Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
Korunkban a kutatás gyakran komplex módon, együtt vizsgálja valamennyi média törvényszerűségeit, sőt van olyan kutatási irány („publicisztikatudomány”), amely vizsgálata tárgyai közé bevonja mindazokat a nyilvánossággal kapcsolatos jelenségeket, amelyeknek valamilyen publicisztikai jelentősége van (pl. a szónoki beszéd, színház, film, plakát stb.). Természetesen ezen újabb kutatási módszerek sem zárják ki, hogy az egyes tömegkommunikációs eszközök - médiák - történetével továbbra is önállóan foglalkozzunk, hiszen a „hagyományos” sajtó - a hírlap és a folyóirat - története századokkal korábban elkezdődött. A hírlap vagy újság és a. folyóirat meghatározása helyett inkább legjellegzetesebb tulajdonságaira szoktak hivatkozni. Ezek közül a legfontosabbak: az aktualitás, a nyilvánosság vagy publicitás, az időszakosság vagy periodicitás és a tartalom sokrétűsége, univerzalitása. A hagyományos sajtónak e sajátosságai történetileg alakultak ki, de a rendszeres újság megjelenésekor már mind megvoltak. Az újság és a folyóirat kezdettől fogva sajátos kiadványtípus volt, melynek jelentős társadalmi szerepét és befolyását korán felismerték. Már a 18. századtól kezdve foglalkoztak velük tanulmányok és egyetemi kollégiumok keretében, majd a 19. században a sajtótörténet a történettudomány, illetve a művelődés-történet és az irodalomtörténet egyik …
Tovább a műhöz
E kötet azzal a céllal készült, hogy egy hatalmas és egyre bővülő témán keresztül megmutassa, mekkora a jelentősége a múltnak a jelenben. Ezt a célt a történelemnek a médiakutatásba, illetve a médiának a történelembe való bevonásával igyekszik megvalósítani. Esetünkben a médium megválasztása határozott optimizmusunkat tükrözi a könyv jövőjéről, amely, úgy hisszük, a kommunikáció újabb formái mellett is megtalálja majd a helyét a médiumok közötti újfajta munkamegosztásban - ahogy az a kézzel írt művekkel történt a könyvnyomtatás korában. Ami a kötet szerzői közötti munkamegosztást illeti, az első három fejezet Peter Burke, a másik öt Asa Briggs munkája. A szöveg ellenőrzését a szerzők közösen végezték személyes találkozásaik alkalmával és telefonon folytatott beszélgetések során. A 21. század történésze számára érdekes lehet, hogy a szöveget részben kézírással, részben személyi számítógépen írta két olyan tudós, akiknek az autóvezetéssel, illetve az e-mail használatával szembeni ellenállása semmi esetre sem összeegyeztethetetlen a jelen, a jövő és a múlt technikai, valamint társadalmi változásai iránti érdeklődésével. Szeretnénk köszönetét mondani Amleto Lorenzininek, aki először hozott össze bennünket egy kommunikációtörténeti projektbe, és John Thompson-nak, aki megbízott e kötet megírásával. Emellett Asa Briggs részéről …
Tovább a műhöz
Annona nova 2012
- 2013
Soha nem voltam szakkollégista. Amiben semmi kivetnivalót nem találok - elvégre a szellemi alkatok és tudományos útkeresések nagyon különbözők és sokfélék -; de ha pécsi irodalmárként valami miatt sajnálom ezt, akkor az a Kerényi Károly Szakkollégium. Pontosabban: a Kerényi. Hisz mindenki így hívja, a jól ismert, otthonos, sokat emlegetett intézményeknek kijáró könnyedséggel. Bizony, akárhogy is, jó lett volna kerényisnek lenni. Mert azt világosan látom, hogy most jó annak lenni. S nem csak a jubileum miatt. Merthogy: húszéves a Kerényi. Szép lassan utolérte legfiatalabb tagjainak életkorát. Hosszan lehetne sorolni az elmúlt húsz év eredményeit: meg lehetne említeni a neves szakembereket, akik a kollégiumban bontogatták szárnyaikat, a vezetőtanárokat a maguk arculatadó stílusával, a „lelepleződéseket", amikor újabb és újabb oktatóról, tudósról derül ki, hogy bizony „ő is az volt", a szokásos konferenciákat, a tudományos megmérettetéseken elért eredményeket és persze a kerényis anekdotákat, legendákat. Ennyi idő elteltével a Szakkollégiumnak már van krónikája, elmesélhető, folyton kiegészíthető története. S ha csak tagjainak elkötelezettségét, kitartását, lendületét és elszántságát nézem, van, kell hogy legyen jövője is. Most mégis inkább a jelenről szeretnék szólni, hiszen az évkönyv hasábjain a kedves Olvasó is a jelennel találkozik - noha annak gyökerei …
Tovább a műhöz
