Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az egészségpszichológia - a nemzetközi hírű magyar Franz Alexander, Selye János, Bálint Mihály által fémjelzett gazdag hagyományokra épülő hazai gyakorlatnak megfelelően - a primer, szekunder, tercier prevenció, az egészség- és betegségmagatartás, a krónikus betegséggel való megküzdés, az altruizmus, a kiégés és a gyógyító közösségek szerepével foglalkozik (Ozsváth, 1977; Kulcsár, 1998; Kopp, 2001; Csabai és Molnár, 1994). Az egészségpszichológia gyakorlati területeken megmutatkozó szerepét, attitűdjét és ismeretrendszerét átfogó elméleti modellek tárgyalják; részletes bemutatásuk helyett a rendelkezésre álló magyar forrásokra utalunk (Kulcsár, 1998; Kopp, 2001). A hetvenes évek végén, elsősorban az Egyesült Államokból induló és napjainkra Európában is gyökeret vert egészségpszichológiai, szomato-pszichés betegségfolyamatokról beszél. Éber tudatú, valamint részben narkózisban lévő beteg esetében is minden testi megnyilvánulás, tünet, anatómiai vagy funkcionális változás pszichológiai mechanizmusok közegében történik (vélemények, érzések, várakozás, fantáziák, a betegségről szerzett tudás, élet-tapasztalat). A lélektani hatások súlyát a beteg állapota, betegségének természete, a beteg személyisége befolyásolja. Az egészségpszichológia ugyan hangsúlyozza a huszadik század elején egyes szomatikus betegségekre kialakított pszichogenetikus …
Tovább a műhöz
A szeretetnek otthon kell - kellene - kezdődnie. Számomra ezt Sam és Grace, apám és anyám testesíti meg, akik több mint ötven esztendőn át szerettek. Nélkülük ma is csak keresném a szeretetet, s nem írnék róla. Az otthon fogalmához tartozik Karolyn is, akivel több mint harminc éve élek házasságban. Ha minden asszony úgy tudna szeretni, mint ő, jóval kevesebb férfi kacsingatna kifelé. Gyermekeink, Shelley és Derek már kirepültek a családi fészekből, új világokat fedeznek fel, én mégis zavartalanul élvezem szeretetük melegét. Boldog és hálás ember vagyok. Hálával tartozom azoknak a szakembereknek, akiknek szerepük volt abban, hogy ma mit gondolok a szeretetről. Például Ross Campbell, Judson Swihart és Scott Peck pszichiátereknek. Végül és mindenekfelett annak a sok száz párnak szeretném kifejezni köszönetemet, akik az elmúlt húsz évben megosztották velem életük legbensőségesebb titkait. Ezzel a könyvvel adózom őszinteségüknek. (...) Ezer méter magasan, valahol Buffalo és Dallas között repültünk, amikor útitársam abbahagyta az újságolvasást, és felém fordulva megkérdezte: Mivel foglalkozik? Házassági tanácsadó vagyok, és országszerte szemináriumokat tartok - mondtam olyan hangon, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Már régóta szerettem volna megkérdezni valakitől, hogy mi történik a szerelemmel a házasságkötés után - mondta. Mire gondol? - kérdeztem, s …
Tovább a műhöz
E rövidke kötet élete a BBC 1999. évi Reith-előadásaiként indult, amelyeket a BBC Rádió 4 rádióadó és a World Service televíziócsatorna sugárzott. Bizonyos rangot jelent a huszadik század utolsó Reith-előadójának lenni. Figyelembe véve az időzítést, ez megfelelő alkalomnak tűnt arra, hogy a századvég világához kapcsolódó néhány kiemelt témacsoporttal foglalkozzam. Reméltem, hogy az előadások vitát gerjesztenek, és ez be is következett. Legnagyobb örömömre újságok és folyóiratok világszerte támadták, szerencsére jelentős számban keltek a védelmére is. Az előadásoknak és ennek a könyvnek is az Elszabadult világ címet adtam, mivel ez a kifejezés sokunk élményét tükrözi, akik a viharos változások korában élünk. De nem én vagyok az első, aki az „elszabadult világ” kifejezést használja. Sőt, nem is én vagyok az első Reith-előadó, aki használja. Az ünnepelt antropológus, Edmund Leach használta ezt Reith-előadásai címének, mintegy negyed századdal ezelőtt. Ő azonban egy kérdőjelet illesztett a cím végére. Úgy gondolom ma már ez nem indokolt. Leach előadásait egy stúdióban vették fel, valahol az angol rádió központi épületében Londonban, hasonlóan a többi előadóhoz, egészen a közelmúltig. John Keegan hadtörténész, az 1998-as előadó eltért a konvencióktól, és meghívott közönség előtt beszélt, majd az előadások után kérdések és válaszok …
