Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Klimo György bő negyedévszázados püspöksége alatt jelentős eredményeket ért el az egyházmegye irányításában és fejlesztésében. Az előrelépés tetten érhető a klérus minőségében, a hitéleti tevékenységekben, a világi és az egyházi adminisztráció szervezettségében. A püspök következetes, céltudatos munkásságának és irányításának köszönhetően Pécs megkérdőjelezhetetlen központja lett a hazai katolicizmusnak, ahova szívesen jöttek tanulni a papi pályára készülők, és ahonnan számos jelentős egyházi személy került ki, püspökként, tudósként egyaránt. Mi volt Klimo titka? Az, hogy képes volt a korszak kiemelkedő elméleti gondolatait, teoretikus téziseit saját koncepcióvá konvertálni, majd azokat átültetni a gyakorlatba, a dél-dunántúli közegre adaptálni. A megvalósítás során határozott, előre kidolgozott programot követett, környezetére közvetlen és közvetett hatást gyakorolt: utasításokat, rendeleteket adott, ugyanakkor követendő mintaként, etalonként viselkedett. Erősítette az intézményi kereteket, és fejlesztette munkatársai egyéni képességeit. Bár elődei és utódai is karakteresen formálták a pécsi egyházmegyét, Klimo püspöksége mégis önálló korszakot jelent, amelyet számos irányból érdemes vizsgálni. (...) Klimo György kivételt képezett a korabeli magyarországi püspökök között: nem Itáliában fejezte be tanulmányait, nem beszélte …
Tovább a műhöz
Jelen kötet a „könyves” képzésekben részt vevő hallgatóknak, illetve e szerteágazó területen tevékenykedőknek - könyvkereskedőknek, antikváriusoknak, könyves lapokat, kiadványokat megjelentetőknek valamint a kultúra írásos formájú relikviái, vagy akár a mai szép- vagy szakirodalom iránt érdeklődőknek kíván segítséget nyújtani a különböző kiadványok könyvészeti adatainak felismerésében, rendszerezettebb megismerésében és a jegyzékkészitésben. A terjedelmi korlátok és a szigorúan gyakorlatias szempontú megközelítés miatt tehát nem a könyvtári katalogizálás kiterjedt problematikáját szándékozik teljes mélységében bemutatni, hanem az alkalmazott módszereket vázolja abban a reményben, hogy a könyvek világában hivatásszerűen munkálkodók (vagy „úri passzióból" kalandozók) egymást jobban megértsék, közös nyelvet beszéljenek. Míg az antikváriumi gyakorlatban szélesebb körben alkalmazzák a címleírási szabványt, a nóvumokról tudósító kurrens kereskedelmi jegyzékek leírásai inkább az éppen hatályos könyvtári előírásokon alapulnak. A könyvkereskedelem ezen kettősségéből következően tűnik célszerűnek a korábbi normatíva ismertetése, illetve az, hogy az ISBD szabványcsalád régi könyvekre vonatkozó tagjának tárgyalását tudatosan mellőzöm. A katalogizálás iránt mélyebben érdeklődők vagy e területtel könyvtárosként foglalkozók számára …
Tovább a műhöz
Az államunk feladata a közjó előmozdítása és biztosítása, tehát mindannak előteremtése, ami az alattvalók jólétét biztosítja, és mindannak elhárítása vagy eltávolítása, ami a közjóval ellenkezik, ami az alattvalók javát, békéjét, vallásosságát és erkölcsösségét veszélyezteti. Mihelyt a társadalomnak alapjait veszélyezteti valami, a felsőbbségnek, bármennyire híve a gondolkodási szabadságnak, lelkiismereti szabadságnak és sajtószabadságnak, közbe
kell lépnie, mert minden államnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs, amely a vallásosságon épül föl. A vallás és erkölcs meg nem szüntethető korlátjai a sajtószabadságnak. Ha a sajtó ezeket a korlátokat nem veszi tekintetbe, akkor az államnak joga, sőt a körülmények szerint kötelessége is, hogy kényszerítő hatalmával éljen. Egyháznak és államnak természetjogi kötelessége, minden tételes jogtól függetlenül, hogy erejéhez mérten síkraszálljon a rossz sajtótermékek ellen. Ezen joghoz eddig nemcsak az egyház, hanem minden állam is ragaszkodott és oly mérvű sajtószabadság,
hogy rossz, erkölcstelen és veszedelmes eszméket is büntetlenül lehessen terjeszteni, eddig még sehol sem létesült és hihetőleg nem is létesül soha. Más kérdés azonban az, vajjon megfelelőbb-e a praeventiv eljárás vagy pedig a repressiv, azaz vájjon az állam igazi gyámkodást gyakoroljon-e és minden szabadabb mozgást már előre …
Tovább a műhöz
