Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A „TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013 sz. „TÉRSÉGKÖZÖSSÉG-MINŐSÉG” Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon” című pályázat keretén belül lehetőségünk volt, illetve van a szociális
munkás képzéshez kapcsolódó terepgyakorlatokat, a szakmai aktualitásokat figyelembe véve megújítani. Mondhatni, hogy már több éve kihívás előtt áll a
szociális munka oktatása, a szociális munkás képzés, a képzéshez kapcsolódó gyakorlatok szervezését, illetve a képzés és gyakorlat összefüggését, relevanciáját,
hatékonyságát tekintve. Szekszárdon, az országban elsőként indult 1989-ben a szociális munkás képzés, így 22 éves képzési múltra tekinthet vissza a Szociális
Munka és Szociálpolitikai Intézet, illetve a képzésben oktatók. Másrészt mindannyian tudjuk, hogy a szociális munkás képzés erősen gyakorlatorientált, ami azt
jelenti, hogy a leendő szakemberek képzésében a gyakorlatok, a gyakorlatok helyszínei, a terepek, tereptanárok meghatározó szereppel bírnak. Folyamatos törekvés figyelhető meg az Intézet részéről a hallgatók szakmai identitásának alakításában, fejlesztésében és nyomon követésében. Ehhez szorosan hozzátartozik a megfelelő terephelyek/gyakorlati helyek kiválasztása, a folyamatos, interaktív, kölcsönös kapcsolat a tereppel, …
Tovább a műhöz
A komplex rehabilitáció fontosságát megfogalmazó nemzetközi és hazai társadalmi gyakorlat-, illetve szemléletváltozás generálta igényekre válaszként 2008
őszén került sor a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar és az Egészségtudományi Kar együttműködésében a Komplex rehabilitációs mentor szakirányú továbbképzés
megalapítására, majd egy esztendővel később indítására is. A nemzetközi gyakorlattal egyezően már a képzés kidolgozása is több szempontból „komplex” módon valósult meg: a képzési program a terület kiváló elméleti és gyakorlati szakemberei közös gondolkodásának eredményeként alakult, formálódott. A komplex rehabilitáció hangsúlyossá válása a gyakorlatban elkerülhetetlenné tette a rehabilitációs ismeretek komplex alapokra helyezését, az integrált ellátásokra épülő bővítését, az orvosi, foglalkozási, mentális/pszichológiai, képzési és szociális rehabilitációs ismeretek új típusú integrációját. A képzõőszakemberek számára célkitűzésként fogalmazódott meg, hogy a résztvevők képessé váljanak az ember és társadalmi környezete közötti harmónia kialakítására és megőrzésére, a feszültségeket hordozó viszonyok, problémák megelőzésére, illetve azok szakszerű kezelésére, az egyén társadalomba történő integrálására/reintegrálására a komplex rehabilitáció kapcsán felmerülő lehetőségek felhasználásával, alkalmazásával. …
Tovább a műhöz
Hozza ki a gyakorlatokból! a lehető legtöbbet. A következő feladatok abban nyújtanak segítséget, hogyan ültesse át gyakorlati készségek szintjére A képzett segítő című kézikönyvből elsajátított, elméleti tudását. Lehetséges, hogy a készségek némelyikének már eleve birtokában van, ebben az esetben a gyakorlatok segítenek azt tökéletesíteni, illetve a segítőmodellben elfoglalt szerepüket tisztázni. A készségek tényleges elsajátításához elengedhetetlen a gyakorlás, mely három módon történhet: egyrészt a gyakorlatok önálló elvégzésével, másrészt a csoporttársaival folytatott interakciók során, harmadrészt pedig a hétköznapi élet kommunikációiban. Ily módon a gyakorlatok olyan összeállításával találkozik majd, melyek egy része a gyakorlati csoportra vonatkozik, más részei viszont a mindennapi életre összpontosítanak. A helyben végezhető feladatok egyrészt azért fontosak, mert gyakorlási lehetőséget biztosítanak, másrészt pedig visszajelzéseket adhatunk és kaphatunk egy-egy készség fejlődésével kapcsolatban. Miként A képzett segítő cím is sugallja, a leendő segítséget nyújtó egyéneknek nem pusztán egy segítségnyújtási modellre, hanem a modell lényegi alkalmazását lehetővé tevő technikák és készségek tárházára van szükségük. Ezek közé tartoznak az alapszintű és a fejlett kommunikációs készségek, a jó munkaviszony kialakításának …
