Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A jogharmonizáció és a jogegységesítés jelszavaitól és programjaitól hangos Európa már jó ideje. A témával foglalkozó szakmai írásokat helyenként szürke monotónia jellemzi. Üde színfoltokat jelentenek azok a publikációk, melyek történeti és nemzeti jogi metszeteket is mutatnak. A jogharmonizáció és a jogegységesítés divatja a jogösszehasonlításnak is új funkciót adott. Az EU jogharmonizáció alapjául és „első munkafázisaként” szolgál a jogösszehasonlítás. A közösségi jog jogharmonizációs módszerű fejlesztésének eszközei évtizedekig az irányelvek voltak. Mára azonban a közösségi magánjog már kinőtte az irányelveket, amelyek újfajta jogi széttöredezettséghez vezettek, holott feladatuk éppen ennek kiküszöbölése lett volna. Fokozott igény mutatkozik arra, hogy a közösségi magánjog eddigi fentröl lefelé történő megközelítését (top down approach) a lentről felfelé való megközelítés (bottom up approach) váltsa fel. Ez az új szemlélet a korábbinál nagyobb érdeklődést mutat a nemzeti jogrendszerek iránt és a jogösszehasonlítás számára is új helyzetet kínál. Az összehasonlító jog fejlődésében manapság két vonal különíthető el: a „jogalkotási összehasonlító jog” (legislative comparative law) és a „tudományos vagy elméleti összehasonlító jog” (scientific or theoretical comparative law). A jogalkotási összehasonlító jognak a fejlődése …
Tovább a műhöz
A magyar polgári peres eljárás történetének irója nem sok örvendetesei mondhat el. Három évtized tespedéséről, az ideiglenesség jellegével biró javaslatok sorozatáról kell számot adnia. Az 1863 : LIV. törvényczikk alkotói abból indullak ki. hogy ideiglenesen, rövid időre szabályozzák a peres eljárást. Jól tudták, hogy a mü, melyet alkotnak, nem felel meg a kor igényeinek és az élet szükségleteinek. A franczia szóbeli per már akkor utat tört magának mindenütt. Németország minden egyes állama ennek hatása alatt újjá alkotta peres eljárását. Mindenütt ki volt adva az a jelszó hogy fel kell szabadítani a bírói lelkiismeretet a betűk uralma alól, az anyagi igazságot az alakiságok járma alól. A hullámok, melyeket e mozgalom vert, átcsaptak hozzánk is. Csaknem szégyenkezve tette le Honát Boldizsár igazságügyminister a ház asztalára a polgári
törvénykezési rendtartásról szóló javaslatot, mely ezen általános gondolatirány közepette az 1852. ideiglenes osztrák perrend mintája után indulva, az írásbeliség és a kötött bizonyítás alapján építette fel a peres eljárást. Az igazságügyi ministerium előterjesztése telve van mentségekkel és nem a bizalom, de a lemondás hangján szól e munkálatról. »A hazai jogélet — igy szól az előterjesztés — hosszú sorozatát tárja elénk e kóros viszonyoknak. Régi intézményeinket túlszárnyalta az idő, a törvényhozás rendszeres …
Tovább a műhöz
Az első kötet előszavában megjelöltük azt az irányt, melyben a jelen kötet készítésénél haladni szándékozunk. Azért, csak az ott már elmondottaknak kiegészítéséül akarunk néhány megjegyzést tenni Az 1893: XVIII. és XIX. t.-cz. teljes anyaggyüjteményét tartalmazza e második kötet I. és II. része. Nagy súlyt fektettünk arra, hogy a ministeri indokolás (M. i.) és a képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése (I. b. j.) mindegyik szakasznál teljesen és szó szerint fel található legyen. A szövegek pontos visszaadásában annyira mentünk, hogy az indokolás szövegében a javaslat eredeti szakaszait
meghagytuk, azonban az olvasó tájékoztatása végett csillag alatt vagy zárjelben mindenütt jeleztük a törvény megfelelő §-át is. A magyarázatot jegyzetekben füztük az egyes szakaszokhoz, úgy, hogy szigorúan el van különítve az, a mit a ministeri javaslat indokolásából és az igazságügyi bizottság jelentéséből vettünk át, attól, a mit mi magunk magyarázatként hozzáadtunk. Az anyaggyüjtemény teljessége érdekében hozzávettük még a képviselőház és főrendiház tárgyalásait is, a melyek nem egy kérdésben szintén magyarázatul fognak szolgálni. Két szempontból helyeztünk nagy súlyt az anyag ilyen csoportosítására. Az első az, hogy az olvasónak érdekében van tudnia, mit tartalmaz a ministeri javaslat indokolása és az igazságügyi bizottság jelentése. A sommás …
Tovább a műhöz
