Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák.
Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák. Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
A mit jóakaróim tőlem vártak, hogy a magyar törvényrül magyar nyelven írjak, azt magam is kötelességemnek tartottam. De mivel kitűzött czélom volt, nem csak deák munkámnak akármiféle hiányait kipótolni; hanem nyelv tekintetében is legalább annyit elérni, mennyit jóakaróim véleménye az elsőben talált; mind erre hosszasabb készület kívántatott. És megvallom, hogy ha szabadságomban áll, ezen munkám kiadását addig elhalasztani, míg az magam kívánságának némiképpen eleget tesz, úgy világot most sem látna. De minekutánna a’ körülmények oda fejlődtek, hogy a’ közvárakozás további halasztásomat hajlandóbb volna balra magyarázni, mintsem eltűrni; engednem kellett, és előbbi szándékomat szűkebbre szorítani. Mivel pedig régi meggyőződéseim nem változtak, annál fogva kegyes bírálóimnak újságot nem igérhetek. Csakhogy némelly helyeken a’ sorozat, másutt a’ törvény okát kimutatva, vagy példákat felhozva, igyekeztem a’ nehézségeket elhárítani. Nem ritkán az élő törvényre tellyes világot önt a’ régiség; ebbül tehát bővebben is merítettem; és reményleni bátorkodom, hogy lesznek olvasóim között, kik erre nézve munkámat pártfogásokra méltattyák. Legnehezebb, tudom, ezt elérni nyelv és irás tekintetében, a vélemények elágazása miatt. És azért legjobb esetre csak türedelmet várok. Az újítók úgy is nagy számmal vannak. Én a’ régivel beértem, és …
Tovább a műhöz
A közigazgatási jog tárgyalásának megszokott rendszere az, hogy az állami és önkormányzati közigazgatást széjjelválasztjuk. Ennek a rendszernek azonban nagy hiánya, hogy erőszakosan szétszakítja azt, ami összetartozik és hogy nem tudjuk a rendszerbe beilleszteni az állami és önkormányzati közigazgatásnak egymással való sűrű összefonódását. Az önkormányzatot szembeállítja a központi hatalommal és elfelejti, hogy központnak nincs értelme külső szervek, helyi közigazgatás nélkül és hogy a helyi önkormányzatok ma már oly sok szállal függnek az államtól, hogy önállósításuk csak elméletben és ott is csak kevéssé meggyőző erővel lehetséges.
Nincs tehát külön állami és külön helyi közigazgatás, hanem egyetlen összefüggő közigazgatás van: a magyar közigazgatás. Ezt lehet két szempontból nézni: felülről és alulról. Felülről nézve a szervezet egysége tűnik fel, amint a közigazgatás fejétől leér a közönségig. A közigazgatásnak az állampolgárokkal érintkező felülete pedig a helyi közigazgatás. A kormány a közigazgatásnak csak állami szerveivel feladatait meg nem oldhatja. A szervezet integrálása a kormányzásnak egyik főfeladata. Ez az egységbenlátás a közigazgatás továbbfejlesztésének, gazdaságossága és eredményessége megítélésének is főfeltétele. Alulról viszont a közönség nézi a közigazgatást és az is egységben látja a helyi …
Tovább a műhöz
Az országos magyar gazdasági egyesület szem előtt tartva azon nevezetes gyakorlati előnyt, mely a sajátlagos viszonyaink között kipróbált általános gazdálkodási elvek értőkének megismerése
által mezőgazdáinkra háramlik, — előszeretettel sorolta hivatásszerű feladatai közé oly birtoktesteknek küldöttség általi megszemlélését és ismertetését melyek a gazdálkodásban úttörő példákkal járva elől, utánzandó mintaképül állíthatók a nagy gazdaközönség szemei elé. E mű szinte egyike, s már ötödike az ily jószágismertetéseknek s az Albrecht főherczeg Ő Fenségének tulajdonát képező béllyei uradalommal foglalkozik. Már huzamosb idő óta képezte megérdemelt figyelem tárgyát azon határozottan belterjes irány, mely a béllyei urodalom gazdasági rendszerének megállapításánál elfogadtatott és a szakértelem és kitartás azon magas foka, melylyel ezen irány, folyton szélesbedő méretekben alkalmazást nyert, s midőn az inaugurált rendszer