Tovább a műhöz
Az elmúlt több, mint huszonöt év alatt, a munkámból adódóan, mely az élet legkülönbözőbb területeire szólított: az üzleti életbe, az egyetemre, problémákkal küszködő családokhoz és házasságokhoz, szép számmal találkoztam olyan emberekkel, akik komoly, sok esetben rendkívüli sikereket értek el a pályájukon, magánemberként azonban így, vagy úgy csődöt mondtak - a külső ragyogás mögött csillapíthatatlan szomjúsággal vágytak bensőségesebb, meghittebb emberi kapcsolatokra, s a teljes élethez oly nélkülözhetetlen belső harmóniára, egészséges lelki egyensúlyra. Biztos vagyok benne, hogy a problémáik, amelyeket megosztottak velem, nem lesznek teljesen ismeretlenek az olvasó számára sem: „Gondos tervezéssel és kitartó munkával elértem azt a célt, amit kitűztem magam elé. Igazán sikeres embernek mondhatom magam, legalábbis ami a munkámat, a karrieremet illeti. Ezért a sikerért azonban túl nagy árat kellett fizetnem: ráment az egész magánéletem, a családom, mindenem. Lassan már azt sem tudom, hogy ki a feleségem, kik a gyerekeim, sőt, néha már abban sem vagyok biztos, hogy ki is vagyok én valójában. hogy mit miért csinálok, hogy mi az, ami igazán fontos az életben számomra. Egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést: Megéri ilyen áron?" „Csak ebben az évben ez az ötödik fogyókúra, amibe belefogtam Tudom hogy kövér vagyok, és nagyon szeretnék leadni a súlyomból …
Tovább a műhöz
A tanulmány célja, hogy áttekintsem: a korai abbászida időszak irodalmában, különös tekintettel a szépirodalmi prózában hogyan jelennek meg a nők. A vizsgálat kiindulópontjául a női nyelvi változatok modern szociolingvisztikai kutatásai szolgálnak. Ennek megállapításait lebontva tekintem át, hogy a kor irodalmi emlékei alapján mit tudhatunk meg a női nyelvi változatokról, beszédmódjukról, ezáltal életükről, a nyilvánosság előtt és a közéletben játszott szerepükről.
A nők másodlagosnak tekintett társadalmi szerepét a grammatikai nőnemhez tapadt nyelvi előítéletek tovább erősítették. Saját nyelvük és hangjuk tekintetében a korabeli források kevés támpontot nyújtanak. A Törvény, a hagyományok és az előítéletek, sztereotípiák a férfiakével párhuzamos világba kényszerítették a nőket, ahonnan kitörni csak kivételes képességű vagy helyzetű lányok, asszonyok voltak képesek. A korszak jelentős társadalmi és szellemi átalakulásai ellenére a nőkkel szemben támasztott elvárások változatlanok maradtak: elsősorban passzivitást (szépséget, engedelmességet, hűséget) vártak el tőlük. A nők szellemi teljesítménye általában a férfiak érdeklődésén kívül esett.
A közélettől elválasztó falat csupán néhány erős asszony volt képes áttörni, a nyilvánosság előtti megjelenés lehetősége azonban egyesek számára megadatott. Ebből a szempontból …
Tovább a műhöz
Az Artemisz Könyvek sorozat a maga eszközeivel szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar nyelvű közgondolkodásban is elterjedjen és minél általánosabbá váljon a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálata. Ez a nyugati filozófiában, társadalom- és irodalomtudományban, irodalomban és művészetekben, de még a természettudományokban is egyre nagyobb teret hódító szemléletmód önmaga sem egységes, hiszen a társadalmi nemi szerepeknek, a nemek kapcsolatának és a nemi szerepekkel összefüggő széles körű jelenségeknek az elemzésére mindazokat az elméletek és módszerek alkalmazhatók, amelyek alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy kimutassák, mi módon kódolódik bele kultúránkba a nemiség -annak nem elsősorban biológiai, hanem főképp társadalmi értelmében (még akkor is, ha a magyar nyelv a kétféle nemiség közötti különbséget elmossa, legalábbis nem tud közte egy szóval különbséget tenni).
