Magyar
EnglishKeresés
Találatok
E könyv több mint húsz éves története során elég jelentős befolyást gyakorolt a hazai kommunikációs kutatásokra és oktatási próbálkozásokra, annak ellenére, hogy szinte „szamizdatként” jelent meg. Mindhárom kiadását a Tömegkommunikációs Kutatóintézet gondozta, előbb 1000, majd stencilezett formában néhány száz (a második kiadás volt ez), végül pedig 2000 példányban jelent meg, ez az utolsó kiadás viszont javarészt összecsomagoltan maradt az éppen akkor megszüntetett intézet raktárában. Mégis eljutott a szakemberekhez, voltaképpen mindenkihez, akit csak érdekelhetett, és így meglehetősen sok reflexió érkezett rá, sokan recenzálták, sokat idézik. Azóta is sokan keresik, hiszen már számos felsőoktatási intézetben oktatnak kommunikációelméletet, megnövekedett az érdeklődés a kommunikáció tudományos ismereteinek alkalmazása iránt, különösen a kommunikáció fejlesztése került a figyelem előterébe. Ma tehát a könyv nem hozzáférhető, és ezért már évekkel ezelőtt felmerült az újabb kiadás szükségessége. A kommunikáció kutatásának és nemzetközi szakirodalmának fejlődése miatt azonban ennek a kiadásnak csak jelentős kibővítése átdolgozása után látszott értelme. Felmerült tankönyv illetve oktatási segédkönyv formájában a szöveg rövidített közzététele, ez is sok munkát, részleges átdolgozást tett volna szükségessé. Ahogy az idő haladt, úgy …
Tovább a műhöz
E kötet azzal a céllal készült, hogy egy hatalmas és egyre bővülő témán keresztül megmutassa, mekkora a jelentősége a múltnak a jelenben. Ezt a célt a történelemnek a médiakutatásba, illetve a médiának a történelembe való bevonásával igyekszik megvalósítani. Esetünkben a médium megválasztása határozott optimizmusunkat tükrözi a könyv jövőjéről, amely, úgy hisszük, a kommunikáció újabb formái mellett is megtalálja majd a helyét a médiumok közötti újfajta munkamegosztásban - ahogy az a kézzel írt művekkel történt a könyvnyomtatás korában. Ami a kötet szerzői közötti munkamegosztást illeti, az első három fejezet Peter Burke, a másik öt Asa Briggs munkája. A szöveg ellenőrzését a szerzők közösen végezték személyes találkozásaik alkalmával és telefonon folytatott beszélgetések során. A 21. század történésze számára érdekes lehet, hogy a szöveget részben kézírással, részben személyi számítógépen írta két olyan tudós, akiknek az autóvezetéssel, illetve az e-mail használatával szembeni ellenállása semmi esetre sem összeegyeztethetetlen a jelen, a jövő és a múlt technikai, valamint társadalmi változásai iránti érdeklődésével. Szeretnénk köszönetét mondani Amleto Lorenzininek, aki először hozott össze bennünket egy kommunikációtörténeti projektbe, és John Thompson-nak, aki megbízott e kötet megírásával. Emellett Asa Briggs részéről …
Tovább a műhöz
An Introduction to Human Resource Management is an ideal text for those studying human resource management for the first time. This straightforward and accessible book takes the reader through both theoretical and practical aspects of the subject and is designed to be used concurrently with semester-based teaching. The range and nature of HR work is illustrated by a combination of real- I ife case studies and examples of current research that will heighten awareness of the key issues involved in HR today. All fundamental issues within contemporary HRM are covered in this text including: employee relations, performance management, equal opportunities, learning and development, health and safety, with an entire chapter devoted to international HRM. This updated third edition is an indispensable resource for students looking for a solid foundation in the principles of HRM. To help with revision, understanding and application, there are additional online resources including extra case studies and quizzes. New to this edition: New activities throughout to reflect on chapter learning Contemporary case studies to help put theory into practice Extra online testing material to aid revision of HRM principles Online annotated further reading guide to help students read around the text and further their research. John Stredwick is a writer and consultant in human resources, specialising in reward and flexible working practices. He spent 25 years as an HR practitioner, including …
Tovább a műhöz
