Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Virginia M. Pagenkopf a Wisconsin állambeli Neillsville-ben született egy farmon 1916-ban. Barátai Peggy-nek hívták. Édesanyja bíztatására 9 éves korára a helyi könyvtár valamennyi könyvét elolvasta. Családjában nemcsak az élet dolgainak megtapasztalása volt fontos, hanem azok megértése és tanítása is. 25 éves koráig tanítóként dolgozott. Már ekkor nagy jelentőséget tulajdonított a diákok családi életének, hiszen tapasztalta, milyen meghatározó szerepe van a gyerekek
fejlődésében és mindennapi viselkedésében. Majd Chicagóba költözött és szociális munkásnak tanult. 1951-től kezdett el pszichiátriai betegekkel és családjaikkal foglalkozni. Igen, Virgina Satirról van szó, aki nevében hordozza önkéntelenül
azt a tüzet, amely vörös hajában és meghökkentő humánumától átitatott személyiségében megjelent. Azt az ártatlan rácsodálkozást, amely az élet dolgainak sajátos megismerésében és látásmódjában nyilvánult meg. A jó és rossz elválaszthatalan harcát, amely a családi tűzhely körül kezdődik és az emberi fejlődésben és belső tartalékokban lévő végeláthatatlan erők megszelídítését és előhívását jelenti. A fejlődést, a növekedést, amely változáson keresztül jön létre...
Satir receptje a következő: Csatlakozz a másikhoz, tedd érvényessé a kapcsolatot. Figyelmesen figyel, tarts tükröt a többieknek, ismerd el a másikat, mindenkiben személyre …
Tovább a műhöz
A családi értékvilág, kultúra és életmód, valamint a köznevelésben való eredményesség összefüggéseit már sok szempontból vizsgálták. A társadalmi, gazdasági és kulturális különbségek nyomán igen komoly státuskülönbségek figyelhetők meg az iskolákban. Bár még napjainkban is érvényesül a homogenitás irányába mutató szándék, a növekvő társadalmi és területi egyenlőtlenségek kikezdik az iskolán belüli esélyegyenlőséget. A homogenitásra való törekvés nem kedvez az oktatás hatékonyságának és az esélyteremtésnek, ezért a pedagógiának és a pedagógusoknak is képessé kell válniuk a heterogén tanulóközösségek létrehozására és kezelésére. A Pécsi Tudományegyetem FOP-3.4.3-16-2016-00005 „Korszerű egyetem a modern városban: Értékközpontúság, nyitottság és befogadó szemlélet egy 21. századi felsőoktatási modellben” projektjének „A hátránykezelés módszertana és eszközrendszere a pedagógusképzésben” alprojektjében nyílt lehetőség négy elektronikus tananyag készítésével (A családról múlt és jelen időben, Hátrányok - társadalmi egyenlőtlenségek, Romológiai alapismeretek és A hátránykezelés módszertana és eszközrendszere a pedagógusképzésben) keretében a pedagógusképzés társadalomtudományi, elsősorban a család változásaihoz kapcsolódó tartalmainak fejlesztésére a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és …
Tovább a műhöz
AHHOZ, HOGY MEGÍRJAM ezt a könyvet, számos, ám végül egymásba torkolló út vezetett. Amikor pszichiátriai szakvizsgámra készültem és pszichoanalitikus képzésben vettem részt, mindig azt kívánták tőlünk, hogy minden esetünkről sűrített pszichodinamikai összefoglalást készítsünk, azaz-élettörténete ismertetésével magyarázzuk meg, hogyan lett a páciensből az a valaki, aki az orvosi rendelőbe belepett. A beszámolót a beteg életének lehető legkorábbi időszakával kellett kezdenünk, belefoglalva a csecsemőkorban átélt preverbális és preödipális hatásokat