Jelen tananyag célja, hogy bevezesse az olvasót a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközponton (a továbbiakban: PTE EKTK) keresztül az egyetemi polgárság részére szolgáltatott tudományos adatbázisok világába. A tananyag bemutatja az elektronikus szakirodalmak elsődleges szolgáltatási felületeinek használatát és felhasználósegítő lehetőségeit, így bemutatásra kerülnek az adatbázisok és e-könyv csomagok felületei, továbbá az online információforrások távoli elérési lehetőségei is. Érintjük továbbá az összevont metakeresőn és az online könyvtári katalóguson keresztül a főbb keresési trükköket is, így átfogóan mutatjuk be a könyvtár által kínált lehetőségeket. | Tematika: Az adatbázisokról általában - (1) Az egyetemi könyvtár honlapján elérhető információforrások bemutatása (előfizetett és ingyenesen elérhető adatbázisok, e-könyvek); (2) Compass; (3) Távoli elérés; (4) Általános keresési stratégiák és módszerek bemutatása az online könyvtári katalóguson (WebPac) és az EDS rendszeren keresztül.
Tovább a műhöz
Ez a könyv a Gábor Dénes Főiskola másodéves hallgatóinak készült. Az elméleti tankönyvhöz kapcsolódóan az információs rendszerek készítésének két szakaszára - az adatbázistervezésre ill. a feldolgozásra - mutat be konkrét példákat. Azért foglalkozunk a relációs adatbázissal, mert a korszerű adatbáziskezelő rendszerek is SQL-alapúak, csak adatbeviteli és kiviteli eszközeik objektumorientáltak. Az ún. objektumos adatbázis és annak OQL nyelve még nem terjedt el, és egyébként is megértésükhöz elengedhetetlen a relációs adatmodell ismerete. Az alapfogalmakat - , mint adatbázis, reláció, funkcionális függőség, kulcs, normálformák, SQL-parancsok, - a dr Szelezsán János : Adatbázisok c. tankönyvből lehet elsajátítani, könyvünkben pedig 21 kisebb-nagyobb relációs adatbázison alkalmazzuk azokat. A példatár célja, hogy éles feladatok megoldásához alapszintű segítséget nyújtson. Az adatbázis tervezésének szakaszában már technikai adatok épülnek be az adatbázisba, ezzel is segítve a programkészítő munkáját. A hatékony kódoláshoz pedig rengeteg tervet, konkrét programot és ötletet ad a példatár. Módszerekkel és (matematikai) trükkökkel szolgálhat részfeladatok problémáinak megoldására. Mindezt olyan egyszerű, mindenki által elképzelhető rendszereken keresztül, amelyek nagyvonalú rendszerterve nem igényel hosszú oldalakat. Mivel a hallgató a programozás alapjai után …
Tovább a műhöz
Valódi történelmi dokumentumot tart kezében az olvasó. A kötet tartalmazza az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. Februárjában kelt 530/1945. ME. számú rendeletével betiltott és megsemmisíteni rendelt sajtótermékek jegyzékét, az indexet. Az index nem új kifejezés: eredetileg az egyház által tiltott olyan könyvek jegyzékét jelentette, amelyek a hit tisztaságát és az erkölcsöt veszélyeztetik, ezért az ilyen művek kiadása,..terjesztése, őrzése, tartása vagy olvasása kiközösítés terhe mellett tilos volt. (Index librorum prohibitorum) A politikai szempontból összeállított index más kategória, ebben az éppen uralmon lévő politikai elit jelöli meg azon műveket, amelyek saját hatalmára nézve veszélyesnek ítél, és mindent elkövet azért, hogy e szellemi termékek a Polgár kezébe ne kerülhessenek, ugyanakkor a célját soha nem fogalmazza meg így, a tiltáshoz külön ideológiát gyárt. Ebből a szempontból minden index kortörténeti adalék, hiszen a művekből kitűnik, hogy adott politikai rendszer milyen szellemi áramlathoz tartozó szerzőket és műveket ítél nemkívánatosnak. Századunk e vonatkozásban igen termékenynek mondható, hiszen valamennyi gyökeres politikai-társadalmi változás létrehozta a maga indexét 1919. őszén éppúgy, mint
1944-ben, 1945-ben vagy az 50-es években. Az index lényege azonban maga a tiltás, amely ellentmond a gondolat- szólás- és sajtószabadság több …
Tovább a műhöz
„A könyvek halmazát a rendezettség és a feltártság teszi könyvtárrá. Legyen a könyvtár kicsi vagy nagy, közművelődési vagy tudományos szakkönyvtár, áttekinthetetlen marad a könyvtáros, használhatatlan az olvasó számára, ha anyaga nincs valamilyen rendszer szerint elrendezve és feltárva. A feltárás feladatát a katalógusok látják el.” Horváth Magda 1961-ben megjelent A címleírás alapjai című középfokú tankönyve kezdődik ezekkel a mondatokkal, s bár a technikai fejlődés megváltoztatta a katalógusok formáját, feladatuk az évek során mit sem változott.
