Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ez a könyv elsősorban pedagógusok számára íródott. Az ő munkájukban nap mint nap felmerülő pszichológiai problémák jó része a gondolkodáspszichológia témaköréhez kapcsolódik. Különösen manapság, amikor annyi szó esik reformról, új módszerekről, gondolkodásra nevelésről. A gondolkodáslélektan sajnos a pszichológia hagyományosan legunalmasabb fejezetei közé tartozik. Nem tárgya teszi azzá, hanem az a mód, ahogyan a pszichológia a gondolkodás problémáját sokáig megközelíteni igyekezett: a tartalomtól lehetőség szerint elvonatkoztatva a „tiszta” formák (a „műveletek”, „fázisok” és hasonlók) feltárásával kísérletezett. E kísérletezésbe csak a jól sikerült, érdekesebb feladványok (fejtörők, rejtvények: „problémák”) vittek olykor élénkebb színeket. Holott a gondolkodáslélektan tárgyánál fogva a pszichológia egyik legérdekesebb területe: benne minden találkozik. E könyv a mai gondolkodáspszichológiának ezt az összetettségét szeretné érzékeltetni. Nemcsak azért, mert így talán érdekesebb. Hanem azért is, mert alapgondolata az, hogy a gondolkodás formái nem vizsgálhatók a tartalomtól elszigetelve; az emberi gondolkodás lényegéhez tartozik, hogy — Vigotszkij kifejezésével — „tartalmas gondolkodás”. E könyv születéséhez nagyban hozzájárultak azok a kollégák, egyetemi hallgatók, akik érdeklődésükkel ösztönözték munkámat, és …
Tovább a műhöz
Az agresszió világa
- 2010
A társadalom minden tagját érdeklő kérdés a világszerte növekedő agresszió. Ezért is célszerű és hasznos megismerni az agresszió világát. Egyén, család, társadalom egyaránt szenved a mindenütt - nemegyszer váratlanul - felbukkanó erőszaktól. A hétköznapokban sokszor fel nem ismert, félreismert agresszió az emberi fejlődésben, életben sok nehézség, sőt tragédia okozója. A jelenségek megismerése mellett, a bajok felfedésére, keletkezésére és főként megelőzésre is teret nyújtunk. Ez a könyv nem csupán a tájékoztatást szolgálja, hanem a megelőzést és a már meglévő problémák, gondok, bajok orvoslását is. Tehát: a cselekvést. E sorok írójának javaslatára már 1995-ben tartottunk értekezletet Ábrahámhegyen az agresszióról, amelynek anyaga rövidebb formában, 1996-ban meg is jelent. Az agresszió lehet hasznos, sőt akár értékteremtő, így foglalkozunk a „konstruktív agresszió" kérdésével is. Az agresszió terjedése a világban - így hazánkban is - nem csupán a számokban, a statisztikákban, de az új formákban és helyeken való megjelenésben is észlelhető. Országunkban vonatrablás, éttermi vagy utcai „kivégzés" stb. eddig csak gengszterfilmeken volt látható. Ilyen már nálunk is előfordult. A világot megrázta a denveri iskolában lezajló tragédia, amikor volt diákok - a „viharkabátos maffia" tagjai - megölték tizenhárom társukat és megsebesítettek további …
Tovább a műhöz
A csecsemő személyközi világának 1985-ös közzétételével Dániel N. Stem megváltoztatta felfogásmódunkat arról, hogy az egyének miképpen fejlesztik ki saját önérzékelésüket. Most ebben az új, úttörő művében, melyet az alkotó szintézis jellemez, a szerző feltérképezi a szülő-csecsemő pszichoterápia kibontakozó területét, és egy átütő erejű új paradigmát ír le a szülő és a gyermek közti kapcsolat megértéséhez: az anyaság állapotát. Amikor kisbabája születik, állítja Stern, az anya (és bizonyos mértékig az apa is) az élet egyedülállóan új szakaszába lép be, amit a hajlamok, érzékenységek, képzelődések, félelmek és vágyak addig nem ismert garmadája kísér. A lelki élet eme új szerveződése - az anyaság állapota - arra készteti a klinikust, hogy az anyákkal és csecsemőikkel folytatott munkájában másféle terápiás szerkezetet és újszerű terápiás szövetséget keressen. A szülő-csecsemő viszony élvonalbeli pszichoterápiás iskoláinak elemzéséből Stern leszűri azokat a tényezőket, melyek változást idéznek elő. Élénk színekkel ecseteli a szülő-csecsemő klinikai rendszer döntő mozzanatait: a szülők képzeteit a babájukkal való kapcsolatról, a szülő és a csecsemő között megfigyelhető kölcsönhatásokat, a csecsemő képzeteit ezekről, és a terapeuta helyét ebben a sajátos klinikai szerkezetben. Azzal, hogy világos képet rajzol a klinikai …