Magyarországon a nők történetének kutatása és a nőtörténetírás mellőzése egyaránt sok évtizedes múltra tekint vissza. Az elsőre jó példa Bobula Ida 1933-as monográfiája, A nő a XVIII. századi magyar társadalomban - másodikra pedig e kötet olykor fanyalgó, a szerzőt politikai aktivizmussal vádoló fogadtatása. E szerint a vád szerint nem történettudományos, hanem a „modern élet” problémáit a múltba visszavetítő műről van szó. Amit úgy is megfogalmazhatunk és egyúttal általánosíthatunk, hogy a nőtörténetírás gyanús dolog, mert politikai ügy, a politikai hatalom kérdéséhez kapcsolódik. Ezzel szemben „a” történetírás - a „fanyalgók” hite szerint - politikai szempontból természetesen semleges. A nőtörténet „politikasemleges” semmibevétele pedig azon a meggyőződésen alapszik, hogy ez a téma objektíve nézve nem fontos, elvégre a múltban a férfiak vittek végbe lényeges dolgokat. (Erre válaszolva szokás a history vagy a malestream történet-írás címkéjével illetni ezt az „objektív” történetírást.) Bár több ellenpéldát is említhetünk arra, hogy a nőtörténetet és a nőtörténetírást más témákkal és részdiszciplínákkal egyenrangúnak ismerik el, tudományszociológiai tapasztalatok alapján mégis úgy tűnik: áttörés, valódi változás csak megfelelő intézményesülés után érhető el. E belátás nyomán jött létre 2015 végén az Eötvös …
Tovább a műhöz
Ez a kis könyv - címének megfelelően - a referálás* (későbbiekben részletesebben is meghatározandó) elméletével és gyakorlatával foglalkozik. Összefoglalja tehát a referálással kapcsolatos legfontosabb és legkorszerűbb elméletet, valamint tanácsokat ad és példákat nyújt a referálás gyakorlatára vonatkozóan. Elsősorban könyvtárosoknak szól és különösen a könyvtártudományi és informatikai tanszékek oktatási gyakorlatában hasznosítható. Emellett azonban az is a célja, hogy segítséget nyújtson azon nem-könyvtáros szakembereknek, akik valamely szakterületen referátumokat írnak, és - mindenekelőtt - kutatóként a tudományos folyóiratokban közölendő cikkeikhez szerzőként maguk írják az úgynevezett autoreferátumokat, kivonatokat, abstractokat. Ez utóbbi kérdéskörrel kapcsolatban nem beszélhetünk egységes terminológia meglétéről. A folyóiratcikkek elején található kivonatot ugyanis szabatosan szerzői referátumnak (vagy latinos elnevezéssel autoreferátumnak) kellene hívnunk, de ettől az elnevezéstől némileg idegenkedik a tudományos gyakorlat. Angolul is két elnevezéssel találkozunk: az egyik az abstract, a másik a summary, amelyek közül az előbbi az inkább helyes. Először is azért, mert ennek a témakörnek nincsen, akárcsak viszonylagos teljességre törekvő magyar nyelvű kézikönyve sem. A referálás kérdéseivel leghosszabban a Könyvtárosok kézikönyve foglalkozik, de …
Tovább a műhöz
Az ezredforuló vezetői gyakorlata arra a felismerésre vezetett, hogy az emberi erőforrás a szervezeti siker egyik kritikus meghatározó tényezőjévé vált. A könyv ennek az erőforrásnak a „technológiáját” viszi közelebb az olvasóhoz. Célja kettős: egyfelől leírni az egyének, csoportok, szervezetek magatartásának, viselkedésének jellegzetességeit, törvényszerűségeit, másfelől számba venni azokat a lehetséges eszközöket, amelyekkel a vezetők mindezt befolyásolhatják a jobb szervezeti teljesítmény érdekében. A könyv sorra veszi a szervezeti magatartás témaköreit: az egyéni és csoportmagatartást, a motivációt, kommunikációt, a hatalmat, a leadershipet, a szervezeti kultúrát, a konfliktusokat, a szervezeti változások vezetését és a szervezeti tanulást, bemutatva azok elméleti alapjait és gyakorlati vonatkozásait. Ez a Bachelor szintű tankönyv tehát abban segít, hogy elsajátítsuk az elméleti alapokat. Erre épít majd a Master szintű tankönyv Szervezeti magatartás mesterfokon), amelyben az itt tanultak komplex vezetői rendszerekbe integrálása és a vezetői alkalmazás dilemmái, problémái állnak majd a gondolkodás középpontjában. Az alapképzés számára készült tankönyvet haszonnal forgathatják gazdálkodó, közigazgatási, közszolgálati és szolgáltató szervezetek felső és középvezetői, vezető testületéinek tagjai - mindenki, aki embereket vezet, irányít. A mű jól …
Tovább a műhöz
A társalgás cselei
- 2006
