Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A kötődéselmélet az 1950-es évek elején John Bowlby (1907-1990) angol pszichiáter és pszichoanalitikus, valamint Mary Ainsworth (1913-1999) kanadai fejlődéspszichológus szakmai együttműködésével indult útjára. Gyökerei a 30-as évekig vezetnek vissza, amikor Bowlby nehéz sorsú serdülőkkel folytatott terápiás munkája során felfigyelt arra, hogy korai és tartós elszakadás az anyától súlyos következményekkel jár a személyiség- és az érzelmi fejlődésre. Vele párhuzamosan, de tőle függetlenül Ainsworth, szintén a 30-as években, fejlődéslélektani tanulmányai alatt kapcsolatba került a „biztonság elmélettel”, aminek a csecsemőkorra vonatkozó téziseiből írta disszertációját. Együttműködésük azonban csak az 50-es években kezdődött Londonban, az Egészségügyi Világszervezet által támogatott kutatás kapcsán, ami a háború után árván maradt gyermekek mentális és lelki állapotát mérte fel. A Bowlby vezette munkacsoport rakta le a kötődéselmélet alapjait. Az elmélet téziseit a pszichoanalízisből kiindulva fogalmazta meg, de felhasználta az etológia, a kibernetika és a kognitív fejlődéslélektan akkori vívmányait saját elképzelései kialakításához az anya-csecsemő kapcsolat természetéről és biológiai funkciójáról. Mary Ainsworth a szisztematikus csecsemő-megfigyelésben szerzett gyakorlatával, később az anya-csecsemő kötődés mérésére kidolgozott laboratóriumi …
Tovább a műhöz
A bűnözés (ami alatt most ismertté vált bűnözést értünk) elleni harc fontosságát minden társadalmi formáció felismerte, és a legkülönfélébb módokon gyakorolja is. Mivel s látens bűnözés a regisztrált bűnözéstől mind struktúrájában, mind pedig dinamikájában eltár, az általános bűnözésellenőrzési módszerek használhatósága kétségessé válik. Hipotézisek arra a kézenfekvő kérdésre, hogy az ismertté vált bűnözés reprezentálja-e az ősszbűnözést, és ezen belül a látens bűnözést Wadler-től kezdve ismertek. Ezek legfontosabbika az ún. konstans társadalmi viszonyok törvénye. Amikor Sack (1974. 65.) “a hagyományos kriminológia ismeretelméleti bűnbeeséséiről beszél, úgy ez annak a módszernek a kritikáját Jelenti, hogy a kriminológia a társadalmi ellenőrző szervek által bűnösként deklarált tettest tette a kutatás tárgyává, noha ez e tárgy kétségkívül nem Jelenti a bűnözés összességét. Továbbiakban Sack (1974. 67.) "egy "jéghegy csúcsá"-val szemlélteti az ismertté vált és a látens bűnözés viszonyát. A sokat emlegetett (de empirikusan soha sem igazolt) konstans társadalmi viszonyok törvénye azt a hipotézist fogalmazta tehát meg, hogy az ismertté vált bűnözés tendenciájában és struktúrájában reprezentálja az összbűnözést, mert hisz mindkettő azonos okrendszerből táplálkozik. Lényegében ez a hipotézis olvasható a magyar szakirodalomban …
Tovább a műhöz
