Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Kutatási füzetek 20.
- 2013
(...) Franciaország második világháború alatti történetének számos érdekes és kevéssé ismert fejezete van, melyeket – általában jó okkal – még a francia történetírás sem méltatott különösebb figyelemre. Ennek eredményeként ezek a jelenségek a hazai történészek körében sem igazán ismertek, így mindenképpen érdemes őket részletesebben vizsgálni. Az egyik legérdekesebb ezek közül a francia fegyveres kollaboráció, mely a közelmúltig nem került feldolgozásra elfogulatlan módon Franciaországban, bár az utóbbi időszakban már ez utóbbira is történtek kísérletek, melyekben e sorok szerzőjének is jutott némi szerep. Mivel korábban ennek a kiadványsorozatnak a lapjain már bemutattam a fegyveres kollaboráció egyik legismertebb szervezetének, a Francia Antibolsevik Légiónak (Légion des volontaires français contre le bolchevisme) a keletkezését, most szeretném megismertetni az olvasókat ennek a történetnek a végével, így a korábbi eredmények és a közbeeső évek eseményeinek rövid ismertetése után a fegyveres szervezet tevékenységének utolsó hónapjait vizsgálom meg részletesebben 1944 tavaszán és nyarán. Az Antibolsevik Légió születése A megszállt Franciaországban érdekes helyzet állt elő 1941 júniusában, miután a Harmadik Birodalom csapatai megindították hadműveleteiket a Szovjetunió ellen. A kommunistaellenes érzelmek felszínre törtek mind az 1940 nyara óta Vichy …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 3.
- 1996
(...) A két világháború közötti magyar-jugoszláv viszony meghatározója két körülmény volt. Az egyik, hogy a délszláv államalakulat maga is részesedett a Trianonban elcsatolt területekből, de korántsem olyan mértékben, mint Románia és Csehszlovákia, s így az elvileg mindenoldalú magyar revíziós politikának és propagandának nem állt előterében. A másik, hogy Jugoszlávia tagja volt a magyar revíziós politikával szemben kialakított kisantant-szövetségnek, azon belül viszonylag halványabb szerepet játszott, s mindezek alapján a kisantant fellazítását célzó magyar törekvések kifejezetten a magyar-jugoszláv viszony javítására irányuló kísérletekhez vezettek. Ennek első - komoly feltűnést keltett - megnyilvánulása az a gesztus volt, amelyet a magyar államfő, Horthy, 1926-ban tett - már mintegy egy éves megelőző diplomáciai puhatolódzásokra támaszkodva - a mohácsi csata 400. évfordulója alkalmával tartott beszédében. Ez azonban mégsem talált viszonzásra; egy adriai kikötő s a hozzá vezető út remélt biztosításából semmi sem lett. A magyar külpolitika ezek után a Jugoszláviával szemben ellenséges Olaszországhoz fordulásával, az 1927. évi olasz-magyar szerződés megkötésével, más irányulást adott a magyar-jugoszláv viszony fejlődésének. Ezen a vonalon különösen a Sándor jugoszláv uralkodó életét is kioltó 1934. évi Marseille-i merénylet kapcsán felmerült …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 4.
- 1998
(...) Az Oszták-Magyar Monarchia felbomlása, a nemzetiségek elszakadása és a trianoni béke aláírása után a különböző rendelkezések végrehajtása több éves időszakot ölelt fel. E folyamatnak egyik utolsó lépése volt Magyarország új halárainak helyszínen történő meghúzása. A feladatot minden határszakaszon - így az osztrákon is - külön antanttisztekből és az érdekelt országok képviselőiből álló nemzetközi bizottság hajtotta végre. A Magyar-Osztrák Határmegállapító Bizottság (MOHMB) végső döntésének kialakítása előtt tanulmányozta az érdekeltek által kidolgozott javaslatokat. Szakértők vizsgálták meg az egy-egy területre vonatkozó emlékiratokat. A
bizottságnak emellett lehetősége volt arra, hogy személyesen hallgassa meg a határrendezésben érdekelt lakosságot és nagybirtokosokat. A lakosság meghallgatása azt jelentette, hogy a bizottság kiszállt az előzőleg kijelölt - magyar és osztrák biztos javaslatában szereplő - helységekbe. Az érkezésről előzőleg értesítették a községeket. A delegátusok előtt bárki elmondhatta véleményét, azt írásban is átadhatta. Természetesen a véleménynyilvánítás ilyen módja bizonyos kockázatokkal járt. Az osztrák és magyar hatóságok már a meghallgatások előtt nyomást gyakoroltak a fennhatóságuk alatt lévő települések lakosságára. A bizottsági szemlék után nagyon sok személyt meghurcoltak véleményük nyílt …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 5.
