Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 87

Találatok


Az államunk feladata a közjó előmozdítása és biztosítása, tehát mindannak előteremtése, ami az alattvalók jólétét biztosítja, és mindannak elhárítása vagy eltávolítása, ami a közjóval ellenkezik, ami az alattvalók javát, békéjét, vallásosságát és erkölcsösségét veszélyezteti. Mihelyt a társadalomnak alapjait veszélyezteti valami, a felsőbbségnek, bármennyire híve a gondolkodási szabadságnak, lelkiismereti szabadságnak és sajtószabadságnak, közbe kell lépnie, mert minden államnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs, amely a vallásosságon épül föl. A vallás és erkölcs meg nem szüntethető korlátjai a sajtószabadságnak. Ha a sajtó ezeket a korlátokat nem veszi tekintetbe, akkor az államnak joga, sőt a körülmények szerint kötelessége is, hogy kényszerítő hatalmával éljen. Egyháznak és államnak természetjogi kötelessége, minden tételes jogtól függetlenül, hogy erejéhez mérten síkraszálljon a rossz sajtótermékek ellen. Ezen joghoz eddig nemcsak az egyház, hanem minden állam is ragaszkodott és oly mérvű sajtószabadság, hogy rossz, erkölcstelen és veszedelmes eszméket is büntetlenül lehessen terjeszteni, eddig még sehol sem létesült és hihetőleg nem is létesül soha. Más kérdés azonban az, vajjon megfelelőbb-e a praeventiv eljárás vagy pedig a repressiv, azaz vájjon az állam igazi gyámkodást gyakoroljon-e és minden szabadabb mozgást már előre …
Tovább a műhöz
Valódi történelmi dokumentumot tart kezében az olvasó. A kötet tartalmazza az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. Februárjában kelt 530/1945. ME. számú rendeletével betiltott és megsemmisíteni rendelt sajtótermékek jegyzékét, az indexet. Az index nem új kifejezés: eredetileg az egyház által tiltott olyan könyvek jegyzékét jelentette, amelyek a hit tisztaságát és az erkölcsöt veszélyeztetik, ezért az ilyen művek kiadása,..terjesztése, őrzése, tartása vagy olvasása kiközösítés terhe mellett tilos volt. (Index librorum prohibitorum) A politikai szempontból összeállított index más kategória, ebben az éppen uralmon lévő politikai elit jelöli meg azon műveket, amelyek saját hatalmára nézve veszélyesnek ítél, és mindent elkövet azért, hogy e szellemi termékek a Polgár kezébe ne kerülhessenek, ugyanakkor a célját soha nem fogalmazza meg így, a tiltáshoz külön ideológiát gyárt. Ebből a szempontból minden index kortörténeti adalék, hiszen a művekből kitűnik, hogy adott politikai rendszer milyen szellemi áramlathoz tartozó szerzőket és műveket ítél nemkívánatosnak. Századunk e vonatkozásban igen termékenynek mondható, hiszen valamennyi gyökeres politikai-társadalmi változás létrehozta a maga indexét 1919. őszén éppúgy, mint 1944-ben, 1945-ben vagy az 50-es években. Az index lényege azonban maga a tiltás, amely ellentmond a gondolat- szólás- és sajtószabadság több …
Tovább a műhöz
A települési könyvtárak olvasóinak igen jelentős hányada gyermek és fiatal. „E nyitottabb és kevesebb tapasztalattal rendelkező korosztálynál a könyvtár nemcsak a dokumentumhoz juttatásáért felelős, hanem azért is, hogy értékes dokumentumhoz jussanak hozzá, hogy kialakuljon olvasási kultúrájuk. Ugyanakkor ebben a korban kell elsajátítani a könyv- és könyvtárhasználat alapjait is" - fogalmaz Katsányi Sándor Információ, dokumentum, könyvtár című füzetében. Napjaink információáradata, a számítógépek és az internet elterjedése újabb készségek kialakítását teszik szükségessé. Ezekre elsősorban az iskola hivatott megtanítani valamennyi tanulót, de két könyvtártípusnak - az iskolai és a gyermekkönyvtáraknak - is adnak sajátos, régi-új feladatokat. Magyarországon ötven éve működnek közművelődési gyermekkönyvtárak, főként a városi ellátásban. Károlyi Ágnes meghatározása szerint: „Gyermekkönyvtárnak tekintünk minden olyan szolgáltató helyet, ahol legalább egy főfoglalkozású gyermek-könyvtáros dolgozik, ahol elkülönített tér - külön helyiség(ek), és elkülönített állomány áll a gyermekek rendelkezésére." Én is ilyen értelemben használom a fogalmat. Fél évszázad alatt, de különösen az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott a világ, benne a gyermekek életmódja, művelődési és olvasási szokásai, szabadidőstruktúrája. Az új kihívásoknak …
Tovább a műhöz
A Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum és a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár 2016 tavaszán indította el „A jövő könyvtára felé…” című szakmai önképző sorozatát. A projekt ötletgazdája és mentora Drótos László, a szervező munkatársak Bokrosné Stramszky Piroska és Dr. Steinerné Szűcs Éva, illetve 2017 őszétől Szabóné Kovács Beáta. A két könyvtárban felváltva tartott, alkalmanként 2-3 órás rendezvényen a meghívott előadó prezentációja után a résztvevők megvitatják az adott témát. Akik nem tudnak személyesen jelen lenni, azok a Szinva Net Informatikai Zrt. és a Miskolc Holding Zrt. által támogatott élő Ustream közvetítésnek, vagy pedig később a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpontban készült, megvágott és archivált videofelvételeknek köszönhetően távolról is megnézhetik a webináriumokat.
