Magyar
EnglishKeresés
Találatok
"Jó néhány” évvel ezelőtt volt (kimondani sem szeretem, pontosan mennyivel), hogy elkezdtem kutatásmódszertant tanítani. Kurzusomon főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkoztam, és az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. A félév előrehaladtával egyre kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, s az órákat hamarosan már a szobámban tartottam, hogy szükség esetén a saját könyvtáramból adhassak kölcsön egy-egy fontosabb könyvet.
Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy nem találtam jó tankönyvet a kérdőíves felvételek módszertanáról. Ismereteim alapján úgy tűnt, kétféle tankönyv létezik. Az egyik fajta olyan elvontan fogalmazta meg a kutatás-módszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran „szakácskönyveként aposztrofált - munkák pedig, épp ellenkezőleg, egészen részletes, lépésről lépésre vezető utasításokban adták meg, hogyan kell egy surveyt elvégezni. Ezek a munkák azonban, sajnálatos módon, csak a szerzők által ismertetettekhez rendkívül hasonló felvételek elvégzésére készítették fel a diákokat. Úgy tűnt, hogy sem az elvont, sem a szakácskönyvszerű megközelítés nem igazán alkalmas a hallgatók vagy a tanáraik számára. Egy szép napon azon kaptam magam, hogy egy …
Tovább a műhöz
1968-ban tanítottam először kutatásmódszertant, a Hawaii Egyetemen. A kurzus főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkozott; ebben az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. Ekkor próbálkoztam első ízben oktatással, és a kis létszám sem tartott vissza attól, hogy a nagy előadóteremben szétszóródó hallgatósággal szemben a katedrán álló asztal mögé üljek. A félév előrehaladtával már kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, megkedveltem diákjaimat, ők is megbarátkoztak velem, végül a katedráról le is költöztem közéjük. Nemsokára már az én szobámban gyűltünk össze, hogy szükség esetén, a saját könyvtáramból adhassak egy-egy könyvet kölcsön. (Apropó, ha az első hat diákom esetleg olvassa ezeket a sorokat, lennének szívesek a könyveimet visszahozni?) Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy a kérdőíves felvételek módszertanáról nem találtam jó tankönyvet. Végül egy angol kutató munkáját választottam, de ennek jellegzetesen angol nyelvezete sok gondot okozott a diákoknak, míg engem az szomorított el, ahogyan bizonyos témákkal foglalkozott, és ahogy fásokat elhanyagolt. könyvek olyan elvontan fogalmazták meg a kutatásmódszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran …
Tovább a műhöz
A társalgás cselei
- 2006
Könyvünknek az a célja, hogy egy eddig kevéssé ismert tudományterületet tárjon a nagyközönség elé, a pragmatikát, ami nem más, mint a kommunikáció és a megismerés során megnyilvánuló nyelvhasználat tanulmányozása. Ez tehát egy népszerűsítő mű. Mint tudjuk, a népszerűsítés a szakember számára kockázatos vállalkozás, hiszen egyfelől úgy érzi, hogy nagyobb pontosságra kellene törekednie, ettől azonban a szövege a célzott közönség számára érthetetlenné válna, másfelől viszont szüntelen szemrehányásokat kap kollégáitól túlzott leegyszerűsítései miatt. Elébe megyünk a kritikáknak, és előre beismerjük, hogy könyvünk egyoldalú, kizárólag a mi pragmatikáról alkotott képünket tükrözi (de milyen más képet javasoltunk volna, ha már egyszer mi írtuk?), továbbá részleges és részrehajló is. Előre beismerjük hát, hogy kollégáinknak igazuk van: soha nem is kellett volna megírnunk ezt a könyvet, ki kellett volna térnünk bizonyos dolgokra, amelyekről még csak említést sem teszünk (mivel számunkra teljesen érdektelennek tűnnek), meg kellett volna... Egyetlen érvet tudunk felhozni a védelmünkre: reméljük, hogy ez az írás szórakoztatni és oktatni fog, főként pedig megérteti a téma jelentőségét, és még általánosabban azt is, hogy miként válhat a tudományos kutatás öröm és szenvedély forrásává, és hogyan lehet ugyanannyi kalandban részünk egy karosszékben …
Tovább a műhöz
