Magyar
EnglishKeresés
Találatok
E könyv több mint húsz éves története során elég jelentős befolyást gyakorolt a hazai kommunikációs kutatásokra és oktatási próbálkozásokra, annak ellenére, hogy szinte „szamizdatként” jelent meg. Mindhárom kiadását a Tömegkommunikációs Kutatóintézet gondozta, előbb 1000, majd stencilezett formában néhány száz (a második kiadás volt ez), végül pedig 2000 példányban jelent meg, ez az utolsó kiadás viszont javarészt összecsomagoltan maradt az éppen akkor megszüntetett intézet raktárában. Mégis eljutott a szakemberekhez, voltaképpen mindenkihez, akit csak érdekelhetett, és így meglehetősen sok reflexió érkezett rá, sokan recenzálták, sokat idézik. Azóta is sokan keresik, hiszen már számos felsőoktatási intézetben oktatnak kommunikációelméletet, megnövekedett az érdeklődés a kommunikáció tudományos ismereteinek alkalmazása iránt, különösen a kommunikáció fejlesztése került a figyelem előterébe. Ma tehát a könyv nem hozzáférhető, és ezért már évekkel ezelőtt felmerült az újabb kiadás szükségessége. A kommunikáció kutatásának és nemzetközi szakirodalmának fejlődése miatt azonban ennek a kiadásnak csak jelentős kibővítése átdolgozása után látszott értelme. Felmerült tankönyv illetve oktatási segédkönyv formájában a szöveg rövidített közzététele, ez is sok munkát, részleges átdolgozást tett volna szükségessé. Ahogy az idő haladt, úgy …
Tovább a műhöz
Jelen könyv megírásával az a célom, hogy a leendő kutatóknak megmutassam: kvalitatív kutatást készíteni nem ördöngösség. Emellett pedig egyfajta eszközkészlettel és kritikai gondolkodással szeretném felruházni őket. Mint gyakorló társadalomkutató, posztgraduális hallgatók szupervízora és kutatásmódszertan-tanár, egyre inkább úgy érzem, legalább két nemkívánatos dolog következhet be, ha leendő kutatók módszertani kérdésekkel kezdenek ismerkedni. Egyrészt gyorsan beleunhatnak a módszertani technikákkal kapcsolatos, véget nem érőnek tűnő instrukciók sorozatába, másrészt elrettenthetik őket azok a nehézségek, amelyeket egy jó kvalitatív kutatás kivitelezése jelent. Az első probléma akkor jelentkezik, amikor kutatási technikákat tárgyalnak anélkül, hogy utalnának az azokat valójában jellemző intellektuális és gyakorlati kihívásokra, a másik pedig akkor, amikor ezen kihívások túlságosan nyomasztóvá válnak. A kutató közösséget tehát az a veszély fenyegeti, hogy a potenciálisan legjobb kutatók gyorsan felismerik, és rájuk nehezedő nyomásként élik meg a kvalitatív kutatások okozta kihívásokat. Csökken a lehetősége, hogy a leendő kutatók valaha kvalitatív kutatást fognak készíteni: vagy azért, mert megrémülnek a kihívásoktól, vagy egyszerűen azért, mert belefáradnak a technikai tanácsok tömegével való állandó szembesülésbe. A legjobb módja, hogy …
Tovább a műhöz
Témája alapján ez a fejezel kakukktojásnak tekinthető a többihez képest. Ha az olvasó jogi, adózási, finanszírozási problémákra keres választ, akkor bátran lapozzon tovább, e fejezetben nemigen találhat könnyűszerrel aprópénzre váltható információkat. Ez a rész inkább értelmező jellegű, hisz olyan témákat tekint át, mint hogyan gyarapítja a civil szervezet a demokrácia-csinálást vagy a civil kezdeményezések mint a közélet motorja és egyebek. E fejezet állításai többségének igaza nem kereshető vissza törvénykönyvekben, továbbá információi nem olyan értelemben