Tovább a műhöz
A háború után mindinkább testet ölt a mindenható állam eszméje és lassanként a közélet minden feladat megoldását az államra akarja hárítani, a társadalom, mint az államtól külön élő organizmus alig ad magáról életjelt. Ez a jelenség érezhető jóformán az egész világon, de Magyarországon a hosszú háború és az azt követő elszegényedés, valamint egyeseknek az államtól való teljes függése miatt talán pregnánsabban mutatkozik, mint bárhol máshol. Sajnos, a magyar társadalom a múltban sem volt olyan erős és annyira önálló, mint pl. az angol vagy az északamerikai. A közélet különböző tényezői ugyan sokszor erőteljesen felemelték szavukat és ki is terjesztették gondoskodásukat különböző feladatok elvégzésére, de működésük legtöbbször csak rámutatás volt egyes problémákra, azoknak megoldását biztosítani nagyon ritkán tudták. Különösen áll ez kultúrtörekvéseink terén. A magyarországi kultúr-egyesületek története bizonyítja, hogy a nemzet felismerte egyes kulturális kérdések megoldásának égetően sürgős voltát, de maga a társadalom, állami eszközök igénybevétele nélkül, bizony a legtöbbször csak az első lépéseket tette meg, azután a lelkesedés, mint szalmaláng alábbhagyott. A magyar társadalom -erejéről, működéséről érdekes képet alkothatnánk magunknak, ha a magyar kultúregyesületek működését megvizsgálnánk. Maga a számuk — hiszen …
Tovább a műhöz
Régi panaszok orvoslásáról van szó. Ahány könyvtárunk, annyiféle címfelvételi gyakorlat. Ez a könyvtárak használóit is idegesíti, de a könyvtár politikába is zavaró vagy lassító mozzanatokat visz. Például, az ország köztulajdonban levő könyvállományáról tájékoztató Központi Címjegyzék számára beküldött címleírásokat csak idő- és személyzetpazarlással hozhatjuk közös nevezőre. Szükség volt tehát egy egységes szabályzatra, mely a címfelvétel minden részletét határozott pontokban szabályozza. Legnagyobb könyvtáraink képviselőiből könyvtárközi bizottság alakult, amelynek a rendeleti úton életbeléptetendő szabályzat pontjaiban megegyezésre kellett jutnia. A bizottságban résztvevő könyvtárak a következők voltak: az Országos Széchényi Könyvtár, a budapesti Egyetemi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, az Országgyűlés Könyvtára, a Műszaki Egyetem Központi Könyvtára és a Központi Technológiai Könyvtár. A megegyezés, bizonyos pontokban fenntartással, másokban kompromisszummal, létrejött. A szabályzat kiadását az Országos Könyvtári Központ vállalta magára. Az áttekinthetőség kedvéért azonban a szabályokat a könyvtárközi bizottság szövegétől eltérően csoportosította és elvi meg tárgyi magyarázatokat fűzött hozzájuk. Ebben az az elgondolás vezette, hogy a szabályzatnak nemcsak az a feladata …
Tovább a műhöz
Hogyan használják a törvényhozók könyvtárukat? — A könyvtár parlamenti fegyvertár. — Ehhez képest kell gyarapítani és rendezni. — A könyvtári beszerzés elvei. — E katalógus legczélsze-rübb használata. — Egy kis statisztika és egy kis történet. — A könyvek felállítása és kijegyzése. A könyvtári bizottság meghagyta, vezessem be ezt a katalógust egy kis tájékoztatóval a könyvtári beszerzés és rendezés elvei iránt. Maga a katalógus a parlamenti tagok idejének kímélése végett készült. A ki a könyvtár körülményeivel közelebbről megismerkedik, a katalógus használatánál is időt takarít meg. A parlamenti könyvtár a parlamenti liarczoknak egyik fegyvertára. A nagy közönség úgy van értesítve, hogy igen elhanyagolt fegyvertár. Nyilván nem kell a valóságot tudnia. Legalább ez következik a t. ház csevegőinek összevágó nézetéből. Mintha mindnyájan egy palettáról szednék színeiket, a szellemes tárczairók úgy festik a magyar honatyát, mint iskola- és könyvkerülőt. Mesteri rajzaikból műélvezettel szívja vérébe a nagy közönség azt a meggyőződést, hogy a képviselők bizony sosem olvasnak. Tényekkel, nevek és művek közlésével ezt megczáfolni igen egyszerű volna. De nyilván nem volna jó. Van azokban a művészi rajzokban művészi igazság is. A csevegő művészeknek kell a nagyított vonás. Hiányos értekezéseket tákolnak össze és azokat nagy képpel …