Bizonyára az évszázadokkal ezelőtt készült lajstromok és jegyzékek is hasonló szándékkal készültek, akárcsak a. kötet- és cédulakatalógusok, amelyek a könyvtárak uralkodó katalógusalakjai voltak. A 70-es években bevonult a könyvtárba a számítógép, a 80-as években megindult az átmenet a hagyományos gyűjteménytől az elektronikushoz, a 90-es évekre pedig az on-line katalógus nyomán teljesen új tájékoztatási kultúra alakult ki. A katalogizálásnak, a hagyomány által szentesített alapelvei szerint hármas feladatot kell ellátnia: a felhasználó elé kell tárnia egy szerző valamennyi művét, egy mű valamennyi kiadását és fordítását, és egy téma minden dokumentumát. E hármas feladat teljesítése azonban nehézségekbe ütközik akkor, ha egy szerző több néven publikál, ha egy mű több kiadásban eltérő címeken …
Tovább a műhöz
A települési könyvtárak olvasóinak igen jelentős hányada gyermek és fiatal. „E nyitottabb és kevesebb tapasztalattal rendelkező korosztálynál a könyvtár nemcsak a dokumentumhoz juttatásáért felelős, hanem azért is, hogy értékes dokumentumhoz jussanak hozzá, hogy kialakuljon olvasási kultúrájuk. Ugyanakkor ebben a korban kell elsajátítani a könyv- és könyvtárhasználat alapjait is" - fogalmaz Katsányi Sándor Információ, dokumentum, könyvtár című füzetében. Napjaink információáradata, a számítógépek és az internet elterjedése újabb készségek kialakítását teszik szükségessé. Ezekre elsősorban az iskola hivatott megtanítani valamennyi tanulót, de két könyvtártípusnak - az iskolai és a gyermekkönyvtáraknak - is adnak sajátos, régi-új feladatokat. Magyarországon ötven éve működnek közművelődési gyermekkönyvtárak, főként a városi ellátásban. Károlyi Ágnes meghatározása szerint: „Gyermekkönyvtárnak tekintünk minden olyan szolgáltató helyet, ahol legalább egy főfoglalkozású gyermek-könyvtáros dolgozik, ahol elkülönített tér - külön helyiség(ek), és elkülönített állomány áll a gyermekek rendelkezésére." Én is ilyen értelemben használom a fogalmat.