segítik az olvasót, mint ahogy azt mondjuk a menedzsmentről vagy a támogatásszerzésről szóló fejezet teszi. Ha egy polgár a közéletben kíván tevékenykedni, a PR, a menedzsment ismereteken kívül rendelkeznie kell egy történettel, arra nézve, hogy miért is teszi azt, amit éppen tesz. E narratíva többek között magában foglalja, hogy mi is lenne egy polgár szerepe egy olyan világban, amelyben szívesen élnénk, hogy mit vár el az ember magától, illetve a kormányzattól stb. Összefoglalva tehát a közéletben szerepet vállaló polgárnak nemcsak civil és egyéb: jogi, pénzügyi, lobby technikákat kell ismernie, hanem rendelkeznie kell egy vízióval arról, hogy mit miért csinál. E vízió korántsem annyira öncélú dolog, mint amilyennek első látásra tűnik. Megkülönböztetjük a szavak emberét a tettek emberétől: az …
Tovább a műhöz
A könyv iparági, energiapolitikai és szabályozástörténeti jelentőségű, mely a privatizációtól nagyjából 2018-2019-ig terjedő nagy időszak tanulságait vonja le. Szándékosan interdiszciplináris, ahol az elsősorban jogi (energia-jogi, nemzetközi jogi) dimenzió mellett közgazdaságtani és társadalmi-szociológiai szempontok is helyet kaptak, ez utóbbiak a társszerzők közreműködésével született vonatkozó fejezetben. Mivel az energiapiac, és a szabályozás drasztikusan átalakulóban van, a jelenlegi egy kiváló alkalom a magyar energiapolitika irányainak, dilemmáinak, prioritásainak bemutatására és megmagyarázására egy hosszú ciklus lezárásával, egy időszerű visszapillantással. Ami ezt az alkalmat illeti, a privatizációtól és az alapvető nemzeti szolgáltató infrastruktúrának külföldi (sokszor külföldi állami) cégek kezébe kerülésétől a nemzeti infrastruktúra újraszabályozásáig és a lakossági árak védelméig (rezsicsökkentés) egy olyan ív áll jelenleg rendelkezésre, mely társadalompolitikai és energetikai -szabályozási tanulságok levonására is messzemenően feljogosít. Az iparági tapasztalatok, tanulságok alapján a könyvben foglaltak egy határozott és megalapozott állásfoglalást jelentenek az energiaszektor társadalmi felelőssége, a közérdek biztosítása és az erős, határozott és felelős állami energiapolitika mellett, egyúttal azonban a piaci szereplők és …
Tovább a műhöz
Ha egy szociológus a modern társadalmat szeretné kutatni, többnyire a politika, a gazdaság vagy a kultúra világa jut eszébe; máskor a nemzetközi rendszert vagy a gyarmatosítást tanulmányozza, esetleg a társadalmi mobilitással, rétegződéssel, illetve a hozzájuk hasonló alaptémákkal kapcsolatos vizsgálódásokba kezd. A jelen könyvvel nekem is az a célom, hogy valami fontosat fogalmazzak meg a modern társadalomról; csak éppen némileg járatlanabb úton próbálok elindulni. Olyan jelenséget állítok érdeklődésem középpontjába, amelyet a 20. század végéig a magától értetődő dolgokkal kapcsolatos érdektelenség övezett a társadalomtudományokban. Hiszen vajon melyik jelentősebb szociológus foglalkozott korábban a férfiak ösztönös és rutinszerű testi megnyilvánulásaival, testgyakorlataival, szabadidős és sportolási szokásaival? Ráadásul mindezt történeti módon megközelítve! Hát, nem túl sokan! (Persze akadnak azért néhányan, miként erre utalok is majd az alábbiakban.) Márpedig - véleményem szerint - a modern társadalom mélyebb megértése szempontjából figyelemre méltó tanulságokkal szolgálhat, ha többet tudunk a testünkbe kódolt, nemi szocializációnk során elsajátított, nem tudatos viselkedési késztetettségeinkről, hosszú idő alatt kikristályosodott beállítódásainkról. Ebben a könyvben azt vizsgálom, hogy a civilizáció folyamata során hogyan alakultak át a …