értékének alapos megitélhetéséhez szükséges időtartam lefolyt, egyesületünk a hazai mezőgazdaság érdekében fekvőnek találta oda törekedni, hogy közvetlen benyomást szerezve az ezen uradalomban végbement eszközlések értékéről, ismét uj és nagybecsű tapasztalati
adatokat tárhasson a gazdaközönség elé. Hogy egyesületünk e czélját elérhesse, a béllyei uradalmat szakszemle tárgyává kelle tennie, s e végből mindenek …
Tovább a műhöz
Az Országos Levéltár 1923-ban indította meg folyóiratát. Az első szerkesztő, Csánki Dezső főigazgató beköszöntőjében így foglalta össze a terveket és célokat: „Mi úgy képzeljük a folyóiratot, hogy az általánosságban a levéltári ügyet, legközelebbről pedig kötelességszerűleg az Országos Levéltár ügyét szolgálja, s a levéltárak berendezését, történetét és anyagát óhajtja, főleg magyar szempontból ismertetni. Egy ily folyóirat azonban alig állhat meg az egyhangúsággal fenyegető és csak kevesek érdeklődésére számító külső levéltári ismertetéseknél, hanem kell, hogy – bár vázlatosan vagy kivonatszerűleg avagy csak a lényegesre szorítkozva – magát a történelmi forrásanyagot is közlése körébe vonja, s így némileg, vagy ideiglenesen, a sajnosan nélkülözött Történelmi Tárt is pótolja. Végül nem zárhatjuk ki működésünk köréből a levéltári forrásokon alapuló, szigorúan tudományos dolgozatokat és a szakba vágó könyv- és folyóiratismertetéseket sem. Reménykedve indulunk útnak, azzal a hittel, hogy vállalkozásunk szükséget pótol, és ha már ily zord időkben megindulhatott, – tovább is élni fog... Azért bizalommal kérjük elsősorban azoknak a hatalmas segítőkezeknek támogatását, amelyektől az idegeket tápláló anyagi erő, aztán azoknak rokonszenvét, együttérzését és közreműködését, akiktől, közelben és távolban, munkánk és …
Tovább a műhöz
A in. kir. pécsi 8. honvéd huszár ezred a folyó évben ünnepelvén meg fenállásának 25 éves jubileumát, elöljáró ezredparancsnokságom azzal bizott meg, hogy ez alkalomból az ezred történetét állítsam össze. A történetet legjobb igyekezettel megszerkesztve, azon kéréssel ajánlom mélyen tisztelt elöljáróim és kedves bajtársaim pártfogó jóindulatába, hogy olvasásánál elnéző bírálattal viseltessenek a nembeli legszerényebb első alkotásom iránt. Csalódni fognak mindazok, kik e könyvben nagyszerű eseményeket vagy egyébb érdekfeszitő jeleneteket keresnek, mert honvédségünk fegyverét ellenség fegyverével még össze nem mérvén, egy
honvéd ezred — igy a mienk — sem dicsekedhetik harczi dicsőséggel teli vitéz tettekkel. Száraz úgyszólván naplószerü és korvázlatos adatokra, u. m. ezred napi parancsokra, kerületi parancsnoksági és miniszteri rendeletekre és a honvéd „Rendeleti Közlönyére lévén utalva, csupán az ezred chronologikus fejlődésének és belső élete sorrendes történetének egyszerű megírására szorítkoztam, csak ott és akkor fűzvén bele szerény mértékben érdekesebb személyes vonatkozású mozzanatokat, midőn ilynemű adatokat a véletlen rendelkezésemre bocsátott. A czélt, t. i. ezredünk fejlődés-történetének ismertetését, párhuzamban honvédségünk szervezeti haladásával, úgy a mennyire megközelíteni igyekeztem, a mű többi fogyatékosságát a …
