Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Midőn 1866-ik évben a börtönkönyvtárakat hazánkban megalakítottam és e téren az összes akkori megyei s városi börtönök részére kisebb nagyobb könyv-adományt küldtem s törekvésem emberbarátiasnak ismertetett el , feltettem czélul, hogy miként Németország és Anglia a börtönkönyvtárak részére külön műveket Szerkesztetnek, úgy én is hazánkban részint buzdítás, részint jutalmazások által külön szerzőket nyerek meg börtönkönyvtár Íróinak. 1873. évben törekvésemet legjobban megértette Pestmegye tótfalusi községében pásztorkodó reform, lelkész Váry Sándor, ki Papp István egykori vámosi ref. lelkész egyházi beszédeit adáltalta nekem. Ezekben oly erkölcsi szent beszédeket is találtam, melyeket ő még 1840-ik évben, egy hozzá intézett felhívás folytán rabok számára irt s melyek 12 látogatásra vannak felosztva és úgy szerkesztvék, hogy azokat minden valláskülönbség nélkül bármely egyén használhatja és az imákat is, melyek minden beszéd után következnek, elimádkozhatja A szerző midőn ezen erkölcsi beszédeket és imákat közrebocsátotta, következőkben nyújtotta azt át: Nem itélte szükségesnek, hogy ezen beszédek közé oly beszédeket és imádságukat is iktasson be, minemüek más vallásos könyvekben feltaláltatnak és az azokban foglaltatott igazságok a templomokban és a gyülekezetek előtt rendesen praedicáitatnak. A rabok előtt, mint kik többnyire …
Tovább a műhöz
A felvilágosodás tágabb és valódi értelemben véve az a folyamat, mellyel az emberiség a szellemi szolgaságból és sötétségből eljut abba az állapotba, ahol minden egyesnek joga, módja és alkalma van arra, hogy a saját szemével lássa és a saját eszével itélje meg a körülötte levőket és történőket, meg, hogy személyes képességeit egész teljességökben
kifejthesse magának és embertársainak javára. Az e felé való törekvés, vagyis ez a folyamat egy olyan, részint békességes, részint küzdelmes munkásság, melyet az emberiség jobbjai a társadalom különféle terein s az egyesek lelki világában a szellemi sötétség és szolgaság előidézőinek, okainak és tényezőinek: az előítéleteknek, babonáknak, hagyományoknak, dogmáknak, tekintélyi érveknek a megdöntésére gyakran legalább is érzelmeik vagy érdekeik ellenére, de igen sokszor testi szabadságuk, sőt életök kockáztatásával és feláldozásával fejtettek ki. Minthogy ezek az oly sokszor megismétlődő
küzdelmek közvetlenül vagy közvetve majdnem kizárólag az egyházaknak legtöbbször sötétséget terjesztő
és pártoló irányával, valamint a közélet és művelődés valamennyi ágára kiterjesztett és kiterjeszteni próbált gyámkodásával, tehát hatalmi törekvésével szemben folytatódtak, ennélfogva a felvilágosodás története a legtöbbször szoros érintkezésben áll azösszes vallásalakoknak és kivált …
Tovább a műhöz
2001 őszén Debrecenben védtem meg doktori értekezésemet, „A magyar mezőgazdaság regionális szerkezete a 20. század elején” címmel. Debreceni témavezetőm, Gunst Péter, opponenseim Szuhay Miklós és Tímár Lajos, a doktori védési bizottság elnöke, Orosz István, tagjai Fónagy Zoltán és Szász Zoltán voltak. A doktori bizottság összegzése szerint „a munka magasan meghaladja a PhD értekezésekkel kapcsolatos elvárásokat, és megkerülhetetlen lesz a következő évek gazdaság-és társadalomtörténetének kutatásában”. 