Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika oktatói e könyv megírásával változatlanul segítséget kívánnak nyújtani a pszichiátria modern irányzatainak, módszertanának, a legfontosabb diagnosztikai és terápiás kérdéseknek a megismerésében. Olyan szemléletet kívánnak adni, melyben érzékeltetik a biológiai - személyiségi - szociológiai összetevők egymáshoz kapcsolódását a kórképek patogenezisében, patomechanizmusában és terápiájában egyaránt. A pszichiátriai ismeretek olvasása, tanulása közben - úgy gondoljuk - mindenki számára egyértelművé válik, hogy ismeretanyaga nemcsak egy tárgy a többi között, hanem az egészségügy legkülönbözőbb területén dolgozó felsőfokú végzettségűek számára alapvető tudásanyagot és szemléletet jelent. Ha erre rá-éreznek az egyben azt is jelenti, hogy kedvet kapnak az egyes pszichiátriai problémák szélesebb és mélyebb megismerésére. Nagyon reméljük, hogy így viszonyulnak a könyvhöz. Ez volt a célunk! (...) A pszichiátria az emberi magatartás zavarainak és ezek gyógykezelésének tudománya. A pszichiátria szó magyar megfelelője (elmegyógyászat) félrevezető lehet. Elmebetegségeken (pszichózis) ugyanis csak a súlyosabb mentális zavarokat értjük, amelyekben károsodik a valósággal való adekvát kapcsolat. A pszichiátriai megbetegedések többsége azonban az emocionális élet, a személyiség stb. zavara, amely pszichiátriai, de nem …
Tovább a műhöz
Ma már széleskörűen elfogadott nézet, hogy minden, emberekkel foglalkozó hivatás elképzelhetetlen pszichológiai ismeretek nélkül. Fontos számunkra, hogy megértsük a másik ember viselkedését, de arra is keressük a választ., hogy mi magunk miért éreztünk így vagy úgy egy adott helyzetben, miért cselekedtük azt és nem mást stb. Könyvünkben a lélektan alapjelenségeivel foglalkozunk, azzal a szándékkal, hogy az emberi természet, viselkedés és tudás alapösszefüggésein kérésziül elősegíthessük a mélyebb összefüggések megértését. Ezért minden fejezetben igyekeztünk megmutatni, hogyan alkalmazhatók az ott tárgyalt jelenségek a gyermek- vagy csoportlélektanban, vagy egyszerűen a mindennapi életben. Tesszük ezt azért is, mert valamennyi alkalmazott pszichológiai diszciplína a hagyományosan általános lélektaninak nevezett ismereteken nyugszik. Ugyanakkor az egyes jelenségek tárgyalásánál kibővítettük a megközelítések nézőpontjait idegélettani, genetikai, etológiái és szociobiológiai ismeretekkel. Ennek oka kézenfekvő: a fentebb említett tudományok az utóbbi években hihetetlen gazdag tényanyagot halmoztak fel az emberi viselkedés oki hátteréről, s így sokkal árnyaltabbá teszik tudásunkat másokról és önmagunkról. Meggyőződésünk, s ezt sokéves oktatói tapasztalatunk is alátámasztja, hogy minden képzés szükségszerűen kél szakaszra bontható: egy diszciplinárisra (a …
Tovább a műhöz
Az ember az élővilág legbonyolultabb szerkezete. Biológiai és pszichés működése ebből adódóan rendkívül összetett. Ahhoz, hogy az emberi viselkedést legalább alapszinten megértsük, vagy pedagógusként annak célirányos megváltoztatására vállalkozhassunk, ismernünk kell az emberi szervezet működésének legalapvetőbb mechanizmusait.
