Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A közigazgatást a szervezet, a tevékenység és a különleges jogállású személyzet oldaláról is meg lehet közelíteni. Ebben a munkában arra vállalkoztam, hogy bemutassam a magyar közigazgatás személyi állományának teljes vertikumát, a személyzeti rendszer belső összefüggéseit, a vezetők és beosztottak közötti jog és nem jogi kapcsolatokat. Erről a gyorsan változó, kissé elzárt világról törekedtem olyan pillanatképet adni, amelyben talán időtállóbb megállapítások és következtetések is megjelenhetnek. A közigazgatással kapcsolatos két legfontosabb követelmény - szinte hagyományosan -a törvényesség és az eredményesség. E két fontos elvárás teljesülése viszont nem a szervezet, a feladat- és hatáskörök függvénye, hanem a személyzeté.
Végeredményben azonban azt is kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen nem a közigazgatással kapcsolatban fogalmazzuk meg, hogy tevékenykedjen törvényesen és eredményesen, hanem a közigazgatás által foglalkoztatottaktól. Természetesen nem egyenlők a személyzettel kapcsolatos elvárások sem, vannak, akiktől többet (vezetők), és vannak olyanok, akiktől kevesebbet (beosztottak) követel meg a személyzeti politikai, a személyzeti jog.
Ahogy a közigazgatás nem azonosítható a közigazgatási joggal, úgy nem azonos a közigazgatás személyzete a rá vonatkozó joganyaggal. Nem tagadom a közszolgálati jog óriási jelentőségét a modern …
Tovább a műhöz
Konferenciánk témája szempontjából Dominguez Ortíznak a Katolikus Királyok korszakáról írott megállapítása lehetne kiindulópont. Dominguez Ortiz szerint a spanyol történelemnek ez a legfontosabb korszakhatára, amelytől a spanyol történelem „ezelőttre és ez utánra” osztható. Ahogy ő írja: “En la historia de Espana hay un antes y un después de los Reyes Católicos.”
Mert konferenciánk meghatározó periódusa is 1492, a zsidók Spanyolországból történő kiűzése miatt. „Ez előtt”, amikor a konferenciánk címében jelzett problémakör dimenziói és kontúrjai az Ibériai-félszigetre utalnak, erre az 1492 előtti időszakra korlátozódnak. Ám ez a periódus is vibrálóan gazdag tematikát mutat. A vizigót korszak zsidókra vonatkozó dokumentumaitól a kiűzés pillanatáig ívelő csaknem ezer évről van ugyanis szó, amikor az elfogulatlan történész megállapíthatja, hogy a zsidóság (a baszkokkal együtt) az Ibériai-félsziget legrégibb népe; ám attól kezdve, hogy Recared király 5S9-ben felvette a katolikus vallást és államvallássá tette, a zsidó nép helyzete meglehetősen nehézzé vált a félszigeten. Miközben a tudomány (orvoslás, filozófia) csúcsait ők reprezentálták, a városi gazdaság és pénzügyek, a korszerű államigazgatás aktorai is e szférából jöttek, és a központi hatalom szakértőbázisát jelentik, eközben ugyanakkor a „menetrendszerűen” megjelenő antijudaizmus …
Tovább a műhöz