Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az ezredfordulót a változás idejének gondolják. De ez nem szükségszerű: az első évezred vége többé-kevésbé eseménytelenül telt el. Ami a másodikat illeti, akik valamiféle sorsszerű megvilágosodást várnak, kénytelenek beérni az Y2K globális számítógép-összeomlásra vonatkozó jóslatok keltette érzelmekkel - amely összeomlás egyáltalán nem következett be. Mi több, bár a legtöbb ember 1999. december 31-én éjfélkor ünnepelte az évezred végét, a második évezred, szigorúan kronológiai értelemben, 2000. december 31-én ért véget. Ráadásul ez csak a keresztény Gergely-naptár szerint volt ezredforduló, egy olyan kisebbségi vallás szerint, amely a 21. századot jellemző multikulturalizmus közepette biztosan elveszíti uralkodó szerepét.
Mégis a változás ideje, függetlenül az időzítéstől. A 20. század utolsó negyedében az információra épülő technológiai forradalom átalakította mindannak módját, ahogy gondolkodunk, termelünk, fogyasztunk, kereskedünk, igazgatunk, kommunikálunk, élünk, halunk, háborúskodunk és szeretkezünk. Dinamikus, globális gazdaság épült ki glóbuszunkon, világszerte összekapcsolva értékes embereket és tevékenységeket, egyszersmind leválasztva a hatalom és a gazdagság hálózatairól mindazokat az embereket és területeket, amelyek az uralkodó érdekek szemszögéből lényegtelennek ítéltettek. A valóságos virtualitás kultúrája, az egyre …
Tovább a műhöz
Az iskolateremtő
- 2009
Dr. Bélyácz Iván 1971-ben szerzett okleveles közgazdász diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ugyanebben az évben kötelezte el magát a felsőoktatás mellett és vállalt egyetemi gyakornoki állást az újonnan alakuló Pécsi Közgazdaságtudományi Karon. 1973-ban egyetemi tanársegéd, 1975-ben egyetemi adjunktus, 1982-ben egyetemi docensi kinevezést kapott. 1991-től egyetemi tanár. Dr. univ disszertációját 1972-ben védte meg. 1981-ben a közgazdaságtudomány kandidátusa, majd 1991-ben a közgazdaságtudomány doktora fokozatot szerezte
meg. Széchenyi Professzori ösztöndíjban részesült 1997-2001 között. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választotta. Bélyácz professzor a Pécsi tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának
valamennyi oktatási programjában részt vesz. Vállalatfinanszírozás előadást tart az alapképzésen magyar és angol nyelven, beruházás analízis témaköréből tart előadásokat a mesterképzésen, tantárgyfelelőse a Corporate Finance tárgyaknak a Kar MBA programján. Hasonló témakörökben több kurzust vezet magyar, illetve angol nyelvű PhD képzésben.
