Magyar
EnglishKeresés
Találatok
"...A köznapi beszédben pénznek nevezzük egyrészt a törvényes érez- és papírpénzt, másrészt az állam által teljes fizetési erővel felruházott hit élj egyeket...Tudományos értelemben pénz minden oly - belső tartalma vagy törvényerejű intézkedés következtében - meghatározott értékkel bíró tárgy, a mely a kereskedelmi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint
állandó fizetési eszköz (cseretárgy) használatos..." - írja Hóman Bálint a magyar pénztörténettel foglalkozó úttörő monográfiájában. A pénzfogalom meghatározása a pénzelmélet máig erősen vitatott kérdésköre. A pénzdefiníció ugyanis (többek közt) determinálja a pénzmennyiség számbavételére használt ún. monetáris aggregátumok tartalmát, nagyságát és így elkerülhetetlenül nemcsak elméleti, de gyakorlati vonatkozásai is vannak. A modem pénzelmélet a pénzfogalom meghatározását két úton kísérli meg. Az első irányzat, az ún. "konvenció-elmélet" azt tartja, hogy a pénz mai formáját hosszú történeti fejlődés eredményeként nyerte el. A gazdasági fejlődés előrehaladtával a csere hatékony lebonyolításának
szükséglete különféle - egyre fejlettebb - pénzformákat hívott életre, a modem pénz tulajdonságait, a gazdasági körforgásban, a cserefolyamatban betöltött szerepét ennek a fejlődéstörténetnek az elemzésével érthetjük meg, ezen az úton nyerhetünk használható pénzdefiníciót. A …
Tovább a műhöz
Bevezetés egyensúlyi és optimalizáló modellek vizsgálatának matematikai módszereibe
- Komlósi Sándor
- 1996
A Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán egy új képzési struktúrával és a hozzákapcsolódó tantárgyi reformmal igyekszünk megfelelni azoknak az elvárásoknak és követelményeknek, melyeket társadalmi és gazdasági életünk korszakos változásai diktálnak. Ezek a változások a módszertani tárgyak, közöttük a matematikai tárgyak oktatását is érintették. Ennek eredményeképpen új tantervi programot dolgoztunk ki, ami több lényeges ponton eltér a korábbitól. A minden közgazdász hallgató számára elsajátítandó matematikai alapokat a Gazdaságmatematika I és II elnevezésű tárgyak keretében oktatjuk. Ezeket a matematikai alapokat egyre elmélyültebben használják fel a "klasszikus módszertani" tárgyak mellett (mint pl. Operációkutatás, Statisztika) olyan új tárgyak, mint pl. Mikroökonómia, Makroökonómia, Tőkefinanszírozás, Termelésmenedzsment. A Gazdaságmatematika I c. tárgy témaköreit az optimalizáláselmélet és az egyensúlyi modellek matematikai megalapozása foglalja közös keretbe. Ez indokolja az egy- és többváltozós függvények differenciálszámításának, a lineáris algebra és a matematikai programozás bizonyos
fejezeteinek az első félévben való oktatását. A Gazdaságmatematika II című tárgy témaköreit (integrálelmélet és valószínűségelmélet) a mértékelméleti gondolatkör foglalja egységbe. A tantárgykorszerűsítési munkálatok lehetővé …
Tovább a műhöz
SENKI NEM SZÜLETIK VEZETŐNEK. Ugyanakkor: meg lehet tanulni, fejlesztheted magadban, és tanítható, coacholható másoknál. Sokan azt gondolják, hogy a vezetői képességet olyan jellemvonások határozzák meg, mint a magabiztosság, a karizma, vagy hogy mennyire hihető jövőképet tudunk felvázolni. Nekem azonban az a tapasztalatom, hogy az eredményes vezetőknek két legfontosabb tulajdonsága olyan, amire bárki képes - ha úgy dönt. Az egyik az, hogy igazán jól tudjon hallgatni, a másik pedig az, hogy következetesen kíváncsi és nyitott maradjon, és akarjon tanulni. Leáldozott a megközelíthetetlen vezetőknek, akikkel csak az igazán szenior emberek beszélhettek; ma már mindenki elvárja, hogy véleményt nyilváníthasson és meghallgassák. A sikeres vezetőknek -manapság sokkal inkább, mint bármikor máskor - jól kell tudniuk hallgatni és gyorsan kell tanulniuk. A jó vezetők felismerték, hogy a legjobb ötletek nem csak tőlük jönnek. Ez nem „pozíciójuk meggyengülését” jelzi, hisz továbbra is felelősséget kell vállalniuk, igent vagy nemet kell mondaniuk, de a jó ötletek bárhonnan érkezhetnek, és fognak is érkezni - ha hagyjuk. Sosem gondoltam úgy magamra, mint akinek elképesztően jó ötletei vannak, de abban jó vagyok, hogy olyan csapatokat hozzak létre, akik maguktól is tudnak gondolkodni. Kiválóan tudok viszont hallgatni és annak mentén cselekedni, amit tőlük hallok. Mindig is imádtam tanulni. Nem …