Tovább a műhöz
Munkám tárgya a középkori magyar igazságszolgáltatás, a büntetőnek kirekesztésével, középkori jogéletünk e legfontosabb és egyszersmind legkifejlettebb ága. Régibb perjogunkat, mely hazai jogunk rendszeres kézikönyveit korban megelőzte, irodalmunkban eddig kiválóan két munka ismerteti, u. m. Verbőczy István Hármaskönyve és Kosztaniczai Kitonich János : »Directio methodica processus judiciarii juris consvetudinarii Inclyti Regni Hungariae« czimű, a magyar törvénytár függelékei közé is felvett, munkája. Ez utóbbi a tizenhetedik század elején (1619.) készülvén, a magyar perjogot csak késői, középkori sajátságaiból már nagyrészt kivetkőzött alakjában tárgyalja; és a Hármaskönyv is, eltekintve attól, hogy a perjogot nem tárgyalja egészében, idevágó tanaival nem nyúlik régibb multba vissza Mátyás király uralkodásánál. Tulajdonképi középkori igazságszolgáltatásunk tehát saját korában jogkönyvi feljegyzést nem ért és tudományos feldolgozásban később sem részesült. Munkám tehát, mely e hiány némi pótlására készült, nem támaszkodhatott, mint a külföldi jogtörténeti irodalom
hasontartalmú művei, jogkönyvbe már rendszeresen összefoglalt perjogi anyagra, mint például a német perjogtörténet a szász tükörre, vagy a franczia Du Breuil Stylus-ára, az angol Glanvilla és Bractonra, hanem középkori perjogunk rendszerét és tanait közvetlenül a törvényekből és a …
Tovább a műhöz
A Magyar Családtörténeti Szemle genealógiai és heraldikai szaklap. 1935 végén – abban az évben egyetlen számmal – indult és az 1944-ben megjelent 4 számmal zárult. A folyóirat céljáról Baán Kálmán felelős szerkesztő és kiadó a következőket írja: „A történelemtudomány komoly formában történő népszerűsítése rendkívül nagyjelentőségű tényező a nemzetnevelés szempontjából s a családtörténet népszerűsítése épen abban éri el legnagyobb értékét, hogy a nemzet legértékesebb alkotó elemével, a családdal, annak multjával foglalkozó tudományágat ismertet a nagyközönséggel. A „Magyar Családtörténeti Szemle” megalkotásával azt a célt akarjuk megvalósítani s arra törekedünk, hogy a magyar társadalomban a család történetének megismerésén keresztül kiváltsuk a történelmi mult – mint a nemzeties szemlélet kimeríthetetlen erőtényezője – iránti széles érdeklődést és szeretetet. A családtörténeti kutatás módszereinek, a családtörténet jelentőségének ismertetése mellett főleg az állandó forrás-közlést tartjuk elsőrendű feladatunknak s a különleges tanulmányok, speciális kérdések szűkrefogásával, sokoldalú forrás-közléssel és ismertetéssel, szélesebb érdeklődésre számítható tanulmányok közlésével óhajtjuk elérni a családtörténetnek, mint történeti segédtudománynak komoly népszerűsítését.” (Olvasóinkhoz! =1935/1. 1.) Az …
Tovább a műhöz
A magyar pedagógia történetének egyik legújabbkori, de lényeges fejezete a magyar gyermektanulmányi mozgalom. Az a száz esztendő, amely a gyermek iránti pedagógiai érdeklődésből táplálkozik, abból a szemléletből indul ki, hogy a gyermeket meg kell ismerni. Ez a pedagógus legalapvetőbb feladata. A szülő együtt él
a gyermekkel, ismeri minden lépését, fejlődésének mindennapjait. De a pedagógus, ha ugyan van érzéke a rábízott gyermekek megismeréséhez, nem nélkülözheti a pedagógiai, biológiai, pszichológiai ismereteket, amelyek elvezetik a gyermekek és a gyermekcsoportok, osztályok testi-lelki, értelmi, erkölcsi állapotának ismeretéhez. Az úttörők mind a külföldi, mind a hazai pedagógiai irodalom tanúsága szerint abban hoztak újat, hogy ezt a pedagógiai munkához nélkülözhetetlen