Tovább a műhöz
Annona Nova 2009
- 2010
A Kerényi Károly Szakkollégium megújult periodikáját tartja kezében az olvasó, egy tanulmánygyűjteményt, amely reprezentatív több szempontból is. Reprezentatív a Szakkollégium éves munkájára nézve, mert bemutatja azokat a kutatási témákat, amelyeken a Kollégium tagjai dolgoztak; reprezentatív a Kollégiumra magára nézve, mert bemutatja, hogy a hallgatók önszerveződése ma is képes eredeti alkotásokat létrehozni, egyszerűen szólva, hogy szakmai szakkollégiumok léteznek és létezni is fognak; végül pedig reprezentatív a Kerényi Károly Szakkollégium saját folyamatosságára nézve, mert az Annona Nova cím arra az egykori Annonára utal, amelyet a Kollégium egy másik, kezdeti időszakában adott ki, összefoglalandó az akkori tagok munkáját.
Az Annona Nova ugyanis egy soha nem folytatott sorozat folytatása, A Kerényi Kollégium történetének kezdetén, az alapító, Jankovits László szakkollégiumi tanársága alatt sokáig terveződött, majd halogatódott, majd mégiscsak megszületett egy kötet, amely eredetileg a Kollégium évkönyve szeretett volna lenni. Valójában azonban magányos maradt és ily módon inkább egy emlékmű, válogatás a Kollégium akkori munkáiból. Ahhoz, hogy valóban összefoglalója lehessen a Kollégium tevékenységének éppenséggel egy dolog hiányzott: a folytatás. A szakkollégiumi munka legfontosabb jellemzője ugyanis éppen az, hogy folyamat-jellege van, élő közösségi …
Tovább a műhöz
Annona nova 2012
- 2013
Soha nem voltam szakkollégista. Amiben semmi kivetnivalót nem találok - elvégre a szellemi alkatok és tudományos útkeresések nagyon különbözők és sokfélék -; de ha pécsi irodalmárként valami miatt sajnálom ezt, akkor az a Kerényi Károly Szakkollégium. Pontosabban: a Kerényi. Hisz mindenki így hívja, a jól ismert, otthonos, sokat emlegetett intézményeknek kijáró könnyedséggel. Bizony, akárhogy is, jó lett volna kerényisnek lenni. Mert azt világosan látom, hogy most jó annak lenni. S nem csak a jubileum miatt. Merthogy: húszéves a Kerényi. Szép lassan utolérte legfiatalabb tagjainak életkorát. Hosszan lehetne sorolni az elmúlt húsz év eredményeit: meg lehetne említeni a neves szakembereket, akik a kollégiumban bontogatták szárnyaikat, a vezetőtanárokat a maguk arculatadó stílusával, a „lelepleződéseket", amikor újabb és újabb oktatóról, tudósról derül ki, hogy bizony „ő is az volt", a szokásos konferenciákat, a tudományos megmérettetéseken elért eredményeket és persze a kerényis anekdotákat, legendákat. Ennyi idő elteltével a Szakkollégiumnak már van krónikája, elmesélhető, folyton kiegészíthető története. S ha csak tagjainak elkötelezettségét, kitartását, lendületét és elszántságát nézem, van, kell hogy legyen jövője is. Most mégis inkább a jelenről szeretnék szólni, hiszen az évkönyv hasábjain a kedves Olvasó is a jelennel találkozik - noha annak gyökerei …
Tovább a műhöz
