Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon, elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó, elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó, elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom, elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom, vigye el a róka!
(...)
Baktat, kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi.
Árok martján a liba azt gágogja: taliga, kicsi kocsi, taliga, a csacsi nem paripa!
I )e csak kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi, csak a kerék mondja, hogy kityi-kotyi, kityi-koty, ha liba vagy, csak totyogj!
Tovább a műhöz
Az érdeklődés, mely a magyarok eredetének történetéhez fűződik, épen olyan régi egész Európában, mint maga ez a nemzet. Mint az Ázsiából kiözönlő néptenger utolsó hulláma a magyarok is, a hírnökhöz hasonlóan, már délkeleti Európában való első megjelenésűkkel, az eredetök és származásuk iránti kíváncsiságot olyan mértékben ébresztették föl, a milyenben külsőségök, magaviseletek és harczias szellemök Pannonia és a szomszéd tartományok akkori lakóiban félelmet és borzalmat gerjesztett. Minthogy azon különböző népelemek, melyek őket megelőzték, szintén a távol keletről törtek elő, ezért megelégedtek azzal, hogy a magyarok vándorlásának kezdő pontját is oda helyezzék; és mivel szokásaiknak egyes vonásaival és physikai jellegükkel a görögöknek a skythákról s a byzancziaknak a húnokról adott silány és bizonytalan leírásai megegyeztek: ezért majd ez utóbbiakkal azonosították, majd ezek egyenes utódainak állították őket. Bővebb geo- és ethnographiai részleteket a keresztyén művelődés ama sötét korszakából nem is lehetett várnunk. Mikor pedig e jövevényeket a Duna és Tisza mellett a keresztyénség közös köteléke, társadalmi és állami tekintetben, nyűgöt többi népeihez csatolta; akkor az ázsiai eredetökről való tudat csak mint halvány reminiscentia maradt még fenn, mert a nemzeti egyediséggel a hit ama korszakában épen oly kevéssé törődött …
Tovább a műhöz
A könyvben a világhírű orientalista tizenhat elemző részben a magyar-török rokonság kezdetéről és fejlődéséről értekezik, s művét egy magyar-török összehasonlító szótárral zárja.
"E mű kézirata nyomtatásra készen állott szerzőjének elhunytakor, s atyámat csak halála akadályozta meg abban, hogy maga tegye közzé. Csupán a kézirat csekélyebb jelentőségű simítására volt szükség. Ezt a fáradságot dr. Németh Gyula és Balla Mihály űr volt szíves elvállalni: az előbbi nyelvészeti, az utóbbi stilisztikai nézőpontból végezte úgy a kéziratnak, mint a szedésnek a revízióját, természetesen anélkül, hogy. az eredeti szöveg érdemében bármit is változtattak volna. Önzetlen fáradozásukért e helyütt mondok köszönetét." - Vámbéry Rusztem.
Tovább a műhöz
Annona nova 2012
- 2013
Soha nem voltam szakkollégista. Amiben semmi kivetnivalót nem találok - elvégre a szellemi alkatok és tudományos útkeresések nagyon különbözők és sokfélék -; de ha pécsi irodalmárként valami miatt sajnálom ezt, akkor az a Kerényi Károly Szakkollégium. Pontosabban: a Kerényi. Hisz mindenki így hívja, a jól ismert, otthonos, sokat emlegetett intézményeknek kijáró könnyedséggel. Bizony, akárhogy is, jó lett volna kerényisnek lenni. Mert azt világosan látom, hogy most jó annak lenni. S nem csak a jubileum miatt. Merthogy: húszéves a Kerényi. Szép lassan utolérte legfiatalabb tagjainak életkorát. Hosszan lehetne sorolni az elmúlt húsz év eredményeit: meg lehetne említeni a neves szakembereket, akik a kollégiumban bontogatták szárnyaikat, a vezetőtanárokat a maguk arculatadó stílusával, a „lelepleződéseket", amikor újabb és újabb oktatóról, tudósról derül ki, hogy bizony „ő is az volt", a szokásos konferenciákat, a tudományos megmérettetéseken elért eredményeket és persze a kerényis anekdotákat, legendákat. Ennyi idő elteltével a Szakkollégiumnak már van krónikája, elmesélhető, folyton kiegészíthető története. S ha csak tagjainak elkötelezettségét, kitartását, lendületét és elszántságát nézem, van, kell hogy legyen jövője is. Most mégis inkább a jelenről szeretnék szólni, hiszen az évkönyv hasábjain a kedves Olvasó is a jelennel találkozik - noha annak gyökerei …