Tovább a műhöz
Kötetünkben a Pécsi Tudományegyetem Könyvtára által, 2001. szeptember 28-án megrendezett konferencia előadásainak írott változatát olvashatják. Konferenciánk apropója a Klimo-könyvtár régen várt szerzői betűrendes katalógusának megjelenése volt, amely nem csak a régi könyves szakma figyelmére tarthat számot, hanem más tudományterületek művelői is bizonyára haszonnal forgatják majd. Konferenciánk is ezt példázta, hiszen olyan előadókat hallgathattunk meg, akiknek szakterülete nagyon eltérő. Volt közöttük botanikus, jogász, történész, irodalomtörténész és természetesen könyvtáros is. A Klimo Könyvtár anyaga nem holt állomány tehát, széles körű tudást gyűjtött össze, amelyben a mai kutató is talál feldolgozásra váró anyagot, ötletet. Reméljük, hogy a katalógus, a konferencia és a most megjelent kötet olyan fiatal kutatokat is a Klimo-könyvtárba vezet, akik diákköri dolgozatukhoz, szakdolgozatukhoz, doktori disszertációjukhoz keresnek témát.
Tovább a műhöz
Az európai történeti kutatásban az elmúlt évtizedekben újra előtérbe kerültek a forrástanulmányok, az újabban felfedezett dokumentumok kiadása, illetve a már ismert szövegek új szempontok szerinti elrendezésben való közreadása. Szükség is van erre, hiszen több humán tudományszak oktatása és művelése erősen elméleti irányba tolódott el, a szakember gyakran elveszíti a forrásokkal való kapcsolatát. A nagyobb nyugat-európai nemzetek több pozitivista vagy legalábbis forrásközpontú tudománytörténeti szakaszt éltek át, ennek ellenére ismét napirendre került a történelmi dokumentumok mostani elvárásoknak megfelelő kritikai kiadása. A középkori és kora újkori könyves műveltség kutatásában élenjáró Németország, Franciaország vagy Anglia szakemberei sok évtizedes, módszeres, alaposan megtervezett kutatómunka eredményeire támaszkodhatnak, amikor az írásbeliség, az olvasás, a könyvtárak és a könyvek használatának történetét modern kutatási és elemzési szempontok szerint újragondolják és -írják. Magyarországi kulturális és történelmi emlékek feltárása több okból is késik, és sajnálatos módon állandóan halasztódik. A könyves művelődés históriájának számos klasszikussá vált kutatója mellett az elmúlt évtizedekben mégis örvendetesen sok művelője akadt, és több országos program indult a kutatások szervezetté tételére. A retrospektív nemzeti …
Tovább a műhöz
Könyvtárnyi irodalma van az általános és az alkalmazott menedzsmentnek magyarul is, ennek ellenére a könyvtárak és az információs intézmények enedzsmentje csak a 90es évek közepétől kezdett teret nyerni a hazai szakirodalomban. Még a hagyományos értelemben vett menedzsmentfunkciók könyvtárakra, információs intézményekre adaptált változata is hiányzik a magyar nyelvű szakirodalomból. Nem csoda, hiszen a hiány pótlására vaskos, több kötetes műveknek kellene születniük, hogy az érdeklődők elé tárják a menedzsment és marketing részterületeit, az alkalmazott módszerek és technikák sokaságát, végigtekintve legalább a klasszikussá vált funkcióelemeken. E hiány pótlására olyan kezdeményezések születtek, amelyek eredményeképpen 1995-ben megjelent egy bővebb vázlatot nyújtó bevezetés a könyvtári menedzsmentbe (Deckers, M. Mikulás Gábor: Bevezetés a könyvtári menedzsmentbe. Bp. 1995) majd 1998-ban egy számos részterületet felölelő érdekfeszítő barangolás a menedzsment szakirodalomban. (Sándori Zsuzsanna: Hosszúra nyúlt útibeszámoló a könyvtárvezetési ismeretek (b)irodalmából. Bp. OSZK. 1998. 