Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Immár négy esztendeje, 2015 nyarán jelent meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia előadássorozat válogatott tanulmányait tartalmazó második
kötetünk. A 2012 őszén útjára indított program keretében egy-egy neves kutató 60 perces előadáson járta körül aktuális kutatási témáját, a széles nagyközönség számára is befogadható módon. A hallgatóságnak lehetősége nyílt az előadásokat követően kérdéseket, hozzászólásokat megfogalmazni. A PTE BTK
Kari Tudományos Diákköri Tanácsa azzal a céllal indította útjára e rendezvényt, hogy az egyetemi polgárok, középiskolai tanárok és diákok, az érdeklődők közvetlenül az adott területek elismert kutatóitól ismerhessék meg a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit. Napjainkban, amikor
a humán- és társadalomtudományok elismertsége és támogatottsága jelentősen csökken, talán még relevánsabb ezen eredmények disszeminációja a társadalom szélesebb rétegei számára, ezzel is hangsúlyozva, hogy a tudomány művelése soha nem lehet öncélú tevékenység. A 21. század tudósa és egyetemi
oktatója ugyanis nem az elefántcsonttoronyban dolgozik! A 2018 őszén megtartott referátumok széles tematikát öleltek fel, így hallhattunk az évek óta a hírek középpontjában álló migrációs válságról, a közösségi média és nyilvánosság kapcsolatának izgalmas kérdéseiről, a szerelem kulturális …
Tovább a műhöz
Pécs több mint két évezredes története folyamán rendkívül sokat változott a város területi kiterjedése és ennek nyomán az itt élők térhasználata, mindez pedig jelentős topográfiai súlypont-áthelyeződésekhez vezetett az egyes korszakokban. Ezek közül minden bizonnyal az egyik legszembetűnőbb jelenség a római kori Sopianae és a középkori Quinqueecclesiae térszervezése közötti eltérés: az antik település lakott területén kívül létrejött ókeresztény temető, azaz a necropolis ugyanis a középkor egyik legfontosabb centrumává, a püspökség központjává vált. A középkor folyamán kialakult, a 15. század elején pedig fallal övezett település a mai napig a város meghatározó része. A török hódoltság idején a külvárosok bővültek, majd az újkori, különösen a 19. század második felében kitapintható iparosodás, s az általa generált népességnövekedés erősítette e folyamatot. A 20. században a városhoz csatolt környező falvak tovább gyarapították Pécs területi kiterjedését. Jelen munka -amely szervesen illeszkedik az Európai városok történeti atlasza nemzetközi programhoz, s a Magyar várostörténeti atlasz sorozat 8. köteteként lát napvilágot - célkitűzése, hogy bemutassa Pécs topográfiai fejlődését a város területén kimutatható első településnyomoktól kezdődően napjainkig. E tekintetben vállalkozásunk hiánypótló, ugyanis korábban hasonló …
Tovább a műhöz
Pécs város önkormányzati rendőrségének története, méltán kerül a szakmatörténeti feldolgozások sorába. E kötetben, a testület államosításáig terjedő időszak dokumentumait felhasználva, kellő részletességre törekvéssel készített, egységes, összesített munkát a szerző. A bevezető gondolatokban megismerhető a rendőrség mibenléte és feltárul folyamatos változása, jelezve, hogy tevékenysége valamilyen formában mindig figyelemre méltó. Városunk rendjére vigyázok köre terjedelmes, a kezdetek a település létrejöttéig nyúlnak vissza. Igaz, hosszú időszak, szegényes a fellelhető források vonatkozásában. Az itt lakók kitartó munkálkodása eredményeképpen, Pécs 1780-ban kiváltságlevelet kapott és szabad királyi várossá lépett elő. A szabadalomlevél több helyen is utal a város közönségének biztonságára, belső békéjére, illetve arra a kötelességre, melynek célja a nyugodt, háborítatlan élet biztosítása. Lehetővé vált, a védelméhez szükséges
létszámban alkalmazni „zsoldosokat, népiesen darabontokat, vagyis hajdúkat”, akiknek kötelessége az elöljáróság kebeléből választott kapitánnyal az élen, éjnek idején, fegyveres őrséget állni, és őrjáratokat végezni, a rossz szándékú és nyughatatlan emberek megfékezésére, bármilyen kihágások szemmel tartására. A mindig nehézségekkel küszködő testület, a XX. század fordulóján - a tehetséges, a …
Tovább a műhöz