Tovább a műhöz
A gyermekdalnak pontos definíciója máig sincsen, sőt kísérletek is csak gyér számban találhatók. E feltűnő jelenségnek több oka van; ha a népdalnak, amelynek köre és hovatartozása pontosan meg van határozva, is nehéz helytálló definíciót adni, mennyivel nehezebb ez a gyermekdalnál, melynek sem köre, sem tartalma, sem helye nem szorítható szigorú határok közé! A gyermekdal elméletének kifejlődését nagyban késleltette az a körülmény, hogy sokáig a népdalhoz tartozónak vélték és avval együtt tárgyalták; később, amikor a gyermekdalgyűjtés úttörői, Rochholz, Böhme stb. kiadták nagybecsű gyűjteményeiket, a figyelem
inkább az e dalokban felfedezett mitológiai és történelmi vonatkozások, mint e műfaj rendszeresítése felé irányult; innen van, hogy az, akitől leginkább lehetett volna várni a gyermekdal hovátartozásának megállapítását, Böhme is csak tapogatózva, a lényeget meg sem említve, siklik tovább e kérdés mellett. Töb-
bet tesz Wehrhan, aki „Kinderlied und Kinderspiel“ (Leipzig, 1909) c. művében helyesen teszi a gyermekdalt a népdal és közmondás közé, anélkül azonban, hogy ezen eljárását megokolná ; mert amit a gyermekdalnak a népdallal való összehasonlítása közben mond, épp úgy ráillik a népköltészet többi fajára is. A gyermekdalgyűjteményekben mindazon gyermekes hangú dalok és versek foglaltatnak, melyeket a gyermekek szórakoztatására vagy …
Tovább a műhöz
Itt hagytam a laboratóriumot, félredobtam könyveimet és ide jöttem Szt. Radegundba... könyvet írni. De különös módja az üdülésnek, mondja majd sok; pedig nem olyan különös! A fenyvesek zamatos levegőjében, szellős, csendes szobában másképen foly a ténta a tollból, mint a Nap hevítette, poros főváros zajával körülvett dolgozószobában! Ha elfárad az ész, ellankad a kéz, itt van az orvosság is: szép természet, fakadó források, susogó erdő alakjában. Jobban esik az ő élvezetök akkor, mikor munka után jutalomképen részesülünk bennök, mint ha unalomtól gyötörve még a kék eget is szidjuk. Midőn a királyi magyar Természettudományi Társulat azt a megtisztelő felszólítást intézte hozzám, hogy a Társulat estélyein néhány népszerű mutatványos előadást tartsak az agyagárúk technológiájáról, és azt elvállaltam, akkor kötelességemmé is vált, hogy az előadások tárgyát a Társulat könyvkiadó-vállalata számára írásban összefoglaljam. Ezt teszem most, remélve, hogy a tisztelt olvasó elnézéssel fogja megítélni szerény munkámat és hogy talán megtalálja benne azt a gyümölcsöt, a melynek magját legjobb erőmhöz képest e sorok közé vetettem t. i. azt az örömet, melyet az ember érez, mikor nemcsak az ipar hasznos, hanem a művészet szép termékeivel is közelebb megismerkedhetik. Fokozott mértékben élvez az, a ki látni megtanult. A festő szeme gyönyörködik a romba …
Tovább a műhöz
1940 erschienen in der Reihe der Albae Vigiliae als drittes Heft mit einer Einleitung von Professor K. Kerényi ,,Das Griechische Antlitz in Meisterwerken der Münzkunst” von Leo Maria Lánckorohski. Damit
wurde zum ersten Mal die antike Münzkunst als Ausdruck hellenischen
Glaubens und Weltgefühls einer weiteren Öffentlichkeit aufgeschlossen.