2002-ben elnyertem az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért pályázatát a kézirat kiadására a Doktori Mestermunkák sorozatban. A könyv 200 példányban jelent meg, a fejezetekben előforduló táblázatokhoz nem megfelelő, A5 méretben. Nem tartalmazta a munka legfontosabb eredményeit, azokat a megyesoros adatokat, amelyek közel 100.000, a mezőgazdasággal közvetlen, vagy közvetett módon kapcsolatba hozható adat számítógépbe rögzítésével, majd ezek feldolgozásával létrejöttek. így sem az egyes régiók vagy települések kutatóihoz, sem az agrár-történetírás szakembereihez nem juthattak el az 18951915 közötti időszak nyomtatott statisztikai forrásainak feldolgozásával született adatsorok. De a magyar és a nemzetközi gazdaságtörténet-írásnak is vesztesége, hogy a doktori kézirat csak részben jelent meg nyomtatásban. Az azóta eltelt évek során számos …
Tovább a műhöz
Eredeti terveim szerint az egész Hadtörténelmi Közleményeket feldolgoztam volna 1888-tól napjainkig. 1914-gyel bezárólag a munkát mégis abbahagytam, mert menet közben tudomásomra jutott, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtárának munkatársai is dolgoznak a folyóirat repertóriumán. Ilyen hatalmas munkát párhuzamosan végezni nem szabad. Az elsőbbség pedig őket illeti. Mégsem érzem hiábavalónak fél év fáradozásait, mert rengeteget tanultam. Egyrészt a hadtörténelmet, másrészt a repertorizálást illetően. Magát a folyóiratot most nem ismertetem részletesen. A rövidítések nagy része az egyes rovatokra utal. A repertórium mindkét részében az egyes kulcsszavakhoz tartozó bibliográfiai leírások a megjelenés időrendjében követik egymást. Igyekeztem egységesíteni a neveket, a hozzájuk tartozó előneveket, címeket és katonai rangokat, beosztásokat. Utóbbi kettő esetében a kulcsszavaknál a legmagasabb címet és rangot jelölöm, hogy ugyanazon személyhez tartozó bibliográfiai tételek ne szóródjanak aszerint, hogy az illető melyik korszakáról írnak; például Meskó József őrnagy — Meskó József altábornagy, vagy Esterházy Pál gróf — Esterházy Pál herceg. Királyoknál és császároknál — kissé önző, de remélem, megérthető módon — csak a magyar viszonylatot domborítottam ki. Némelykor egy-egy kulcsszó még így is túlontúl hosszúra sikeredett. Az 1910-től …
Tovább a műhöz
A M. T. Akadémia 1869-ben a Gогove-alapítványból harmincz aranyat tűzött ki jutalmul a következő tudományos feladatra: "Adassék elő a hazai és külföldi iskolázás а XVI. században." Az Akadémia 1871-ik évi nagygyűlése a jelen művet, mely azonban teljesen átdolgozva és tetemesen bővítve lát napvilágot, érdemesítő a jutalomra. A kitűzött feladat értelmében a munka két részre oszlik. Az első a hazai tanügy és a magyarországi iskolák állapotát tárgyalja. Előadja, mily tényezők és befolyások okozták a tanügy és iskoláink hanyatlását és emelkedését; mikép hatottak a hazai iskolák szervezetére a külföld tanodái és tanférfiai; mikép voltak hazánkban a különböző fokú iskolák szervezve; mily tantárgyaikkal foglalkoztak, s mily tankönyveket használtak; milyen volt a tanítók és tanulók helyzete; mily városokban és falvakban találkozunk iskolákkal, s kik voltak tanítóik. Sajnos, csak a katholikus és protestáns iskolákról szólhatok. A többi hitfelekezetek iskolai állapotainak megvilágítására egyáltalán nem rendelkeztem adatokkal. A második rész a külföldi iskolákat sorolja föl, melyekben magyarok tanultak, vagy mint tanárok működtek; kimutatva az állást, melyet elfoglaltak, a tudományos és irodalmi munkásságot, melyet kifejtettek. Kiterjeszkedem a társodákra és alapítványokra is, melyek a külföld főiskoláiban magyar ifjak részére fönnállottak; valamint …