Negyedszázada lesz, hogy először kerültem a bécsi levéltárakba. A régi magyar műveltség emlékeit kutatgattam, a mikkel Bécs nagy levéltárai oly igen bővesek. Időjártára dr. Thallóczy Lajos úr ő kegyelmessége jóvoltából állandó bécsi lakos lettem. Közel két évtizeden át azután a kepe mellett gyűjtögethettem a magyar cultura kalászait. Azaz, hogy állandóan a levéltárakban dolgozhattam. Ugyancsak Thallóczy Lajos jóvoltából hosszabb ideig kutathattam a müncheni, a nürnbergi, az augsburgi, a passaui, a brünni, a gráczi, a laibachi stb. levéltárakban. Mint bécsi lakos feledhetetlen időt töltöttem abban a magyar oázisban, melynek Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos voltak lelkei. Ez évek csak egyetlen fájó érzést hagytak lelkemben: eltüntek, mint a lefolyt vizek, melyek soha többé vissza nem térnek. Thallóczy Lajos és színmagyar társaságának mindnyájunktól tisztelt és szeretett seniora: dr. Károlyi Árpád, évek hosszú során át, a hazai és a külföldi irodalom minden valamire való termékét megvitatták egymás közt. Nekem tehát egész sereg irodalmi tervről, szebbnél szebb eszmékről, magas színvonalon álló kritikai megfigyelésekről volt alkalmam hallani. S én, mint az ismeretlen vidéken bolygó utas a patak friss vizét, mohón szívtam magamba szavokat. Láttam az ő ideális czóljokat, átéreztem hivatásukat, s követőjök lettem; mert a munkában ilyen férfiakat követni …
Tovább a műhöz
Két századon át török-tatár-német hadakozás, nemzeti felkelés és belvillongás tölti be évkönyveink legnagyobb részét. Harcz, hadakozás, háború foly mindenfelé. A hadak hol gyűlnek, hol oszolnak. S ha a fegyverzaj úgy télvíz idején el is ül, a kikelet minden évben új életre kelti. A kard uralkodik nálunk s a hadakozás népünknek a főfoglalatossága. Minden magyar született katona s a had szolgálatában áll. A hadakozás irányítja a politikát, ébreszt és altat vágyakat, kovácsol terveket. A hadakozás teremt politikai és gazdasági állapotokat, a mik egyrészt a fejlődés, másrészt a hanyatlás alapját megvetik. Az állandó hadakozás nagyot fordít az eddigi állapotokon. Ellenségeinknek ártalma száll reánk s megveszti századok munkáját. Veszedelemre és siralomra fordul minden s nyögve szenved mindenki. Elhagyatva, elfeledve küzdünk s nincs ki szóljon mellettünk, nincs kinek fájjon nyomorúságunk. Megidegenedett tőlünk, a ki segíthetett volna s ellenségünkké lön, a kinek szövetségesünknek kellett volna lennie. A védőink is olyanok, mint az ellenségünk; kardra osztják azt is, a mit emezek meghagytak. A baj és a veszedelem azonban észre hozza és gondolkozásra erőlteti az embereinket. A kik előbb gyűlölséggel egymás ellen törtek, most a bajban egymáshoz közelednek. A mit előbb veszni engedtek, azért most aggódni kezdenek. A haza veszedelme ezernyi ellentétet elsimít s ezernyi és …
Tovább a műhöz
A régi magyar közmondás azt tartotta, hogy míg a földobott alma alájő, idő s ember változik. Ha valahol, úgy a mi földünkön ugyancsak joggal mondogathatták ezt a mondást. Két századon át olyan volt a sorsunk, mint a robogó ér forgatagjába vetett szalmaszálé. Változott és pusztult nálunk minden. A mi ma még megvolt, holnap már híre sem akadt. Politikai viszonyaink nyomorúsága, gazdasági kifosztásunk szakadatlan folyamata nemcsak embereket, de egész osztályokat elsöpört. És nem a burján, nem a gyom pusztult, hanem a termő növényeink legjava. Ma már csak a történetbúvár tudja, mink volt s mi mindenünk elpusztult. Csak az ő szeme látja azt a pusztítást, a mit a magyar népben és a magyar vagyonban háromszázados gazdasági kifosztásunk végbevitt. Egykoron népes és minden izében magyar kereskedő-rendünk is volt. Ez az országfonntartó-elem a török betelepülésével nem gyöngült, hanem erősödött és gyarapodott. Semmi a világon nem vet a törökségre olyan jótékony világot, mint a tizenhatodik és tizenhetedik, századi magyar kereskedés története. Déli napnál világosabban áll szemünk előtt; megdönthetetlen számokkal bizonyíthatjuk, hogy a magyar marhakereskedelem a török hatalmával együtt gyarapszik s a félhold erejével együtt fogy és hanyatlik. S mire a szarvára fogyott hold városaink tornyairól eltűnik, a magyar kereskedelemről hivatalosan jelentik, hogy volt — de nincs. Ennek …
Tovább a műhöz