Im folgenden Jahr gab Kurt Lange als siebtes Bilderheft des archeologischen Instituts des Deutschen Reichs unter dem Titel „Götter Griechenlands” Aufnahmen von Meisterwerken griechischer Münzprägung. Das vorliegende Buch geht über diese Publikationen noch hinaus und bringt in 60 stark vergrößerten Aufnahmen L. M. Lanckoronskis eine Gesamtüberschau der entscheidenden mythischen Darstellungen im Bereich
der griechischen Münzgestaltung. Und zwar werden Tier Symbolik wie
homerische Götterwelt in gleicher Weise einbezogen.Den Text schrieben Prof. K. Kerényi und L. M. Lánckor ohski. Nur die Einleitung — „Arethusa, über Menschengestalt und mythologische Idee” — stammt von Prof. K. Kerényi allein. An der Bearbeitung des übrigen Textes konnte er wegen der Verkehrsschwierigkeiten der Kriegszeit nicht teilnehmen. L. M. Lanckorohski zeigt im Anschluß an die neueste Forschung W. F. Ottos und K. Kerényis, E. Böhringers, L. Maliens u. a. die antike mythische Vorstellungswelt, der die künstlerische Münzformung ihr Entstehen verdankt. Herrn Kurt Lange haben wir für die freundliche Überlassung von Aufnahmen …
Tovább a műhöz
Dr. Kunt Ernő (1948-1994) a kultúra élő egészét vizsgáló modern antropológia egyik első, meghatározó hazai mestere. Hitt a kultúrák szerves továbbélésében és komplex kutathatóságában; eredeti szakmáját, az etnográfiát nem csupán a paraszti életmód nosztalgikus leírásának tekintette, hanem élő, életképes tudománynak, amely nem áll ellen az új módszerek és eszközök bevezetésének, s amelyet filozofikus valóságértelmező szemlélet jár át. A jelenkor jellegét vizsgálva egyre nagyobb súlyt helyezett a vizuális kommunikáció és önkifejezés kreatív megfigyelésére. A kutatás, gyűjtés, tanulmányírás, előadás mellett maga is rajzolt, festett, fotografált. Kunt Ernő Budapesten született. Édesapja, id. Kunt Ernő (1920-1994) országosan ismert képzőművész volt. A család 1960-ig Ózdon, attól kezdve Miskolcon élt. Ifj. Kunt Ernő Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett (1974), diplomájába a magyar nyelv és irodalom tanári, illetve az etnográfus muzeológusi képesítés bejegyzés került. 1976-ban tíz hónapig Finnországban vizuális antropológiával és thanatológiával foglalkozott. E két tudományterület lett azután saját kutatásainak fő iránya is. 1979-ben doktorált (Temetők az Aggteleki karszt falvaiban), 1985-ben védte meg kandidátusi értekezését (Az utolsó átváltozás, a magyar parasztság halálképe). A halál elfogadását, a mulandóság megélését …
Tovább a műhöz
A tananyag elsajátítása és a leckék elvégzése révén jártasság szerezhető a katalógushasználat, a keresési stratégiák és az adott tudományterületekhez kapcsolódó nyomtatott és elektronikus dokumentumok használatában, lehetővé válik az önálló hatékony információkeresés képességének fejlesztése. Fejlesztésre kerül a kritikus gondolkodás, a megbízható/releváns információk felismerésének képessége. Egyik fő cél a könyvtári tájékozódási képesség szintjének emelése, a szakterületek dokumentumainak, a tárgykörökhöz kapcsolódó adatbázisok ismertének elmélyítése.
