Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 25-36 az összesből: 413

Találatok


Amint ez Kauser Lipótnak kiadványunk elején található rövid életrajzából is kitűnik,'' Kauser Lipót a civilisztika jeles hazai művelője 1948-1958-ig volt az akkori Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tekintélyes és népszerű tanszékvezető egyetemi tanára. Országunk történetének ebben a tragikus, reményt keltő és dicsőséges eseményeket is hordozó évtizedében kétszer is Őrá hárult a dékáni tisztség betöltése. Professzor úr „A Kauser Saga” címmel 1952 és 1954 között írta meg családja apai és anyai ágának három részre tagozódó, felfelé ívelő színes történetét, a fővárosi térszerkezet kialakulásának, több impozáns épület létrehozásának, lakosai fokozatos gazdagodásának, életvitelének különlegességeit. Az olvasó tapasztalhatja, hogy a Saga érdekfeszítően változatos, derűs és drámai korrajzot tartalmaz és felemelő, izgalmas élményt, tanulságos ismereteket nyújt az érdeklődők számára. Szerző a Saga kéziratát a Pécsi Egyetemi Könyvtárban, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban helyezte el és tette hozzáférhetővé. Szerencsésnek ítélhetjük meg és köszönettel nyugtázhatjuk, hogy Dr. Berke Gyula dékán úr tájékoztatást és hozzájárulást kérelmező levelére válaszolva, a család jeles személyisége, Kauser Alajos úr örömmel fogadta a pécsi Jogi Karnak a Kauser Saga publikálására irányuló törekvését. …
Tovább a műhöz
A kereskedelmi jog meghatározása több szempontból is nehéz. Egyrészt nincs önálló kereskedelmi törvénykönyvünk, ami teljes körűen és átfogóan, kódexjelleggel szabályozná ezt a joganyagot. Másrészt, maga az elnevezés is félreértésekre ad okot, ugyanis a „kereskedelmi” jelző a történeti gyökerekre utal, és mint ilyen régi- es, nem a mai köznapi értelemben vett kereskedelmet, illetve nemcsak azt takarja. A fogalom meghatározást nehezíti továbbá az is, hogy már a kialakulásától kezdve beszélhetünk szűk és tág értelemben vett kereskedelmi jogról, mely rétegződés ezen jogág egész története folyamán megmaradt és napjainkban is fennáll. A történeti elnevezésből kiindulva a fogalom-meghatározás gyökereit valahol ott kell keresnünk, ahol a társadalmi fejlődésben elhatárolódott egymástól a közérdek és a magánérdek, a közszféra és a magánszféra, a politika és a gazdaság, mert ez a fejlődés a jogtudományban a közjog és a magánjog elválását, szembeállítását vonta maga után. Míg a közjog olyan jogviszonyokat szabályozott, melyre az alá-, fölérendeltség és az államhatalom akaratának érvényesülése a jellemző, addig a magánjog által szabályozott jogviszonyoknak a mellérendeltség, az egymással szembenálló felek jogi egyenlősége a lényege. A magánjogot polgárjognak is szokás nevezni, mely a római szabad polgárok jogának - ius civile - fordítása. A …
Tovább a műhöz
(...) Minden ember létezése által más a világ, mint amilyen nélküle lenne. Az emberi lét jó és rossz döntések sorozata: szeretünk, szenvedünk, játszunk, dolgozunk, beszélgetünk és írunk… Az írás a gondolat fizikai megtestesülése, de közömbös számára a leírt szavak gondolati tartalma. Az ókori görög filozófus, Démokritosz szerint: ugyanazokkal a betűkkel írják a komédiákat és a tragédiákat is. Megállapítását aktualizálva: a társadalmi rendet és az emberek érdekeit veszélyeztető vagy sértő szövegeket, ugyanazokkal a betűkkel írják, mint azokat, amelyek az emberiséget előre viszik. A betű, eszközévé válhat a bűncselekmény elkövetésének, ezért az írás kriminalisztikai szempontból fontos, a kriminalistának ismernie kell pl.: a tanított folyóírásokat, a kézírás alkotóelemeit és változásait. Összefüggenek az anyagi világ tényei, egymásra hatnak, egymást feltételezik, környezetükön változtatnak, ezért lehetséges a múltbeli tények megállapítása. Minden tény nyomot hagy. Az eljáró hatóságok a jelenben kutatják a múlt nyomait, hogy a jövőre vonatkozóan hozhassanak döntéseket. | A modern igazságügyi világ Max M. Houk véleménye szerint bővül. Egyre több az igazságügyi szakértő és mélyebb, összetettebb szakirodalom áll rendelkezésre. A forenzikus tudomány művelése izgalmas és multidiszciplináris szakma. Ezt a világot a tudomány, a jog és a …