Aligha kell hangsúlyozni a fontosságát annak, hogy mind a magánéletünkén, mind a munkahelyünkön képesek legyünk az interakciók hatékony résztvevői lenni. Ez a könyv azoknak a készségeknek a szociálpszichológiájával foglalkozik, amelyek az emberek mindennapi interakcióiban szerepet játszanak. Jóllehet a személyek közötti viselkedés nagy része tudatos reflexió nélkül, automatikusan játszódik le, a viselkedés mögött meghúzódó pszichikus folyamatok rendkívül bonyolultak lehetnek. Ebben a könyvben szemügyre vesszük majd, hogyan észleljük és értelmezzük embertársaink viselkedését; hogyan formálunk benyomást társainkról; miként használjuk a verbális és nem verbális kommunikációt; szó lesz arról, hogyan keltünk kedvező benyomást; hogyan építünk olyan kapcsolatokat, melyekben örömünk telik; szó lesz továbbá a kölcsönös befolyásolási folyamatokról és a csoportviselkedésről. A fenti kérdések iránt az utóbbi időben széles körű érdeklődés mutatkozik. Miért érdekel egyre több embert a személyközi viselkedés? Az elmúlt két-három évszázadban lezajlott példátlan társadalmi, gazdasági és politikai változások kétségkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy az iparosodott tömegtársadalmakban sok ember számára egyre nagyobb gondot jelent a társas interakciókban való részvétel. Az emberekkel való kapcsolataink a korábbi időkhöz képest bonyolultabbakká, …
Tovább a műhöz
Lehetőségeit tekintve a tartalomelemzés a társadalomtudományok egyik legfontosabb kutatási technikája. Az adatokat nem megtörtént események gyűjteményeként, hanem szimbolikus jelenségekként igyekszik megérteni, és természetesen kínálkozó elemzésükre törekszik. A természettudományos módszereknek nem feladata, hogy jelentésekkel, jelölési viszonyokkal, következtetésekkel és szándékokkal foglalkozzon. A társadalomkutatásnak pedig ezen „egzakt" tudományokból származó módszerei kényelmi megfontolásokból átsiklanak az effajta jelenségek fölött. Ugyanakkor senki sem kérdőjelezi meg a szimbólumok társadalmi jelentőségét. A tartalomelemzés manapság válaszúthoz érkezett. Történelmileg az újságíróknak a számadatok iránti vonzódásából fakad, abból a meggyőződésükből, hogy a kvantitatív kijelentés meggyőzőbb, mint a kvalitatív. A tartalomelemzés mag is foIytathatja a számokkal váló efféle játszadozást, amely szórakoztató lehet ugyan, ám mélyebb meglátásokhoz nem vezet. Választhat azonban a korábbinál komolyabb utat is, ha az az igény munkál benne, hogy szimbolikus jelenség mivoltában elemezzen valamit, ami felismerhetően szimbolikus, és feltárja annak társadalmi szerepét, hatásait és jelentőségét. A számítógép-használat a természetes nyelv feldolgozásában azt a fájdalmas felismerést hozta, hogy mindez sokkal több képzelőerőt és elméleti munkát igényel, …
Tovább a műhöz
Már gyerekkoromban észrevettem, hogy az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak vagy éreznek. És rájöttem: ha el akarok érni valamit, akkor mások valódi érzelmeit kell felfognom, igazi várakozásainak kell megfelelnem. Kereskedői pályám kezdetén, vagyis amikor tizenegy éves koromban egy kis zsebpénzért mosdószivacsokkal házaltam iskola után, hamar megtanultam fölismerni a potenciális vevőt. Bekopogtam valahová. Ha a házigazda elküldött, de beszéd közben nyitott tenyérrel gesztikulált, tudtam, hogy nyugodtan próbálkozhatok tovább, mert az elutasító szavak mögött nincsen agresszivitás. Ha viszont valaki szelíd hangon tanácsolt el, de kinyújtott mutatóujjal, esetleg ökölbe szorított kézzel jelezte, hogy kívül tágasabb, tudtam, hogy jobb, ha elhordom magam. Imádtam adni-venni, és remekül csináltam. Kamaszfejjel esténként már egy edényboltban voltam eladó, s mivel jól olvastam az emberek gondolataiban, jól is kerestem. Az eladói munka jó alkalom volt arra, hogy sok emberrel találkozzak, közelről tanulmányozzam őket, és pusztán a testbeszédükből megállapítsam, vesznek-e majd valamit vagy nem. Ezt a képességemet a diszkóban is jól kamatoztattam a lányoknál: majdnem mindig előre meg tudtam mondani, ki áll majd kötélnek, ha táncra kérem, és ki nem. Húszéves koromban kezdtem életbiztosításokat árulni, s hamarosan sorra döntöttem az eladási rekordokat: az első évben én voltam a …
Tovább a műhöz