- 1999
(...) 1924. szeptember 12-én éjfélkor Berlinben a magyar és a szovjet kormány képviselői, Kánya Kálmán, Jungerth Mihály illetve Nyikolaj
Kresztyinszkij megállapodást írtak alá a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok felvételéről. Az aláírást követően azonban a magyar kormány belpolitikai nehézségekre hivatkozva nem terjesztette az egyezményeket a parlament elé jóváhagyásra, így a szovjet fél - a ratifikációval kapcsolatos huzavonát megunva - 1925 áprilisában közölte, hogy eláll a megállapodástól. Ezt követően közel tíz évet kellett várni arra, hogy a két ország normális államközi kapcsolatokat létesítsen egymással. A két ország diplomatái már nem voltak teljesen ismeretlenek egymásnak, amikor 1924 augusztusának végén Berlinben tárgyalóasztalhoz ültek. A "vörös" Szovjetunió és a "fehér" Magyarország kapcsolata addigra egy rövid, de annál viharosabb fejezetét képezte a háború utáni Európa történetének. A magyar tanácsköztársaság leverése után nehezen lehetett volna még egy országot találni a kontinensen, ahol a hatalom birtokosai nagyobb ellen-
szenvvel és gyűlölettel viszonyultak volna a "bolseviki" Szovjetoroszországhoz, mint Magyarországon. Ugyanígy Moszkvából is megkülönböztetett antipátiával tekintettek a "fehérterrorista" Horthy-rendszerre. Az első világháború súlyos öröksége, a hadifogolykérdés azonban arra kényszerítette a két állam …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 6.
- 1999
(...) (...) Nem tudom, mikor merült fel a politika világában Európa fogalma, de azt igen, hogy első pontos meghatározását a mással, az idegennel és a
veszedelmessel való találkozásának köszönhette. A török haderö megjelenése és előrenyomulása ébresztett egyeseket annak a tudatára, hogy az Európában elterjedt és megszokott viszonyok kifejeznek valami közöset; hogy ezt - talán - Európaként vagy európai kereszténységként lehet megfogalmazni, és
előfordulhat, hogy e közös valóság vagy e közösség együttes védelemre szorul. Természetesen a közös védelem megszervezése nem sikerült, és az
érdekelt hatalmak szépen meg is szokták, hogy Európa határait valahol ott keressék, ahová a törökök már nem jutottak el. Idejük volt bőven a megszokáshoz.
A folyamat viszont már ekkoriban jelezte, hogy az esetleges földrajzi meghatározottságoktól teljesen függetlenül létezhet egy politikai Európa is, amelynek határai sokkal jobban hasonlítanak a gumihoz, mint bármely rugalmatlan anyaghoz. Délkelet felé mindenesetre Európa abban a mértékben terjeszkedett, amennyiben az oszmán birodalmat sikerült visszaszorítani. Jellemző, hogy már a győzelemben bízó szövetséges hatalmaknak még 1917-ben is az egyik békekövetelményük volt Törökország kiszorítása Európából. Mellesleg jegyezzük meg, hogy ez az elvárás végül nem teljesedett be, és azóta sem tisztázta senki: a fél lábbal Európában …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 7.
- 1999
(...) Az 1920 decemberében tartott VIII. szovjetkongresszust még teljes egészében a polgárháborús intézkedések légköre hatotta át. A soron következő mezőgazdasági feladatokat, a vetést, a földek helyes megművelését még mint „állami feladatot” tárgyalták, és a határozatok is abban a szellemben születtek. Ennek ellenére néhány hónap múlva az ország különböző pontjairól érkező aggasztó hírek hallatán, felismerve a helyzet tarthatatlanságára utaló előjeleket, Lenin kiutat keresett a válságból. Elgondolásainak alapja végül a gabonarekvirálásról (продразверстка) a termény adóra (продналог) való áttérés javaslatában kristályosodott ki. A lehetőség felvetésekor nem az a meggyőződés vezette, hogy ekképpen könnyítenének a paraszt terhein, hanem sokkal inkább az a felismerés, hogy a szigorúan és
következetesen meghatározott és a megfelelő időben végrehajtott adóztatás után megmaradó terményfölösleg feletti szabad rendelkezés mindennél inkább érdekeltté fogja tenni a parasztot a termelés fokozásában. Maga a kezdeményezés egyébként nem volt új. A mensevikek és az eszerek már többször felvetették - a számukra az utolsó legális fellépés lehetőségét adó VIII. Szovjetkongresszuson is -, akkor azonban még kispolgári megalkuvóknak bélyegezték őket. Ennél is érdekesebb, hogy a bolsevikok között is akadt, aki ebben látta a helyes utat, …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 8.
