyenkint vitatják nyugati oldalról is; felvetik, hogy a jogintézmények összehasonlítása, amelyet elsősorban az ágazati jogtudományok végeznek, hiányzik a műből; a jogtételnek összehasonlító elemzése is elmarad. De mindennek ellenére René Dávid könyve az összehasonlító jog egyik alapkönyve, amelyre minduntalan és még mindig hivatkoznak. A „nagy rendszerek” között René Dávid terjedelemben megfelelő helyet biztosít a szocialista jognak is; elismeri annak különállását, önálló jogcsalád voltát, s ezt éppen „a jog struktúrájában, intézményeiben, az életformában és a gondolkodásban”, a szocialista országok és más országok közötti különbség miatt (i.m. 114. pont). A szocialista elmélet ugyan természetszerűen vitatkozik René Dávid egész elméleti megközelítésével és …
Tovább a műhöz
Az 1989. évi rendszerváltás komoly kihívást jelentett a jogi oktatás számára. A szovjet típusú berendezkedés előbb deklaratív, majd tényleges felszámolása együtt járt az új szerkezetű társadalom gazdasági életének jelentős átalakulásával, mely a jogalkotást egy évtizedek óta ismeretlen területre vezette. Az Országgyűlés és a minisztériumok törvény- és jogszabálydömpinggel igyekeztek útját állni a hirtelen szabályozatlanul maradt területeken felmerülő problémáknak, illetve kielégíteni a társadalmi viszonyok legkülönbözőbb területein felvetődő szabályozási szükségleteket. A jogi oktatástól pedig szinte azon nyomban elvárták, hogy a legfrissebb joganyagot oktassa, s a joghallgatókat a zűrzavaros helyzetben helyt állni tudó jogászokká képezze. A magyar múltból származó és az akkori jelen szükségleteiből született joganyag azonnali elméleti megalapozása és gyakorlati oktatása szinte teljesíthetetlen feladat elé állították a jogi karok oktatóit. A megnyíló nyugat viharos gyorsasággal terjedő információgazdagsága, az ismeretlen, de mindinkább alapkövetelménnyé formálódó jogok és jogágak iránti érdeklődés egyre nőtt az országban, a politikai szféra és a jogász szakma pedig a korábbi struktúra miatt hiányzó elméleti szakemberek szinte azonnali kibocsátását követelte. Sorra fogalmazódtak meg a környezetvédelmi jog, informatikai jog, a médiajog, a …
Tovább a műhöz
Az emberre nézve saját magának és fajának fennmaradása egyaránt csak akkor kívánatos, ha léte nem csupán természetes lét, tengődés, hanem értékes lét. Az ember nemcsak élni akar, hanem élete színvonalán emelni is kíván. Mindannak a követelése, ami az ember számára méltóbb, emberibb, magasabb létállapot elérésére szolgál, a társadalmi irány eszmékben talál kifejezésre. Az embert nem csupán ösztönei, érzelmei, ismeretei és képességei vezetik és irányítják az életben, hanem eszmék is. Az ember elsősorban jóra törekszik. Az ember eszméje a jó eszméjétől elválaszthatatlan. Ezzel szorosan függ össze az, hogy az ember a rend állapotában kíván élni. A rend eszméje alapján azonban mindenekfelett szabad akar lenni, önrendelkezéssel bíró, öncélkitűző lény, aminek biztonságához a közhatalom segítségét igényli. Ahhoz ugyanis, hogy az ember szabad lehessen, egyenlően rendelkeznie kell a közhatalom ezirányú biztosítékaival, ami az egyenlőség eszméjéhez vezet. A szabadság és az egyenlőség eszméjének az emberek között a jogeszme szolgál megvalósítójául, mint ahogy a rend eszméje is a jogeszme érvényesülése nyomán valósulhat meg a szabadság és egyenlőség eszméinek érvényesülésével együtt. A jogeszme érvényesülése által jut el az ember az igazság eszméjéhez, mely mint társadalmi irányeszme, az emberi szabadságnak és egyenlőségnek a jogeszme alapján …
Tovább a műhöz