Oktatási és kutatási tevékenysége országhatárokon túl nyúlik. Több könyvét hazai és külföldi egyetemeken is tankönyvként használják, több tucatnyi idegen nyelvű és több mint 100 magyar nyelvű publikációját nem csak hazánkban citálják gyakran. Egy hivatalos és …
Tovább a műhöz
Napjainkban paradigmaváltás tanúi lehetünk mind a menedzsmentelméletekben, mind a vezetés gyakorlatában. E folyamat lényegét több dimenzióban ragadhatjuk meg. Egyrészt, a sikeres szervezetek vezetésének hangsúlyai egyre inkább áttolódnak a rendszereket hatékonyan működtető menedzserről a vonzó jövőképet megfogalmazó és a munkatársakat a változásokra ráhangoló leader felé. Ez azt jelenti, hogy az elvont rendszert elfogadó autoritást mindinkább felváltja a szervezet tagjait értékeiken keresztül megszólító átalakító, értékalapú leadership, a problémamegoldó értelmet az érzelmi intelligencia, a „csak egy csavar vagyok a gépezetben" gondolkodást a döntés és végrehajtás felelősségét átruházó felhatalmazás (empowerment). Másrészt pedig, a sikeres szervezetek egyre kevésbé a szerveződés (organizáció), és egyre inkább az élő szervezet működésére emlékeztető organizmus jellemzőit mutatják. Peter Drucker régi felismerése, hogy a sikeres menedzsment alapfeltétele a szervezeti (tulajdonosi) ce'lok — munkavállalói elvárások — vevői igények kielégítése háromszög dinamikus egyensúlyának megteremtése és fenntartása. Lövey Imre és Manohar S. Nadkarni könyve továbbfejleszti a gondolatot: egy szervezet nem feltétlenül egészséges, ha az egyensúlyt megteremtve sikeressé válik - ehhez az is szükséges, hogy a szervezet örömteli legyen. Ez a gondolat következetes …
Tovább a műhöz
Az uzsora- és kamat-kérdés, noha az országgyülés már itélt fölötte, az életben, de még az egyházi tudományban sincs eldöntve. Az egyház mult tanitmánya és a jelen gyakorlat közt a profán figyelő, az egyház tekintélyének rovására, ellenmondást lát. — De az egyházi tanitók közt is csak ritkán találkozik olyan, ki e kérdés iránt önmagával tisztában volna. Itt is áll, mit Perin mond: „A kereszténység maga azok szemében, kik azt csak felületesen vizsgálják, nem egyéb egy folytonos ellenmondásnál. Ez ellenmondás immár megoldást sürget.” Nagy hibát követnénk el, ha mi némely fontos kérdésben a gyakorlaton megnyugodnánk, s nem törekednénk elvileg is tisztába jönni. Az utókor szemrehányása érne bennünket, melylyel a jelen emberei máris illetik egyben-másban azokat, kik a multban az egyházi tan kezelői, képviselői voltak. Régente tán megjárta s csekély erkölcsi kárral járt; de ma már bünös mulasztás volna a huza-vona ott, hol valamely kérdést a bizonytalanság homályából az elvi biztosság talpazatára kell állitani. A kérdés, melyet tárgyalás alá veszünk, vitaképes. Ép azért egész őszinteséggel lehet, sőt kell nézeteinket nyilvánitanunk „quousque sancta sedes de finitivam sententiam emiserit, cui parati sumus nosmet subiicere.“ (...) Az uzsora-kérdés az egyházi tanban mindeddig a „mutuum“ alapján áll, és az erkölcstani könyvekben ezzel kapcsolatban …
Tovább a műhöz
Banktan
- Sági Judit
- 2007