Tovább a műhöz
A pszichológia tudományában különösen szembeötlő az a tudománytörténeti fejlődési tendencia, hogy az ismeretek gyarapodásával, a kutatómunka sokirányú szakmai elmélyülésével veszélybe keni! a belső gondolati egység. A kutatások széttagolnának, és már-már megértési nehézségek mutatkoznak az egyes szakágazatok képviselői között. A pszichológia tárgykörének kivételes összetettsége, a hozzáfűződő elméleti és gyakorlati igények változatossága is magyarázza, hogy e tudomány viszonylag rövid története során számos megközelítési szempont és eltérő kérdésfeltevés jelentkezik. Ezt hazai viszonylatban még hangsúlyosabbá teszi, hogy a pszichológiai kutatások csak a hatvanas években vettek újra lendületet. A szakemberek kialakuló közösségének rendkívül heterogén ismeretanyagot kellett a nemzetközi szakirodalomból birtokba vennie. Ez a helyzet, indokolja, hogy fokozott erőfeszítéseket tegyünk a szakterület belső összefüggéseinek feltárása érdekében, közösen keresve a pszichológiai fogalmak többirányú értelmezését, a szemléleti közeledés lehetőségeit. Az attitűd, a beállítódás jelenségét először az általános lélektan rögzítette; a fogalom rokonértelmű megfelelőit itt alkalmazták először. Az attitűd utóbb a szociálpszichológia és a személyiséglélektan fogalomrendszerében nyert fontos helyet; a jelenségkör tapasztalati vizsgálata e területeken …
Tovább a műhöz
Az egészségpszichológia a pszichológia tudományának viszonylagosan új, a 70-es évek második felétől, a 80-as évek elejétől bontakozó hajtásai közé tartozik. A hazai pszichológia tradicionálisan nyitott volt a pszichoszomatika jelenségére, és a biopszichoszociális szemléletet tulajdonképp már annak hivatalos megjelenése előtt is felfedezte és bevezette a hazai oktatásba és kutatásba. E munkában mások mellett kiemelkedő szerep jutott Kulcsár Zsuzsanna professzorasszonynak és a körülötte szerveződő csapatnak az ELTE Pszichológiai Intézet Személyiség- és Klinikai Pszichológia Tanszékén, majd később az általa 1996-ban létrehívott Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszéken. Ez a tanszék az ország első, az egészségpszichológiát már elnevezésében is magában hordozó tanszékeként az elmúlt két évtizedben is intenzíven ápolta ezt a hagyományt, s fontos műhely a hazai egészségpszichológiai műhelyek sorában. Jelen kötet szerzője, Urbán Róbert e szakmai, oktatói-kutatói közösség vezetője, aki két évtizede oktat és kutat ezen a területen. A kötet az ez idő alatt szerzett hatalmas tudásanyag jelentős részét összegzi, rendezi, s adja át kitűnően szerkesztett, jól követhető, s izgalmas szemléletet nyújtó módon, áttekintést nyújtva az egészségpszichológia egészéről. Abban bízhatunk, hogy a kötet az elkövetkező években sokaknak szolgál majd tankönyvül, a …
Tovább a műhöz
Immáron ötven éve, hogy a pszichiátria területén dolgozom. Tudatosan választottam a szakmát, bár medikus koromban csak egy része, a pszichoterápia érdekelt. Már akkor olvastam idegen nyelveken, és bejárhattam a Budapesti Orvostudományi Egyetem (később Semmelweis Orvostudományi Egyetem - SOTE, ma Semmelweis Egyetem) Kari Könyvtárába, ahol kézbe vehetőek voltak a világ vezető orvosi szaklapjai, az itthoni kiadványok is, és így tájékozódtam arról, mi történik a pszichiátria terén a világban. Orvosegyetemi éveimben a pszichiátria Budapesten sajátos virágzásban volt. Nyíró Gyula önálló tanszéket hozott létre, és a szakma önállóságát hangsúlyozta. Az ötvenhatos forradalom utáni képlékeny társadalmi szakaszban önálló szakvizsga lett a pszichiátria (korábban az ideggyógyászat egyik területe volt), de a szovjet mintára megalapított Orvostovábbképző Intézetben (később egyetemen, különböző nevekkel) még a nyolcvanas évekig is csak ideggyógyászati tanszék működött, és az irányította a pszichiátriában is a továbbképzést. Még a budapesti Pszichiátriai Klinikán is illett neurológiai szakképesítést szerezni; a három vidéki egyetemen ez egyenesen kötelező volt.
