Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A "bűnös, liberális Budapest" községi iskolái államosításának kísérlete 1919-1920-ban
- Donáth Péter
- 2022
Mára szinte teljesen elfeledett, a „kereszténynemzeti kurzus ” fővárosi iskolákkal kapcsolatos kormányzati terveinek és Imre Sándor egykori megbízott miniszter/adminisztratív államtitkár, majd Huszár Károly és Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszterek kezdeményező szerepének megismerése és megítélése szempontjából egyaránt releváns történetet ajánlunk olvasóink figyelmébe. Szakmai körökben köztudott, hogy a Tanácsköztársaság az ifjúság „forradalmasításának” érdekében és reményében az ország valamennyi iskoláját államosította, s a vallásoktatást, a klerikus pedagógusokat, valamint a nacionalizmussal azonosított hazafias nevelést néhány hétre kiszorította az iskolák túlnyomó többségéből. Az már kevésbé ismert, hogy az általános államosításból kihagyták a budapesti községi iskolákat. Az általuk elvárt politikai-világnézeti célok szempontjából ugyanis jó kezekben látták azokat a megbízható fővárosi elvtársaik irányítása alatt. Ennek sajátos ellenreakciójaként a korai ellenforradalmi korszakban fennen hangoztatott „ keresztény-nemzeti kurzus ” - mely az egyházaknak és községeknek, magánosoknak stb. visszaadta azok iskoláit - a „vörös rongyokba öltözött”, „liberális” Budapest iskoláinak állami kezelésbe vételét, „államosítását” kezdeményezte. Minisztériumi tanácskozások során készítették elő a nemzetgyűlés …
Tovább a műhöz
In the year 1920, the student and the statesman saw many indications that the social, financial and industrial troubles that had vexed the United States of America for so long a time were about to culminate in civil war. Wealth had grown so strong, that the few were about to strangle the many, and among the great masses of the people, there was sullen and rebellious discontent. The laborer in the cities, the producer on the farm, the merchant, the professional man and all save organized capital and its satellites, saw a gloomy and hopeless future. With these conditions prevailing, the graduation exercises of the class of 1920 of the National Military Academy at West Point, held for many a foreboding promise of momentous changes, but the 12th of June found the usual gay scene at the great institution overlooking the Hudson. The President of the Republic, his Secretary of War and many other distinguished guests were there to do honor to the occasion, together with friends, relatives and admirers of the young men who were being sent out to the ultimate leadership of the Nation’s Army. The scene had all the usual charm of West Point graduations, and the usual intoxicating atmosphere of military display. There was among the young graduating soldiers one who seemed depressed and out of touch with the triumphant blare of militarism, for he alone of his fellow classmen had there no kith nor kin to bid him God-speed in his new career. Standing apart under the broad shadow of an oak …
Tovább a műhöz
Akik egy fejedelem kegyét meg akarják nyerni, többnyire a legbecsesebb tulajdonukkal járulnak elébe, vagy olyasmivel, amiben, úgy vélik, leginkább örömét leli majd. Gyakran láthatjuk ezért, hogy lóval, fegyverrel, aranyos szövettel, drágakővel és Hozzá hasonlóképp méltó ékességekkel kedveskednek. Amikor tehát Nagyságodnak, készségem bizonyítandó, felajánlom szolgálataimat, semmi olyat nem találok a ház körül, amit eléggé becsesnek tartanék, oly nagyra értékelnék, mint a híres emberek cselekedeteinek ismeretét, amelyre a mai dolgokban való jártasság révén tettem szert, valamint azáltal, hogy gyakran forgattam régi történetekről szóló könyveket. Mindezeket nagy szorgalommal, hosszas elmélkedés során gondoltam ki, most pedig e kicsiny kötetben összegyűjtöm, és elküldöm Nagyságodnak. Ámbár méltatlannak tartom e művet a fejedelem magas személyéhez, mégis azt hiszem, megértése folytán kedves fogadtatásra talál, különös tekintettel arra, hogy nem tudok nagyobb ajándékot hozni, mint megtanítani Nagyságodat mindarra, amit oly sok év alatt, sok veszedelem és hányattatás során elsajátítottam. Ezt a művet én ki nem cirkalmaztam dagályos kifejezésekkel, felesleges vagy magasztaló szavakkal, mesterkéltséggel és haszontalan cicomával, nem telítettem, mint ahogyan mások, megírják és kicirkalmazzák műveiket. Azt akartam, ne más váljék e munka becsületére, csakis a tartalom …
Tovább a műhöz
Az a két alapvető összefüggés, mely e könyv létrejöttét indokolja, ma már magától értetődőnek tűnik, de egy-két évtizeddel ezelőtt még egyáltalán nem volt az.