Fél évszázad alatt, de különösen az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott a világ, benne a gyermekek életmódja, művelődési és olvasási szokásai, szabadidőstruktúrája. Az új kihívásoknak …
Tovább a műhöz
A tananyag a kutatási életciklust végigkísérve, annak több pontján tud segítséget nyújtani a hatékony publikálásban. A gyors és eredmé-nyes szakirodalom-keresést szolgálják a Web of Science és Scopus adatbázisokban bemutatott lehetőségek és praktikák. Az EndNote és Zotero hivatkozáskezelők segítik a publikálókat abban, hogy a folyóiratok formai követelményeinek megfelelően, automatizált módon készítsék el a felhasznált irodalomjegyzéket, amivel sok idő spórolható meg a publikáció írása közben. A tananyag a kézirat megalkotását is megkönnyíti a legfontosabb formai követelmények ismérveinek összegyűjtésével. Külön rész foglalkozik azokkal a módszerekkel és weboldalakkal, amelyek a megfelelő folyóirat kiválasztásához szükségesek. | A tananyag célja: A tananyag célja, hogy olyan ismereteket adjon át a fentebb leírt témakörök bemutatásával, amelyek hatékonyan támogatják a publikálási pályájuk elején álló szerzőket. A legtöbb pályakezdő kutató az idősebb társszerzőkre támaszkodik vagy autodidakta módon általában az első élmények és tapasztalások alapján kezdi el kialakítani a publikálási szokásait. A tudományos kommunikáció azonban újabb forradalmát éli, aminek útvesztőiben könnyű elveszni. Fontos, hogy a doktoranduszhallgatók megismerjék azokat a rendelkezésükre álló eszközöket és könyvtári szolgáltatásokat, melyek segítségükre lehetnek a …
Tovább a műhöz
A Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum és a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár 2016 tavaszán indította el „A jövő könyvtára felé…” című szakmai önképző sorozatát. A projekt ötletgazdája és mentora Drótos László, a szervező munkatársak Bokrosné Stramszky Piroska és Dr. Steinerné Szűcs Éva, illetve 2017 őszétől Szabóné Kovács Beáta. A két könyvtárban felváltva tartott, alkalmanként 2-3 órás rendezvényen a meghívott előadó prezentációja után a résztvevők megvitatják az adott témát. Akik nem tudnak személyesen jelen lenni, azok a Szinva Net Informatikai Zrt. és a Miskolc Holding Zrt. által támogatott élő Ustream közvetítésnek, vagy pedig később a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpontban készült, megvágott és archivált videofelvételeknek köszönhetően távolról is megnézhetik a webináriumokat.
Tovább a műhöz
A háború után mindinkább testet ölt a mindenható állam eszméje és lassanként a közélet minden feladat megoldását az államra akarja hárítani, a társadalom, mint az államtól külön élő organizmus alig ad magáról életjelt. Ez a jelenség érezhető jóformán az egész világon, de Magyarországon a hosszú háború és az azt követő elszegényedés, valamint egyeseknek az államtól való teljes függése miatt talán pregnánsabban mutatkozik, mint bárhol máshol. Sajnos, a magyar társadalom a múltban sem volt olyan erős és annyira önálló, mint pl. az angol vagy az északamerikai. A közélet különböző tényezői ugyan sokszor erőteljesen felemelték szavukat és ki is terjesztették gondoskodásukat különböző feladatok elvégzésére, de működésük legtöbbször csak rámutatás volt egyes problémákra, azoknak megoldását biztosítani nagyon ritkán tudták. Különösen áll ez kultúrtörekvéseink terén. A magyarországi kultúr-egyesületek története bizonyítja, hogy a nemzet felismerte egyes kulturális kérdések megoldásának égetően sürgős voltát, de maga a társadalom, állami eszközök igénybevétele nélkül, bizony a legtöbbször csak az első lépéseket tette meg, azután a lelkesedés, mint szalmaláng alábbhagyott. A magyar társadalom -erejéről, működéséről érdekes képet alkothatnánk magunknak, ha a magyar kultúregyesületek működését megvizsgálnánk. Maga a számuk — hiszen …
Tovább a műhöz
Régi panaszok orvoslásáról van szó. Ahány könyvtárunk, annyiféle címfelvételi gyakorlat. Ez a könyvtárak
használóit is idegesíti, de a könyvtár politikába is zavaró vagy lassító mozzanatokat visz. Például, az ország köztulajdonban levő könyvállományáról tájékoztató Központi Címjegyzék számára beküldött címleírásokat csak idő- és személyzetpazarlással hozhatjuk közös nevezőre. Szükség volt tehát egy egységes szabályzatra, mely a címfelvétel minden részletét határozott pontokban szabályozza. Legnagyobb könyvtáraink képviselőiből könyvtárközi bizottság alakult, amelynek a rendeleti úton életbeléptetendő szabályzat pontjaiban megegyezésre kellett jutnia. A bizottságban résztvevő könyvtárak a következők voltak: az Országos Széchényi Könyvtár, a budapesti Egyetemi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, az Országgyűlés Könyvtára, a Műszaki Egyetem Központi Könyvtára és a Központi Technológiai Könyvtár. A megegyezés, bizonyos pontokban fenntartással, másokban kompromisszummal, létrejött. A szabályzat kiadását az Országos Könyvtári Központ
vállalta magára. Az áttekinthetőség kedvéért azonban a szabályokat a könyvtárközi bizottság szövegétől eltérően csoportosította és elvi meg tárgyi magyarázatokat fűzött hozzájuk. Ebben az az elgondolás vezette, hogy a szabályzatnak nemcsak az a feladata …
Tovább a műhöz