is. Ez a feladat mindig rettenetes szenvedést okozott nekem, kivált mikor megpróbáltam a csecsemőkor időszakát egyetlen összefüggő élettörténetbe belegyömöszölni. Azért volt gyötrelmes feladat, mert egy ellentmondás foglya voltam. Egyrészt áthatott a szilárd meggyőződés, hogy a múlt bizonyos következetességgel befolyásolja a jelent. Éppen ez az alapvető bizonyosság, amelyben minden dinamikus lélektan osztozik, volt az, ami előttem a pszichiátriát az orvostudomány legelragadóbb és legösszetettebb ágává avatta. Az elmekórtan volt az egyetlen klinikai tárgy, amelyben a fejlődés valóban számított. Ám másfelől a betegeim vajmi keveset tudtak életük legkorábbi eseményeiről, én pedig még kevésbé tudtam, hogyan faggassam ki azokról őket. így hát kénytelen voltam gyermekkorukból kicsipegetni és összeválogatni azt a …
Tovább a műhöz
A felnőtt ember, a testileg, szellemileg és lelkileg kialakult férfi és nő lélekrajzát próbálom az V. kötetben vázolni. Arra törekedtem, hogy minden jelenséget az aktuális történelmi problémáktól függetlenül mérjek le és értékeljek, amikor az már mélyen érinti a felnőtt ember lelkét s ott maradandó változásokat, vagy éles lelkireakciókat hoz létre. E kívülről jövő hatások — ha az egyén belső konstrukciója nem elég biztos alapokra épült —-lassú bomlási folyamatot, a cselekvés és ideál egyre szélesedő distanciáját, esetleg mindent elsöprő tragikus összeomlást eredményezhetnek. De bizonyos szelekció után, felsőbbrendű erkölcsi élettörvényeken átszűrve, a külső világ félénk irányuló hullámzása építő, szintétikus munkát is végezhet; eredményként tisztító, optimizmust hirdető érzelmi tónust, új akarati életet, mély és organikus hitet emelhet fel az egyén lelkében, hogy azután minden esemény, tett, érzés és gondolat ebben a szent fókuszban találkozzék. Mélységes, evangéliumi hitet, diadalmas optimizmussal átitatott hitet, mely nemcsak célokat jelöl ki az individualizmusból kollektivizmus felé hajló embertestvérnek, hanem megnyitja az egyén számára az élet metafizikai, negyedik dimenzióját az örök élet végtelen perspektívája elé állítva. A felnőtt ember azután lelkinehézségeit tekintve igazabb és megszentelt célt és értelmet nyer. …
Tovább a műhöz
E könyvhöz az szolgáltatta a kezdőlökést, hogy néhány éve felkértek, tartsam meg egy, a néző témájának szentelt művészeti nyári akadémia bevezető előadását, a Le Maitre ignorant [A tudatlan tanár, 1987] című könyvemben kifejtett gondolatokból kiindulva. A felkérés eleinte okozott bennem némi zavart. A könyv Joseph Jacotot különc elméletét és különös sorsát mutatta be. Jacotot botrányos dolgokat hirdetett a tizenkilencedik század elején; azt állította, hogy az egyik tudatlan megtaníthat a másiknak olyasmit, amit maga sem tud, kimondta a különböző intelligenciák egyenlőségét, a szellemi felszabadítást pedig szembeállította a népneveléssel. Gondolatai a tizenkilencedik század közepére feledésbe merültek. Az 1980-as években arra jutottam, fontos volna feleleveníteni őket, mintegy követ dobva a közoktatás céljai körül folyó viták állóvizébe. De ugyan mi hasznot hajthat a kortárs művészeti diskurzusban olyasvalaki, akinek a művészeti univerzuma leginkább Démosztenész, Racine és Poussin nevével jellemezhető? Mikor jobban belegondoltam, felmerült bennem, hogy a szellemi felszabadítás eszméje és a néző mint olyan problematikája közti bármiféle egyértelmű viszony hiánya ma nyújthat egy esélyt. Alkalmat adhat arra, hogy radikálisan eltávolodjunk azoktól az elméleti és politikai előfeltevésektől, amelyek - még ha posztmodern formában is -mind a mai napig aládúcolják a …