Tovább a műhöz
Cases in Finance has been developed to enhance the key concepts of an introductory corporate finance text. The cases in this book present these concepts within a realistic setting, and are accompanied by questions and problems that assist students in applying these concepts to business decision making. These cases are hypothetical: they take place within a believable business setting, yet the numbers always work out neatly to allow students to focus on one issue at a time. Once the calculations are done, students move beyond them via the questions and problems, which introduce a strong element of critical thinking and analysis. Cases in Finance is supported by Teaching Notes which include solutions to each case and how to solve the questions in Excel, and PowerPoint slides that outline the cases and solutions for instructors interested in presenting and discussing the cases in class. (...) When Jay Smith took the job of Assistant to the President, two years ago, things were going rather well at the Signal Cable Company. The company was on an expansionary path and had branched off into the fiber optics business. The prospects looked good and the economy was strong. The threat of competition was not too severe. Due to the expectation of increased demand for fiber optic communications, the company had established two additional manufacturing facilities, and significantly increased its inventory. Signal Cable had quite a run up in profits over the past few years. However, when …
Tovább a műhöz
A szociológiai gondolkodás fejlődésének fontos pontjaként, a szociológia mint tudomány kialakulásának pedig első lépéseként tartják számon azt a kérdésfeltevés változást, aminek következtében a "Minek kellene lenni?" kérdést a "Mi van?" kérdése váltja fel. E kérdésváltás az utópiák korát választja el a tudomány korától a társadalmi gondolkodásban. Érdekes analógiát fedezhetünk fel a munkacsoportok története és az előbbi szociológia-történeti adalék között. A hasonlóság a két történet közt az, hogy a munkacsoportok ma már több mint fél évszázados "tudományosan" vizsgált
történetét éppen ez a kérdésváltás szabja ketté. A minek kellene lenni kérdését ma már a mi van kérdése váltja fel. A munkacsoport ma már nem "tudományos" ajánlás, hanem szociológiai értelemben vett tény. Nem elméleti konstrukció, hanem működő valóság. Mint ilyen, szigorú metodológiai
követelmények mellett vizsgálható is. Mindez nem jelenti azt, hogy korábban nem vizsgáltak tudományosan, s korrekt módon munkacsoportokat, ám ezek a vizsgálatok többnyire az informális csoportokra vonatkoztak. A változás nem tudományos, hanem történeti jellegű. Létrejöttek, mert kényszerűen aktuálissá váltak e dolgozat tárgyai: a munkacsoportok. A dolgozat logikája a témaszűkítés, valamint az elmélettől a gyakorlat felé haladás elvein alapul. A csoportlélektani vázlatot követően a …
Tovább a műhöz
A 20. század utolsó harmadában az európai regionális fejlődésre a globalizáció nyomta rá bélyegét. A gazdaság szervezeti rendszerében a posztfordista struktúrák kerültek túlsúlyba, a termelési tényezők mobilitásának alakításában új szereplők, intézmények és finanszírozási formák jelentek meg. A globalizáció generálta folyamatok többsége erőteljes hatást gyakorolt a nemzetgazdasági és az interregionális terek átrendeződésére. A területi fejlődés jövője szempontjából különösképpen hét hatótényező szerepére érdemes figyelemmel lenni (AminThrift, 1994, 1995). Az első globalizációs trend a pénzpiacok növekvő koncentrációja révén rajzolódik ki. A termelést is maga alá gyűrő pénzügyi hatalom egyre erőteljesebben vonja befolyási körébe a világgazdaság szabályozását, az üzleti döntéseket. A második világméretű változás, a tudásigényes rendszerek térhódításában érzékelhető. A tudás termelése, elosztása és cseréje a gazdaság kulcselemévé válik, az e feltételek megléte alapján szelektálódnak a globális és a transznacionális piaci szereplők. A tudásfaktorhoz is szorosan kapcsolódó harmadik globalizációs tényező a technológia transznacionalizálódása, a technológiák gyors cserélődése, az innovációs reakcióidő csökkenése. A telekommunikáció, az űrtechnikai és a gyógyszeripar, a pénzügyi szolgáltatások és a mikroelektronikai …