Annak, hogy a propaganda elérje a lehető legjobb hatásfokot, nemcsak tartalmi, hanem módszerbeli — „pedagógiai” — feltételei is vannak. Ez az első alapvető összefüggés. Nem mondhatjuk persze, hogy a marxizmus—leninizmus propagandistái valaha is teljesen megfeledkeztek volna erről. De akkor, amikor a felszabadult országban a szabaddá vált marxista gondolat robbanásszerű erővel és úgyszólván „önerejéből” terjedt szét, és akkor is, amikor a marxista meggyőződés alig megkülönböztethetően keveredett a jelmondatokká hígult elmélet — őszinte vagy színlelt — hangoztatásával, s talán még akkor is, amikor újból mindennél fontosabbá vált a marxizmus leglényegesebb megállapításainak s a belőlük következő cselekvési programnak a hiteles megfogalmazása és elkötelező erejű kimondása — kevés szó esett a propaganda „metodikai oldaláról”. Igazi — vagy inkább új — fontossága jószerivel csak a hatvanas-hetvenes években világosodott meg, fejlődésünknek abban a viszonylag kiegyensúlyozott szakaszában, mely — noha ugyancsak megvoltak a maga sajátos problémái — kedvezett a tudat pozitív alakulásának, s mely egyszersmind újfajta követelményeket támasztott a propagandával szemben. Talán paradoxonként …
Tovább a műhöz
Legjobbjaink mindig tudták, hogy amikor a Kárpátok övezte földünket védjük, akarva, nem akarva, Európa biztonságáért is harcolunk. Ezért írta IV. Béla IV. Ince pápának, hogy „... nekünk és egész Európának válik javára, ha erősségek védik a Duna folyamának vonalát. Ez az ellenállás folyama”. Nem volt soha kétséges, hogy ennek, az Európa érdekeit is védő önvédelmi feladatunknak csak akkor felelhettünk meg, ha a Kárpátok medencéjét erős katonanép egységes, egykőzpontú állama tölti ki. De sajnos, ezt rajtunk kívül idegenek csak nagyon kevesen tudták. Kiváló földrajztudósok megcsodálták országunk nagyszerű, páratlan földrajzi egységét, de annak politikai, hadászati, Európát is érdeklő jelentőségére leginkább csak akkor
döbbentek rá világosabban látó nyugati politikusok, közírók, amikor ezt az egységet Trianonban tönkretették és ennek veszedelmes következményei jelentkeztek. Eltekintve attól, hogy országunk lerombolásán különböző erők munkálkodtak, ez a törekvésük valószínűen nem sikerült volna ekkora mértékben, ha rólunk, a Kárpát-medence európai jelentőségéről a nyugati közvélemény többet tudott volna, helyesen lett volna tájékozva. Ezért látjuk szükségét, hogy összegyűjtsünk szemelvényeket először a magyar és a külföldi szakértők legjelentősebb idevágó megnyilatkozásaiból az általános képhez,
majd részletesen beszéljük meg a …
Tovább a műhöz
Hogyan használják a törvényhozók könyvtárukat? — A könyvtár parlamenti fegyvertár. — Ehhez képest kell gyarapítani és rendezni. — A könyvtári beszerzés elvei. — E katalógus legczélsze-rübb használata. — Egy kis statisztika és egy kis történet. — A könyvek felállítása és kijegyzése. A könyvtári bizottság meghagyta, vezessem be ezt a katalógust egy kis tájékoztatóval a könyvtári beszerzés és rendezés elvei iránt. Maga a katalógus a parlamenti tagok idejének kímélése végett készült. A ki a könyvtár körülményeivel közelebbről megismerkedik, a katalógus használatánál is időt takarít meg. A parlamenti könyvtár a parlamenti liarczoknak egyik fegyvertára. A nagy közönség úgy van értesítve, hogy igen elhanyagolt fegyvertár. Nyilván nem kell a valóságot tudnia. Legalább ez következik a t. ház csevegőinek összevágó nézetéből. Mintha mindnyájan egy palettáról szednék színeiket, a szellemes tárczairók úgy festik a magyar honatyát, mint iskola- és könyvkerülőt. Mesteri rajzaikból műélvezettel szívja vérébe a nagy közönség azt a meggyőződést, hogy a képviselők bizony sosem olvasnak. Tényekkel, nevek és művek közlésével ezt megczáfolni igen egyszerű volna. De nyilván nem volna jó. Van azokban a művészi rajzokban művészi igazság is. A csevegő művészeknek kell a nagyított vonás. Hiányos értekezéseket tákolnak össze és azokat nagy képpel …
Tovább a műhöz