Egy új tankönyvsorozat első kötetét tartja kezében az olvasó. Egy olyan tankönyvét, amely az általános pszichológia „Észlelés és figyelem” kurzusának alapvető ismereteit foglalja össze. Általános pszichológiának nevezzük, noha a benne foglalt tudás-területek különböző nevet viselnek. Nem új „Hogyan nevezzelek?” kérdése a pszichológiának az, hogy mi is fejezi ki leginkább mindannak a tudásnak az együttesét, amely az egészséges ember olyan megismerő funkcióival foglalkozik, mint az észlelés, a figyelem, az emlékezés, a tanulás, a nyelvhasználat, a gondolkodás, a tudat, illetve azokat a törvényszerűségeket írja le, amelyek segítségével megérthettük érzelmeink, cselekvésünk motívumai. Az elnevezések mögött felfedezhető a pszichológia egyik történeti jellegzetessége, a szakterületeknek a korszakokra jellemzően változó neve. A pszichológia nagy paradigmaváltásainak, különböző áramlatainak köszönhető, hogy egyre újabb és egyben árnyaltabb, a szakterületet jobban megjelölni kívánó vagy tudó elnevezések jelentek meg. Az általános pszichológiában ilyen a módszertani elkötelezettséget is jelölni kívánó kísérleti pszichológia, a fogalmak rendszerének és a tudományos gondolkodási módnak, vonatkoztatási kereteknek a hetvenes években forradalmian újnak számító aspektusait tükröző kognitív pszichológia, az elmúlt években magának külön helyet követelő, …
Tovább a műhöz
Talán ismerősként veszi kezébe ezt a könyvet az olvasó, hiszen korábban már megjelent tankönyvsorozatunk első tagja, az Általános pszichológia 1. Abban a megismerés alapvető folyamatairól olvashatunk, az észlelés és a figyelem mechanizmusairól. A most megjelent könyv az előző folytatása annyiban, hogy ez a feldolgozás magasabb szintjeivel foglalkozik. Ez azonban természetesen nem szó szerint értendő. Aki ismeri az előző kötet tartalmát, annak a számára bizonyára világossá vált, milyen lehetetlen vállalkozás a kognitív mechanizmusok megragadása, mégpedig lehetőleg a maguk teljességében. Nem feljebb lépünk tehát, csupán kitágítjuk a vizsgálódás körét. Itt is szó lesz észlelésről és figyelemről, hiszen most is az ember és a külvilág kapcsolatának természetét kutatjuk. Ám most inkább a világ belső leképeződésének, a mentális reprezentációnak a jellegzetességeivel foglalkozunk. Kötetünk három nagy tematikus részre osztható: tanulás, emlékezés és tudásreprezentáció. Az első két kifejezést a mindennapokban is gyakran használjuk, sokszor mást értve alatta, mint a tudományos megközelítés. A harmadik sem teljesen ismeretlen, hiszen a gondolkodás hátterét biztosító általános tudás - a fogalmak - tárolásának és előhívásának problémájával foglalkozik. Bár a fogalmak tisztázása az elsődleges cél, bízunk abban, hogy az olvasó számára az is világos lesz, …
Tovább a műhöz
Tankönyvünk harmadik kötete szándékunk szerint szerves folytatása az első két kötetnek, mind tartalmában, mind szemléletmódjában, mind pedig stiláris és formai megoldásaiban. Látni fogja az olvasó, hogy megtartottuk a korábban alkalmazott szerkezeti tagolást, a tanulást itt is összefoglalásokkal, ellenőrző kérdésekkel és a kulcskifejezések kiemelésével igyekeztünk segíteni. A témák tárgyalásakor az esszenciális ismereteket bemutató főszövegtől elkülönülve, szövegdobozokban szerepeltetjük mindazokat a fontos kiegészítő információkat, amelyek reményeink szerint érthetőbbé és érdekesebbé teszik a tanulást. Őszintén reméljük, ezek a megoldások betöltik azt a szerepet, amelyet szántunk nekik. A hasonlóságok mellett törekedtünk arra, hogy ennek a kötetnek sajátos arculata legyen. Ezt a kötetet uralják talán a leginkább azok a témák, amelyeket a pszichológiában sajátosan emberinek szoktak tartani. A nyelv, a kommunikáció, a tudatosság, a gondolkodás, az összetett érzelmek olyan jelenségek, amelyek kapcsán általában úgy véljük: noha ezek valamilyen elemibb formában a nem humán fajoknál is jelen vannak, valódi kiteljesedésükről és egyedülállóan összetett megnyilvánulásaikról az ember esetében beszélhetünk. Más szavakkal: olyan képességekről, készségekről, folyamatokról esik szó, amelyek szorosan emberi lényegünkhöz tartoznak. A pszichológia mindig az emberi …