Tovább a műhöz
Sorozatunk újabb kötete annyiban különbözik az eddigiektől, hogy míg azokban csupa ténylegesen uralkodó, vagy legalább megkoronázott királynéról (és egy igazi királynőről) szóltunk, itt most írunk egy másféle asszonyról is. A Hunyadiak anyjáról, Szilágyi Erzsébetről, akinek soha senki nem tett a fejére koronát. Nem szólították „felséges asszonyomnak" és nem ült semmilyen trónon - mégis, a maga kora és főleg a családja számára ő volt a „királyné". Szó esik egy olyan feleségről is, aki - mint a mesében - volt is meg nem is, és aki miatt sokan haragudtak a férjére, Mátyásra. És végül a legtöbb teret annak az itáliai asszonynak szenteljük, aki alaposan rányomta bélyegét a magyar történelemre, és akitől minden jel szerint a gyilkosságok elkövetése sem állt messze. | A fejezet címe csak annyiban pontatlan, hogy míg a Hunyadiak eredetéről tényleg keveset tudunk, az a kevés is nagyon vitatott, addig Szilágyi Erzsébetről sokkal világosabb fogalmaink vannak. Vagyis a férje családjának eredete meglehetős homályba vész (lásd keretes anyagunkat), a feleség vonala viszont tisztának látszik. A horogszegi Szilágyi család némi szerb -ahogyan akkor mondták: „rác" - beütéssel is rendelkezett, ami elkerülhetetlen volt, hiszen az akkori Nagy-Magyarország délkeleti sarkában a lakosság mindig is keveredett, és e tekintetben éppen az urak álltak az élen. Hiszen ők könnyebben mozogtak, …
Tovább a műhöz
A „Kamarai igazgatás Pécs városában” című munkát Dr. Babics András írta, Pécsett jelent meg, 1937-ben. Felelős kiadója Dr. Babics András (Komlósd 1906, történész, a történelemtudományok kandidátusa, † Pécs, 1984. szeptember 12.), a nyomdai munkálatok a a Dunántúlpécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.-T.-nél készültek. A kötet 79 oldalból áll, előlapján a török alól felszabadult város első hivatalos pecsétje látható 1691-ből, melynek rajzolata a székesegyház 17. századvégi formáját mutatja. A mű végén 5 oldalban német nyelven írott összegzés található. A szerző bemutatja Pécs város ostrom alatti, illetve közvetlen a felszabadulás utáni helyzetét. Részletesen azonban az 1686 és 1703 közötti időszak közigazgatásának leírása található meg, mely a katonai és kamarai közigazgatás időszakának nevezhető. A korszakban sajátos rendszert alkotott a haditanács, a kamara és a város közigazgatási szerveiből álló egység. | 1936. október 21-én Pécs városát 250 év választotta el az itt 143 évig tanyázó ozmán hatalom utolsó napjától. Ennek az elmúlt 250 esztendőnek a történetét három fejezetre oszthatjuk:
I. A katonai és a kamarai kormányzás kora (1686-1703),
II. A földesúri kormányzás kora (1703-1780) és
III. A szabad királyi város közigazgatásának korszaka (1780-tól napjainkig).
A jelen munka az első korszak 17 évének …
Tovább a műhöz
A katonaság elszállásolása és ellátása Somogyvármegyében a XVIII. század első felében
- Taubert Ernő
- 1928
Jelen dolgozatom csupán egy része azon munkámnak, mely Somogyvármegye XVII. és XVIII. századbeli hadügyi
közigazgatásának a történetét öleli fel. Anyagomat legnagyobbrészben Somogyvármegye levéltára szolgáltatta, főképen pedig a megyei jegyzőkönyvek idevágó sorozata, melyek másolatban magukban foglalják az összes fontosabb aktákat is.