Bevezetés az ingyenes online felületekkel és szoftverekkel támogatott videó-előadás készítésébe
- Ambrus Attila József
- 2021
A tananyag az alábbi kötetben jelent meg: Ambrus Attila József (szerk.): A tudományos eredmények láthatóságának növelése : Megoldások a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont kutatás- és oktatástámogatási eszköztárából. Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pécs, 2021, 347-393. o.| ISBN (pdf) 978-963-429-748-2 | DOI 10.15170/EKTK-TELN-2021 | https://pea.lib.pte.hu/handle/pea/24131 --- A kurzus tematikai modulokból épül fel, amelyben lépésről lépésre kerül bemutatásra egy példafeladaton keresztül, hogy hogyan lehet egy ilyen szerkesztett videós előadást megtartani képekkel, filmbetétekkel, hangalámondással és aláfestő zenével kísérve. A tananyagban szövegek, képek és oktatóvideók szerepelnek, melyeknek az elkészítése és szerkesztése is a feladatok között szerepel. A kurzus végén megtekinthető az elkészült példafeladat is, be- és kikapcsolható magyar feliratozással (a különböző fogyatékkal élő felhasználók webhasználatának segítésére). A tananyag azoknak a felhasználóknak nyújthat segítséget, akik alap- vagy középfokú számítógépes ismeretekkel rendelkeznek, és önállóan szeretnének videós tartalmakat készíteni, különböző ismeretanyagokat videó formájában átadni a közönségüknek. A tananyag készítője nem kívánt mélyebben elmerülni az ingyenes online felületek és/vagy a szabadon letölthető szerkesztőprogramok ismertetésében, …
Tovább a műhöz
A szerző által összeállított fejezet arra vállalkozik, hogy egyrészről bemutassa folyóirat-kiadás teljes menedzselését támogató szoftver létrejöttét, előrehaladását, közismertségének növekedését, célszerűségének okait, másrészről pedig, hogy elsajátíttassa a folyóirat-kiadásban érdekeltekkel annak használatát. Az OJS létrejötte annak a folyamatnak az eredménye, amely a tudományos kommunikáció legfőbb csatornájának, a szakmai folyóiratok kiadásának modellváltását indukálta és kísérte. A folyóirat-kiadás korábbi sémájának mennyiségi és minőségi átalakulását az információs-kommunikációs technológia terjedésében, a tudomány fejlődési folyamataiban, valamint az azok nyomán megjelenő publikációs dömping és verseny egyre erősebb érvényesülésében kell keresnünk. Ezek a jelenségek oda vezettek, hogy a folyóiratoknak, azokon belül is a nemzetközi minősítéssel rendelkezőknek mind nagyobb szerep jutott, ám nem csupán a tudományos kommunikációban, hanem a kutatók és az intézmények tudományos minősítésében is. Fontos szempontként jegyezzük meg, hogy szaklapok rangsorának direktívaként használatos presztízsnövekedése nem csupán a tudósok és az intézmények rangsorában játszik döntő szerepet, hanem az egyén karrierjében és az ezzel szorosan összefüggő egzisztenciális boldogulásában, valamint a nemzetközi ismertség, a kutatási programok …
Tovább a műhöz
A pedagógusok módszertani kultúrájának megújítására minden időben szükség van. Különösen igaz ez a rohamos informatikai fejlesztések és a Z generáció oktatásának időszakában. A jelenlegi oktatási helyzetre az jellemző, hogy egyszerre több különböző generáció vesz részt a tanulási folyamatban. A közoktatásban dolgozó pedagógusok egy kis része még a Baby Boomers generáció tagja (1946-1964-ig születettek), többségük pedig a következő ún. X generációhoz tartozik (1965-1979 között születettek). Emellett a pedagógusok között megtalálhatóak az Y generáció tagjai is, akik egyes megközelítések szerint az 1980-as évek és a 2000-es évek eleje között születtek, mások az 1980 és 1995 közötti generáció tagjait sorolják ide. A fentiekből következően a Z generáció behatárolása, amelybe az oktatásban részt vevő tanulók nagy többsége sorolható, szintén nem egységes. A legtöbb szakirodalom 1995-től vagy a 2000-es évek elejétől számítja ennek a generációnak a kezdetét. Mindebből az is következik, hogy a fenti generációk között nincs éles határvonal, mert nagy az egyes szakaszok közötti átfedés. A tulajdonságok meghatározásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéni és személyiségbeli jellemzőket sem. Hazánkban a Baby Boomers generáció végén született pedagógusok életét nagymértékben meghatározta a szocializmus, értékrendjükben markánsan megjelenik a …