Tovább a műhöz
Régiónk, a Dél-dunántúli régió egyre súlyosabb gazdasági és szociális helyzetben van. Folyamatosan szakad le nemcsak az Európai Unió más régióitól (1 főre jutó GDP alapján a 253. helyen áll), de a hazai élenjáró régióktól, az országos átlagtól is és a fejlődési üteme pedig a jelenleg még gyengébb régiókétól is elmarad. A válságos gazdasági helyzet szociális következményei rendkívül súlyosak, a Régió népessége az országos átlagot meghaladó mértékben fogy, az átlagot meghaladó a munkanélküliség is és a képzettebb rétegek folyamatos elvándorlásra kényszerülnek, a helyben maradóknak pedig egyre nagyobb hányadát teszi ki a szociális ellátásra szoruló elöregedő és képzetlenebb réteg, amelynek helyzete egyre kilátástalanabb. A Régiónk kritikus helyzete indokolta azt, hogy a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 projekt keretében folyó kutatásunk témájául Dél-Dunántúl gazdasági erőforrásainak feltárását és fejlesztési lehetőségeinek meghatározását választottuk. A kutatást 2010 májusában kezdtük és 2013 júliusában fejeztük be. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy mindazokat a tényezőket feltárjuk, amelyek a gazdasági fejlődés szempontjából meghatározók lehetnek. Ennek ellenére nem törekedtünk teljességre, a Régió fejlesztési vagy rendezési terv szintű felmérésére, mert ehhez a feltételeink sem voltak meg, de a kutatási célunk sem igényelte …
Tovább a műhöz
Régiónk, a Dél-dunántúli régió egyre súlyosabb gazdasági és szociális helyzetben van. Folyamatosan szakad le nemcsak az Európai Unió más régióitól (1 főre jutó GDP alapján a 253. helyen áll), de a hazai élenjáró régióktól, az országos átlagtól is és a fejlődési üteme pedig a jelenleg még gyengébb régiókétól is elmarad. A válságos gazdasági helyzet szociális következményei rendkívül súlyosak, a Régió népessége az országos átlagot meghaladó mértékben fogy, az átlagot meghaladó a munkanélküliség is és a képzettebb rétegek folyamatos elvándorlásra kényszerülnek, a helyben maradóknak pedig egyre nagyobb hányadát teszi ki a szociális ellátásra szoruló elöregedő és képzetlenebb réteg, amelynek helyzete egyre kilátástalanabb. A Régiónk kritikus helyzete indokolta azt, hogy a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 projekt keretében folyó kutatásunk témájául Dél-Dunántúl gazdasági erőforrásainak feltárását és fejlesztési lehetőségeinek meghatározását választottuk. A kutatást 2010 májusában kezdtük és 2013 júliusában fejeztük be. Kutatásunk során arra törekedtünk, hogy mindazokat a tényezőket feltárjuk, amelyek a gazdasági fejlődés szempontjából meghatározók lehetnek. Ennek ellenére nem törekedtünk teljességre, a Régió fejlesztési vagy rendezési terv szintű felmérésére, mert ehhez a feltételeink sem voltak meg, de a kutatási célunk sem igényelte …
Tovább a műhöz
A magyar gazdaság az utóbbi 10 évben válságos éveket élt át. Teljesitőképessége egyre inkább elmaradt a fokozódó hazai és külpiaci elvárások mögött. A külgazdasági egyensúly javítása, a fizetőképességünk megtartása érdekében eszközölt gazdasági visszafogás a beruházások, a gazdaságfejlesztési programok csökkentését eredményezte és e gazdasági növekedés visszaeséséhez vezetett.
Dél-Dunántúlt sem kerülték el hazánk gazdaságát alapvetően megrázó jelenségek: vészhelyzetben vannak a legmagasabb termelési értéket előállító kitermelő ágazatok /feketeszén, uránérc/, az építőipari vállalatok termelése napjainkban csak a hetvenes évek közepének szintjén mozog, az aszályos esztendők és az elvonáscentrikus szabályozók válsághelyzetbe sodorták a mezőgazdasági nagyüzemeket is.