Kötelességemnek érzem, hogy köszönetemet fejezzem ki e helyen is dr. Molnár István megyei főlevéltárnok úrnak, aki
a levéltári anyaggyűjtés munkáját szíves támogatásával nagyon megkönnyítette. | Somogyvármegye 1689-ben szabadult fel a törők uralom alól. Területét ekkor mocsarak, nádasok és a Dráván túlra átnyúló rengeteg erdőségek borították. Falvai nagyobbrészben lakatlanok s a szántóföldeket a sűrűn felburjánzó gaz és a felfakadó vadvizek tönkretették. A visszatérő földesurak csak nagyarányú telepítésekkel tudtak munkaerőt szerezni, s így lassan megindulhatott az élet a félig kihalt megyében. Csakhamar azonban harc állította meg a békés fejlődést, a kuruc háború. Az idegen zsoldos császári hadak és a száguldó kurucok nyomában ismét üresen maradtak a falvak. A lakosság erdők és mocsarak mélyén húzta meg magát. Egy részüket a szükség rablásra kényszeríti, s ezek a kuruc bujdosókkal megszaparodva, néha valóságos zászlóaljakat alkotnak s a szigeti vár őrségét állandóan zaklatják. A megye tehetetlen velük …
Tovább a műhöz
Mi a könyv? A válasz magától értetődőnek látszik. Nem árt azonban az óvatosság: noha a könyv mindennapi használati tárgy, éppen létének látszólagos evidenciája burkolja be a költő által is megénekelt csodálatos árnypalástba. A könyv szó szöveget hordozó (vagy üres) lapok összekötött vagy összefűzött együttesét jelöli. Moreri Szótára.2 szerint a könyv „egymással összekapcsolt papírlapok együttese, amelyekre valamit írtak”. Ez a meghatározás a könyv tárgyi-anyagi valóságára utal, ahogyan azt a szó etimológiája is mutatja: a latin nyelvekben használatos szavak (a francia livre, az olasz libro, a spanyol libro és a portugál livro) a latin //Perből származnak, amely kifejezés eredetileg a külső kéreg és a fa teste közötti vékony hártyát jelölte - tehát az írás egy lehetséges hordozóját. A Sankt Gálién könyvtárában ókori kéziratokat kereső itáliai humanisták 1416-ban találhattak ott „egy fakéregből készült könyvet. Márpedig a latin nyelv a fakérgek bizonyos fajtáit libri néven ismerte, Jeromos szerint innen származik a könyvek elnevezése. Noha a szóban forgó könyv tartalma a legkevésbé sem volt irodalmi, én mégis nagy tisztelettel viseltettem iránta, méghozzá különös régisége okán...”! A germán nyelveket vizsgálva hasonló megállapításokra juthatunk. Az angol boof{ és a német Buch szavak az ónémet hokis (bükk) szóból eredeztethetők. A görög …
Tovább a műhöz
Ez a kötet egyfajta „lista”: csodálatos tárgyak tiszteletre méltó felsorolása, amely korszakokon és kultúrákon átívelő összefüggéseket tár az olvasó elé. Száz példán keresztül mutatja be a könyv történetét a barlangfestményektől a papiruszig, a tekercsektől a kódexekig, a drága és különleges kéziratos könyvektől a kézisajtó feltalálásáig, a gépi tömegnyomástól a digitális könyvig, az e-könyv-olvasóig és ami azután következik. Megtalálhatók benne bizonyos alapvető munkák: barlang falára és állatcsontokra írt szövegek, agyagtáblák és bambuszkönyvek, az Iliász és a Beowulf, illusztrált középkori kéziratok, Gutenberg 42 soros Bibliája és a Nürnbergi krónika. De találunk itt az Andokból származó csomóírásos kiput az inkák korát megelőző időkből, papirusztekercseket, szerepel a koreai Tripitaka és a kopt Biblia, hogy csak néhányat említsünk. A kötet figyelembe veszi a táncról vagy a titkosírásról szóló szövegeket, a képregényeket, a mini- és nano-könyveket, a palimpszeszteket, a gyógyszertani munkákat és a jóskönyveket, Nyugatról és Keletről, vagyis bármit, ami a könyvtörténet és az egyetemes kultúra szempontjából fontos. A puszta felsorolást kiegészítő rövid esszék elhelyezik a könyveket történeti környezetükben. A válogatás különleges azért is, mert a fontos, bár gyakran nem eléggé méltányolt könyveket a tudós és a laikus olvasó …
Tovább a műhöz
A Magyar Műemlékek Országos Bizottsága 1876-ban a Pozsony megyében lévő középkori műemlékek megvizsgálásával és rajzokban való bemutatásával bízott meg.