Tovább a műhöz
Nagy örömmel adjuk az olvasó kezébe ezt a kötetet, amely a pszichológia napjainkban legforrongóbb és legizgalmasabb területét foglalja össze. Mostanra ért meg arra a helyzet, hogy a motiváció, az érzelem és az affektív jelenségek világát összefoglaló munka megjelenhessen, mert nem is olyan régen még sem a tényanyag, sem a szemlélet nem állt készen erre. Az utóbbi 25-30 évben lezajlott fejlemények e területen olyan jelentősek, hogy joggal beszélhetünk affektív forradalomról a pszichológiában. A késztetések, érzelmek és általában az affektív jelenségek témaköre viszonylag hosszú elhanyagolás után a pszichológiai kutatások és az elméletképzés központi témájává vált. Könyvünk ebbe a helyzetbe vezeti be az olvasót. Az első - bevezető - részben a motiváció és az affektív jelenségek alapfogalmait, kutatásuk történetét, mai vizsgálatuk evolúciós és kulturális pszichológiai szemléletét, valamint szabályozásuk neurohumorális hátterét tekintjük át. Az egyes résztémák efféle széles megalapozottsága ritkán jelenik meg hasonló kézikönyvekben. A második nagy rész a motiváció világába kalauzol el, külön tárgyalva az élettani, a pszichológiai és a társas szükségleteken alapuló motívumokat. A témakörök is jelzik, hogy ezzel messze túllépünk a hagyományos motiváció-felfogáson, amely - rendszerint - a biológiai szükségletek világára szűkült be. A …
Tovább a műhöz
A mai előadásom tárgya: A Gyermektanulmányi Társaság kísérleti szakosztályának 1906—7. évi működéséről szóló jelentés, a gyermek emlékezése és számolása körül végzett kísérletekről való beszámolás. Gondolkoztunk azon, vájjon ez a merev, elvont s az első pillanatban talán érdektelennek látszó tárgy egyáltalában lehet-e nyilvános előadásnak a tárgya? Azon szükséges téglák összehordásáról van itt szó, melyek nélkül a gyermek elmeéletének a tudománya nem állhat fenn s amely nélkül a szellemi élet egyes momentumairól létrejöhet tapasztalati úton szerzett egyéni vélemény; az ilyen azonban a tudományos tételek biztos és szigorú formáját nélkülözi. Az egész emberi elme működésére nézve nagyon sok az ilyen tény, amely nincs véglegesen, tételszerűen tisztázva. Kérdésekben, melyek tudományos megoldásra várnak, tehát nincs hiány. A Gyermektanulmányi Társaságnak vezetésem alatt álló szakosztálya azt tűzte ki feladatáéi, hogy a gyermek szellemi életének egy-két fontos kérdését végre tisztázza. Ezek közül a kérdések közül kiválogattam néhányat, amelyek még nagyon kívánják ezt a tisztázást és ezeket vizsgálat tárgyává tettük. Ezen vizsgálatok eredményeiről óhajtok most itt egyet-mást megismertetni. Nagyon tudatában vagyok a feladat nehézségének s miután azt is tudom, hogy ezek száraz dolgok, igyekezni fogok, hogy a mondottakat egy kicsit …
Tovább a műhöz