A válság elméleti vonatkozásai című multidiszciplináris konferenciára 2022. április 21-én került sor a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Huszonhat előadó vett részt a Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék szervezésében megvalósuló rendezvényen, köztük tanszéki és kari munkatársak, tanszékünkhöz kötődő hallgatók és más egyetemek kutatói. Kötetünk nem tartalmazza valamennyi elhangzott előadás írott változatát, csupán válogatást közlünk a konferencia anyagából, továbbá megjelentetünk néhány olyan írást is, amelyeknek a szerzői ugyan nem voltak jelen a konferencián, de a válság valamelyik aspektusát kutatják. Az első részben filozófiai, jogelméleti és politológiai válságértelmezéseket találhat az olvasó. A második rész a forradalom és háború okozta válságokat tárgyalja, egy történeti tanulmány után a most zajló orosz-ukrán háború nemzetközi jogi elemzése következik. A harmadik részben a klímaválsággal kapcsolatos kérdésekre és a különféle egészségügyi válsághelyzetekre - köztük a koronavírus járványra - reflektáló írásokat közlünk. Nem csak diszciplinárisan és a vizsgált témákat tekintve sokszínű e kötet, de abból a szempontból is, hogy különböző korosztályokhoz tartozó kutatók munkáit tartalmazza. Elismert tudósok mellett lehetőséget adtunk doktori, illetve graduális képzésben részt vevő hallgatók …
Tovább a műhöz
Az idők jelei, 2016
- 2016
(...) Világunk válaszutak előtt áll. Csak egy dolog biztos, az, hogy az eddigi régi módon nem mehet tovább békésen az emberiség. A hagyományos értékkonzervatív életformánkat felborította az üzlet és haszon, valamint a mindent megengedő szabadossággá züllött, egykor értékelvű liberalizmus. A póthitekbe bódult világ – tudomány, technika – erkölcs nélkülivé vált, s egyre nagyobb feszítő egyenlőtlenségeket produkál. A világ európai részén demográfiai hanyatlás, a többi részen
pedig egyre kezelhetetlenebb túlnépesedés jelentkezik. Az értékválság azonban nemcsak globális problémákat okoz, hanem egyéni és családi bajokat is. Miután eltűnőben van az észfelettiben gyökerező törvény- és szabályvilág, előtérbe kerülnek az önző, egyéni érdekek és a magánvállalkozási haszon. Az önkorlátozás klaszszikus keresztény céljai egy véges erőforrásokkal rendelkező Földön már alig számítanak. Mindez súlyos szűkösségi konfliktusokat (pl. víz) vetít előre. Az élet különböző területein a kereszténységnek ma is érvényes tanításai vannak, de az emberi (eredendő) bűn, az Isten helyére ülés mindig megkérdőjelezte ezeket. A „modern” kor ész kultusza pedig egyenesen elvetette. Ma már a kereszténység elavult, „korszerűtlen” eszmekör, törvényeinek idézése agresszió a „modern” ember szabadsága ellen. Miközben a kereszténység hite kétezer éves …
Tovább a műhöz
Ez a könyv tanulmánygyűjtemény. Azokat a tanulmányokat tartalmazza, amelyek az INCLUD-ED elnevezésű EU kutatási projekt magyarországi háttérmunkálatai során születtek 2006 és 2008 között. Egy részük előadás formában elhangzott a 2007 őszén szervezett kutatási konferencián. A kutatásnak és ennek a könyvnek a fő kérdése az, hogy a sikeres társadalmi integráció szempontjából milyen jelentősége van annak, hogy a fogyatékos tanulókat integrált, illetve szeparált módon képzik az iskolákban. Megpróbáljuk bemutatni a fennálló helyzetet és értékelni a lehetséges fejlődési utakat. Megkérdezzük a gyógypedagógusok és más szakemberek mellett a közvetlenül érintetteket: a fogyatékos embereket és családjukat is. A könyv első része elméleti írásokat tartalmaz. Az első tanulmány (Bánfalvy Csaba) szélesebb történeti és társadalmi perspektívába helyezi a konkrét vizsgálati anyagot és a kutatás egészét. Schiífer Csilla elméleti és nemzetközi elmélettörténeti feldolgozását adja az inklúzió fogalmának. Csányi Yvonne tanulmányában a nemzetközi iskolai integrációs próbálkozásokat az OECD szakmai törekvései keretében mutatja be. A könyv második részében saját empirikus kutatásunk eredményeit mutatjuk be. Somorjai Ágnes interjús és kérdőíves kutatási módszerekkel gyűjtött adatok alapján elemzi az integráltan és a szeparáltan jelenleg az iskolákban tanuló …
Tovább a műhöz
Az interjú
- Kvale, Steinar
- 2005
Steinar Kvale az oktatáspszichológia professzora, a dániai Aarhusi Egyetem Kvalitatív Kutatóközpontjának igazgatója, valamint segédtanár a San Fransiscó-i Saybrook Intézetben. Norvégiában született, és az Oslói Egyetemen diplomázott. A Heidelbergi Egyetemen folytatta tanulmányait Alexander von Humboldt ösztöndíjjal, és vendégprofesszorként tanított a Carroltoni Duquesne Egyetemen és a West Georgia College-ban. Tanácsadó szerkesztője a Journal of Phenomenological Psychology-nak (A fenomenológiai pszichológia folyóirata), a Qualitative Inquiry-nak (Kvalitatív kutatás), a Qualitative Studies in Education-nek (Kvalitatív tanulmányok az oktatásban) és a Theory of Psychology-nak (A pszichológia elmélete).