E megbízást azután úgy bővítettem ki, hogy a hazánk nyugati részén lévő várakat is tanulmányoztam és felvételeket tettem. E kétrendbeli megbízás folytán 1876-tól 1892-dik év végéig a nyári idő egy részét csakugyan a kijelölt építmények megvizsgálása és felvételére használtam fel úgy, hogy a jelzett idő tartama folyamán száznál több középkori templomot s mintegy száztizenöt középkori várat, illetőleg romot vizsgáltam meg s mértem fel. Munkálataim folyamán hazánk várait összehasonlítván a küföldi várakkal, azon érdekes tapasztalatra jutottam, hogy hazánk várai, a vidéki szokásokat tekintetbe nem véve, tökéletesen az akkori kultura színvonalán állottak, sőt némely irányban a külföldieket felül is multák. Ezen körülmény indított arra, hogy tanulmányaim eredményét tágasabb olvasó körnek is hozzáférhetővé tegyem. Egyes monográfiákat kivéve, irodalmunk szűkölködik oly munkában, mely a középkori várak keletkezését, fejlődését, berendezését részletesen és szakszerűig tárgyalná, azért úgy vélem, nem végeztem meddő munkát e könyv megírásával. Természetes, hogy míg e könyvet megírtam, sok nehézséggel kellett megküzdenem. Első sorban hiányoznak irodalmunkban a szakkifejezések és …
Tovább a műhöz
A középkor történetéről magyar szerzőtől utoljára 1936-ban jelent meg összefoglaló munka egykori kedves tanárom, Váczy Péter tollából. Ezzel a kötettel tisztelegni szeretnék az ő emléke, valamint másik két egykori mesterem, Deér József és Hajnal István emléke előtt. Ők szerettették meg velem a középkort és vezettek be csodálatos világába. E könyvnek több száz társszerzője volt: az elmúlt 15 évben tanítványaim a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen; a nekik tartott előadásokon, a velük végzett szemináriumi munka és a velük folytatott beszélgetések során formálódott ki az európai középkornak az a képe, amely -közös munkánk eredményeként - ebben a könyvben az olvasó elé tárul. Köszönet illeti egykori tanítványaimat, most kollégáimat és munkatársaimat, Nagy Mariannt és Sashalmi Endrét, valamint Bagi Dánielt és Radó Bálintot a kötet megszületése körüli bábáskodásukért. Végül, de nem utolsósorban megköszönöm Potencsik Erikának és Rácz Árpádnak az igen gondos és alapos szerkesztői és szövegellenőrző munkát, amellyel pótolták a szerző hiányosságait, korrigálták figyelmetlenségeit. | A középkor elnevezés a 15. századi itáliai humanistáktól származik. Először Giovanni Andrea dei Bussi pápai könyvtáros használta 1469-ben, „média tempestas” formában. A 16. század elején már gyakran találkozunk a media aetas, media tempore, media antiquitas …
Tovább a műhöz