Tovább a műhöz
Elviselhetetlenül fülledt, izzasztó augusztusi nap volt New Yorkban, ami megfekszi az emberek kedélyét. A szállodámba igyekeztem, s amikor felszálltam egy buszra a Madison sugárúton, meghökkentett a sofőr - a középkorú fekete férfi széles mosollyal, barátságosan köszöntött: .Jó napot! Hogy bírja?" Valamennyi felszállót így fogadta, miközben a kocsi a sűrű belvárosi forgalomban araszolt, s a többi utas éppúgy meglepődött, mint én, ám zömük bedunsztolódott aznapi rossz hangulatába, és kevesen méltatták válaszra. De míg a busz a városból kifelé zötyögött velünk az utcaháló akadályain át, lassú, szinte varázslatos átalakulás ment végbe. A sofőr lankadatlanul monologizált szórakoztatásunkra, élénken ecsetelte az útba eső vidéket: fantasztikus árleszállítás ott az áruházban, gyönyörű kiállítás itt a múzeumban, hallották már, micsoda új filmet ad a mozi az utca végén? A város gazdag választéka iránti lelkesedése ragályosnak bizonyult. Mire eljött a leszállás ideje, minden utas levetkőzte a rosszkedvét, és a sofőr búcsúzását - „Viszlát, minden jót!” - egytől egyig mosollyal nyugtázták. Húsz év óta nem megy ki a fejemből ez az eset. A Madison sugárúti buszozás idején doktoráltam pszichológiából - de akkoriban a lélektan nemigen érdeklődött az ilyen hangulatváltások mikéntje iránt. A pszichológia alig vett tudomást az érzelmi működésekről. …
Tovább a műhöz
Hogy tanulmányomból adódnak-e értelmes kérdések más szaktudományok számára, ezt nem tudom. Az azonban biztos, hogy munkámnak vannak hiányosságai, hiszen nem vagyok szakembere az utolsó 100 év gazdaságtörténetének, eszmetörténetének, politika-történetének, amely tudományokra mind szükségem lett volna. Épp ezért hálásan köszönöm azon történészek - elsősorban Hanák Péter, Lackó Miklós, Litván György - türelmét és figyelmét, akik elolvasták, bírálták és sok szempontból javították, kiegészítették e munkát. A megmaradt hiányosságokért persze csak magam vagyok felelős. (...) Amikor a Kiadó először megkeresett, hogy a „Bocskorost” újra kiadnák, megrémültem. Közel 15 év telt el azóta, hogy a könyvet megírtam. Ez nagy idő, s közben egy rendszerváltás is végbement. Amikor a könyvet újra kézbe vettem, hogy az új kiadás mellett vagy ellene döntsék, néhány kérdést fel kellett tennem magamnak. Az egyik kérdés a kutatás minőségére vonatkozott: megállják-e a helyüket akkori (sok helyről származó, becsült, számított) adataim, hitelesen tükrözik-e a valóságot a múltra vonatkozó akkor elért dokumentumok? A jó száz évet felölelő statisztikai információk, amelyekről akkor is tudtam, hogy legföljebb tendenciákat mutathatnak be, azt hiszem, ma is megállják helyüket. Nem tudok későbbi, ezen becsléseket felülbíráló, helyesbítő munkákról. Ami a …
Tovább a műhöz
Fejlődéslélektan
- 2006
Sajátos kihívást jelent egy olyan tankönyv megírása, mely az emberi fejlődés témáját mutatja be. Egyfelől mindenki, aki egy ilyen könyvet kézbe vesz, már közvetlen tapasztalatokat szerzett saját felnőtté válása során. Ezenkívül minden olvasó számtalan esetben tanúja volt a nála idősebbek, vele egykorúak és fiatalabbak fejlődésének, alkalma nyílt gondolkodni a folyamatról. így az olvasók bizonyos értelemben mindenképp szakértői az emberi fejlődés témájának. Másrészt viszont a hozzáértésük szubjektív, intuitív, és ennek megfelelően viszonylag szűk körű. A könyv írása során kihívást jelentett az a törekvésünk, hogy megmutassuk a diákoknak, hogyan járulhat hozzá a gyerekek fejlődésének megértésére szolgáló széles tudományos háttér saját életük és általában a fejlődés folyamatának megértéséhez. Mindenekelőtt szeretnénk elérni, hogy a fejlődés folyamatáról való tanulás izgalmas szellemi tevékenység legyen, és a kutatások és elméletek, melyekről beszámolunk, eligazítsák a leendő szülőket és gyakorló pszichológusokat a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása során. Úgy gondoljuk, hogy a fejlődés legkönnyebben az emberi kultúra sajátos közegében kölcsönhatásban működő biológiai, társas és pszichológiai folyamatok együtteseként ragadható meg. Az egyes tényezők szerepének önálló bemutatása mellett igyekeztünk rávilágítani, …