Könyvünknek az a célja, hogy egy eddig kevéssé ismert tudományterületet tárjon a nagyközönség elé, a pragmatikát, ami nem más, mint a kommunikáció és a megismerés során megnyilvánuló nyelvhasználat tanulmányozása. Ez tehát egy népszerűsítő mű. Mint tudjuk, a népszerűsítés a szakember számára kockázatos vállalkozás, hiszen egyfelől úgy érzi, hogy nagyobb pontosságra kellene törekednie, ettől azonban a szövege a célzott közönség számára érthetetlenné válna, másfelől viszont szüntelen szemrehányásokat kap kollégáitól túlzott leegyszerűsítései miatt. Elébe megyünk a kritikáknak, és előre beismerjük, hogy könyvünk egyoldalú, kizárólag a mi pragmatikáról alkotott képünket tükrözi (de milyen más képet javasoltunk volna, ha már egyszer mi írtuk?), továbbá részleges és részrehajló is. Előre beismerjük hát, hogy kollégáinknak igazuk van: soha nem is kellett volna megírnunk ezt a könyvet, ki kellett volna térnünk bizonyos dolgokra, amelyekről még csak említést sem teszünk (mivel számunkra teljesen érdektelennek tűnnek), meg kellett volna... Egyetlen érvet tudunk felhozni a védelmünkre: reméljük, hogy ez az írás szórakoztatni és oktatni fog, főként pedig megérteti a téma jelentőségét, és még általánosabban azt is, hogy miként válhat a tudományos kutatás öröm és szenvedély forrásává, és hogyan lehet ugyanannyi kalandban részünk egy karosszékben …
Tovább a műhöz
Már gyerekkoromban észrevettem, hogy az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak vagy éreznek. És rájöttem: ha el akarok érni valamit, akkor mások valódi érzelmeit kell felfognom, igazi várakozásainak kell megfelelnem. Kereskedői pályám kezdetén, vagyis amikor tizenegy éves koromban egy kis zsebpénzért mosdószivacsokkal házaltam iskola után, hamar megtanultam fölismerni a potenciális vevőt. Bekopogtam valahová. Ha a házigazda elküldött, de beszéd közben nyitott tenyérrel gesztikulált, tudtam, hogy nyugodtan próbálkozhatok tovább, mert az elutasító szavak mögött nincsen agresszivitás. Ha viszont valaki szelíd hangon tanácsolt el, de kinyújtott mutatóujjal, esetleg ökölbe szorított kézzel jelezte, hogy kívül tágasabb, tudtam, hogy jobb, ha elhordom magam. Imádtam adni-venni, és remekül csináltam. Kamaszfejjel esténként már egy edényboltban voltam eladó, s mivel jól olvastam az emberek gondolataiban, jól is kerestem. Az eladói munka jó alkalom volt arra, hogy sok emberrel találkozzak, közelről tanulmányozzam őket, és pusztán a testbeszédükből megállapítsam, vesznek-e majd valamit vagy nem. Ezt a képességemet a diszkóban is jól kamatoztattam a lányoknál: majdnem mindig előre meg tudtam mondani, ki áll majd kötélnek, ha táncra kérem, és ki nem. Húszéves koromban kezdtem életbiztosításokat árulni, s hamarosan sorra döntöttem az eladási rekordokat: az első évben én voltam a …
Tovább a műhöz
Eredményes kommunikáció nélkül elképzelhetetlen a siker. Ezért tudnunk kell, hogyan gondolkoznak mások, mik a szándékaik. Tudnunk kell világosan és meggyőzően érvelni céljaink mellett. Tudnunk kell, hogyan nyerhetünk meg másokat a közös cselekvésnek. Ha képtelenek vagyunk erre, nem csupán befolyásunk nincs, hanem egyszerűen nem vagyunk jelen. A világ különböző országaiban tartok kommunikációs tréningeket, és gyakran megkérdezem a hallgatóimat: Milyen módon lehet a leghatékonyabban megértetni nézeteket, elképzeléseket? Melyek a legeredményesebb eszközök? Vannak, akik egy valamire esküsznek: a tévé, az újság vagy a személyes kontaktus. Vannak olyanok is, akik szerint nincs legjobb, leghatékonyabb módszer, mert a kommunikáció eredményessége egy sor egyéb tényezőtől is függ. Például attól, milyen tapasztalatokkal, ismeretekkel rendelkezik a másik, milyen társadalmi hagyományokat szívott magába, mi iránt érdeklődik, mi iránt közömbös. Vagyis adott feltételek mellett hatékony módszer más feltételek mellett lehet eredménytelen. És ez így igaz. Nincs egyetlen, minden körülmények között üdvözítő megoldás, ám vannak olyan alapelvek és alapvető módszerek, melyek mindenhol, minden időben érvényesek voltak és érvényesek ma is. Ha ezeket ismerjük és jártasak vagyunk az alkalmazásukban, sikeresek leszünk a kommunikációban, bárhol, bárkivel legyen dolgunk. Könyvem ezekkel a …
Tovább a műhöz
Az interjú
- Kvale, Steinar
- 2005
Steinar Kvale az oktatáspszichológia professzora, a dániai Aarhusi Egyetem Kvalitatív Kutatóközpontjának igazgatója, valamint segédtanár a San Fransiscó-i Saybrook Intézetben. Norvégiában született, és az Oslói Egyetemen diplomázott. A Heidelbergi Egyetemen folytatta tanulmányait Alexander von Humboldt ösztöndíjjal, és vendégprofesszorként tanított a Carroltoni Duquesne Egyetemen és a West Georgia College-ban. Tanácsadó szerkesztője a Journal of Phenomenological Psychology-nak (A fenomenológiai pszichológia folyóirata), a Qualitative Inquiry-nak (Kvalitatív kutatás), a Qualitative Studies in Education-nek (Kvalitatív tanulmányok az oktatásban) és a Theory of Psychology-nak (A pszichológia elmélete).