- 2001
(...) Az orosz kommunizmus, amely a legmonumentálisabb kísérletet telte az újkori politikai és gazdasági fejlődésből született ellentmondásos társadalmi jelenségek felszámolására, példátlan váratlansággal bukott meg. Ha sebezhetőségének magyarázatát keressük, akkor fontos szempont lehet a politikaelméleti aspektusból történő megközelítés, mivel megmutathatja, milyen értékek, célok és szándékok vezették azokat a politikusokat, akik e mozgalom ideológiai hátterét megártották. Közülük is V. I. Lenin tevékenysége voll a legnagyobb hatású, hiszen az ő politikai gondolkodására épülő “bolsevizmus” volt az, amely megszerezve az államhatalmat, kísérletet tett arra, hogy megvalósítsa az egyenlőség elvű társadalmi forradalom eszméjét. Sok nézőpontból értelmezték eddig Lenin politikaelméleti gondolkodását, többször kapott hangsúlyt e politika viszonya az újkori fejlődés társadalmi, politikai jelenségéhez: a tömegekhez. Arra azonban csak elvétve törekedtek, hogy Lenin és a tömegek viszonyát moralizálástól mentesen, Lenin politikaelméleti írásaiban megmutatkozó gondolataira és nézeteire, valamint ezek változásaira támaszkodva mutassák be és magyarázzák meg. Ez a historiográfiai szituáció áll e tanulmány és a követett módszertan hátterében. Vizsgálódásom tárgyát úgy határoznám meg, hogy ide tartoznak Lenin politikai gondolkodásának azon …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 9.
- 2002
(...) A Balkán, Balkán-félsziget, Délkelet-Enrópa fogalmak szinte egymás, szinonimájaként használatosak a magyar nyelvben. A három meghatározás nagyjából ugyanazt a területet fedi le - de csak nagyjából. Bár a médiában már meghonosodott a Macedónia név az 1992-ben önállóvá vált egykori jugoszláv-tagköztársaság elnevezésére, a köznyelv - és néhol a szakirodalom is - még mindig nem tett világos különbséget Makedónja és Macedónia között. Ebben a rövid tanulmányban megkísérlem tisztázni az öt fogalom körüli bizonytalanságot. A félsziget a mai Bulgária északi részén húzódó hegységről kapta a nevét. Az idők folyamán a Balkán-hegység egy nagyobb régió számára kölcsönözte a nevét. A földrajzi meghatározás szerint a Balkán az a terület, amely a Duna-Száva-vonaltól délre helyezkedik el. Ez hozzávetőlegesen a 45. szélességi foknak felel meg. Politikai értelemben a Balkán az a terület, amely Albániát, Bosznia-Hercegovinát, Bulgáriát, Görögországot, Horvátországot, Jugoszláviát, Macedóniát, Romániát, Szlovéniát és Törökországot foglalja magába. Egyes történészek megkérdőjelezik néhány államnak a régióhoz való tartozását. Romániát bizonyos szempontok alapjárt inkább kelet-európai államként tartják számon. Törökország viszont hosszá ideje gyakorol befolyást az európai politikára. Ennek eredményeként a Krím-háborút lezáró, 1856-ban …
Tovább a műhöz
1867-ben a nemzet látványosan kibékült uralkodójával. Simor János hercegprímás és Andrássy Gyula gróf a Mátyás templomban I. Ferenc József fejére helyezte a szent koronát. Az az Andrássy, akit a párizsi előkelő szalonokban a „szép akasztottnak” - le beau pendu - hívtak, mivel távollétében az 1848-49-es szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítélték. A jelenlevők közül nem Andrássy volt az egyedüli, aki megmenekült a bitótól vagy a fogságtól. A koronázási menetben - akárcsak a 19 évvel korábbi harcokban - az arisztokrácia és a nemesség színe-java részt vett. Hazaszeretetüket most káprázatosabbnál káprázatosabb magyar díszruháikkal fejezték ki. „A kiegyezés után a férfiak díszruhája magyar maradt. Nem az ünneplő, hanem a nagy gála, amikor Nyugat-Európában frakkot vesznek az urak. Főispán beiktatásán,
képviselőház megnyitásán, szoborleleplezésen, nagy fogadásokon csodálhatják meg a külföldi vendégek a díszmagyart, a régi magyar viselet színpompáját, szépségét” - írta Benedek Rózsi a Muskátliban, 1941-ben. A XVI-XVII. század folyamán keleti hatásra kialakult történelmi magyar férfiviselet a XVIII. század udvari díszruhájává vált. Ekkor, elvesztve kaftánra emlékeztető szabását, a francia divatformákat követte, csupán díszítésben őrizte meg a magyaros jelleget. A XIX. század historizáló ízlésének megfelelően ismét felelevenítettek …