Nemzetföntartó ifjúságunk a végházakban és a kastélyokban nevelkedett. Itt tanulta meg, hogy a magyarnak féltőbb kincse a vitézi névnél és tisztességnél nincsen. Itt hallotta, hogy nincs szebb elmúlás a hősi halálnál; nincs szebb temető a zöldbeborult mezőnél. S vajjon mi volt e kor ifjúságának óhaja, vágya? Az egykorú ének megadja rá a feleletet: Nehéz bú s gond nélkül, hogy vígan élhessek, / Egynéhány vitéznek előtte lehessek, / Jó hamar lovaikon gyakorta ülhessek. // Ez meglévén, nekem semmi egyéb nem kell, / Bár akárki bírjon Dárius kincsével, / Nem leszek érette hozzá gyűlölséggel. A végházak és a kastélyok vitézlő rendje nemcsak a nemzeti védelemnek, hanem nemzeti önállóságunknak is legfontosabb tényezője volt. Hiszen mi a nemzeti állam alapja, ha nem a nemzeti hadsereg! S minél lelkesebb, minél eredetibb a hadsereg szelleme, annál biztosabb fundamentuma az az önállóságnak. Ha a végbeli vitézek írta rengeteg levelet lapozgatjuk, ezernyi és ezernyi oly hang üti meg fülünket, mely százszorosán igazolja, hogy maguk a vitézek is érezték és tudták, hogy ők a magyar nemzeti állam legerősebb oszlopai. ök maguk hirdetik, hogy vérük hullása termőföldbe vetett mag, mely sokszorosan hozza meg gyümölcsét. Emberségről formát, vitézségről példát ők adnak. Szent korona mellett szolgáló magyarságnak írják magukat! S még a hanyatlás legsötétebb korában is, mikor a …
Tovább a műhöz
Repertorium locorum objectorumque in XII. tabulis mappae Regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium
- Lipszky János
- 1808
Die Vefanlassung zu dem gegenwärtigen REPERTORIUM gab der Jti eine Maaszstab, den ich aus vielen Ursachen bey der Charte, von Ungarn, Kroatien u. s. w. angenommen hatte, und der, wegen des dadurch entstandenen gedrängten Raumes, nicht gestattete, alle üblichen Benennungen der vorkommenden Gegenstände auch in die Charte aufzunehmen, die jedoch nicht nur dem Geschäftsmann, sondern auch jeden Reisenden, besonders dem Fremden, hier zu' Lande unentbehrlich zu wissen sind. Zum bequemen Gebrauch des REPERTORIUMS ist nun die Einrichtung getroffen worden, dasz mán alle Oerter und Gegenstände, die in der Charte vorkommen, nach ihren oft so sehr verschiedenen Benennungen, in allen hier zu Lande üblichen Sprachen, nach alphabetischer Ordnung, sogleich auffinden kann, und zwar im Repertorium durch die beständige Nachweisung auf die Hauptbenennung, in der Charte aber mittels der auf jedem Blatte gezogenen Querlinten und uadrate.
Da in den ungarischen Erbländern die lateinische Sprache eigentlich die Geschäftssprache ist, so wurde dieselbe auch hier im allgemeinen zu Grunde gelegt, bey jeder Benennung aber auch zugleich mit Vorbedacht angezeigt, in welcher Sprache sie so heisse, jedoch zur Gewinnung des Raumes nur so: l. das heist latine, lateinisch, h. hungarice, ungrísch;j g. germanice, deutsch; s. slavice,s böhmisch-slawisch; ill. illyrice, slawonisch-illyrisch; cr. croatice, kroatisch; vand, vandalice, wendisch; pol. polonice, pohlnisch; ruth. ruthenice, rusznakisch; …
Tovább a műhöz
1 he atomic bomb, ready-fused, warns people that their whole study during the next few years should be to make certain of peace. This book tries to outline for the every-day reader many of the problems which the war brought and which the peace has yet to settle. While not claiming to be a complete recital of the peace aims—that can only be written much later—it does attempt to show the wishes and beliefs of the Democracies as they fought their desperate crusade; what the
leaders of Britain, America and Russia strove for and the difficulties that Allied statesmanship had to meet. Quotations are usually presented only as samples of what was being thought at the time—authors and journals mentioned need not be supposed to maintain the same opinions today. Nor in noting opinion do the writers emphasise one set of ideas at the expense of another. Enough has been given of the texts of pronouncements which were milestones in the war—for example, the Atlantic Charter, Mr. Roosevelt’s Four Freedoms speech, the San Francisco and Potsdam Agreements—to provide references which may be useful. The survey of six war years busied with an intense search for ways to peace will be justified if it equips anyone to share knowledgeably in a work that must anxiously go on; and if it helps the citizen to estimate the peace presently to be made in his name.