Aki személyiségformáló pedagógiai munkára vállalkozik, arra ebben a tekintetben fokozott felelősség hárul A pedagógus munkája során a tanulói személyiség folyamatos kibontakoztatását, fejlesztését végzi, ami célirányos beavatkozás a tanulói személyiség működésébe. Ha ez kellő hozzáértéssel, megfelelő pedagógiai és pszichológiai ismeretek birtokában történik, a fejlesztő szándék biztosan nem lesz eredménytelen. Alapismeretek hiányában azonban a jó szándékú beavatkozás is kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Tekintsünk egy egyszerű hasonlatot. Mindennapi környezetünkben elég bonyolult technikai berendezések működnek. Aki megismerte ezek kezelését, azok számára a működtetés egyszerű rutinfeladat. Aki kellő alapismeret hiányában kísérletezgetéssel próbál például működtetni egy mobiltelefont, vagy egy számítógépet, annak kevés az esélye arra, hogy a gép azt tegye, amit a kezelője akar. A külső kezelőszervekkel ezeket a berendezéseket általában nem lehet ugyan elrontani, de a használati tájékozatlanság rengeteg …
Tovább a műhöz
A lélektan ezen ,,alapvetésében” a pszichológia azon fejezeteit foglaltuk össze, melyek a tulajdonképpeni pszichológiai jelenségek tárgyalásának módszeres előzményeit és főbb alapfogalmait (tudat, figyelem) tartalmazzák. Későbbi feladatunknak tekintjük azt, hogy a lélektan egész anyagát a jelen alapvetés
szempontjai szerint részletesen is áttekintsük, itt csupán egy megjegyzést kell előrebocsátanunk, mely azonban a később következő pszichológiai köteteinknek
is vezető gondolata marad s ez az, hogy mind a lélektan ezen alapvetésében, mind pedig rendszerének kidolgozásában egy teoretikus pszichológia
gondolata lebegett szemünk előtt. Ez a teoretikus lélektan az empirikus lélektan és a metafizikai lélektan között mintegy középhelyet akar elfoglalni, éppúgy, mint a teoretikus fizika is ily viszonyban van a leíró fizikához és a természetfilozófiához. Egy teoretikus pszichológiának még nem áll feladatában a lélektan tapasztalati és leíró adataiból s eredményeiből metafizikai következtetéseket levonni, mégis többnek kell lennie, mint a tapasztalatok s kísérletek összegezésének. Miben áll ez a többlet? Abban, hogy a teoretikus lélektan törekszik a tapasztalás tényeiből közvetlenül következő feltevéseket, meghatározásokat, elméleteket kifejteni — és
inkább ezekre helyezi a hangsúlyt, mint a lelki élet leírására; vagyis abban mutatkozik meg a teoretikus lélektan sajátos …
Tovább a műhöz
A megértő pszichológia és a belőle kinőtt karakterológia a lelki élet megértéséhez nem általános érvényű pszichológiai törvények, hanem típusok alkotásával akar közelebb jutni. A tipológiai vizsgálatok feladata nemcsak abban van, hogy az egyént jellemezzék, hanem, hogy az egyén jellemzésére kategóriákat állítsanak fel. A tipológiai vizsgálatokkal szemben tudományos körökben nem ritkán tapasztalunk bizonyos elfogultságot. Utitz szerint a karakterológiának eleve le kell mondania arról a „nevetséges kísérletről", hogy a lehetséges egyéni jellemek sorát típusokba skatulyázza be, mert a legjobb típusok sem közelítik meg ezeket a jellemeket. Klages, akinek pedig bonyolult fogalmi rendszere tág teret engedne a tipológiai felhasználásra, hasonló rossz véleménnyel van a típustanokról. Kijelenti, hogy szükség esetén hajlandó volna, természetesen megfelelő honorárium fejében hetente egy tipológiát kidolgozni, évente tehát ötvenet és valamennyit meggyőző megalapozással. — Jaensch3 az idegenkedésnek okát abban látja, hogy elvárják, hogy ezen a területen is érvényes legyen az a logikai és módszertani posztulátum, mely szerint minden tudományos feladathoz egy egyértelmű megoldás tartozik. De ahány szempont, annyi klasszifikáció. Ha viszont egyáltalában nem volna lehetséges osztályozás, akkor lehetetlenné válna végül maga a pszichológia. Érthető, hogy minden általános …
Tovább a műhöz
Mit jelent lelkivezetőnek lenni korunk társadalmában? Évek óta sok férfi és nő teszi fel ezt a kérdést, akik szolgálni szeretnének, de úgy találják, a bevett szokások egyre kevésbé életképesek, s őket magukat sem védi már a hagyományos szerep. A következő fejezetekben erre a kérdésre próbálok meg választ adni. Ám Antonio Porchia szavaival élve: „Feltárul előttem egy ajtó. Belépek, és száz zárt ajtóval találom szembe magam." (Voices, Chicago, 1969) Bármelyik új, ígéretes nézőpont számos újabb kérdést vetett fel, amelyek megválaszolatlanok maradtak. Szerettem volna azonban ellenállni a kísértésnek, hogy a zárt ajtóktól való félelmemben egyetlen ajtón se lépjek be. Ez magyarázza a könyv szerkezetét. A négy fejezetet négy különböző ajtónak foghatjuk fel, amelyeken át megpróbáltam a mélyére hatolni annak a problémakörnek, amelyet a lelkivezetőség vet fel modern világunkban. Az első ajtó egy szenvedő világra nyílik (1. fejezet),- a második egy szenvedő generációra (2. fejezet),- a harmadik egy szenvedő emberre (3. fejezet),- a negyedik ajtó pedig egy szenvedő lelkivezetőre (4. fejezet). A könyv egysége inkább abban a rendületlen igyekezetben rejlik, hogy választ próbáljak adni a saját relevanciájukat és hatékonyságukat megkérdőjelező lelkivezetőknek, semmint egy átfogó témában vagy egy alaposan alátámasztott elméletben. Meglehet, töredezett élettapasztalatunk …
Tovább a műhöz
Az Artemisz Könyvek sorozat a maga eszközeivel szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar nyelvű közgondolkodásban is elterjedjen és minél általánosabbá váljon a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálata. Ez a nyugati filozófiában, társadalom- és irodalomtudományban, irodalomban és művészetekben, de még a természettudományokban is egyre nagyobb teret hódító szemléletmód önmaga sem egységes, hiszen a társadalmi nemi szerepeknek, a nemek kapcsolatának és a nemi szerepekkel összefüggő széles körű jelenségeknek az elemzésére mindazokat az elméletek és módszerek alkalmazhatók, amelyek alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy kimutassák, mi módon kódolódik bele kultúránkba a nemiség -annak nem elsősorban biológiai, hanem főképp társadalmi értelmében (még akkor is, ha a magyar nyelv a kétféle nemiség közötti különbséget elmossa, legalábbis nem tud közte egy szóval különbséget tenni).