Tovább a műhöz
A jelen mű kiegészíti «A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntetőtörvénykönyv magyarázata» czímű kézikönyvemet. Mindazonáltal önállóan s előbbi művemtől egészen függetlenül kellett feldolgoznom a kihágásokra vonatkozó törvényeket: mert egyfelől a kihágások természete sok tekintetben más, mint a bűntetteké és vétségeké, s másfelől az utóbbiak aránylag sokkal ritkábban fordulnak elő az életben, mint amazok. Egészen más kör és egészen más terület az, melyet a kihágásokról szóló törvények elfoglalnak, mint a melyet a bűntettek és vétségek érintenek. Az utóbbiak csak kivételes jelenségek a rendezett társadalomban: a kihágások egészen össze vannak fonódva a társadalmi együttéléssel. Ezért alig van ember, kinek a kihágásokra vonatkozó törvényeket ismernie ne kellene. Minthogy a jelen mű egyik rendeltetése az, hogy e téren oly körökben is terjeszsze a szükséges tudni-valókat, a melyekben a magasabb büntetőjogi műveltséget feltételeznünk nem lehet: ez okból mindazt befoglaltam keretébe, a mi a jogászt és nemjogászt a szóban forgó törvények megértése és alkalmazása iránt teljesen tájékoztatja, a nélkül, hogy e végett valamely kisegítő könyvhöz vagy törvénygyűjteményhez kellene folyamodnia. Vájjon sikerült-e e czélt elérnem, ezt művem gyakorlati alkalmazása fogja megmutatni. Az óriási anyag összegyűjtése és rendszeres feldolgozása …
Tovább a műhöz
Az európai integráció az emberiség eddigi történelmének egyik legizgalmasabb kísérlete, amelynek segítségével egy kis kontinens államai - bár gazdasági és biztonságpolitikai szükségszerűségtől motiválva - túlléptek a hagyományosnak tekinthető államközi együttműködési kereteken. Az európai egység gondolata nem új keletű, hiszen a nyelvében, kultúrájában különböző népek békés együttélésének harmóniáját gondolkodók sora hirdette a XIII. századtól kezdve. Természetesen ennek formái az ismert népeket összefogó nagy birodalomtól, a kereszténység eszméjén alapuló egységen keresztül, a népek, kormányok által önként felvállalt, saját szuverenitásuk korlátozásán alapuló közös rendszer kialakításáig terjedt. Ezeknek a - hol felvázolt, hol részletesen kibontott - terveknek1 fő célkitűzése a háború megakadályozása, az „örök béke” elérése volt az egész civilizált Európa számára. A koncepciók azonban megmaradtak az intellektuális játék szintjén, hiszen sem a gazdasági, sem a politikai szituációk nem biztosították megvalósításuk lehetőségeit. A XIX. század második felétől a polgárosodó nemzetállamokban országhatárokat átívelő mozgalmak szerveződtek az „Európai Egyesült Államok” létrehozásáért, de az eszme terjesztésén túl ugyanúgy eredménytelen ma- radtak, mint 1929-ben a Népszövetség Közgyűlésén Aristide Briand, a francia …
Tovább a műhöz
Amikor jelen munkám megírásához hozzákezdtem, feladatomul hármas célt tűztem ki. Először a korlátolt felelősségű társasági jog theoretíkus problémáira óhajtottam reámutatni, majd az összehasonlító jogtudomány eszközeivel annak mai állásáról, a lehetőséghez képest teljes és hű képet adni, s végül elméletileg alátámasztva és a magyar társasági jog rendszerébe illesztve megkonstruálni a megalkotandó magyar korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény feletti diszkusszió számára alkalmas tervezetet. Célkitűzésem harmadik pontja munkám folyamán módosulást szenvedett. Időközben megjelent Kuncz Ödön professzornak Pesthy Pál m. kir. igazságügyminiszter megbízásából készített hatalmas koncepciójú törvénytervezete a részvény társaságról, a szövetkezetről és a korlátolt felelősségű társaságról. Ennek következtében egy további tervezet készítését annál is feleslegesebbnek láttam, mert a Kuncz-íéle tervezet alapelveit és megoldásait túlnyomórészt magamévá teszem. Javaslataimat tehát de lege ferenda a Kuncz-féle tervezetnek kritikai szempontok figyelembevéteilével való ismertetéséhez fűzöm. A korlátolt felelősségű társasági jogban két ellentétes szellem küzd egymással; a vállalkozói és a hitelezői érdek. Minél kisebb a vállalkozási rizikó, annál inkább nő a spekulatív kedv, Viszont minél nagyobb a hitelező rizikója, annál inkább …