Tovább a műhöz
A Lucifer-hatás 2007 márciusában jelent meg. Azóta sok interjút adtam, sok felsőoktatási intézményben és konferencián tartottam előadást, sok kritikát olvastam a könyvemről, és sok olvasói véleményre reagáltam. Ezek kapcsán rá kellett jönnöm, hogy nézeteim olykor félreértelmezhetőek, ezért kísérletet szeretnék tenni álláspontom egyértelmű megfogalmazására. Megkérdőjelezem azt a hagyományos, diszpozíciósnak nevezett felfogást, amely az emberi kisiklások megértésekor elsődlegesen és gyakran kizárólagosan az egyén belső természetére, személyiségvonásaira és jellemére összpontosít. Nézetem szerint az emberek általában és többnyire jók, de könnyen befolyásolhatók, és olyasmit is megtesznek, amit rendes körülmények között személyüktől idegen cselekedetnek, antiszociálisnak vagy ártalmasnak tartanának. Az emberek nem magányos, monologizáló szereplők az élet üres színpadán, hanem általában másokkal együtt lépnek fel, cserélődik a díszlet, a szereplők új ruhába bújnak, változik a szövegkönyv, a rendezői utasítás is. Ezek alkotják a helyzet jellemzőit, melyeket figyelembe kell vennünk, ha meg akarjuk érteni, mitől változhat meg drasztikusan a viselkedés. A Lucifer-hatás három szempontból elemzi az emberi viselkedést: megpróbálja megérteni, mit hoznak magukkal az emberek egy adott helyzetbe, mit hozhat ki valakiből az adott helyzet, és hogyan teremtik meg és …
Tovább a műhöz
A meséket sok ember alkotta. Sokan járultak hozzá ennek a könyvnek a megírásához is. Elsősorban a gyermekek, akik reakcióikkal világossá tették számomra, mennyire fontosak a mesék az életükben; azután a pszichoanalízis, amely megnyitotta előttem az utat ezeknek a történeteknek a mélyebb jelentéséig. Anyám volt az, aki a mesék csodálatos világát feltárta előttem; az ő hatása nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg. írás közben a munkám iránt érdeklődő barátaimtól sok jó ötletet kaptam. Ezek közé a segítőkész barátok közé tartozik Marjorie és Al Flarsheim, Frances Gitelson, Elizabeth Goldner, Robert Gottlieb, Joyce Jack, Paul Kramer, Ruth Marquis, Jacqui Sanders, Linnea Vacca és még sokan mások. A kéziratot Joyce Jack szerkesztette; az ő türelmének és hozzáértésének köszönhető a könyv jelen formájának kialakítása. Robert Gottlieb személyében egy olyan ritka kiadói szakemberrel hozott össze a sors, akiben a megértés és bátorítás párosul az őszinte kritikával, egyszóval: olyan szerkesztővel, akinél jobbat egyetlen író sem kívánhat magának.
Végül, de nem utolsósorban, szerették köszönetet mondani a Spencer Foundation bőkezű támogatásáért, amely lehetővé tette, hogy megírjam ezt a könyvet. Az alapítvány elnökének, H. Thomas Jamesnek a pártfogása és barátsága mindvégig jóleső bátorítást nyújtott e vállalkozásom véghezviteléhez.