Azokat a megfigyeléseket, amelyek agyagul szolgáltak a rokonszenv s az érdeklődés összes többi motívumai hatásainak megállapításához, az 1907. év nyarán, július és augusztus hónapokban végeztem Gödöllőn 10 fiú és 10 leánygyermeken; a 10 fiún július havában, a 10 leányon augusztusban. E gyermekek az Országos Gyermekvédő Liga „gödöllői nyári konviktusából“ valók voltak. Mind a fiúk, mind a leányok életkora a 8—14 évekre esett, egy fiúcska kivételével, aki 5 éves volt és egy leányka kivételével, aki csak 7-dik évét töltötte be. Ez magyarázza meg azon körülményt, hogy az itt közölt tanulmány leginkább a tulajdonképeni (8—14 éves) gyermekkor tevékenységével foglalkozik. Mind a fiúk, mind a leányok általában szegény sorsú szülők gyermekei voltak, kevéssé intelligensek; nagyobb részük falun csak kevés időt töltött, vagy éppen semmit. Tehát kitűnő anyagul szolgáltak a kitűzött tétel vizsgálatához. Az eljárás, röviden jelezve, abból állott, hogy a fiúgyermekeket elvittem öt előre meghatározott kirándulásra, a közeli tanyákra, pusztákra, falvakba; a leányokkal ugyene kirándulásokat tettük meg. A megfigyeléseket otthon pontosan feljegyeztem, mindeniket külön-külön lélektanilag feldolgoztam s végül az egészet összefoglaltam. Az összefoglaló dolgozatba a tanulmány kiegészítése végett egyéb megfigyeléseimet is bele foglaltam. Kötelességemnek tartom …
Tovább a műhöz
Mindenek előtt köszönetét mondok a Gyermek-tanulmányi Társaságnak, hogy alkalmat adott arra, hogy a szemről, annak betegségeiről, a szem kíméléséről, azok előtt beszéljek, kiknek módjukban van kellő tudás, tapintat és jóindulat mellett elejét venni igen sok veszélyes szembetegségnek. Népünknek az a kifejezése: szegény vak, eléggé kifejezi azt a szerencsétlenséget, amelyet a vakság okoz az embernek s önöknek, azt hiszem, nem kell bőven magyaráznom, hogy azt a veszteséget, amelyet a szem hiánya jelent, nem igen pótolja ezen a világon semmi. A szem ismertetése. A szem bonctanát tanulmányaikból mindnyájan ismerik.
A szem csontos üregben foglal helyet. A szemet zsírszövet veszi körül, ebbe van mintegy beágyalva. Külső védőszerei: a szemöldök, a szemhéj és a szempillaszőrök. A szemen 3 fontos hártyát látunk. Legkülső hártya, a szem fehérje: az inhártya. Ennek folytatása előre a szaruhártya, mely átlátszó és úgy illeszkedik reá az inhártyára, mint az óraüveg a keretére. Az inhártyán belül van az érhártya. Ez tartalmazza a szem táplálására szolgáló véredényeket és a fekete festéket. Ezzel összefügg elől egy megvastagodott izom, a sugárizom, mely festéket is tartalmaz s mely összehúzódó és kitáguló képességével a szem alkalmazkodását hozza létre. A sugárizom, ha összehúzódik akkor egy vékony, átlátszó hártyát meglazít s ezzel lehetővé válik, hogy az …
Tovább a műhöz
A gyermektanulmány a XIX. század egyik legszebb tudományos alkotása. Igaz, hogy a gyermek tanulmányozását már Rousseau 1762-ben követeli, midőn „Emil“-jében azt mondja: „Kezdjétek (a nevelést) a gyermek alaposabb tanulmányozásával, mert egészen bizonyos, hogy nem ismeritek eléggé“ s ennek nyomán a német Tiedemann meg is kezdi a gyermek tanulmányozását 1787-ben megjelent könyvével. De ezek a kezdeményezések szinte hatástalanul múltak el, csak a XIX. század végén, a nyolcvanas években indul meg nagy lendülettel a németeknél és Amerikában a gyermektanulmány. Nálunk 1905-ban kél életre Nagy László alkotása, a Gyermektanulmányi Társaság. Rövid idő alatt a gyermektanulmány nagy arányokat öltött az egész művelt világon, s bár voltak, akik éppen azért, mert a