Tovább a műhöz
A folyó év őszén megtartandó „XIII. Országos Jogászgyülés“ hiteljogi szakosztályában szőnyegre kerülő kérdések egyikéül a szervező bizottság azt tűzte ki, vájjon a korlátolt felelősségű társaságok hazánkban is törvényesen elismertessenek és ha igen, jogi szabályoztatásuknak melyek legyenek irányadó elvei? A kérdésnek ily alakban való megszövegezése nem mondható teljesen kifogástalannak, mert az 1875. évi XXXVII. t.-ez. 61. §-ának a kereskedelmi társaságokra vonatkozó taxativ felsorolása tudvalevőleg nem vonatkozik egyúttal a külföldi kereskedelmi társasági alakzatokra is, ez utóbbiak tehát fióktelepek stb. által a magyar törvény hatályosságának területén belül már a mai jog keretei között is törvényesen működhetnek, s épen ezért helyesebb lett volna a tételt akként konstruálni, vájjon a korlátolt felelősségű társasági formának nálunk külön törvény utján leendő meghonosítása kivánatos-e s ha igen, az uj társaságot többi tulajdonképeni kereskedelmi társasági alakzataink mellett jogilag minő elvek szemmeltartásával szabályozzuk? Ámbár a kereskedelmi társaságok ezen egyik legmodernebb alakja szülőföldjén : Németországban is mindössze csak huszonkettő, Ausztriában pedig alig nyolcz éves,1 tehát a többi kereskedelmi társasági alakulatokhoz képest aránylag igen rövid múlttal bir, a korlátolt felelősségű társaságok ügye még sem most fog első …
Tovább a műhöz
A közigazgatás szervezeti rendszerét, működését érintő, a 2010. évi választásokat követően hozott kormányzati döntések átalakították az államigazgatási/önkormányzati rendszert, a közfeladatok ellátásának rendjét. E folyamatok a közigazgatás valamennyi területét érintették, kihatottak (kihatnak) a közigazgatás és az emberek közötti kapcsolatok alakulására is, amelynek fontosságához nem férhet kétség. Ennek ellenére megállapítható, hogy viszonylag kevés figyelmet kap e téma a szakmai, gyakorlati munkákban (itt most a politikai megnyilvánulásokat nem érintjük). Ezért is döntött úgy a PTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszéke és A Jövő Közigazgatásáért Alapítvány, hogy 2013 márciusában konferencián vitatja meg a jelzett témakör számos vetületét, majd az Alapítvány könyvben is megjelenteti a tanácskozás írásos anyagát azzal, hogy az azon részt venni nem tudó, több jeles elméleti, gyakorlati szakembert is felkér a kötetben való publikálásra. Ők e kérésnek nagy örömmel tettek eleget. Köszönet valamennyi szerzőnek magas színvonalú munkájáért. A közel 20 szerző munkáját tartalmazó kiadvány írásai közvetlenül, vagy közvetetten érintik e központi kérdést, de értelemszerű témaköri elkülönülést is adnak. Erre figyelemmel a szerkesztő 5 tematikai egységbe csoportosította a tanulmányokat. Az első fejezetbe kerültek azok, amelyek európai kitekintésben …
Tovább a műhöz
A Jegyzet megjelentetésének elsődleges indoka az, hogy az Országgyűlés 2004. december 20-i ülésén megalkotta a 2005. évi CXL. törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. A törvény hatályba lépésével a hatósági jogalkalmazásban új fejezet kezdődik. A változás mindenek előtt új szabályozási koncepcióból vezethető le. Ennek köszönhető, hogy új intézmények kerültek be a közigazgatási hatósági eljárási jogba és sor került már létező megoldások újraszabályozására.Emellett a törvényalkotó nem „a minden áron való változtatás” filozófiáját tartotta fontosnak, hanem a korábbi szabályozás, gyakorlatban bevált értékeinek a megőrzését. Valójában tehát a törvény a meglévő és modifikált, valamint az új intézményeknek egyfajta ötvözete. Reméljük, az „életre valóságát” a gyakorlat majd igazolja. A jegyzet azonban nem előzmény nélküli. Dr. Szamel Lajos professzorral, tanítómesteremmel, az államigazgatási eljárásról közösen több tananyagot is megjelentettünk. Ezek egy része halála után, átdolgozott formában több kiadást is megért. Száméi Lajos professzor a közigazgatási eljárási jog magas szintű tudományos művelőinek az egyike volt. Jelentős érdemei voltak az első átfogó szabályozás előkészítésében éppen úgy, mint az 1981-ben bekövetkezett újraszabályozásban. Mi több, javaslatai között …
Tovább a műhöz