A fent vázolt szemléletmód kialakult hagyományának megfelelően az Artemisz Könyvek sorozat meg kívánja őrizni a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálatának elméleti és módszertani sokszínűségét, s olyan könyveknek kíván helyet adni - legyenek bár tudományos, esszéisztikus vagy szépirodalmi művek, monográfiák vagy tanulmánykötetek, magyar nyelven írott könyvek vagy fordítások -, amelyekben egyértelműen jelen van a nemi szerepek társadalmi meghatározottságának s ezáltal …
Tovább a műhöz
A szociális munka közvetlen gyakorlata tulajdonképpen módszerek és készségek mozaikja. A napi gyakorlat sokféle tudáson alapul, és a legkülönbözőbb elméletek vezérlik. A tevékenységet végző szociális munkások három szintű képzésből jönnek és az amerikai társadalom legkülönbözőbb korú bármely társadalmi rétegéből vagy osztályából származó csoportokkal foglalkoznak. Mindenütt folyik közvetlen gyakorlati munka, ahol emberek segítséget kémek, valamely nehéz élethelyzetükben: szociális problémákkal foglalkozó ügynökségek, kórházak és klinikák, munkahelyek, terápiás, bentlakásos korrekcióval vagy rehabilitációval foglalkozó intézetek; magánirodák, közösségek — mind a közvetlen gyakorlat helyszínei lehetnek. Látva ezt a komplexitást, joggal tehetjük fel a kérdést, mi is szövi össze ezeket a szálakat valamilyen szövetté? Mik a közös elemek a közvetlen szociális munka gyakorlatában? Mi is különbözteti meg más segítő foglalkozásoktól? 1917 óta a kohézió és egység keresése kitüntetett szereppel bírt a professzionális szociális munka fejlődésében. A definiálás folyamata azóta is tart, és minden generáció hozzájárul ahhoz, hogy világosabban lássunk. A feladat még nincs bevégezve, és talán sosem lesz, hiszen bármely szakmai kísérlet tükrözi azt a kort, amelyben éppen a történések zajlanak. Minden korszakban új szociális problémák keletkeznek még …
Tovább a műhöz
E válogatás előtörténete egy jó évtizedre nyúlik vissza. Az 1980-as évek elején két nagy kutatás—a szociálpolitikai reformmal foglalkozó, Ferge Zsuzsa vezette munkacsoport vizsgálatai, és a Pataky Ferenc nevével fémjelzett, a társadalmi beilleszkedési zavarok okait és kezelési lehetőségeit vizsgáló kutatások — egybehangzóan jelezte azt a megnövekedett igényt, hogy induljon el ismét Magyarországon egy új típusú szociálismunkás-képzés. Ez a javaslat része volt annak a reformkoncepciónak, amely szerint a humánszolgáltatás új rendszerének kiépítése halaszthatatlan feladat, s amely rendszernek majd jól képzett szociális szakemberekre lesz szüksége. Ennek a koncepciónak a keretében indult el 1985-ben a Családsegítő Központok hálózatának a kiépítése és a szociális jellegű képzések újjászervezése. A tudományos eredmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy politikai szinten is a reformok támogatói kerekedtek felül. A döntéshozók arra a következtetésre jutottak, hogy a nyolcvanas évek közepére elő kell készíteni és meg kell szervezni egy nemzetközi színvonalú szociális képzési rendszert. Ferge Zsuzsa ekkor hozta létre azt a kutató és oktató csoportot, mely 1985-ben elindította az ELTE Szociológiai Intézetén belül az egyetemi szintű szociálpolitikus-képzést levelező szakon. Az ebből kifejlődő általános szociálismunkás-képzés 1990-ben már nappali szakként …
Tovább a műhöz
Az ősközösségi társadalmakban a törzs tagjait a varázsló gyógyította. „Munkaköri leírásában” akár benne is lehetett volna a mai orvos, pap, meteorológus, futurológus, közösségi mentálhigiénés szakember tevékenységi köre. Az egyes szakmák történeti kialakulása és fejlődése során az önmagukat definiáló szakemberek egyre speciálisabb szaktudást igénylő foglalkozásokat alakítottak ki. A közösségi szociális munka vonatkozásában azonban egy ettől kissé eltérő folyamatnak lehetünk tanúi, hiszen e szakma (vagy szakterület) specialitása épp a problémák általános megközelítésében rejlik. Az emberiség történetét végigkíséri az a „kötelezettség” — mely írásos formában legelőször i.e. 1750-ben, Hammurabi király Törvénykönyvében jelent meg —, hogy nagy nehézségek idején az emberek kölcsönösen segítsenek egymásnak. Hosszú utat kellett bejárni addig, míg 1939-ben Robert P. Lane a „The Field of Community Organization” című munkájában rendszerezett formában, elsőként leírta az egymást segítő közösségi szervezetek tevékenységeit, munkamódszereit és szereplehetőségeit. Máig sem tisztázódott azonban e közösségeket segítő szakember, a közösségi szociális munkás (community worker) helye és szerepe a segítés folyamatában. Szakmai identitásuk országonként eltér: hol a szociális munka részeként, hol pedig önálló szakmaként definiálják …