Tovább a műhöz
Ősapáink, ősanyáink életmódja, viselete, benső családi élete, valamint nemzeti szokásaink vizsgálata az utóbbi időkig nem igen volt kimerítőbb kutatás tárgya, pedig már régen felismerték ennek szükségét. Hatvankét évvel ezelőtt Kovachóczy «Arpadia» czímű zsebkönyvében egy névtelen író, midőn Thurzó Imre lakadalmi rendjét kiadta, ezt irta: «Ha visszatekintünk előkorunkra, fájdalommal kell megvallanunk, bogy szokásairól vagy semmit, vagy igen keveset tudunk s ezen szempontból tekintvén Thurzó Imre, a nevezetes nádor fiának lakadalmát, — senki rosszaim nem fogja, hogy itt közrebocsátjuk. De több figyelmet is, ébreszthet ezen közlés a szemes vizsgálódóban s a történetírót (több) kérdés megfejtésére is serkentheti.». Az érdekes kis közlemény figyelmet bizonyára ébresztett, de a történetírókat valami nagyon nem serkentette, igen sok volt meg más irányban teendő. Évtizedek évtizedek után múltak, de ezen a téren egyes adatoknak elszórtan való közlését kivéve, nem sok történt. A hozzánk közelebb eső korban örvendetes változás állott be, nagybecsű dolgozatok jelentek meg egyes udvartartásokról. Ilyenek pl. a Nyáry Albert, Fraknói Vilmos és Thallóczy Lajos által írott értekezések plyppolit érsek, II. Lajos király, I. Apáti Mihály udvartartásairól, valamint Csánki Dezső «I. Mátyás udvara» és Demkó Kálmán «Polgári családélet» Lőcsén czímű munkája. …
Tovább a műhöz
Paksy Kata hozománya 1539. Paksy Kata asszonnyal mely marhát adtanak 1530. Egy veres kamuka szoknya mind alja, feli aranyas bársonnyal vetett. — Egy
kék tafota szoknya alja, feli veres bársonnyal vetett. — Egy szederjes gránát szoknya alja, feli veres bársonnyal vetett. — Egy test színű stannet (igy) szoknya alját szederjés kamukával, felit szederjés bársonnyal vetek.— Egy veres skarlát szoknya; alját felit fekete bársonnyal veték. Egy fehér stannet (igy!) szoknya, alját veres
kamukával, felit veres bársonnyal vetek. Egy puplikán szin karasia szoknya, alját veres ackatcal (igy!) fölit veres kamukával vet . . . Egy szederjes aranyas kamuka szoknya alját felit veres aranyos kamukával vetették. — Egy test szinti tafota szoknya alját felit zöld bársonnyal. Egy szőke purpian szoknya, alját felit zöld atlaczczal. — Egy viselő veres purgamal (igy!) szoknya, alja feli zöld atlaczczal vetett. — Egy vont aranyas kentes ki alá még liewlget (igy!) 1 adok. Egy veres scarlat kentes. Egy sződerjés gránát kentes. — Egy veres karasia kentes. — Egy viselő purgamal köntös. — Egy veres aranyos hölgy suba. — Egy veres velenczei tafota suba, pegwetli (igy!) háttal, bélelt. — Egy veres purgannal viselő suba, nyúl mállal bélelt, galléra peréme pegywet hát. Két ruhának való kamukát, egyik szederjes, másik veres. — Egy ruhának való tarka rácz kamuka. Két ruhának való fél atlacz egyik zöld, másik veres. …
Tovább a műhöz
Nagymihályi Mátyás levele Kapy Miklóshoz. Szobráncz. 1566. decz. 25. Wÿtezlw es nemes wram es en nekem bÿzodalmas atyamfia közönetemnek es zolgalatomnak aÿanlasomnak wtanna towaba ezrwl akarÿk ke : Irnom hogÿ most mÿnkket menÿekezöben hwÿtak mÿnd az assony Emberwel egyetemben es rwliaÿa Igen kewes wagÿon ÿt hon, azÿrt kÿrem ke: mÿnt bÿzot wramot hogÿ ez en emberemtwl staraÿ János dÿaktwl kwlgÿe meg ke: az weres atlacz soknÿat az
kÿnek hozzw az wÿa es lm az kwlcÿot az egÿk ladanak oda kwltem ke: azÿrt az assonÿ embernek wagyon ot egÿ öwe es kese ezwstos astÿs kwlgÿe meg ke: wgÿan ezen embertwl ke : Meg zolgalom mÿnt bÿzot wramnak es atÿamfÿanak. Isten meg tarcÿa ke: ÿo egÿssÿgben sok ÿo estendeÿgez lewel kolt sobranczcÿon sent János nap elöt walo Cÿeterteken Ennÿ esten 1566. Nagÿmÿbalÿ Mátyás m. külczim: Ez lewel adassÿk az nemes es wÿtezlw fÿrfÿwnak Capÿ mÿklosnak en nekem mÿnden kor tÿztelendö es bÿzodalmas atyam fianak.
Tovább a műhöz