Kevés olyan szegmense van a magyar gazdaságnak, amely akkora változáson ment volna keresztül az elmúlt 20 évben, mint a bankrendszer. A változások eredményeképpen mára egy jól működő, a gazdaság és a lakosság igényeit egyre jobban kiszolgáló - nagyrészt külföldi tulajdonú - pénzintézeti szektor van jelen gazdaságunkban. Érdemes néhány gondolatot szentelni annak, hogyan alakult ki ez a mára kedvezőnek mondható helyzet. A rendszerváltás kezdetén a Nemzeti Bank egyes hitel-főosztályaiból megszületett, piaci tapasztalatot és modem vezetési stílust nélkülöző bankok igen hamar szembetalálták magukat azzal, hogy a gazdasági csőd a tönkrement állami vállalatok, a szigorodó jogszabályi környezet (banktörvény, csődtörvény, társasági törvény, stb.) árát a kormányzat jórészt velük fizetteti meg, bedőlt hitelek, növekvő céltartalékok és ezek következtében erősen veszteséges működés formájában. A halmozódó veszteségek eltüntetésének terheit a költségvetésen keresztül az egész ország viselte; a folyamat 2000-ig tartott, és 5-600 milliárd forintjába került az adófizetőknek. A bankkonszolidáció szükséges rossz volt, ennek révén lehetett fenntartani a gazdaság finanszírozhatóságát, de ugyanakkor az állami tulajdonú bankok ereje nem volt elég ahhoz, hogy a fejlődést hosszútávra biztosítsa. A bankrendszer fejlődésének második szakasza a bankprivatizációval jött el …
Tovább a műhöz
A gazdaság szereplőinél - a gazdasági konjunktúra ciklikusságával és a konjunkturális várakozásokkal összefüggésben - keletkeznek megtakarítások, azaz olyan jövedelmek, melyet az adott időszakban nem szeretnének fogyasztásra elkölteni. Ez alatt más gazdasági szereplőknél éppen fordított a helyzet, ők többet szeretnének elkölteni, mint amennyit megszerzett jövedelmük lehetővé tesz. A háztartások, a vállalatok, az állam és a külföld is lehet bármilyen szerepben, és fontos, hogy a megtakarítók és a megtakarítások felhasználói valamilyen módon egymásra találjanak. Ezt segíti elő a befektetések szabványosítása, az adás-vétel jogi hátterének kialakítása, a megfelelő információáramlás elősegítése és a közvetítő intézmények megjelenése. A pénzügyi közvetítés lényege, hogy biztosítja a pénz szabad áramlását a megtakarítók és a megtakarítások felhasználói között. Ez történhet közvetlen és közvetett módon egyaránt. Közvetlen pénzügyi piacokról és közvetlen finanszírozásról akkor beszélhetünk, ha a gazdaság szereplői maguk döntik el, hogy megtakarításunkkal milyen végső célt kívánnak finanszírozni. Ez jellemzően állampapírba történő befektetés, vállalati kötvény vagy részvényvásárlás lehet, amikor is közvetlen kapcsolatba kerülnek pénzük felhasználójával. A valóságban a közvetlen befektetési mód ritka, jellemzően közvetítő …
Tovább a műhöz
Banküzemtan
- Szabó László
- 1996
Sokáig vívódtam, hogy elkezdjek-e bankismereteket oktatni. Elkezdtem, s az oktatás értelméről végzett diákjaim győztek meg, miután elhelyezkedtek. Sokáig gondolkodtam és kísérleteztem, hogy milyen törzsanyagot oktassak, mit követeljek meg a vizsgákon és milyen kiegészítő ismeretekkel orientáljam jövendő kollégáimat. A legnagyobb dilemmát azonban mégis ennek a jegyzetnek a létrejötte jelentette számomra. Mit tartalmazzon? Milyen részletezettséggel? Mennyire legyen olvasmányos vagy szárazán precíz? Csakúgy, mint az oktatás esetében, a jegyzetírás során is az a cél vezetett, hogy azt az anyagot és oly módon tartalmazza a jegyzet, amit én és banktisztviselő kollégáim többsége elvár vagy remél egy pályakezdő bankostól vagy vállalati pénzügyi szakembertől. A jegyzet igyekszik a bank (hazai kereskedelmi bank) belső
működésének megértéséhez szükséges tényanyagon túl felhívni a figyelmet: a szakma szigorú jogi szabályozottságára,
a bank részletes belső szabályaira, a bankokban dolgozók fokozott szakmai és erkölcsi felelősségére. Nem volt célja a jegyzetnek a bankügyletek részletes ismertetése, sem a bankok működésével foglalkozó elméleti háttér bemutatása.