Tovább a műhöz
Közép-ázsiai utazás melyet a Magyar Tudományos Akadémia megbizásából 1863-ban Teheránból a Turkman sivatagon át, a Kaspi tenger keleti partján Khívába, Bokharába és Szamarkandba tett és leirt
- Vámbéry Ármin
- 1873
Én 1832-ben születtem, Magyarországon, Duna-Szerdahely mezővárosában, mely a Duna legnagyobb szigeteinek egyikén fekszik. Különös hajlamot érezvén nyelvek tanulmányozására, már kora ifjuságomban Európa és Ázsia több nyelvével foglalkoztam. A keleti és nyugati irodalom tárházai képezték buzgó tanulmányaim első tárgyait. Későbben a nyelvek egymás közötti viszonyai keltettek bennem érdeket; és igy teljességgel nem meglepő, hogy a “nosee te ipsum” féle ismeretes közmondást magamra alkalmazván, figyelmemet mindenekfölött saját anyanyelvem rokonságaira és eredetére forditottam. Ismeretes dolog, hogy a magyar nyelv az ugynevezett altáji nyelvcsaládhoz tartozik; de a finn vagy tatár ághoz-e, ez az a kérdés, mely még akkor eldöntésre várt. Ennek kinyomozása, mely minket magyarokat mind tudományos, mind nemzetiségi szempontból annyira érdekelt, volt fő és eldöntő oka keleti utazásomnak. Az élő nyelvek gyakorlati tanulmányozása által óhajtottam meggyőződni a magyar és török-tatár nyelvek közötti rokonság tényleges fokáról, mely az elmélet gyöngevilágánál oly meglepőnek tűnt fel előttem. Legelőször is Konstantinápolyba mentem. Több évi lakás török házaknál,- és a török iskolák és könyvtárak gyakori látogatása csakhamar törökké, sőt efendivé alakítottak át. Nyelvészeti fürkészéseim tovább késztettek kelet felé; s midőn csakugyan eltökélt szándékom lett …
Tovább a műhöz
A boszorkányhit és az annak alapján kifejlett boszorkányüldözés, mely főleg Nyugat- és Közép-Európában több századon át, mintegy járványszerűleg rémesen pusztított, sok százezer áldozatot emésztve fel, az emberiség szellemi és erkölcsi fejlődése történetének sötét foltját képezi; egyúttal azonban számos tudományágra érdekes, fontos kérdéseket tár fel. Önmagában véve az, hogy az emberek ily nagy tömege pusztult el, oly vádak súlya alatt, melyeknek hangoztatását is most esztelen badarságnak tekintjük, komoly figyelmet követel. Fokozza a megdöbbenést az a látszólagos ellentmondás, hogy a középkori babonáknak ez a vészes kialakulása legádázabban, nem a középkor sötét századaiban dühöngött, hanem az újkor ragyogó hajnalán: a felfedezéseknek, a művészetek virágzásának, a tudományok újjáéledésének korában; melyet egyúttal . a lelkiismeret és a gondolatszabadság kivívása korának szokás tekinteni. A vallásos nézetek fejlődését figyelemmel kísérőt érdekli, hogy állapította meg, hogy fokozta az ördög hatalmába vetett hitet a középkori scholasticus theologia, és hogy hatott ezáltal arra, hogy a boszorkányfogalom, mind csodásabbá és rémesebbé fejlődjék. A büntető jogtudomány művelőjére fontos annak megfigyelése, hogy az inquisitionak mily szerep jutott a boszorkányüldözések szaporításában; és kivált, hogy az inquisitio kebelében az eretnekek …
Tovább a műhöz
A gulyás/pörkölt étel, bár korai históriája az alföldi árutermelő marhanevelés korai újkori történetének messzeségében tűnik el, terjeszkedő, expanzív szakaszában, amikor immár gulyás/pörkölt/paprikásként az alföldi régió parasztságának legfontosabb, a táplálkozáskultúra új stílusát meghatározó húsétele lett, elég jól nyomon követhető. Ezt a terjeszkedést, stílusváltást kíséri végig ez a munka egyik szálán. Az étel pályafutása arra is erőteljesen rámutat, mennyire behatárolt, regionális kultúrák voltak a hagyományos parasztkultúrák. A gulyás/pörkölt/paprikás közönséges mindennapi étel ma szerte Magyarországon. Az egyetlen parasztétel, amit a nemesi, polgári kultúra a _19. században ilyen mértékben befogadott. Ennek a folyamatnak a kezdetei a 18. század végére nyúlnak vissza, amikor a magyar nemesség a II, Józseffel való nemzeti konfliktusban a köznép^ gulyáshús ételét mutatta fel a magyar kultúra önállóságának egyik jeleként. A jelkép nem ment feledésbe. A népiesség jegyében később a köznépre utaló ételként .nyert befogadást a főúri, nemesi, polgári asztalokra. Végül a polgári konyha juttatta el az Alföldön kívüli vidékek parasztságához. Jelképes szerepe ismertette meg az ételt külföldön, Európában és Amerikában egyaránt. Ma a gulyás a legismertebb magyar étel határainkon kívül. Ez a körülmény olyan várakozást hordoz, aminek a …
Tovább a műhöz