406 p.) E szerzői kollektíva gondos mérlegelés és a szakirodalom alapos feltérképezése után - amelynek eredményeként megszületett a - Korszerű könyvtárak - korszerű módszerek" című sorozat öt füzete úgy döntött, hogy kiválasztja azokat a területeket, amelyek korunk …
Tovább a műhöz
E könyvtártani kézikönyv más, mint valóban kézikönyv, nem akart és nem is akarhatott lenni. Feladatul azt tüztem ki a rendelkezésemre állott ívszámhoz képest, hogy röviden, de lehetőleg előadjam mindazt, mi a könyvtárépítészet s a könyvtárkezelés mai állásában első sorban jellemző és az alapismeretek megszerzéséhez szükséges. De könnyen elgondolható, hogy nagy részletességről itt szó sem lehetett; annál kevésbbé lehetett szó a tárgy kimerítéséről. A könyv, mint történeti tárgy, mint gyüjtésnek, megőrzésnek, mint szerető gondozásnak, leirásnak tárgya, mondhatni kimeríthetetlen; a vele kapcsolatos kérdések, sőt különösségek (curiosum) száma oly nagy, hogy mindezekről számos író már köteteket írt össze, a nélkűl, hogy anyagát kimerítette volna s mindazok, kik e kérdések bármelyikéről valaha írtak, művöket minden kiadásban bővebbé tették és kétségtelenül e kézikönyv sorsa is az lesz, ha valaha új kiadást ér meg. Igy pl. Graesel átdolgozta, mint ismeretes, Petzholdt Julius Katechismus der Bibliothekenlehre művét, mely eredetileg 220 lapból állt (2-ik kiad. megj. 1881-ben), a Weber-féle Illustrierte Katechismen sorozat számára 1890-ben, de már 424 lapnyi terjedelemben, ugyanez az 1893-iki olasz fordításban nagyobb alakban XVI+403 lap s az 1897-iki franczia fordításban szintén nagyobb alakban 628 lap lett; de kivált a második német kiadás Handbuch der …
Tovább a műhöz
Jogi információn a legáltalánosabb értelemben a jogalkotási, jogalkalmazási és jogkövetési tevékenységhez tartozó mindenfajta anyagra: a jogszabályokra, /törvény, törvényerejű rendelet, miniszteri rendelet, stb., tehát általában minden jellegű normativ szabályra/, a jogszabályok megalkotására, a társadalmi gyakorlatban való érvényre juttatására: a joggyakorlatra, valamint, mindezekkel összefüggésben, az elméleti, tudományos illetőleg gyakorlati célú jogirodalmi eredményekre, közleményekre stb. vonatkozó tájékoztatást, adatot; tartalmi ismeretet értjük. A jogi információk szóIgáitatásán ugyancsak a legáltalánosabb értelemben mindenfajta jogi adat, információ,, tartalmi ismeret gyűjtését, tárolását, rendezését, nyilvántartását és az igénylők rendelkezésére bocsátását értjük. A jogi információszolgáltatás nagy kiterjedésű, állandóan mozgásban, fejlődésben levő területről, meghatározott szempontok szerint gyűjti össze a váltakozó szükségletek kielégítése céljából kért adatokat. Ezeknek az adatoknak a terjedelme, tartalma» jellege stb. az igény természete, illetőleg az adat felhasználásának a célja szerint változik. Az információszolgáltatás szervezeti formái is rendkívül változatosak. A jelenlegi formák kialakításának kezdeti lépése valamely adatgyűjtemény /pl. könyvtár/ keretében szervezett könyvtári tájékoztató /reference/ szolgálat, …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 87