Nyíró Gyula tekintélye nagy volt, nemcsak Budapest okán, ahol az egészségügyet nagy befolyással szervező Egészségügyi Minisztérium működött, hanem azért, mert sajátos irányzatot képviselt. Egyfajta …
Tovább a műhöz
Tény, hogy a pszichoterápia még mindig fiatal tudománya rengeteg praktikus tapasztalatot gyűjtött össze, amiket át kell adni a diákoknak, és ez természetesen hosszú időre függővé teszi őket tanítójuktól. A végül megszerzett készség és tudás nemcsak intellektuális természetű, hanem arra a képességre is épül, hogy személyes bevonódással saját személyét - átfogó értelemben - instrumentumként használja. Ez teljesen másfajta alkalmazkodást kíván, mint amiről a legtöbb más tudományban szó van. (...) Készségesen teljesítettem a Wirtschaftliche Buchgesellschaft ajánlatát, hogy a tudomány mai állásának megfelelően mutassam be a pszichoterápiás első interjút. Ezzel a témával 1967-ben egy hosszabb munkában foglalkoztam (Psyche, XXL 1967, 341. o). Az eredeti céllal ellentétben, hogy ugyanis az ismeretek szakszerű dokumentációját közöljem, ennek a könyvnek nagyon is személyes jellege van. Félreismerhetetlenül magán viseli a Sigmund Freud Intézet nagyon aktív csoportjában folytatott vitáink nyomait. Ahogy a két munka összehasonlításából kiolvasható, folyamatos érdeklődésünk még korántsem zárta le tisztázott szemlélettel a témát. Egymagában az újonnan bevezetett, „tükör” mögötti interjúmegfigyelési helyzet is olyan sok új problémát vet fel, hogy e munka gondolatai befejezetlenek, lezáratlanok maradtak. Sőt, egyenesen hálás vagyok minden házon belüli kollégámnak, …
Tovább a műhöz
1970-ben nekiláttam, hogy rövid bevezető tankönyvet írjak az emberi emlékezetről. Mintegy hat év múlva készültem el vele, de a könyv jóval ambíciózusabb vállalkozás volt, mint azt eredetileg képzeltem - egyszerre szerettem volna magas szintű egyetemi tankönyvet és az emlékezetkutatás akkori állását bemutató szakmai könyvet írni. Úgy tűnt, a végeredmény mindkét célnak megfelelt. Sőt tudomásomra jutott, hogy a könyv elnyerte a „klasszikus kötet" címet is, ami feljogosítja az írókat, hogy a Current Contents olvasóit mindenféle ősrégi sztorikkal untassák arról, mi is vezette őket a klasszikussá vált könyv megírására... Ez a könyv napjainkra természetesen elavult, elhatároztam tehát, ahelyett hogy új adatokkal frissíteném, inkább írok egy teljesen új könyvet. Az emlékezet kutatása elképesztően aktív tudományos területnek számított az elmúlt tizenöt évben, ami azzal a következménnyel járt, hogy ez a könyv jelentősen eltér korábbi művemtől. A kutatások mennyisége és mélysége azt eredményezte, hogy már nem lehetséges egyetlen könyvön belül ugyanolyan részletesen írni valamennyi területről. Azt gyanítom, hogy ez nem is feltétlenül probléma, különösen azoknak az egyetemi hallgatóknak a szempontjából nem, akiknek esetleg az ikonikus emlékezet vagy a proaktív gátlás iránti érdeklődésük nem nevezhető maximálisnak. Annak ellenére, hogy az emlékezetkutatás …
Tovább a műhöz
Mi az alapja a rokoni érzelmeknek? Miért tartjuk rokonszenvesnek a hozzánk hasonló külső és belső tulajdonságokkal rendelkező idegeneket? Milyen feltételek között bízunk meg egymásban, és hogyan ismerjük fel a csalókat? Mi a büntetés szerepe a csoporton belüli együttműködés megteremtésében? Alkalmas-e a mások iránti jó cselekedet arra, hogy növeljük saját népszerűségünket a csoporton belül? Minden önzetlen támogatás magában hord valamilyen önző indítékot? Vagy létezik „valódi” altruizmus, amely csak a haszonélvező boldogulását tartja szem előtt, de semmilyen szempontból nem előnyös és nem kifizetődő a jótevő számára? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbál meg választ találni e könyv. A válaszokat azonban nem lehet megadni egyetlen tudományág eredményei alapján. Sokféle területről kell összegyűjteni az ismereteket ahhoz, hogy a siker reményében végezzük el a feladatot. A könyv ezért több tudomány eredményeit kísérli meg összekapcsolni annak érdekében, hogy magyarázatot találjon az emberi önzetlenség és együttműködés - az ún. pro-szociális viselkedés - természetére vonatkozóan. Keretét az evolúciós szemléletmód alkotja, amely egyesíteni képes a különböző tudományok kutatási eredményeit. Ez a megközelítés annak az ismeretével ruház fel bennünket, hogy miként jöttek létre a kooperatív kapcsolatok alapvető formái, milyen alkalmazkodási …