A jegyzet nem előzmény nélküli mű. 2005-ben a Szerző azonos címmel megjelent jegyzetének kiadását az indokolta, hogy az Országgyűlés 2004. december 22-i ülésnapján megalkotta a 2004. évi CXL. törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. A törvény hatályba lépésével a hatósági jogalkalmazásban új fejezet kezdődött. A változás mindenek előtt a megváltozott szabályozási koncepcióból következett. Hnnck köszönhető, hogy új intézmények kerültek be a közigazgatási hatósági eljárási jogba és sor került már létező megoldások újraszabályozására. E mellett a törvényalkotó nem „a minden áron való változtatás” filozófiáját tartotta fontosnak, hanem a korábbi szabályozás gyakorlatban bevált értékeinek a megőrzését. Valójában tehát a törvény a meglévő és modifikált, valamint az új intézményeknek egyfajta ötvözete volt. A szabályozás azonban, az. előzményekhez képest nem bizonyult hosszú életűnek. Az Országgyűlés 2008. december 15-í ülésnapján elfogadta a 2008. évi C'XI: törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXH: törvény módosításáról. A módosítás célja a közigazgatási hatósági eljárás egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá tétele. A jegyzet a módosításokra figyelemmel készült. Korábban l)r. Száméi Lajos professzorral, …
Tovább a műhöz
A nyílt rendszer szélsőséges változat volt az amerikai ún. zsákmányrendszer, amelyben a választásokon győztes pártnak módjában állott híveit közületi állásokkal jutalmazni. Ez azonban, elsősorban a szövetségi kormányzat alkalmazottait illetően, hosszabb ideje erőteljesen közelít az európai mintájú zárt (karrier) rendszerhez. Hazánkban az 1867-es kiegyezés után egyértelműen érvényesült az a felfogás, hogy az állami (közszolgálati) jogviszonyt el kell határolni az egyéb munkajogi jogviszonyoktól. Az állami (közszolgálati) jogviszonyról azonban kódex nem született, viszont mérhetetlen volt a mennyisége az olyan törvényeknek és rendeleteknek, amelyek különféle állami (közszolgálati) jogviszonyokat, illetve azok némely tartalmi elemét (így például egy-egy szektorban az előléptetési és illetményrendszert) szabályozták. Ezekben elméleti-elvi következetesség nem tükröződik. Az idevágó jogszabályok értelmében az állami szolgálat (közszolgálat) szervi alanya (vagyis az alkalmazó szerv) lehetett az állam, a törvényhatóság, a város, a község, a köztestület és a közüzem (elsősorban az Államvasút és a Posta). E szervek alkalmazottainak egyik csoportja köztisztviselői státust kapott, egy másik egyéb alkalmazottnak minősült, míg - főleg a közüzemeknél - az alkalmazottak zömét állami szolgálati (közszolgálati) jelleg nélkül, munkaszerződéssel foglalkoztatottak. …
Tovább a műhöz
A közigazgatást a szakirodalom hosszú időn keresztül a végrehajtó hatalommal azonosította, illetve a végrehajtó hatalom keretében helyezte el. Ez azzal magyarázható, hogy a kialakuló polgári államokban kezdetben a közigazgatást kizárólag jogi képződménynek tekintették, A közigazgatás jogon kívüli elemeinek nem tulajdonítottak jelentőséget. E felfogás szerint a közigazgatási jog pedig nem más, mint a szervezeteket, feladatokat, hatáskört és működést meghatározó jogszabályok összessége. A társadalmi fejlődés azonban egyre világosabbá tette, hogy a közigazgatásnak vannak jogon kívül eső elemei is. Ez a felismerés abban is megmutatkozott, hogy a közigazgatással a jogtudomány mellett egyre több társadalomtudomány is kezdett foglalkozni (politikatudomány, szociológia, szervezéstudomány stb.). A közigazgatással kapcsolatos kutatásokat egyre inkább a komplexitás, valamint a tudományágak egymásra hatása kezdte jellemezni. A több irányból kiinduló megközelítések közül az egyik legismertebb felfogás a közigazgatást - olyan állami tevékenységnek tekinti, - amelyet az e célra felépített szervezetben, - szakemberek látnak el. Ma már általános elfogadott vizsgálódási szempont, hogy a közigazgatás meghatározásához az igazgatás definiálásán keresztül juthatunk el. Ezért mi is az igazgatásból indulunk ki. | Nem igényel bővebb bizonyítást az a közismert tény, hogy a …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 25-36 az összesből: 413