A közlekedési infrastruktúra tőkeállománya és térszerkezete, az általa nyújtott szolgóltó:ások mennyisége és minősége a vizsgált dél-dunántúli régió, illetve az egész magyar gazdaság működésének is egyik létfeltétele. Széchenyi István az első közlekedéspolitikai koncepcióban /1840/ a következőket írja: "A közlekedés fejlődése szoros kapcsolatban van a társadalmi-gazdasági fejlődéssel. A lakossági mobilitás, az igazgatási és irányítási rendszer, a településhálózat fejlődése stb., a termelőágazatok, a külgazdasági kapcsolatok szüntelenül új, változó …
Tovább a műhöz
Adjunkt an der Fakultät für Staats* und Rechtswissenschaften der Universität Pécs Im Gefolge der Lehren Savignys verbreitete sich, teils über seine Absichten hinaus, die Auffassung, das formlose Übereignungsgeschäft des römischen Rechts, die traditio sei dem Wesen nach abstrakt gewesen, da ihre übereignende Wirkung an keine andere
Bedingung geknüpft war, als an den vorhandenen Übereignungswillen (animus transferendi et adquirendi dominii) beider Parteien und dass die in den Quellen erwähnte iusta causa traditionis nur die Aufgabe hatte, als Indicium für das Vorhandensein jenes Willens zu dienen. Gegenüber dieser Auffassung gelangt der Verfasser auf Grund seiner Quellen-
studien zu dem Standpunkt, dass die Jurisprudenten im römischen Recht die Gültigkeit der Übereignung wohl an das tatsächliche Bestehen einer sog. iusta causa traditionis knüpften, darunter aber in den einzelnen Phasen der römischen Rechtsentwicklung Verschiedenes verstanden. In der Epoche der Naturalwirtschaft übertrug die Tradition das Eigentumsrecht nur insofern, als sie auf ein gültiges Rechtsgeschäft mit anerkannt übereignender Wirkung
gegründet war. Das Recht der warenproduzierenden, sklavenhältenden römischen Gesellschaft gab diese starre Auffassung der iusta causa auf und anerkannte den Übernehmer der Ware auch dann als Eigentümer, wenn das zu Grunde liegende Rechtsgeschäft wegen irgendeines Fehlers ungültig war, vorausgesetzt, dass ein consensus zwischen den Parteien …
Tovább a műhöz
A marketing eddigi történetében nagyon különböző formákat öltött és tartalmakat hordozott, amíg eljutottunk a társadalom elmarketingesedéséig. E kifejezés lényege, hogy az eredendően üzleti életre szabott koncepciót és megközelítést átveszik más, eredetileg nem piaci alapon működő területek és adaptálják saját viszonyaikra. A közösségi média, a big data és a mesterséges intelligencia triumvirátusával nemcsak a marketing, hanem az emberiség is történetének teljesen új korszakába lépett. Megszületett a megfigyelési marketing. Ezzel végső fázisába került a marketing transzformációja és radikális elszakadása az üzleti világtól. Üzleti tudományból visszavonhatatlanul társadalomtudománnyá változott felvetve a kérdést, van-e értelme még marketingnek hívni ezt a mára elképzelhetetlenül szövevényes és komplex jelenséget. (...) A marketing történetileg rövid időszaka alatt, egyre gyorsuló mértékben, nagyon különböző formákat öltött és tartalmakat hordozott. E különféle „halmazállapotokban” annyi közös azonban mégis felfedezhető, hogy bár fokozatosan csökkenő mértékben, alapvetően a gazdasághoz, az üzleti élethez kötődött. Még akkor is, ha az eladás világának sajátos eszközrendszerét fejlődésének érettebb szakaszában egész más területekre - politika, kultúra, egészségügy, sport, oktatás stb. - is átültette. A marketing a konzumtársadalom …
Tovább a műhöz
Ez a könyv az emberi erőforrással való gazdálkodásnak egy viszonylag sajátos részterületét fogja át. Az un. Labor Economics (a munkaerőpiac ökonómiája) elsősorban a munkaerőpiac mikro- és makroökonómiai elméletével és a környezet elemeivel, a munkaerőpiac gazdaságtanával foglalkozik. A Human Resource Management (az emberi erőforrás menedzsmentje) pedig az emberi erőforrás hatékony működtetésének vállalati szintű feladatait tárgyalja, elsősorban a közvetlen vezető és a professzionális személyzeti szakapparátus szemszögéből. Főként az angolszász szakirodalomban mindkettőnek megvan a maga jól kialakult vizsgálódási területe és tematikája. Ez a könyv érinti ugyan mindkét területet, de el is tér azoktól, ami azt is jelenti, hogy egyiket sem tárgyalja a maga teljes mélységében: a gazdaságtani és a menedzsment-tudományok közötti szférában elsősorban egy gazdálkodástani közelítésmódot érvényesít. Vagyis előre kell bocsátani, hogy a szerző nem mer arra vállalkozni, hogy a makro- és mikrogazdasági közelítésmód hívei és művelői között
autentikus békéltetői és közelitői, vagy szintetizáló szerepet vállaljon fel. A könyv igyekszik támaszkodni mindkét oldal eredményeire, de nem akarja megismételni azokat, illetve - kellően tisztelve és elismerve mindkét tudományterület eredményeit - nem akar egy azokat elutasító, velük rivalizáló elméletet alkotni. Ennek …
Tovább a műhöz