Tovább a műhöz
Paul Claudel úja a Selyemcipő c. drámájának alcímeként: „Az Isten a görbe vonalakon is egyenesen ír.” Ez a mottó jutott most eszembe, amikor az Akadémiai Kiadó felkért, hogy készítsük elő Az intelligencia mérése c. könyv hatodik kiadását, mert egyrészt az 5. kiadás már régen elfogyott, ugyanakkor a teszt használata folyamatos, másrészt a használatban lévő teszt anyagában is változtatásokat terveztünk és hajtottunk végre. Ezek a változtatások szükségesek voltak, és a teszt vizsgálati anyagát érintették elsősorban. A teszt feladataiban tervezett és végrehajtott módosítások azokkal a társadalmi változásokkal vannak összefüggésben, gazdasági és politikai vonatkozásban egyaránt, amelyek az eltelt húsz esztendőben bekövetkeztek - s ezek a teszt anyagában szereplő feladatokat több ponton is anakronisztikussá tették -, s amelyek önmagukban a számszerű értékelést talán nem rontották, a teszt végrehajtása során implikált motivációs tényezők erejét
azonban bizonyosan érintették. Az intelligencia fogalma feltételezi a megismerő-gondolkodó képesség aktualitásra irányuló teljesítményaspektusát. Az aktualitás jelentős szerepe megköveteli, hogy a feladatok megfogalmazásában maga a feladat anyaga is „modem” legyen. Néhány felfrissítés könnyen átvihető, amilyen pl. a politikusok neveinek változása, de a gazdasági helyzetből kölcsönzött feladatformáknál a tartalmi …
Tovább a műhöz
Az öngyilkosság az iparosodott, magasan civilizált társadalmak nagy és növekvő problémája. Különösen Európában nagy ez a gond. Európa északi területein hagyó magányosan nagyon magas az öngyilkosság száma. De magasnak mondható az Egyesült Államok és Kanada több területén, továbbá Japánban is. A fejlődő országok az öngyilkosságok szaporodása szempontjából is „fejlődnek”, vagyis mindinkább szembe, találkoznak ezzel a gonddal. Érthető tehát, hogy világszerte igen beható kutatómunka foglalkozik az öngyilkosság okaival, megjelenési formáival, pszichológiai és társaslélektani szabályszerűségeivel, társadalmi viszonyaival, megelőzésének lehetőségeivel. Ez a kutatómunka hovatovább áttekinthetetlenül nagy és sokrétű szakirodalmat produkált.
Sajnálatos módon erről a szakirodalomról hazánkban kevesen tudnak, az öngyilkosság iránt érdeklődő szakemberek ama kis hányada, aki idegen nyelven olvas. Pedig az öngyilkosság hazánkban igen nagy társadalmi és egészségügyi probléma. Azok között az országok között, amelyek nemzetközi statisztikai kiadványokban közlik öngyilkossági adataikat, hazánkban a legnagyobb az öngyilkosság gyakorisága. Mint ismeretes, a gyakoriságot viszonyszámmal szokták kifejezni (százezer lakosra eső öngyilkosságok számát nevezik öngyilkossági arány számnak), általában ezt szokták megadni; ez ugyanis a különböző országok viszonyait …
Tovább a műhöz
Egyszerű a választás: a most és az elkerülhetetlen vég között, az élet és a halál között választhatunk. A biológiai folyamat önműködő, feltéve, hogy törődünk testünk igényeivel. A költő által használt értelemben azonban az élet egyáltalán nem olyasmi, ami önmagától megtörténik. Mi több, minden ellene szól. Ha nem magunk szabjuk meg az életutunkat, akkor más, külső hatóerők irányítják a miénktől eltérő célok szolgálatában. Biológiailag programozott ösztöneink arra késztetnek, hogy az általunk hordozott genetikai adottságokat továbbvigyük; kultúránk szintén a saját értékeit és szokásait igyekszik általunk átörökíteni, és a többi ember is minél inkább a saját terveihez próbálja felhasználni az energiáinkat - mit sem törődve azzal, hogy ez minket hogyan érint. Senkitől sem várhatjuk, hogy segítsen élni nekünk. Magunknak kell megtalálnunk a módját, hogyan alakítsuk saját életünket. Mit jelent tehát ebben az értelemben „élni"? Nyilvánvalóan nem csupán a biológiai fennmaradást. Maradéktalanul megélni az életet, időt és lehetőségeket nem fecsérelve, a világ egész komplexitásával szoros kapcsolatban kiteljesíteni az ember egyediségét. Könyvem azt vizsgálja, hogyan lehet ilyen módon élni, miközben tőlem telhetően igyekszem felhasználni a modern pszichológia eredményeit, saját kutatásaimat és az elmúlt idők különböző formákban fennmaradt …
Tovább a műhöz