A konferencia A legüldözöttebb vallás, a keresztényüldözés és a keresztényellenesség napjainkban címet kapta. Ma a világban négyből három keresztény üldözésnek van kitéve és a nyugati világ keveset tud minderről, bár a jelenségről szinte nap mint nap kapunk jelzéseket. Többnyire nem közvetlen környezetünkből, hanem távoli országokból jönnek a hírek, és hívőként nem szemlélhetjük közömbösen keresztény testvéreink lemészárlását, szenvedését. Remélem, hogy a mai konferencia egy reményteli jövőt fest majd felénk, amelyben kirajzolódnak azok a feladatok is, amelyekben nekünk is személyesen részt kell vállalnunk. (...) Keresztényüldözés és keresztényellenesség a mai témánk. Mindenkit szeretettel köszöntök, hogy elfogadta a meghívásunkat. Önök olyan keresztény szellemű valódi civil szervezeteket képviselnek, amelyek nem állnak politikai erő szolgálatában, hanem egy olyan kezdeményezés keretében dolgoznak, mely világnézeti elkötelezettségből, de az össztársadalom szolgálatában működik. Keresztényüldözés mindig volt. A keresztények ezt soha nem keresik, de Krisztusért viselik. Aki hivatalánál fogva tehet ellene valamit, annak viszont kötelessége tenni. Az adatokat már részben hallottuk, és nyilván hallani is fogjuk. Ma 50 országban van a világon kemény keresztényüldözés, ez kb. 400 millió testvérünket érinti. Mi, akik keresztény gyökerű országban élünk …
Tovább a műhöz
Alkotmánytani alapok
- 2015
A jogi felsőoktatási szakképzés és az igazságügyi igazgatási képzés hallgatói számára 2014-ben megjelent a „Magyarország alkotmányjogának alapjai” c. munka. A korábbi verziók hatályosítása alapján az a mű inkább a tételes alkotmányjogi ismeretek feldolgozására helyezte a hangsúlyt, míg az alkotmánytani fejezetek szűkre szabottan, feszesen, kisebb terjedelemben váltak az anyag részévé. Az oktatási tapasztalatokból láthatóvá vált, hogy mind a jogi felsőoktatási szakképzés, mind az igazságügyi igazgatási képzés, mind egyes szakjogász képzések tananyagának alkotmányjogi megalapozása érdekében szükség mutatkozik az elméleti jellegű, alkotmánytani ismeretek rendszerbe foglalására is. Mindez arra figyelemmel is elengedhetetlen volt, hogy az igazságügyi képzésből (valamint a jogi felsőoktatási szakképzésből) gyakori az alapképzésre való átjelentkezés, így a két képzés tananyaga közötti „távolságot” indokolt volt szűkíteni (a tananyag-átfedési mértékre vonatkozó előírásokra tekintettel is). Erre tesz kísérletet ez a munka. Célja, hogy e jelzett képzéscsoportok hallgatóinak rendszerezett ismereteket biztosítson a tételes alkotmányjog fogalmi rendszerének megértéséhez, és jó ugródeszkát kínáljon az alapképzésbe átlépőknek az ottani, bővebb és összetettebb tananyag elsajátításához. Hallgatóinktól a kiadvánnyal kapcsolatos valamennyi ötletet, …
Tovább a műhöz
Napjaink egyik figyelemre méltó tapasztalása az, hogy felértékelődött a társadalom területi-helyi folyamatainak jelentősége. Ebből fakad az, hogy felerősödött a politika területi-helyi adaptálásának, alkalmazásának hordereje is. Mivel pedig a politika végrehajtója a közigazgatás, így ennek fontossága is növekvőben van. Nem nehéz felismerni tehát azt, hogy a társadalmi folyamatok sodrásai, az ezeket terelő politika és a végrehajtásra hivatott közigazgatás közt erős, egymásra ható kapcsolódás alakult ki. A társadalomépítés folytonos haladása vagy néholi visszamaradása, az elképzelések és a lehetőségek közti feszültségek szüntelen ébrenlétben tartják a politikát, mely aztán igénye és adottsága szerint gyorsítja, vagy éppen helyben tartja a közigazgatás fejlődését. Talán éppen a társadalmi folyamatok megyei sodrásának felerősödése eredményezi azt, hogy mostanság a területi-helyi közigazgatás fejlődése valamivel szaporábbnak
tűnik az országosnál és az átlagosnál is. A szocialista demokrácia kibontására való törekvés erjesztő hatása is érződik a politikai intézményrendszer javuló munkamegosztásában, az egészséges decentralizációban, az igazgatás szervező és szolgáltató karakterének erősödésében. Jó irányú változásoknak vagyunk tehát szemtanúi és átélői. Igaz ez még akkor is,
ha egyesek - még e kötet szerzői közül is - lassúnak ítélik …
Tovább a műhöz