Tekintve, hogy a szakma jogi szabályozottsága folyamatosan, s olykor lökésszerűen változik (lásd függelék), a jegyzet tényanyaga hamarosan elavulhat, de - remélem - nem avul el a jegyzet mondanivalója, s még …
Tovább a műhöz
Ez a tankönyv a beszámoló összeállításának és elemzésének elsajátításához kíván segítséget nyújtani. A témaköröket (melyeket összesen 10 fejezetre osztottam)
igyekeztünk alaposan, mégis lehetőség szerint tömören kifejteni. A számvitel gyakorlati tárgy, így kiemelt figyelmet kell fordítani a gyakorlati feladatok megoldására. Éppen ezért minden fejezet végén olyan mintafeladatok találhatók, melyek megoldását is bemutatjuk az elméleti tananyag szemléltetése és jobb megértése céljából; továbbá gyakorló feladatokat is közlünk, melyek megoldására önállóan, illetve az órák alkalmával kerülhet sor. Meggyőződésünk, hogy a jegyzetben található elméleti anyag, valamint a mintafeladatok és a gyakorló feladatok együttesen elegendő segítséget nyújtanak a megcélzott mérlegképes szintű beszámolókészítési és –elemzési ismeretek elsajátításához és a vizsga sikeres teljesítéséhez. | A Számviteli törvény előírása szerint a gazdálkodók üzleti évenként legalább egyszer kötelesek beszámolót készíteni. A beszámoló készülhet a magyar Számviteli törvény vagy a nemzetközi számviteli standardok (International Financial Reporting Standards, IFRS) előírásai alapján. Jelen munkánkban csak a Számviteli törvény előírásait ismertetjük. A beszámolónak 4+1 lehetséges formája létezik: 1. éves beszámoló, 2. egyszerűsített éves beszámoló, 3. összevont …
Tovább a műhöz
A közgazdasági tudás kútja mélységes, a közgazdaságtudomány által vizsgált területek tárháza pedig nagyon széles és színes. Elméleti irányai és gyakorlati
alkalmazásai már önmagukban is olyan jelentős spektrumokat fognak át, amelyeknek csak vaskos könyvek szolgálhatnak megfelelő keretéül. Aki a közgazdaságtan komplex jelenségbirodalmába próbálja bevezetni az érdeklődő olvasót, annak a hatalmas fa és az apró fejsze ellentmondásának érzésével kell belevágnia ebbe az izgalmas vállalkozásba. A közgazdaságtudományba bevezetni kívánó - és általában meglehetősen szűk terjedelmi korlátok közé szorított - könyvek ezért sokszor igen eltérő irányokból és logikával közelítik meg a közgazdasági tudás óriás fájának tartalmát és alapvető jellemzőit. A vizsgált témakörök tárgyalásmódjai és az egyes témák súlyai tehát elsősorban attól függnek, hogy a szerzők nézőpontjai mit tesznek láthatóvá, vagyis hogy a tudományos megismerés „reflektorfényét' hová és mire irányítják. Annak eldöntésében, hogy e könyv milyen irányokba fókuszálva kívánja megalapozni a közgazdaságtudományi képzésben részt vevő hallgatók ismereteit, a képzési követelményrendszer, az oktatási tapasztalatok és az individuális kutatói szemléletmód egyaránt útmutatóul szolgáltak. Ugyanakkor, mint bármely tudományba bevezetést célzó írás, ez a könyv is az adott tudomány …
Tovább a műhöz
E bevezető fejezetben arra próbálunk meg válaszokat keresni, hogy melyek azok a megismerési területek, amelyeket a közgazdaságtudomány vizsgálatai tárgyává tesz a saját megismerési törekvéseiben. Mint majd látni fogjuk, ennek a kérdésnek megválaszolását tudományunk egyik legnehezebb és egyben legproblematikusabb feladatának tekinthetjük.