gyermektanulmány ily széles körökben keltett érdeklődést, s bevonta a tanulmányozás körébe a tudományos munkán kívül álló köröket is, nem látták szívesen ezt a nagy fellendülést, s nem voltak hajlandók tudományosnak tekinteni ezt a munkát, a gyermektanulmány mégis aránylag rövid idő alatt meghódította az elméket és a szíveket. Meghódította az elméket, önálló tudománnyá lett, s meghódította a szíveket, megnövelte a gyermek és ifjúság iránti érdeklődést és szeretetet, s elősegítette a gyermek és ifjúság megértését. S ebben áll voltakép a gyermektanulmány jelentősége. Megalakult egy új …
Tovább a műhöz
Winnicott neve ismerősen cseng a hazai pszichológiai életben is, sokat és sokféleképpen tudunk róla. Ebben a könyvben a Winnicott-kép egy változatával ismerkedhetnek meg az olvasók, hiszen a jegyzetek, a bevezetők és természetesen maga a válogatás egyszersmind értelmezés is. A szerzőnek az utóbbi években két jelentős munkája is megjelent magyarul, ami lehetővé tette - a számos hivatkozáson, ismertetésen és értelmezésen túl - az eredeti szövegek olvasását. Mindkét kötet válogatás, azonban ezeket a válogatásokat még maga Winnicott készítette, a fordítás az eredeti, Winnicott által összegyűjtött írások alapján készült. A jelen kötet szerkesztője számára szabadságot adott, hogy a könyvet Winnicott szerkesztői utasításaitól függetlenül állíthatta össze, ugyanakkor ez nagy felelősséget is rótt rá, hiszen Winnicott igen termékeny szerző volt, így több száz tanulmány közül kellett válogatnia. A válogatásban három fő szempontot követtem. 1. Arra törekedtem, hogy a könyvben a teljes életmű keresztmetszete, Winnicott tárgykapcsolat-elméletének fejlődése megjelenjen. 2. Azokat a winnicotti gondolatokat igyekeztem részletesebben is bemutatni, amelyek napjaink pszichológiájára és pszichoterápiájára a legnagyobb hatást gyakorolták. Ezt a törekvést azzal is erősítettem, hogy a könyv zárófejezetébe jelentős kortárs pszichológusok Winnicotthoz kapcsolódó munkáiból …
Tovább a műhöz
Szakmai életem immár nagyobbik részét súlyosan, halmozottan sérült gyermekekkel és családjaikkal töltöttem. Tapasztalataimat róluk szereztem, tudásomat tőlük kaptam, s gyermekorvosként otthonosan olvadtam bele e gyakran fájdalmas anya-gyermek világba. Soha nem jutott volna magamtól eszembe, hogy az ellenkező oldalról kutassam a kérdést, nevezetesen azt, hogy mi történik akkor, ha az anyának van valamilyen fogyatékossága. Még akkor sem fordult efelé a figyelmem, amikor egyéb munkáim kapcsán már évek óta együtt dolgoztam olyan szülőkkel, akiknek életét valamilyen fogyatékosság nehezítette. Valójában egyikük keserű tapasztalatai döbbentettek rá, hogy speciális problémáik a többség számára nemcsak ismeretlenek, de elképzelhetetlenek is. S mivel senki nem tud
ezekről, nincs is hova fordulniuk segítségért, tanácsért. "A mi anyaságunkat is akadálymentesíteni kellene!" - fakadt ki fiatal munkatársnőm, aki e szellemes gondolatával elindított a jelen kutatássorozathoz vezető úton. Köszönet érte. Az ő személyének is szerepe van abban, hogy ezen az úton első lépésként az anyáktól igyekeztem megtudni, mennyire érzik „akadálymentesnek" anyaságukat. Remélem, tapasztalataik megkönnyítik az utánuk következők útját. A tanulmány két részből áll. Az első tartalmazza a kutatás testét adó interjúk elemzését, valamint a belőlük levonható következtetéseket. A második rész olyan …
Tovább a műhöz