A nők története nem független a történelem általános menetétől, ha el is különül tőle, miután a női történelmi tapasztalat különbözik az általában vett történelmi tapasztalattól, mely utóbbit rendszerint a férfiakéval azonosítják. Nem részletezem ezúttal a nőtörténetírás kialakulásának és további útjának a történetét, legyen elég megjegyezni, hogy nehezen választhatjuk el azt a család (és a háztartás) történeti vizsgálatától. Kérdés azonban, hogy „van-e egy nemnek története?", és létezik-e vajon a családnak is önálló története? Minden látszat ellenére, hiszen létezik külön nőtörténetírás, és a családnak is van önálló történetírása, nem könnyű egyértelmű feleletet adni a kérdésre. Az valóban kérdéses, hogy mindig ugyanaz felelt volna meg e két fogalomnak a történelem során, és mindig ugyanarra gondolhatunk-e velük kapcsolatban, mert feltehető időbeli önazonosságuk. Ezt semmiképp sem állíthatjuk. Ezzel mindenki tisztában volt és van, aki nőtörténetírásra vagy a család történetének az írására adta a fejét. A nők, a kétségtelen biológiai azonosíthatóságukon túlmenően, történelmi kategóriaként felettébb változatos képet mutatnak az egyes történelmi korokban. Erre mutat rá Denise Riley ilyeténképpen. Vázlatosan fogalmazva: a 'nők' történetileg, következtetés útján alkotott fogalom, amely mindig viszonylagos más …
Tovább a műhöz
Bevallom, a nonprofit szektor témáját tulajdonképpen véletlenül találtam meg. Marketing szakos közgazda végzettségemmel eredetileg az üzlet világába készültem. Az 1980-as évek közepén azonban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem marketing szakos szakközgazdász hallgatójaként - elsősorban diplomamunkám megírása céljából - a marketing elmélettörténetének kutatásával kezdtem foglalkozni. A marketing számomra - és azt hiszem nem voltam egyedül - még a piaccal, az üzlettel volt egyenlő. A külföldi szakirodalmat olvasva meglepetten tapasztaltam, hogy a téma nyugati teoretikusai körében akkor már általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy a talán "legprofitorientáltabbnak" tartott menedzsment diszciplína sokkal több, mint a vásárlók megnyerésének és megtartásának művészete. Vagyis a marketing a vállalkozások piaci kapcsolatainak szervezésén túl alkalmas a nonprofit szervezetek, a társadalmi kampányok, az állami szolgáltatások - röviden az üzleti szférán túli szervezetek és tevékenységek - menedzselésére is. A gyakorlat mindezt igen tiszteletlenül még ennél is jóval előbb felismerte. A siker reményében mindenféle elméleti megfontolás nélkül számos jótékonysági, adománygyűjtő, környezetvédelmi, egészségnevelési és elnökválasztási kampány szervezője, sok művészetpártoló, szabadidős, oktatási és jogvédő szervezet menedzsere fordult szívesen - néha …
Tovább a műhöz
A nő terei
- Huszár Ágnes
- 2011
A tanulmánykötet írásai kérdéseket fogalmaznak meg a nő helyéről a társadalom tereiben és a kulturális reprezentációk virtuális világában. A férfi és a nő az a
kettő, amely kiadja az egyet, az embert. A nő és a férfi az ellentét és az egység, a küzdelem és a szerelem két ágense. Egymás nélkül nem lehetnek, de együtt-
létük sem harmonikus: két, különböző szabályok, törvények szerinti világban, térben élnek. Szövegeimben a térmetafora gazdagon burjánzó lehetőségeit