E dolgozat csonka. Hiányzik belőle a jogos védelem egyik legvításabb és legtöbb — úgy, dogmatical mint jogpolitikai — megoldatlan kérdést felmutató rész-, létkérdésének, a hatósági személyek ellen kifejthető jogos védelem kérdésének taglalása. Úgy a történeti, mint a dogmatikai, elméleti és jogpolitikai részekben teljesen mellőztem e kérdéskört; Ennek feldolgozása a második, — önálló — résznek lesz tárgya. Eljárásom oka a következő volt: A hatósági személyekkel szemben kifejthető jogos védelem kérdése, annak más jogvidékkel való sokszoros összefüggése és a figyelembe jövő szempontok felett complex volta miatt, hasonlíthatatlanul nagyobb anyag feldolgozását követeli a jogos védelem egyéb részletkérdéseinél. Az idevonatkozó jogtörténeti, dogmatikai anyag szétrepesztené mintegy e dolgozat kereteit, attól eltekintve, hogy a megjelenést is lényegesen késleltetné. A mellett a hatósági személy elleni jogos védelem kérdése nem mutat, oly szoros egybefüggést a jogos védelmi doctrina egyéb kérdéseivel, 'hogy a különválasztás azok kifejtésének akadálya lenne. Ellenkezőleg: a hatósági személy elleni jogos védelem kérdése a jogos védelem doctrinájából nyert elvek egy felette speciális, — bár igen nehéz, — alkalmazása. E szerény dolgozat közzétételénél bátorságot veszek magamnak arra, hogy legöszintébb hálámnak tiszteletteljes kifejezést adjak …
Tovább a műhöz
Nagy terjedelmű és sokszerzős jogtudományi művek mindig sokkal tovább készülnek, mint azt alkotóik eredetileg eltervezik. Ennek a kötetnek a munkálatait 2009 őszén kezdtük meg abban a reményben, hogy 2012 végére meg is jelenünk. Mint utólag kiderült, ez túlzottan optimista ütemtervet jelentett, de az elkészült végeredmény reményeink szerint kárpótolja mind az időközben minket jogosan sürgető szerzőket, mind pedig a számunkra hízelgő módon a projekt állapotáról gyakran kérdezgető kollégákat, vagyis reménybeli olvasóinkat: a magyar jogtudósokat. Ez a munka ugyanis kifejezetten nekik, a magyar jogtudósoknak szól, méghozzá a legszűkebb értelemben a szakterületükről: közel kilenc-száz oldalnyi reflexió a jogtudományról - történeti, elméleti és gyakorlatias szempontokból. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának a 2011. április 12-i kéziratvita helyszínének biztosításáért; Takács Péternek, Földi Andrásnak, Gajduschek Györgynek, Tóth Mihálynak, Kardos Gábornak, Szabó Miklósnak, Várnay Ernőnek, Mezey Barnának és Gyekiczky Tamásnak a kéziratvitán előadott opponenciájukért (némelyikük egyben szerző is a kötetben), valamint Sonnevend Pálnak és Schenk Borbálának a projekt korai szakaszában való részvételükért. A kötet megjelenésének nagyvonalú anyagi támogatásáért köszönettel tartozunk a Pázmány …
Tovább a műhöz
„A katonai büntetőjog rendszertana” c. mű szerzője megtisztelt azzal, hogy annak idején - mielőtt megkezdte tanulmányait és kutatásait a Doktori Iskolában - kikérte a véleményemet a témaválasztásról, a későbbiekben pedig igényt tartott arra, hogy a készülő tanulmány egyes részeiről konzultáljunk. Örömmel üdvözöltem, hogy ezt a jó ideje elhanyagolt jogterületet választotta a kutatás tárgyául és nagyon is szükségesnek véltem, hogy elkészüljön egy igényes, jórészt hiánypótló mű. A magyar katonai büntetőjog ilyen, teljességre törő feldolgozása már valóban időszerű volt. A 2009-re - akkor még „A magyar katonai büntető eljárásjog alapjai és továbbfejlesztésének lehetőségei” címmel - elkészült doktori (Phd) értekezés igen jelentős kutatómunka, igen jelentős jogirodalmi olvasottság eredményeként a komplex katonai büntetőjog egészét; elméleti alapjait, történetét, a katonai büntető anyagi jog kérdéseit, a katonai büntetés-végrehajtási jog jellemzőit, a katonai büntetőeljárás összes történeti és aktuális kérdését igyekezett áttekinteni, így tehát a már akkor nagyon értékesnek ítélt művel szemben magam leginkább a túlzott terjedelmet kifogásoltam. Helyeslem tehát, hogy sikeresen megvédett tudományos dolgozatra épülő mű immár „A katonai büntetőjog rendszertana” címet viseli, és elsősorban a cím által ígért témakörökkel foglalkozik, …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 13-24 az összesből: 413