Hosszú távon az olyan európai gyökerű filozófiák, mint a fenomenológia, hermeneutika, pszichológia és az oktatás dialektikája érdeklik. Tanulmányozta a vizsgázást és az osztályozást, a Prüfung und Herrschaft (1978) szerzője. Jelenleg az értékelés mint ismeretalkotás módszerével foglalkozik, és a tanonckodás mint oktatási forma lehetőségeivel. Sokat írt a kvalitatív kutatásról, beleértve az Issues of Validity in Qualitative Research (Az érvényesség kérdései a kvalitatív kutatásban) szerkesztését is. A Psychology and Postmodernismben (Pszichológia és posztmodern), melyet szintén szerkesztett, amellett érvel, hogy a pszichológia egy tudományág, amely annyira beleásta magát a …
Tovább a műhöz
...csak a könyv kapcsol múltat a jövőbe.." hirdették országszerte ezerszám plakátjainkon Babits Mihály gondolatát az Olvasás Éve rendezvénysorozatának mottójaként (2001. júniusától 2002. júniusig). S akinek volt szeme, érzékenysége a képi üzenetek befogadására, mondatokká formálására, annak világos lehetett, hogy a kompozíción szereplő XV. századi Thuróczy krónika és a honlap jelzése (www.olvasaseve.hu) egyetlen grafikai alkotásban jó ezer esztendő történéseit, kultúráját kötötte össze, hidalta át. Ne bántson most bennünket a költő elfogultsága a könyvek iránt, legyünk inkább megértők s elnézőek! Mert ez bizony szűkítés. Mindenfajta írásmű, illetve bármilyen kulturális akció, alkotás (történetek, versek elmondása, mesék felidézése, színdarabok, zeneművek, épületek, festmények, szobrok) előadása, meghallgatása, megtekintése alapvetően ugyanezt az elemi! kapcsolatteremtő funkciót tölti be. Felidézünk, érthetővé, netán kérdésessé teszünk valamit az előttünk járók életéből, teljesítményeiből s ezzel akarva, akaratlan tájékozódási pontokat keresünk, találunk a mai, holnapi gondolatainkhoz, tetteinkhez. A múlt alapos ismerete védőoltásként immúnissá tesz bennünket a hasonló ostobaságok és bűnök megismétlésével szemben, írta valahogy ilyesféleképpen jó két évtizede Cseres Tibor. Vagyis korántsem közömbös, hogy a XXI. század elejének …
Tovább a műhöz
Az öngyilkosság az iparosodott, magasan civilizált társadalmak nagy és növekvő problémája. Különösen Európában nagy ez a gond. Európa északi területein hagyó magányosan nagyon magas az öngyilkosság száma. De magasnak mondható az Egyesült Államok és Kanada több területén, továbbá Japánban is. A fejlődő országok az öngyilkosságok szaporodása szempontjából is „fejlődnek”, vagyis mindinkább szembe, találkoznak ezzel a gonddal. Érthető tehát, hogy világszerte igen beható kutatómunka foglalkozik az öngyilkosság okaival, megjelenési formáival, pszichológiai és társaslélektani szabályszerűségeivel, társadalmi viszonyaival, megelőzésének lehetőségeivel. Ez a kutatómunka hovatovább áttekinthetetlenül nagy és sokrétű szakirodalmat produkált.
Sajnálatos módon erről a szakirodalomról hazánkban kevesen tudnak, az öngyilkosság iránt érdeklődő szakemberek ama kis hányada, aki idegen nyelven olvas. Pedig az öngyilkosság hazánkban igen nagy társadalmi és egészségügyi probléma. Azok között az országok között, amelyek nemzetközi statisztikai kiadványokban közlik öngyilkossági adataikat, hazánkban a legnagyobb az öngyilkosság gyakorisága. Mint ismeretes, a gyakoriságot viszonyszámmal szokták kifejezni (százezer lakosra eső öngyilkosságok számát nevezik öngyilkossági arány számnak), általában ezt szokták megadni; ez ugyanis a különböző országok viszonyait …
Tovább a műhöz