Tovább a műhöz
Két esztendeje, 2015 nyarán jelent meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia előadássorozat válogatott tanulmányait tartalmazó kötetünk. Az
2012 őszén indult programsorozat rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert, ennek következtében 2013 tavaszán már Campus-kurzusként folytatódott. Az első félév előadásait további három szemeszter követte. A 60 perces előadások keretében olyan nemzetközileg is elismert tudósok mutatták be legújabb kutatási eredményeiket, akik más felsőoktatási intézményekben, kutatóhelyeken tevékenykednek. A hallgatóságnak lehetősége nyílott az előadásokat követően kérdéseket, hozzászólásokat megfogalmazni. A PTE BTK Kari Tudományos Diákköri tanácsa azzal a céllal indította útjára e rendezvény-sorozatot, hogy az egyetemi polgárok, középiskolai tanárok és diákok, az érdeklődő nagyközönség közvetlenül az adott területek elismert kutatóitól ismerhesse meg a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit. Az előadássorozat – féléves szünetet követően – megújult formában folytatódott 2015 tavaszán. Eredeti célkitűzésünk, jelesül, hogy az említett tudományterületek egyes részdiszciplínáinak aktuális eredményeivel ismertessük meg a hallgatóságot tudománynépszerűsítő formában, természetesen nem változott. Ezúttal azonban nem vendégelőadókat, hanem karunk elismert oktatóit kértük fel saját …
Tovább a műhöz
Strukturalizmus
- 1971
Lehet-e olyasmiről írni, ami nincs? Márpedig a manapság annyit emlegetett strukturalizmus, úgy látszik, nem létezik. Azok ugyanis, akiket mások strukturalistának neveztek vagy bélyegeztek, az esetek túlnyomó többségében tiltakoztak e díszítő jelző ellen, mondván: nem tudják ugyan, mi fán terem a strukturalizmus, de ők minden kétséget kizáróan más fán termettek. Másoknak viszont sikerült meghatározniok, hogy mi a struktúra és mi a strukturalizmus, csakhogy: ahányan, majdnem annyiféleképpen határozták meg, s közös definícióban mind a mai napig nem sikerült megállapodni ok. A legjobban érdekelteknek e szemérmes vagy óvatos tartózkodása és a pontos definíciókkal kísérletezőknek e kezdeti bizonytalankodása ellenére is kétségtelen azonban, hogy az utóbbi néhány évtizedben világszerte kibontakozóban vannak olyan kutatómódszerek, kísérletek, törekvések, amelyek elütnek a korábbi tudományos gyakorlattól, egymással viszont szorosabb-lazább rokonságban állnak. Indokolt tehát valamilyen közös elnevezés, jobb híján a „strukturalizmus” terminusa alatt összefogni őket, függetlenül attól, hogy ők magukat strukturalistáknak tartják-e vagy sem, hogy a tudománytörténet kellő pontossággal meghatározta-e már, mi tekintendő strukturalizmusnak. Annál is inkább, mert ezeknek a különféle tudományterületeken kibontakozó kísérleteknek néhány közös jegye már napjainkban is világosan …
Tovább a műhöz
Strukturalizmus
- 1971
Az orosz formalisták már a tízes-húszas évek fordulóján fölvetették a strukturalizmus néhány alapvető kérdését. Tinyanov itt előbb a forma és tartalom egységének strukturalista koncepcióját fejti ki, majd a műalkotás egy lehetséges dinamikus modelljét vázolja fel, amelyet, véleménye szerint, a nyersanyag és a „konstrukciós elv” állandó küzdelme vezérel s tart működésben. A verbális művészet tanulmányozása két buktatót rejt magában. Az egyik a megformálandó anyaggal kapcsolatos - amit feltételesen legegyszerűbben beszédnek, szónak nevezhetünk -, a másik pedig a művészet konstrukciós elvével. Az első esetben tanulmányozásunk tárgya a hétköznapi tudatunkhoz nagyon szorosan kapcsolódó valami lesz, néha pedig éppen e kapcsolat szorosságának függvényeként jelentkezik. Ezért gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy miben áll ez a kapcsolat, mik a jellegzetességei, és tanulmányozásunk tárgyába önkényesen beviszünk a mindennapi életben megszokott mindenféle vonatkozásokat, és ezeket tesszük meg az irodalom tanulmányozásának kiindulópontjaivá. (Amikor ezt megállapítom, természetesen nem emelek kifogást „az irodalom és az élet kapcsolata” ellen. Csupán a kérdésfeltevés helyességében kételkedem. Beszélhetünk-e „művészetről és életről”, mikor a művészet maga is „élet”? Kell-e „a művészet” sajátos hasznosságát keresni, ha nem keressük „az élet” …
Tovább a műhöz