ismeretet nem csak ösztönös, vagy a tapasztalatra épített rutinmunkának tekintették, hanem a korok változásával együtt változó gyermeki problémák megismerésében és a tanulók felnőtté válásában, nevelésében módszeresen jártak el, és testi, lelki, értelmi fejlődésében a tényekre építve segítették a felnőtté válás útján. Egységesen vallották, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt, minden gyermek külön személyiség, másképp viszonyul a körülötte lévő valósághoz. A modernkor pedig nagyon sok olyan kihívást produkált és produkál, amelyben nem lehet magárahagyni a gyermeket. Ezt …
Tovább a műhöz
Általában ismeretes tény, hogy a hazai evangelioini protestáns egyház történelme még mai napig sincs kellő részletességgel és alapossággal megírva. Ezt mélyen érzik azok a férfiak is, akik a jelen könyv létrehozását műveikkel lehetővé tették; de ezen meggyőződésük dacára sem vállalkoztak arra, hogy a nagy feladattal ez alkalommal megbirkózzanak. Remélik azonban, hogy erre is nemsokára rá kerül a sor. Ez alkalommal a jó hírnévnek örvendő »Athenaeum« irodalmi társaság felhívása folytán, csak a közvetlen szükségnek megfelelően, oly történelmi művet akartak nyújtani, mely a müveit nagyközönség igényeihez szabva, mintegy tájékoztató bevezetésül szolgáljon a mai kor színvonalán, eredeti források alapján megírandó hazai nagy protestáns egyháztörténelmi műhöz. Erősen meg vannak győződve arról, hogy ezzel Is nagy szolgálatot tettek a jelenkor protestáns közönségének, mely, fájdalom, nagyon szeret sütkérezni az ősök dicsőségének sugaraiban anélkül, hogy alaposan ismerné a dicsőség alapját képező nagy küzdelmeket. Pedig meg vagyon Írva, hogy »ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemeiden«. E könyv irányára nézve elég megjegyeznünk, hogy annak Írói szemük előtt tartották a történetírás azon szabályát, mely egyedül az igazság felderítését és a tudomány szolgálatát tartja a történetíró főfeladatául. Mihez képest a történelmi tények …
Tovább a műhöz
Pozzi András, a kiváló jezsuita festő, művészi lelkével szinte megelevenítően lehelte rá a római s. Ignazio-templom mennyezetére szent Ignác megdicsőülésének nagyszerű jelenetét. Hatalmas méretű s távlatokban gazdag freskóját Krisztus Urunk következő szavaival magyarázza : Tüzet jöttem bocsátani a földre ; és mit akarok mást, mint hogy már felgyulladjon. (Luk. 12, 49.) Hamarjában nem tudnék találóbb mondatot stilizálni, amellyel tömörebben lehetne kifejezni a Jézus-társaság lelkét. Eleme tényleg a krisztusi tűz kigyujtása az élet minden vonalán s a világ mind négy táján. Az a század hozta létre, mely tagadni akarta a római egyház élesztési jogát s új fókusokat akart számára teremteni. E szerzet vállalta magára azt a feladatot, hogy a veszélyeztetett részeket védje és oltalmazza. Eljött hozzánk is Magyarországba, hogy a legteljesebb krisztusi programmal gyuitsa ki a római egyház hitvilágának a tüzét. Ez a kis könyvecske itt időzése első szakának változatos, de kath. vallási és kulturális eredményekben gazdag történetét szándékozik megrajzolni. | XVI. század alapjaiban akarta megrengetni a kath. egyházat. A nagy vallási vihar meglehetős károkat is okozott, azonban az alapokat s a rajta nyugvó épületet nem tudta rommá zúzni, mert isteni alkotója kősziklára építette s ezen a pokol kapui sem tudnak erőt verni. A történelem folyamán ez nem volt új jelenség. Az …
Tovább a műhöz