Tovább a műhöz
A magyar nőtörténet tudományos alapokon való feldolgozása még várat magára, annak ellenére, hogy a nők munkavégzésével, oktatásával, és az utóbbi időkben politikai szerepvállalásukkal kapcsolatban is számos kiváló monográfia, tanulmány született. Ám ezek vagy a második világháború időszakáig, vagy a hatvanas évektől követik nyomon a politikai gazdasági és társadalmi átalakulásoknak a nők élettörténetére gyakorolt hatásait. Ugyanakkor jóval kevesebb tudható arról, hogy a második világháború utáni első évtized milyen jelentős változásokat hozott a nők életében, és ezek hogyan változtatták meg a férfiak és nők közti viszonyokat a társadalomban. Az „ötvenes évek és a nők” szókapcsolat a traktoroslányokat, a terveket több száz százalékkal túlteljesítő sztahanovista nőket, a zsellérasszonyból lett zempléni főispánt idézi fel az emlékezetekben, anélkül, hogy tudatosulnának bennünk a jelenség bevésődésének igazi okai. A korabeli propaganda által megjelenített új nőideálok annak ellenére élnek tovább az utókorban, hogy tömeges előfordulásukat a statisztikai adatok igazolnák. Az adatok elemzése alapján csak az a következtetés vonható le, hogy a nők közül egyre többen váltak önálló keresővé, ám számuk elsősorban a feminizálódó foglalkozásokban emelkedett. Az 1950-ben rendezett Magyar Képzőművészeti Kiállításon Révai József megnyitó …
Tovább a műhöz
Fesz van
- Bartus László
- 1999
Ez a könyv egy rendszerről szól. A szereplők a rendszer áldozatai. Amikor megszégyenülve látjuk őket, nem abba pillantunk bele, milyenek ők valójában. Nem az a szándékunk, hogy gyengeségükben leplezzük le őket. Megnyilvánulásaik a mechanizmus működését tárják fel. Enélkül nem érthetjük meg annak lényegét. Megalázottságukban azt látjuk, hogyan lehet meggyalázni az Ember fiát. A szerző egy volt közülük. Ezek az emberek a barátai voltak. (...) A biztonsági szolgálaton azon az estén különös nyugtalanság látszott. Nem az a szokásos, szorongással teli bizonytalanság, amellyel általában a vezető lelkész érkezését várták. Érezni lehetett, hogy a nehezén már túl vannak: Németh Sándor megérkezett. Erre utalt az is, hogy bárki szabadon használhatta a bejáratot. A fegyveres biztonsági szolgálat csak a pásztor szobája felé vezető utat tisztította meg a gyülekezet tagjaitól. Erre azért volt szükség, nehogy olyan ember akadjon Németh Sándor útjába, akit látni sem bír. Nehogy emiatt lemenjen róla a kenet. Bizonyos emberek látványa elemi indulatokat váltott ki belőle. Ez önmagában bizonyította, hogy rossz szellem (démon) lakozik azokban az emberekben. A biztonsági szolgálat nem kockáztathatta, hogy miattuk ne áradjon ki a Szentlélek. Szamóca biztonsági emberein látszott: ezúttal nem vonták felelősségre őket, és komoly feladatot kaptak. Érezhető fölénnyel tekintettek mindenkire …
Tovább a műhöz
A második világháborút követő évtizedben szerte a világon az érdeklődés előterébe kerültek a fiatalkori bűnözés kérdései. Szociológusok, pedagógusok, jogászok, közéleti személyiségek vitatkoznak e jelenség okairól, s ahány nyilatkozat, annyi eltérő vélemény, ellentétes, összeegyeztethetetlen álláspont. Hazánkban az utolsó fél évtizedben a fiatalkori bűnözés grafikonja örvendetes csökkenést mutat. A csökkenés összefügg a szocialista társadalmi viszonyok konszolidációjával s azokkal a preventív intézkedésekkel, amelyeket a kormány az 1956-os ellenforradalmat megelőző évek negatív tapasztalatainak elemzése alapján foganatosított. Mindez korántsem jelenti természetesen azt, hogy a fiatalkori kriminalitásnak hazánkban már nincsenek gyökerei. A csökkenés csak a fejlődés fő irányát mutatja, s arról tanúskodik, hogy a szocialista építés sikeres előrehaladása megteremti az ifjúság soraiban tapasztalható negatív tünetek leküzdésének lehetőségét. A lehetőségek realizálódása azonban — mivel a fiatalkori bűnözés grafikonjának jelentős emelkedése az ötvenes évek elején félreérthetetlen figyelmeztető — sohasem automatikus. ,A nyugtalanító tünetek leküzdése csak céltudatos, szervezett, sokirányú munka útján lehetséges. A siker egyik legfontosabb feltétele a kriminalitás