Tovább a műhöz
Az egyetemes és magyar szociálpolitika-történet több kötetre tervezett anyagának első kötetét tartja kezében az olvasó. Ama kutatásaim eredményét ajánlom a szociálpolitikus, szociális munkás hallgatók számára megszerzendő ismeretként, amelyet kandidátusi disszertációmban foglaltam össze, következésképpen a forráshelyek pontos hivatkozása ebben található. A szociálpolitika egyetemes történetének kezdeteit a hazai szakirodalom általában a társadalom és állam fejlődésének meghatározott fokához, nevezetesen az 1601. évi angliai szegénv-törvénvhez, az iparosodáshoz és az urbanizációhoz, a gyári törvényekhez, majd a társadalombiztosítás megjelenéséhez köti. Közvetlen előzményként szokták említeni a középkor idevágó intézményeit mint amilyenek a középkori városok és betegápoló rendek ispotályai, a céhek egyesületeinek segélykasszái stb. Az ókori társadalmakat illetően pedig gyakran hangzik az a sommás megállapítás, hogy ezekből a társadalmakból a szociális gondoskodás eszméje hiányzik. Kétségtelen, hogy/az ókori un. állami beavatkozások elsődlegesen a társadalom működőképességét voltak hivatva megőrizni, s nem annyira az individuum boldogulását mint inkább a munkaképes közösség reprodukciójának biztosítását célozták.^ Az ókortudomány azonban e témában is szinte áttekinthetetlen mennyiségű ismeretanyagot tárt fel, amelynek alapján felrajzolható …
Tovább a műhöz
Amaz érdekes látványok között, melyekben korunk szellemi mozgalma oly gazdag, véleményem szerint, kevés van. mely oly megkapó és figyelemreméltó jelleget öltene, mint az, melyet a szociológia fellendülése és változó viszontagságai tárnak elénk. Mint a gondolat ibolyája születve az Auguste Comte filozófiai várának egyik tágas árkádjában ; a hivatalos
tudósok gőgös megvetése által üldözve, kik azt mint holmi szépirodalmároskodást vagy puszta fecsegést denunciálták ; elhomályositva a jognak, a társadalmi gazdaságnak és a statisztikának szentelt tudományok által, melyek dús lombozatukkal félénk hajtásait elfojtották : később függetlenebb és méltóbb formát ölt Herbert Spencer rendszerében, ki óriási, hatalmas munkában tárgyalja. Miután ez időpontban — hála e könyvnek — megalapította szerencséjét és általános kedveltségre tett volt szert, nemsokára elveszti az állata meghódított területet az epigonok hibái és különcködései miatt, melyek létét veszélyeztetik az által, hogy a biológia egy fejezetére szállítják le avagy biológiai álöltözetben mutatják be. Szerencsére azonban a hanyatlásnak ez a kora nem tart soká, mert nemes és eredeti tehetségek csakhamar uj életre
keltik tudományunkat, uj és ragyogó tények alapján, a lélektan és a társadalmi gazdaság biztosabb eredményeit használva fel és a jobban megalapozott szociológiai elméletek trónjára emelve …
Tovább a műhöz
A szociológia empirikus tudomány. A szociológiai gondolkodás tehát „alkalmazott” gondolkodás, amikor a megismerés általános elveit egy speciális területre, sajátos célok érdekében alkalmazzuk. A szociológiai konstrukciók alapvetó'en a társadalmi valóság tényeinek rendezését, az elméleti eredmények a társadalmi jelenségek magyarázását jelentik. A társadalmi valóság lényege (okok, összefüggések, funkciók, stb.) természetesen a tisztán empirikus vizsgálat számára többnyire megközelíthetetlen marad. Ugyanígy, a feltárt jelenségek elméleti, az általános szociológia anyagát gazdagító módon való feldolgozása ugyancsak kivihetetlen az empirizmus talaján. Az empirikus vizsgálat kiindulásánál és általános eredményeinek felhasználásánál tűnik ki valóban legvilágosabban, hogy általános társadalomelmélet nélkül a szociológia nem oldhatja meg legfontosabb feladatait. Ezt a vitathatatlan — noha a polgári szociológusok egy részénél szem
elől tévesztett — állásfoglalást aligha kell különösen hangsúlyoznunk. Az elméleti felkészültség és elméleti tudatosság azonban csak a szociológussal szemben támasztott egyik követelmény. A másik követelmény az, hogy jól kapcsolja az általános elméletet saját tudományos gyakorlatához, azaz hogy jól ismerje saját mesterségét. A legegyszerűbb és legbonyolultabb szakmának egyaránt megvannak az eljárási szabályai, …
Tovább a műhöz