Hosszú távon az olyan európai gyökerű filozófiák, mint a fenomenológia, hermeneutika, pszichológia és az oktatás dialektikája érdeklik. Tanulmányozta a vizsgázást és az osztályozást, a Prüfung und Herrschaft (1978) szerzője. Jelenleg az értékelés mint ismeretalkotás módszerével foglalkozik, és a tanonckodás mint oktatási forma lehetőségeivel. Sokat írt a kvalitatív kutatásról, beleértve az Issues of Validity in Qualitative Research (Az érvényesség kérdései a kvalitatív kutatásban) szerkesztését is. A Psychology and Postmodernismben (Pszichológia és posztmodern), melyet szintén szerkesztett, amellett érvel, hogy a pszichológia egy tudományág, amely annyira beleásta magát a …
Tovább a műhöz
Ez a jegyzet tanárjelölteket kíván bevezetni a pedagógiai kommunikáció általános elméletébe. Elméleti jellegül, azaz inkább arra törekszik, hogy értelmezni segítsen a kommunikatív jelenségeket, és ezzel szempontokat adjon a nevelői kommunikáció céltudatosabb alakításához és a leendő pedagógusok kommunikációs képességeinek fejlesztéséhez, mintsem arra, hogy közvetlen útmutatásokkal szolgáljon, és elsajátíttassa az egyénekre méretezett és a konkrét feladatokhoz, helyzetekhez igazodó kommunikatív magatartás „aranyszabályait”. Ez a gyakorlati kurzusok (kommunikációs tréningek, mikrotanítások, videós önmegfigyelések, dramatikus játékok stb.) során mehet végbe eredményesen. A pedagógusképző intézmények egyre bővülő köre hirdet meg ilyen tanfolyamokat. Azok a programok a leghatékonyabbak — az eddigi tapasztalatok szerint—, melyek szervesen egyesítik a pedagógiai kommunikáció elméleti alapjainak feldolgozását a módszeres gyakorlással. Bevezető jellegű a jegyzet, mivel egyrészt nem tételez fel mélyebb általános kommunikációelméleti ismereteket, másrészt legfeljebb csak példaszerűen szól a pedagógiai tevékenység különböző színterein és helyzeteiben folytatott kommunikáció sajátosságairól. Középpontjában a tantermi kommunikáció áll. így számos érintkezési felület jön létre a neveléstudomány több ágazatával (pl. a didaktikával, a pedagógiai …
Tovább a műhöz
When I first heard about 'body language' at a seminar in 1971, I became so excited about it that I wanted to learn more. The speaker told us about some of the research done by Professor Ray Birdwhistell at the University of Louisville, which had shown that more human communication took place by the use of gestures, postures, position and distances than by any other method. At that time I had been a commission salesman for several years and had undergone many long, intensive courses on selling techniques, but none of these courses had ever mentioned anything about the non-verbal aspects or implications of face-to-face encounters. My own investigations showed that little useful information was available on body language and, although libraries and universities had records of the studies done on it, most of this information consisted of closely set manuscripts and theoretical assumptions compiled in an objective manner by people who had little or no practical experience in dealing with other human beings. This does not mean that their work was not important; simply that most of it was too technical to have any practical application or use by a layman like myself. In writing this book, I have summarised many of the studies by the leading behavioural scientists and have combined them with similar research done by people in other professions - sociology, anthropology, zoology, education, psychiatry, family counseling, professional negotiating and selling. The book also includes …
Tovább a műhöz