A Csoknya Tünde Éva és Jusztinger János szerkesztésében 2016-ban megjelent A római jog alapfogalmai című tudományos kézikönyv második, átdolgozott kiadását veheti kezébe a Tisztelt Olvasó. A pécsi jogi kar Római Jogi Tanszékének Publicationes Cathedrae luris Romani Quinqueecclesiensis című sorozata hatodik számaként megjelenő kötet az antik római jog alapintézményeinek rendszerezett áttekintése mellett továbbra is egyfajta iránytűként kíván szolgálni mind a ius Romanum tárgykörének kutatói, mind pedig napjaink gyakorló jogászai számára. Az új kiadás ennek érdekében már nem csupán az egyes fejezetekhez kapcsolt szakirodalmi jegyzékkel, hanem alfabetikus fogalommutatóval is segíti az érdeklődő olvasóközönséget. (...) A római jog alapfogalmai című tudományos kézikönyv második, átdolgozott kiadása a ius Romanum alapintézményeinek rendszerezett áttekintése mellett továbbra is egyfajta iránytűként kíván szolgálni mind az ókori római jog tárgykörének kutatói, mind pedig napjaink gyakorló jogászai számára. A praxisból kiinduló, absztrakt, elvont normák által csupán kevéssé korlátozott antik jogfejlesztési technika ugyanis a pragmatizmusáról és a konkrét jogviták feloldására fókuszáló tömör stílusáról közismert jogtudósjog olyan szilárd fogalmi bázisát alakította ki, amely méltán vált a modern magánjog dogmatikai rendszerének megalapozójává. Az új …
Tovább a műhöz
A római jog insíitutiói alatl, a jogi remekíróknak, 3 Justinianus császár törvényszerkesztő bizottságának hasonló nevű, s egyező célú munkái után, - a római jog alapelveit magába záró, bevezető elemi tankönyvet kell értenünk. Érthetjük még alatta a római jog alapelveinek említeti modorban való előadását. A római jog institutiói című munkánkban a tiszta római magánjogot fogjuk tárgyalni, amiképpen az a római jogi codificatiói révén világhírűvé vált Nagy Justinianus keletrómai császár legislatiójában mmtegy megrögzíttetett De e tárgyalás folyamán az egyes jogi intézmények ismertetése közben, mint különben is ajánlalossága miatt széltében szokásos e tankönyvekben a historicus előadási modor, ki kell térnünk azok történelmi fejlődésére ; szem elé kell állítani a különböző korokban más és más alakban jelentkező, de időjendiség szerint egymáshoz viszonyítva fokozatos fejlődést mulató jogi képeket. A tiszta római joggal szemben pandectajog alatt értjük azt, ami és ahogyan az egyes német államokban recipiált római jogból egészen a legutóbbi időkig,1 az általános német birodalmi polgári törvénykönyvnek törvényerőre emelkedéséig (1900 január l-ig) törvényerővel bírt. De bár az említett országokban a római jogot, amely a német birodalmi törvények, a szokásjog, a tudomány, s az egyházjog behatása alatt módosulást szenvedett, a …
Tovább a műhöz
Kevés tudományról mondhatjuk el, hogy tankönyvirodalma oly nagy múltra tekinthetne vissza, mint a római jogé. Már a Kr. u. II. század derekán megszületett ugyanis az első ránk maradt római jogi tankönyv, Gaius Institutiones c. műve, amely a római jog — és egyáltalán: a jog — oktatását máig érezhetően meghatározza. Többé-kevésbé ennek rendszerére épül a római jog később íródott összes tankönyve, így köztük az első magyar nyelvű tankönyv, HENFNER JÁNOS alkotása is, amely 1855—1856-ban látott napvilágot. Magyarországon az azóta eltelt több mint másfél évszázad során számos újabb munka gazdagította a római jog tankönyvirodalmát, amely ezért napjainkra egy értékes, többé-kevésbé folytonos hagyományt mondhat a magáénak. Ezt a hagyományt kívánja folytatni a jelen tankönyv is, jóllehet elődeitől több vonatkozásban jelentősen eltér. Az eltérések közül a legszembetűnőbb a tankönyv egyfajta „kettős természete”. Munkánk ugyanis egyfelől nagy vonalakban a magyar romanisztikai tankönyvirodalom immár klasszikus művén, BRÓSZ RÓBERT és PÓLAY ELEMÉR 1971-ben megírt és 1974-ben megjelent egyetemi tankönyvén alapul; másfelől viszont oly nagy mértékben különbözik tőle, hogy már inkább önálló alkotásnak tekinthető. Erre a jelenségre a nemzetközi gyakorlat számos példával szolgál, amelyek közül e helyütt csak kettőre szeretnénk utalni: DULCKEIT római …
Tovább a műhöz