Tovább a műhöz
Könyvünk első kiadása tizenkét éve jelent meg először/ Az eltelt idő alatt a gyűjteményben lévő vizsgálatokat számos általános és középiskola, tanító- és tanárképző intézmény hallgatója és tanára, Pedagógiai Szolgáltató Központok munkatársai alkalmazták az iskola, a gyerekek és saját munkájuk megismerésére. Egy évtized nemcsak egy emberöltőben, de a pedagógia és a neveléspszichológia területén is hosszú idő. A tudomány és a nevelési gyakorlat egyaránt óriási léptekkel haladt előre. Ezért úgy éreztem, hogy a könyv átdolgozása időszerű és szükséges. A módszertani gyűjteményt új fejezetekkel, új vizsgálatokkal bővítettem, korábbi szerkezetét némileg módosítottam. Az új kiadásban áttekintettem és felhasználtam az utóbbi tíz év hazai pedagógiai és neveléslélektani szakirodaimát. Arra törekedtem, hogy a munkában foglaltak még közelebb kerüljenek a pedagógiai gyakorlat jelen problémáihoz. Bízom benne, hogy az új, átdolgozott és bővített kiadás a korábbihoz hasonló érdeklődésre és széleskörű alkalmazásra talál a pedagógusok, a kutatók és a nevelőmunkát segítő szakemberek körében. Lehetséges-e nyomon követni a nevelés eredményességét? Rendelkezésre állnak-e olyan eszközök és módszerek, amelyek alkalmazása a tudásszint mérésekkel egyenrangú megbízhatóságot nyújt? A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Ugyanakkor alapvető …
Tovább a műhöz
Ez a könyv arról szól, hogy a magyar öngyilkossági helyzet laikus átéléséből és megítéléséből miként jött létre e helyzetre vonatkozó új teória. Orvosi diplomám megszerzése után a mindennapok gyakorlata kényszerített először arra, hogy másképpen közelítsek ehhez a problémához, minthogy az egyetemi évek alatt
csak annyi tudás birtokába jutottam, ami az öngyilkosságot megkíséreltek testi gyógyításához lehetett elégséges. Nem tudtam mit kezdeni azzal a helyzettel, ami az öngyilkosokkal való beszéddel volt kapcsolatos. Hamar beláttam, hogy a szakmai
környezetből származó beszédellenesség az elkövetőkkel szemben nem csak általános etikai szempontok alapján tarthatatlan, hanem azért is, mivel az élet önkezű kioltására vonatkozó viselkedések olyan titkok megnyilvánulásai lettek számomra, amely már mint intellektuális kihívás sem hagyott nyugton. Tetézte ezt az egyre növekvő belső feszültségemet egy olyan epizód, amelyre úgy gondolok vissza mint döntő mozzanatra, későbbi kutatásaim megalapozó élményére. A Dunántúli Napló akkori főmunkatársa, Thiery Árpád, anyagot gyűjtött egy öngyilkossággal kapcsolatos írásához, s munkahelyi vezetőm engem jelölt ki arra a szerepre, hogy szakmai tájékoztatót adjak. (Kollégáim körében akkor már ismertté váltak kísérleteim, amelyek a „beszéd” megteremtésére vonatkoztak.) Thiery jobbára nem
olyanokat kérdezett, …
Tovább a műhöz
Németh László magyar bűneink felsorolása közben az anekdotázásra is rákeriti a sort, azt állítván róla, hogy ez is egyik nemzeti vétkünk. Hűséges olvasó vagyok, kegyeletes szívvel veszek tudomásul mindent, amit nyomtatott betű állít, első
intrádára hiszem is szentül, különösen, amit nagy írók erősítgetnék. Most is így jártam. Az volt a benyomásom, végre valahára
megtaláltuk az okát, miért nem volt soha, s miért nincs máig magyar filozófia, mert nincs és nem is volt, mi tűrés, tagadás. Hát ezért nem volt és ezért nincs: az anekdotázás átkos szokása mián. Ez az oka, hogy képtelenek vagyunk a finom elvonásokra s absztrakciók híján a filozofálás nem vérbeli szükségletünk, nem is kenyerünk aztán. Legfőbb ideje, hogy leszokjunk erről az alantas szellemi szórakozásról.