A könyv iparági, energiapolitikai és szabályozástörténeti jelentőségű, mely a privatizációtól nagyjából 2018-2019-ig terjedő nagy időszak tanulságait vonja le. Szándékosan interdiszciplináris, ahol az elsősorban jogi (energia-jogi, nemzetközi jogi) dimenzió mellett közgazdaságtani és társadalmi-szociológiai szempontok is helyet kaptak, ez utóbbiak a társszerzők közreműködésével született vonatkozó fejezetben. Mivel az energiapiac, és a szabályozás drasztikusan átalakulóban van, a jelenlegi egy kiváló alkalom a magyar energiapolitika irányainak, dilemmáinak, prioritásainak bemutatására és megmagyarázására egy hosszú ciklus lezárásával, egy időszerű visszapillantással. Ami ezt az alkalmat illeti, a privatizációtól és az alapvető nemzeti szolgáltató infrastruktúrának külföldi (sokszor külföldi állami) cégek kezébe kerülésétől a nemzeti infrastruktúra újraszabályozásáig és a lakossági árak védelméig (rezsicsökkentés) egy olyan ív áll jelenleg rendelkezésre, mely társadalompolitikai és energetikai -szabályozási tanulságok levonására is messzemenően feljogosít. Az iparági tapasztalatok, tanulságok alapján a könyvben foglaltak egy határozott és megalapozott állásfoglalást jelentenek az energiaszektor társadalmi felelőssége, a közérdek biztosítása és az erős, határozott és felelős állami energiapolitika mellett, egyúttal azonban a piaci szereplők és …
Tovább a műhöz
A magyar neveléstudomány terén folyó osztályharc, amely a felszabadulás óta éleződött ki és amely a szocializmus felé megtett minden lépéssel egyre élesebbé válik, most igen fontos fordulat előtt áll. Az eddig eltelt időszak egyik legjellemzőbb sajátsága az volt, hogy ennek tartama alatt különböző burzsoá-imperialista nevelés-»elméletek« a maguk nevében, csak éppen demokratikusnak álcázva vívták a harcot a magyar nevelésügy birtokbavételéért és, ha nem is nyíltan, de lényegileg a szocialista neveléselmélet és nevelési gyakorlat ellen. Ez az időszak most lezárul. Azért zárul le, mert Pártunk politikai, gazdasági és ideológiai fronton kivívott győzelmei megteremtették a feltételeket az ellenséges nevelés-»elméletek« felszámolásához is. Amellett nem valami új frontszakasz még előttünk álló kiépítéséről van itt most szó. Pártunk kezdettől fogja vívja a maga küzdelmét ezen a téren. Ha a Párt nem vetette volna fel — elméleti síkon is — a magyar nevelési gyakorlat legdöntőbb kérdéseit, mint pl. a marxizmus-leninizmus érvényesítését az oktatásban, a helyesen értelmezett magas követelmények elvét, a szocialista hazafiságra való nevelést, a természet tudományos képzés elmélyítését, a rend és fegyelem kérdését, ha nem kezdeményezte volna — elméleti síkon is — a harcot a klerikális, az avantgárdista és a burzsoá-»liberális« (az imperializmust …
Tovább a műhöz
Kötetünk a szerző „fordulata” után, eredetileg angol nyelven írt marxista politikafilozófiai elemzéseit tartalmazza, valamint két magyar nyelven írott, nagyszabású tanulmányt, amelyek egyike itt jelenik meg először. A többi szöveg gyűjteményes kötetek, szocialista folyóiratok vagy terjedelmesebb elemzéseket közlő internetes portálok számára készült esszé (kísérlet) és analízis. Tárgyuk heterogén; gondolatmenetük filozófiát (klasszikus német idealizmust, marxi teóriát s a belőle ágazó kritikai elméletet és értékkritikai iskolát) ötvöz társadalom-, mentalitás- és politikatörténeti belátásokkal. Stílusuk összetéveszthetetlen; tétjük meglehetős: politikai és történeti alapfogalmaink tisztázása. (...) Kötetünk a szerző „fordulat” utáni, eredetileg angol nyelvű marxista politikafilozófiai elemzéseit tartalmazza, valamint két magyar nyelven írott, nagyszabású tanulmányt és egy magyar nyelvű cikket. A „marxizmus” itteni használatában „nem annyira irányzat vagy gondolkodói iskola, mint amennyire önálló műfaj vagy diszciplína. Kari Kautsky és Ernst Bloch, Louis Althusser és Lukács György, Karl Korsch és (a korai) Antonio Negri egyaránt »marxisták«, eltérő nézetekkel, elméletekkel, tárgykörökkel, témákkal, stílussal, de fölismerhetően egyazon hagyománynak a részesei mégis, habár »polgári« értelemben más-más »foglalkozást« űztek, más volt a …
Tovább a műhöz