Par excellence jogászi népnek tartatunk, de inkább gyakorlati, mintsem elméleti jogtevékenységünknél fogva, minthogy ez utóbbi jogászaink számos ezerre menő, igen is tekintélyes tömegével egyátalán semmi arányban sincs. Innen magyarázható, hogy még hazai jogunk irodalma is néhány rendszeres munkán kivül alig mutat fel valamit, és még tán ezénél is kevesebbet a római jog magyar nyelvű irodalma. A római jogtörténettel tüzetesen és behatóan foglalkozó mű egyetlen egy, s római jogi monographia egyátalán felette kevés, e téren pedig édes honi nyelvünkön egy sem létezik. Hazai jogirodalmunknak ily állapotában jelen, a római jogtörténetnek külterjileg véve bár csak egy kis részét, de azt — belterjileg tekintve — annál részletesebben tárgyaló munkának a közzététele által is némi szolgálatot vélünk tehetni. Egyebbek között főleg e szempont határozta el szerzőt e müvének kinyomatására, melynek összeállításánál minden rendelkezésére állhatott eredeti forrást és irodalmi segédeszközt lelkiismeretesen felhasználni, az azokból elébe tárult anyagot saját legjobb felfogása és Ítélete szerint lehetőleg önállóan feldolgozni törekedett, hogy ekkép a római alkotmány történeti fejlődésének a királyok korszakában lerakott első alapjait — melyeken utóbb a köztársasági kor alkotmányának nagyszerű épülete emelkedett fel — az olvasó szakközönség előtt minden …
Tovább a műhöz
A Magyar Jogászegylet büntetőjogi bizottsága elhatározta, hogy napirendre tűzi a sajtójogi reform főbb kérdéseinek megvitatását. Tudtuk, hogy kényes kérdés tárgyalásához fogunk. Sajtóügyi reformról szólva, közel fekszik a gyanúsítás: ime, megakarják rendszabályozni a sajtót. Megnyugtathatjuk az aggságoskodókat: a Magyar Jogászegylet ilyen czélra nem kapható. A mi 62 éves sajtótörvényünk abból indul ki, hogy az írót, a szerzőt, gondolatainak közlése tekintetében szabaddá
tegye. Ámde változtak a viszonyok és különösen a hírlapirodalomban tapasztaljuk, hogy az írónak gyakorta kell küzdelemre kelnie a kiadóvállalatok anyagi érdekeivel és hogy ebben a küzdelemben az iró többnyire vesztessé válik. Hozzáteszem még, hogy a pornografikus irodalom terén — ha szabad ezt a sajtóáradatot így nevezni — a tapasztalat különösen mutatja a kiadói minőség elfajulását. Ekként a felelősségi viszonynak új alapjai fejlődtek. Váljon szükséges-e a felelősségi rendszer reformja és vele az írói szabadság megerősítése ? Ez az egyik kérdés, mellyel foglalkoznunk kell. A másik volna a sajtó megbízhatóságának érdekében a helyreigazítási, helyesebben czáfolatközlési kényszer; a helyreigazítás ott, hol a sajtóközlemény folytán a hatóság vagy magánegyén érdekeinek sérelme állott elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy a büntetőtörvényben adott elégtétel (259, 261. §-ok) nem …
Tovább a műhöz
A general characteristic of Hungarian political and legal thought is that it has fitted in the West European way of progress, but it also lagged behind in a certain degree. This characteristic feature could be related to the lagging of the development of the Hungarian society as a whole. In the field of political and legal thought it precisely meant that certain scientific tendencies, which had already spread in the western world arose historically later in our country. Actually, the beginning of Hungarian political thought may be assigned to the reign of King St. Stephen and it can be traced through the works of the great Hungarian politicians /Gábor Bethlen, Miklós Zrínyi, Ferenc Rákóczi II. etc./ until the development of reformist notions at the end of the XVIIIth century. Although the views of Machiavelli and others were effective already in the first half of the 1600s, the results of the European political and legal sciences have been admitted by the Hungarian political and legal thought just since the Enlightenment. Although, sometimes they were interpreted in a peculiar way on behalf of the
analysis of national problems or even of certain political endeavours. Undoubtedly, the absolutistic efforts of the Habsburg dynasty filtered the political literature spread in the Hungarian region, nevertheless, for example Montesquieu's work on the spirit of laws sometime in the middle of the XVIIIth century was accessible - in Latin translation - in Hungary, too. The
…
Tovább a műhöz
Néhány évvel a tanúvédelem európai modelljeit alaposan bemutató és elemző miskolci konferencia1 után mindenekelőtt az indokolja újabb tudományos fórum, tanácskozás megrendezését, hogy a tanúvédelem hazai bevezetésével lényegében paradigmaváltás következett be a büntető igazságszolgáltatásban. Paradigmaváltozásról beszélhetünk, mert nemcsak
új intézmények születnek, születtek a tanúvédelem körében, hanem új szemlélet kialakítása is szükséges a szóban forgó intézményrendszer helyes felfogásához, törvényes és szakszerű működtetéséhez. A paradigmaváltás mellett további két fontos indoka a jelenlegi konferenciának az, hogy egyfelől már jó néhány év tapasztalattal is rendelkezünk a tanúvédelem lépcsőzetes bevezetésével összefüggésben s ezek a gyakorlati eredmények és gondok is elemzést, értékelést igényelnek.