Az ám, ha lehetne. Mert hamarosan előmerészkedett emlékezésem aljáról egy szerény ellenérv és ennek a világánál egy-kettő rákényszeredtem valamelyes d e-re. De hát... szerencsétlenkedett elő belőlem az enyhe kétely: minduntalan és mindenokvetlen hiba, bűn, vétek és tökéletlenség az mibennünk, ami sajátosság? Majd sorjázni kezdtek előfelé kételyeim mind. Tréfán kívül kötelesek vagyunk absztrahálni, ha filozofálni akarunk? A keletiek „virágos“ beszéde csupádoncsupa szamárság és alacsonyrendűség? Végül jött a legeslegnehezebb dió, vagy hogy másképpen anekdotázzam, a valóságosan …
Tovább a műhöz
Úgy érzem, rövid magyarázattal tartozom könyvem címe, tartalma és többkötetes pedagógiai rendszerezésembe sorozásának látszólagos következetlensége miatt. A nyelvi, irodalmi és világnézeti nevelés után most társadalmi nevelésről kellene szótanom s én iskoláról, ifjúságról,
tanulásról, iskolatörténetről, tehát mindenféle jelző nélkül általában a nevelésről szólok s mindennek fölébe azt a csalóka, majdnem konjunkturális címet írom: Ocsúdó magyarság. Minden jóhiszemű ember jogosan érezheti megtévesztettnek magát, hiszen a címről és az alcímben megadott témáról ítélve egészen mást várhatott: modern magyar társadalmi problémák fejtegetését és megoldási kísérleteit, mondjuk például az egykekérdést vagy a földreformot vagy a mélymagyarság lelkében rejtőző kincsesbánya feltárásának nehézségeit és lehetőségeit, a, magyar társadalmi osztályok között fennálló ellentétek eloszlatásának időszerűségét, akadályait és módjait, a magyar
ifjúság egyre nagyobb örömre és reménységre jogosító lelki beállítottságát a jövő feladataihoz és naponkint növekvő hivatástudatát. A magyarság ocsudásának azok a pozitívumok volnának megnyugtató jelei, mélyek e nyitott kérdéseinkre adott válaszok formájában hangozhatnának el. Magyarázatul és mentségemül nem mondhatok egyebet ennél: hiszen éppen ez történik ebben a könyvben, ha nem is
úgy, ahogy a …
Tovább a műhöz
A párkapcsolattól a gyermekágyig - A várandósság, a szülés és a gyermekágy pszichológiája és pszichoszomatikája című kötetünk a gyermekvárás időszakának pszichológiai kérdéseit járja körül. Kötetünkben négy fő fejezetben - A párkapcsolat és a gyermekvállalás (I), A várandósság állapota (II), A várandóssághoz kötődő komplikációk, negatív kimenetel (III) és A szülés és a gyermekágy időszaka (IV) -, 20 tanulmányon keresztül foglalkozunk a családtervezés és gyermekvállalás, a várandósság, a szülés, és a gyermekágy eseményeivel. A várandósság élményét és azután a későbbi családi működést is meghatározzák a szülők közötti kapcsolati jellemzők, a gyermekvállalásra történő felkészülés módja; a várandósság során anyai és apai oldalról egyaránt bekövetkező változások és megoldandó kérdések; esetenként nem várt komplikációk; a szülés és a gyermekágy során megtapasztalt intrapszichés és interperszonális „történések”. Az egyes témakörökhöz kapcsolódó elméleti és gyakorlati ismeretek részletes áttekintésével ennek az időszaknak a pszichológiai vonatkozásait szeretnénk közelebb hozni az Olvasóhoz. A párkapcsolat és gyermekvállalás témakörében olvasható négy tanulmány a várandósság megélése és a magzat fejlődése szempontjából is fontos, biztos alapul szolgáló párkapcsolati jellemzőket ismerteti, és a pozitív …
Tovább a műhöz