Arról van szó ugyanis, hogy a közgazdaságtudomány célja és módszertana, de tulajdonképpen maga a közgazdaságtan fogalma és mibenléte is időben folyamatosan formálódott, hiszen az egyes történeti korok teoretikusai állandó viták közepette tettek hozzá új - vagy éppen vettek el régi - dimenziókat tudományunk megismerési törekvéseihez. Ez a tény arra indít minket, hogy - bár csak igen vázlatos jelleggel - történeti keretbe helyezve próbáljuk meg tudományunk megismerési sajátosságait elhelyezni, és ezen keresztül a közgazdaságtan fogalmát, céljait és módszertanát bemutatni. Ahhoz, hogy érthető képet tudjunk megrajzolni a közgazdasági megismerés sajátosságairól, szélesebb és komplexebb mederben kell az elemzésünket elkezdeni. Egyfelől célszerű távolabbról indítani vizsgálódásainkat, hogy a tudományok helyét helyesen láthassunk az ember egyéb világmegismerési próbálkozásaiban. Másrészt azért van szükség egy összetettebb közelítésre, mert a közgazdaságtudomány helyét és szerepét csak úgy érthetjük meg, ha tudományunkat …
Tovább a műhöz
A közgazdasági tudás kútja mélységes, a közgazdaságtudomány által vizsgált területek tárháza pedig nagyon széles és színes. Elméleti irányai és gyakorlati alkalmazásai már önmagukban is olyan jelentős spektrumokat fognak át, amelyeknek csak vaskos könyvek szolgálhatnak megfelelő keretéül.
Aki a közgazdaságtan komplex jelenségbirodalmába próbálja bevezetni az érdeklődő olvasót, annak a hatalmas fa és az apró fejsze ellentmondásának
érzésével kell belevágnia ebbe az izgalmas vállalkozásba. A közgazdaságtudományba bevezetni kívánó - és általában meglehetősen szűk
terjedelmi korlátok közé szorított - könyvek ezért sokszor igen eltérő irányokból és logikával közelítik meg a közgazdasági tudás óriás fájának tartalmát és
alapvető jellemzőit. A vizsgált témakörök tárgyalásmódjai és az egyes témák súlyai tehát elsősorban attól függnek, hogy a szerzők nézőpontjai mit tesznek
láthatóvá, vagyis hogy a tudományos megismerés „reflektorfényét' hová és mire irányítják. Annak eldöntésében, hogy e könyv milyen irányokba fókuszálva kívánja megalapozni a közgazdaságtudományi képzésben részt vevő hallgatók ismereteit, a képzési követelményrendszer, az oktatási tapasztalatok és az individuális kutatói szemléletmód egyaránt útmutatóul szolgáltak. Ugyanakkor, mint bármely tudományba bevezetést célzó írás, ez a könyv is az adott tudomány …
Tovább a műhöz
E bevezető fejezetben arra próbálunk meg válaszokat keresni, hogy melyek azok a megismerési területek, amelyeket a közgazdaságtudomány vizsgálatai tárgyává tesz a saját megismerési törekvéseiben. Mint majd látni fogjuk, ennek a kérdésnek megválaszolását tudományunk egyik legnehezebb és egyben legproblematikusabb feladatának tekinthetjük. Arról van szó ugyanis, hogy a közgazdaságtudomány célja és módszertana, de tulajdonképpen maga a közgazdaságtan fogalma és mibenléte is időben folyamatosan formálódott, hiszen az egyes történeti korok teoretikusai állandó viták közepette tettek hozzá új - vagy éppen vettek el régi - dimenziókat tudományunk megismerési törekvéseihez. Ez a tény arra indít minket, hogy - bár csak igen vázlatos jelleggel -történeti keretbe helyezve próbáljuk meg tudományunk megismerési sajátosságait elhelyezni, és ezen keresztül a közgazdaságtan fogalmát, céljait és módszertanát bemutatni. Ahhoz, hogy érthető képet tudjunk megrajzolni a közgazdasági megismerés sajátosságairól, szélesebb és komplexebb mederben kell az elemzésünket elkezdeni. Egyfelől célszerű távolabbról indítani vizsgálódásainkat, hogy a tudományok helyét helyesen láthassunk az ember egyéb világmegismerési próbálkozásaiban. Másrészt azért van szükség egy összetettebb közelítésre, mert a közgazdaságtudomány helyét és szerepét csak úgy érthetjük meg, ha tudományunkat el …
Tovább a műhöz