Másfelől nem lankad a hallgatóság érdeklődése a tanúvédelem kérdései tekintetében: ezt mutatja, hogy a tanszéken számosán első szakdolgozati témalehetőségként a tanúvédelmet említik, és a hallgatók által fenntartott szakkollégium is ennek a témakörnek a napirendre tűzését kezdeményezte. Reméljük, hogy a konferencián elhangzott előadások pontosított és kiegészített anyagainak közzététele e füzetben jelentős segítséget nyújt nemcsak a téma iránt érdeklődő joghallgatóknak, hanem a gyakorlatban fáradozó jogalkalmazóknak is.
Tovább a műhöz
A terrorizmus egyik legveszélyesebb fajtája, az öngyilkos merénylet a hagyományos büntetőjogot megoldhatatlan probléma elé állítja napjainkban. A büntetőjognak ugyanis az egyik kiindulópontja az, hogy a kilátásba helyezett szankciónak van - több vagy kevesebb - visszatartó hatása. A visszatartó hatás egészen pontosan két tényezőtől függ egy adott bűncselekmény elkövetője tekintetében: a kilátásba helyezett szankció súlyosságától és az adott bűncselekmény felderítési mutatójától. (Rögtön hozzá is tehetnénk, hogy Beccaria szerint a második tényező a hangsúlyosabb, azaz a visszatartó hatás nem a büntetés súlyosságától, hanem annak elmaradhatatlanságától várható, de ez a kérdés a vizsgált téma szempontjából nem sok relevanciával bír.) A nagy probléma az, hogy az öngyilkos merénylőt hogyan tartsuk vissza? Még ha a legsúlyosabb büntetést helyeznénk is kilátásba, lenne-e visszatartó ereje annak, ha kijelentjük: az elfogott öngyilkos merénylők halálbüntetésre számíthatnak? Van-e visszatartó ereje annak, ha az öngyilkos merénylő ezzel számolhat? Vagy ha esetleg azt is be kell
kalkulálnia, hogy az akció végrehajtása közben lelövik? Véleményem szerint egyáltalán nincs! Az öngyilkos merénylőt a büntetőjog jelenlegi eszköztárával nem lehet visszatartani, egyszerűen azért, mert neki nincs veszítenivalója. A legtöbb, amit veszíthet, hogy nem a tervezett helyen és …
Tovább a műhöz
A tisztességes eljáráshoz való jog elsősorban nem az egyéneket megillető jog, hanem az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb alapelve és a jogállamiság elvének lényegi tartalmi eleme. Nem egyetlen jogosítványt tartalmaz, hanem számos eljárási garanciát foglal magában, amelyek együttes megvalósulása, együtthatása eredményezi az eljárások tisztességes voltát. Ebben az értelemben tehát inkább az alapvető szabadságjogok érvényesülését szolgáló „védelmi jog”. A jog szabályozásának kötelezettsége nemzetközi egyezményeken nyugszik, de a nemzeti alkotmányok és a nemzeti jogrendszerek is tartalmazzák a biztosítékokat jelentő szabályokat. És természetesen a nemzetközi és nemzeti bíróságok értelmezik ezeket a szabályokat, miközben azok épp magukat a bírósági eljárásokat szabályozzák. Leegyszerűsítve a tisztességes eljáráshoz való jog lényege, hogy az ítéletet eljárásnak kell megelőznie. Nem pedig úgy, mint A tanú című film klasszikus jelenetében, ahol az ítélet már a tárgyalás kezdetekor a bírói pulpituson feküdt. Ennek a jognak a lényegi eleme nyilvánvalóan a tisztesség, angolul fairness. A tisztességes eljárás követelménye egyaránt alapelve az európai és az amerikai jogi kultúrának. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 5. és 14. kiegészítése, az ún. due process clause tartalmazza ezt az elvet, mégpedig eljárási és tartalmi értelemben is. Az …
Tovább a műhöz