használom fel arra, hogy emocionálisan sokunk által megélt, de racionális nyelven nehezen megközelíthető tapasztalatokat közvetítsek. Az első csokorba olyan irodalmi művekkel foglalkozó írásaimat gyűjtöttem, melyek a férfiak és a nők tere közti határ átlépését tematizálják. A női és a férfi terek közti küszöb átlépése Virginia Woolf Orlandója számára a lehető legtermészetesebb mozdulat. Boldogan él a két tér határvidékén: a női és a férfi lét közötti átjárást emberi kiteljesedésként éli meg. Zinajda Gippiusz hősnői/hősei sajátos hasításban élik meg a két létezésmódot: a mindennapok világában nőként mozgó protagonisták alkotóként, férfiként definiálják magukat. A leszbikus coming-out regényekben a térmetafora - kilépés, átlépés egy másik dimenzióba - dramaturgiai szervező erővé válik. A kilépést az idegenként megélt otthoni térből Annemarie Schwarzenbach hőse …
Tovább a műhöz
Kötetünk a szerző „fordulata” után, eredetileg angol nyelven írt marxista politikafilozófiai elemzéseit tartalmazza, valamint két magyar nyelven írott, nagyszabású tanulmányt, amelyek egyike itt jelenik meg először. A többi szöveg gyűjteményes kötetek, szocialista folyóiratok vagy terjedelmesebb elemzéseket közlő internetes portálok számára készült esszé (kísérlet) és analízis. Tárgyuk heterogén; gondolatmenetük filozófiát (klasszikus német idealizmust, marxi teóriát s a belőle ágazó kritikai elméletet és értékkritikai iskolát) ötvöz társadalom-, mentalitás- és politikatörténeti belátásokkal. Stílusuk összetéveszthetetlen; tétjük meglehetős: politikai és történeti alapfogalmaink tisztázása. (...) Kötetünk a szerző „fordulat” utáni, eredetileg angol nyelvű marxista politikafilozófiai elemzéseit tartalmazza, valamint két magyar nyelven írott, nagyszabású tanulmányt és egy magyar nyelvű cikket. A „marxizmus” itteni használatában „nem annyira irányzat vagy gondolkodói iskola, mint amennyire önálló műfaj vagy diszciplína. Kari Kautsky és Ernst Bloch, Louis Althusser és Lukács György, Karl Korsch és (a korai) Antonio Negri egyaránt »marxisták«, eltérő nézetekkel, elméletekkel, tárgykörökkel, témákkal, stílussal, de fölismerhetően egyazon hagyománynak a részesei mégis, habár »polgári« értelemben más-más »foglalkozást« űztek, más volt a …
Tovább a műhöz
Anyák és apák
- 2021
A szülői gondoskodás a korábbi századokban kollektív felelősség volt, amelynek gyakorlatai és normái azonban a 19. században átalakidtak. Jelen kötet lapjain találkozhatunk a lányaival bensőséges kapcsolatot ápoló 17. századi arisztokrata anyával, noha a történészek szerint ez nem jöhetett volna létre, mivel a feleségi kötelességeiket teljesítő előkelő anyák nem töltötték be az elsődleges gondozó szerepét gyermekeik mellett. De megjelenik előttünk a lányainak csecsemőszoptatás ügyében tanácsokat osztó aggódó nagyapa alakja is, noha a korabeli, 19. századi „kenyérkereső'' férfiaktól nem várták el, hogy aktívan részt vegyenek gyermekeik mindennapjaiban, s a történészek az otthon női meghittségének és a férfiak uralta nyilvános versengés szférájának kettéválásáról beszélnek. Ugyanígy nem illik az általánosításokon alapuló képbe a kisgyermekekről oda-adóan gondoskodó - a kötet lapjain visszatérően kísértő - mostohaanya vagy a mostohaunokájának nagyvonalú örökséget hagyó mostohanagymama alakja sem. Vajon kivételes esetekkel állnánk szemben? A történészek szerszámosládáját bátran és sokoldalúan hasznosító szerzők elemzéseinek általános tanulsága inkább az, hogy a családi viszonyok vizsgálata során nem érdemes a normákból és domináns diskurzusokból kiindulnunk, mert ezek csupán korlátozott módon hatottak az intim szféra mindennapi gyakorlataira.
Tovább a műhöz