feltételeinek, okainak számbavétele, sokoldalú elemzése és osztályozása. S éppen ez …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Munkatudományi Kutatócsoportja kilenc évvel ezelőtt alakult. Az alapításkor meghatározottak szerint a csoport fő célja a munkatudomány háttérterületeinek gyakorlati alkalmazására és a munkaügyi szakpolitikák fejlesztésére vonatkozó tudományos kutatások megvalósítása volt és ma is az. A megalakulás óta eltelt időszakban a Munkatudományi Kutatócsoport 16 különböző mélységű és kiterjedésű kutatást végzett. E kutatások nagyobb része a munkaszervezéshez, a munkaszociológiához kötődő foglalkoztatási, munkaerőpiaci előrejelzéseket is tartalmazó elemzéseket foglalt magában. Emellett jelentős területe volt a csoport tevékenységének az ergonómia és a munkaegészségügy részdiszciplína, valamint a foglalkozási rehabilitáció fejlesztéshez való hozzájárulás mind hazai, mind nemzetközi szinten. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. támogatásával 2017. március 1-el kezdtük meg a „Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi kitekintés – jó gyakorlatok)” című kutatásunkat, amelynek általános célja a foglalkozási rehabilitáció nemzetközi gyakorlatának
tapasztalatai alapján elősegíteni a szakpolitikai döntések megalapozását a fogyatékossággal élő és megváltozott …
Tovább a műhöz
Az 1990-es években beinduló hazai felsőfokú szociális képzések - érthető módon - a kor kívánalmainak megfelelő szociálpolitikai rendszer kiépítésén gondolkodva az „akkori jelen" állapotok kutatását helyezték előtérbe, s csak részterületeit érintették az európai és a magyar szociálpolitika történetének. Az azóta eltelt évtizedek újabb kutatási eredményekkel bővítették ezt az amúgy több ezer éves történetet, legfeljebb eredeti dokumentumok alapján összeállított szöveggyűjtemények születtek, de összefoglaló, rendszerező munka nem született, így reményeim szerint a mostani hiánypótló a szakmában. Természetesen most is csak mozaikokat tudunk összeilleszteni. Erre utal a jelenlegi tankönyv-kísérlet már a címében is, hiszen csak töredékek - a szerző reményei szerint azonban jelentős, és az adott korra legjellemzőbb mozzanatok - kiemelésére nyílik mód. A szerző jelen munkájában részben saját kutatási eredményeit foglalja össze, részben a hazai szakirodalom tárházából merít. A szociálpolitika, mint társadalmi gyakorlat, mint a gyengébbek segítésének egyetemes parancsaként számon tartott emberi magatartás kezdetei az ókori állammá szerveződött alakulatokig nyúlnak vissza. A szociálpolitika, mint tudomány, pedig csupán a XIX. század második felében jelenik meg. A szerző elsődlegesen a szociálpolitika intézményrendszerét kíséri figyelemmel kronologikus rendben …
Tovább a műhöz
Sokan tartják úgy, hogy a genetika a „jövő tudománya”. Ebben sok igazság van; kevés olyan szakterület mutat olyan gyors iramú fejlődést, mint az öröklődés tudománya, ezen belül is a humángenetika. Elég csupán a Humán Genom Project elmúlt évtizedben elért eredményeire és sikereire gondolni: a teljes emberi géntérkép elérhető közelségbe került. A bennünket irányító gének túlnyomó többségét sikerült azonosítani, és ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy még sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy részletes képet kapjunk ezeknek a géneknek a pontos és részletes működéséről. A humángenetika fejlődésének egyik kiemelt területe az emberi viselkedés és gondolkodás genetikai alapjainak és öröklődésének a vizsgálata. Itt különösen nehéz kérdésekre kell válaszolni: milyen genetikai tényezők állnak személyiségünk és intelligenciánk mögött, milyen genetikai folyamatok szabályozzák a környezeti hatásokra adott válaszainkat. A humángenetika mára legyőzte korábbi gátlásait, ugyanakkor megszabadult a megelőző idők túlkapásaitól. A kutatási eredmények alapján egyértelművé tette, hogy a gének alapvető módon befolyásolják egyéni képességeink és hajlamaink kibontakozását. Másrészt az is világossá vált, hogy nem lehet csodát várni a genetikától, mint ahogy egyetlen más tudománytól sem. Lehetőséget ad genetikai felépítésünk megváltoztatására, de a …
Tovább a műhöz