Tovább a műhöz
Török deáknak a török nyelv tolmácsát nevezték. Alkalmazva ez a fejdelmi udvarnál volt ugyan, állomása azonban épen nem tartozott a kiválóbbak közé. Otthon a portáról érkezett leveleket fordította, a portán pedig csak tolmácsolt az orator vagy főkövet mellett; önálló megbizatást máskülönben nem nyert, mint ha kapitihává neveztetett ki. S ez volt a legtöbb, mire deák uram vágyhatott, mert a főköveteket kiválóan csak az előbbkelők sorából választották, a deákság pedig terhesebb vala, bogy sem a vagyonosabbak kedvet éreztek volna ezért megtanulni a török nyelvet. Mind a mellett a fejedelemség fontosabb hivatalai közé tartozott, annyira, hogy rangfokozatával fontossága nem állott parvonalban. Minthogy otthon a portai leveleket törökre vagy magyarra fordította, a portán pedig tolmácsolt, a rejtettebb ügy sem maradt előtte titokban, s a legkényesebb alkudozásnak is minden fonalszálát figyelemmel kísérhette. Megbízható, becsületes embernek kelle lennie, ki a titkokkal nem él vissza, sőt a fejedelmek jobban szerették az olyan tolmácsokat, kik a rábizottak fontosságát nem képesek fölérni. Nem csoda, hogy a török deákok közt történeti munkák gyűjtésével, írásival kiválóbban csak egy, az utolsó, Rozsnyay Dávid, foglalkozott. Dávid deák gondos, curiosus ember volt. Aztán az egyszerű deákságnál többre is vitte. Néhány ízben kapitiliaságot folytatott, s néhány kényes ügynek …
Tovább a műhöz
E gyűjteményes tanulmánykötet összeállításakor kereken fél évszázad terméséből válogattunk Az újkorra és a magyar nyelven megjelent publikációkra szorítkoztunk, mellőztük a csak idegen nyelven megjelent tanulmányokat és a középkori vonatkozású cikkeket. Az egyes tanulmányokat eredeti szövegükben és jegyzetelésükkel közöljük, legfeljebb a nyilvánvaló sajtó- és adathibákat javítottuk, s némely hosszabb tanulmányból - tekintettel a terjedelmi korlátokra - bizonyos részeket elhagytunk Az érdemi tudományos mondanivalón nem módosítottunk még akkor sem, ha azzal a szerző ma nem minden tekintetben ért egyet, s másképp fogalmazna. A szerző köszönettel tartozik a Pécsi Tudományegyetem történeti tanszékeinek, amiért lehetővé tették e kötet kiadását. Köszönet illeti a kötet szerkesztőit - a szerző egykori kedves tanítványait, most pedig kollégáit és az oktatómunka terén utódait - fáradságos és sok időt felemésztő, gondos munkájukért. | A Monarchia délszláv lakta területein a kapitalista fejlődés adottságai és lehetőségei a feudalizmus-korabeli eltérő politikai és gazdasági-társadalmi fejlődés következtében különbözőek voltak Az Osztrák-Magyar Monarchián belül az egyes délszláv területek más-más szerepet játszottak, és különböző közjogi státussal is rendelkeztek A fejlődés azonban mégis csak az egységes délszláv nemzetállam megvalósulásához …
Tovább a műhöz
Az alábbi ábra a magyar és a nemzetközi népességek vizsgált mintái közötti genetikai távolságot mutatja be. A távolság 1 alatti értéke lényegében genetikai azonosságot jelent. Az 1 és 2 közötti genetikai távolságot nevezzük rövidnek, és ez közeli genetikai kapcsolatra utal. A magyar, a szláv és a német értékek az azonosság és a közelség határán vannak, szoros genetikai kapcsolatot jelentenek. A magyar történelem ismeretében ezen nem is csodálkozhatunk, mivel a Kárpát-medencében ezzel a két néppel éltünk a legszorosabb kapcsolatban. A mai magyar népesség genetikai állományát elsősorban az elmúlt ezer év, ezen belül is a mohácsi vész utáni események határozzák meg. A minták közül még két népesség esik rövid genetikai távolságra, a finnek és az irániak. Mindkettőt történelmi adatok támasztják alá. A finnek kapcsán érdemes arra is utalni, hogy ez azt bizonyítja: nemcsak nyelvi rokonság áll fent e két nemzetet alkotó népesség között. A magyar és iráni közelség is összhangban van a történettudomány álláspontjával. Eszerint az iráni hatás nemcsak egyes etnikumok, elsősorban a jászok eredetében, hanem az egész magyarság esetében fontos. A türk kapcsolat a mai magyarság szempontjából már elég távolinak ítélhető. Az ősmagyarok részleges türk eredetét tények támasztják alá. De ez a kapcsolat a honfoglalás után lényegében megszűnt, vagy csak nagyon …
Tovább a műhöz