A fent vázolt szemléletmód kialakult hagyományának megfelelően az Artemisz Könyvek sorozat meg kívánja őrizni a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálatának elméleti és módszertani sokszínűségét, s olyan könyveknek kíván helyet adni - legyenek bár tudományos, esszéisztikus vagy szépirodalmi művek, monográfiák vagy tanulmánykötetek, magyar nyelven írott könyvek vagy fordítások -, amelyekben egyértelműen jelen van a nemi szerepek társadalmi meghatározottságának s ezáltal …
Tovább a műhöz
Ezzel a könyvvel közel negyven év kutatómunkájának eddigi eredményeiről kap általános képet az olvasó. 1966-ban a Kritika c. folyóiratban „Művészet és kommunikáció. Az alkotás és befogadás problémái” címmel megjelent tanulmányom jelzi - ha csupán körvonalaiban is - első ízben azt az utat, amelyen egy szövegtani elméleti keret kidolgozása felé elindultam, s amelyet azóta sem hagytam el. Ebben a könyvben kizárólag az eddig elért eredményekről, az elméleti keret kidolgozásának jelenlegi állásáról kívánok nagy vonalakban számot adni. Az eredmények létrejöttének körülményeiről, történetéről és más kutatási irányok eredményeivel való kapcsolatáról részben az első fejezet Irodalomjegyzékében, részben a könyv Bibliográfiai tájékoztatójában felsorolt művek tájékoztatnak. Nem kis nehézségekkel találom szemben magam akkor, amikor arról is számot szeretnék adni, hogy ki mindenkinek tartozom köszönettel azért, hogy ezen az úton járhattam mostanáig (és úgy, ahogy járhattam). Minthogy a név szerinti felsorolás kilátástalan vállalkozás lenne, azt az ugyan nem elegáns, de az adott esetben egyetlen praktikusnak látszó megoldást választom, hogy a „csak a szépre emlékezem” jelige jegyében közvetett módon utalok rájuk. (A panasz, a „nehézségekre emlékezem” különben is következetlen lenne tőlem, hiszen a legsúlyosabb nehézségek jelentős része is előbb-utóbb …
Tovább a műhöz
Az első ránkmaradt pszichológiai mű — Aristoteles "A lélekről" című könyve — а Кг. e. IV. századból való. Azóta több mint két évezreden át halmozódtak fel a pszichológiai ismeretek, amelyeket filozófusok, orvosok, pedagógusok, írók, művészek és publicisták munkáiban olvashatunk. Az igazi tudományos, pszichológia azonban csak most alakul ki. Hogy a pszichológia mint tudomány ilyen későn keletkezik, ennek az az oka, hogy nem volt meg az elméleti, filozófiai alap, amely biztosította volna az emberek lelkiélete bonyolult jelenségeinek tudományos magyarázatát, valamint az, hogy nem voltak meg az objektív feltételek, amelyek lehetővé teszik a pszichológiai kérdések tudományos vizsgálatát. A tudományos gondolat egész történetét a materializmus és az idealizmus harca jellemzi. Az idealizmus, amely a lelket, a tudatot elsődleges, kiindulási valaminek, az egyetlen realitásnak tekintette, még fel sem tudta vetni a lélek és a tudat keletkezése és fejlődése tudományos magyarázatának kérdését. Az idealista gondolat képviselői olykor igen jól írták le a lelkiélet egyes tényeit; de ezek a leírások — bármilyen sok gyűlt is össze belőlük — nem alkothatták meg a lélekkel foglalkozó tudományt. A Marx-elötti materializmus, mint ismeretes, mechanisztikus materializmus volt. Sajátos jellem-vo nása az a törekvése volt, hogy a lelket, a tudatot élettani vagy még fizikai és kémiai …
Tovább a műhöz
"Jó néhány” évvel ezelőtt volt (kimondani sem szeretem, pontosan mennyivel), hogy elkezdtem kutatásmódszertant tanítani. Kurzusomon főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkoztam, és az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. A félév előrehaladtával egyre kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, s az órákat hamarosan már a szobámban tartottam, hogy szükség esetén a saját könyvtáramból adhassak kölcsön egy-egy fontosabb könyvet.
Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy nem találtam jó tankönyvet a kérdőíves felvételek módszertanáról. Ismereteim alapján úgy tűnt, kétféle tankönyv létezik. Az egyik fajta olyan elvontan fogalmazta meg a kutatás-módszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran „szakácskönyveként aposztrofált - munkák pedig, épp ellenkezőleg, egészen részletes, lépésről lépésre vezető utasításokban adták meg, hogyan kell egy surveyt elvégezni. Ezek a munkák azonban, sajnálatos módon, csak a szerzők által ismertetettekhez rendkívül hasonló felvételek elvégzésére készítették fel a diákokat. Úgy tűnt, hogy sem az elvont, sem a szakácskönyvszerű megközelítés nem igazán alkalmas a hallgatók vagy a tanáraik számára. Egy szép napon azon kaptam magam, hogy egy …
Tovább a műhöz
Aligha kell hangsúlyozni a fontosságát annak, hogy mind a magánéletünkén, mind a munkahelyünkön képesek legyünk az interakciók hatékony résztvevői lenni. Ez a könyv azoknak a készségeknek a szociálpszichológiájával foglalkozik, amelyek az emberek mindennapi interakcióiban szerepet játszanak. Jóllehet a személyek közötti viselkedés nagy része tudatos reflexió nélkül, automatikusan játszódik le, a viselkedés mögött meghúzódó pszichikus folyamatok rendkívül bonyolultak lehetnek. Ebben a könyvben szemügyre vesszük majd, hogyan észleljük és értelmezzük embertársaink viselkedését; hogyan formálunk benyomást társainkról; miként használjuk a verbális és nem verbális kommunikációt; szó lesz arról, hogyan keltünk kedvező benyomást; hogyan építünk olyan kapcsolatokat, melyekben örömünk telik; szó lesz továbbá a kölcsönös befolyásolási folyamatokról és a csoportviselkedésről. A fenti kérdések iránt az utóbbi időben széles körű érdeklődés mutatkozik. Miért érdekel egyre több embert a személyközi viselkedés? Az elmúlt két-három évszázadban lezajlott példátlan társadalmi, gazdasági és politikai változások kétségkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy az iparosodott tömegtársadalmakban sok ember számára egyre nagyobb gondot jelent a társas interakciókban való részvétel. Az emberekkel való kapcsolataink a korábbi időkhöz képest bonyolultabbakká, …
Tovább a műhöz
A társas lény első magyar kiadása csaknem negyedszázaddal ezelőtt, 1978-ban jelent meg. Az első kiadás rövid idő alatt elfogyott, s így 1980-ban sor került a második - változatlan - kiadásra is. 1987-ben látott napvilágot a könyv harmadik, átdolgozott és bővített magyar kiadása, amely az 1984-es amerikai kiadáson alapul. Az 1987-es magyar kiadás azóta szinte minden évben újra megjelent - Aronson könyve messze a legsikeresebb és legnépszerűbb magyar nyelvű szociálpszichológiai könyvvé vált. Egyetemi és főiskolai hallgatók nemzedékei tanultak belőle, és a szociálpszichológia alkalmazásának legkülönbözőbb területein - így például a nevelőmunkában, a tömegkommunikációban, a reklám-, marketing- és PR-tevékenységben, a közvélemény és az előítéletek kutatásában - került felhasználásra. A mostani kiadás, amely az 1999-es amerikai kiadás alapján készült, nagymértékben eltér az előzőektől. Bővült egy teljesen új fejezettel (A társas megismerés), de a meglévő fejezetek is jelentős mértékben módosultak. A szemléletmód és a tudományos törzsanyag természetesen nem változott, de az elméleti és a kísérleti háttér sok tekintetben megújult vagy kiegészült. Aronson az elmúlt évek szociálpszichológiájának számos kutatási eredményét is feldolgozta. Lépést tartva az amerikai társadalom átalakulásával, és általában korunk politikai fejleményeivel, társadalmi, …
Tovább a műhöz