Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Tárgyilagos ismertető arról, milyen változások történtek a páncélos hadviselésben a keleti fronton zajló háború egyes szakaszaiban. Hogyan győzték le a Vörös Hadsereg páncéloserői a Wehrmacht nagyra értékelt páncélosait, melyek a Szovjetunió elleni német Blitzkrieg előrevetett egységeit alkották? Milyen harcászati és haditechnikai változtatásokat hajtott végre a kor két legerősebb gépesített hadserege a keleti fronton zajló kíméletlen küzdelem során? Robert Forczyk új megközelítésű, mélyreható elemzése lenyűgöző bepillantást enged a keleti front páncéloscsatáiba. A szerző a szovjet és a német nézőpontot egyaránt figyelembe véve, német, orosz és angol forrásokra támaszkodva igazán alapos ismertetést és elemzést nyújtja a páncélos hadviselésről. Lebilincselő olvasmány a történelem legnagyobb háborújáról. Robert Forczyk a páncélos-hadviselés történetének vezető szakértője ezúttal egy keleti frontról szóló művel lép olvasói elé. Eddigi munkái a teljesség igénye nélkül: Georgij Zsukov; Gyemjanszk 1942–43; Vörös karácsony: Támadás a tacinszkajai repülőtér ellen, 1942; Mussolini megmentése: Gran Sasso, 1943; Szevasztopol, 1942: Von Manstein győzelme; Leningrád 1941–44; Walter Model; Erich von Manstein; Panther a T–34-es ellen: Ukrajna, 1943. Térképekkel és táblázatokkal gazdagon illusztrált kötet.
Tovább a műhöz
1943-ban, a Sztálingrádnál elszenvedett katasztrofális vereség után a Wehrmacht páncéloshadseregei elvesztették a kezdeményezést a keleti fronton; a háború menetében fordulat állt be. Az összfegyvernemi harcászat, mely révén a németek 1941-ben és 1942-ben elsöpörték a szovjet csapatokat, veszített hatékonyságából. A keleti fronton ezt követően a páncéloserők vezette támadásokra helyeződött a hangsúly, s mint Robert Forczyk könyvéből megtudhatjuk, a Vörös Hadsereg gépesített alakulatainak erőteljes csapásai sorra zúzták szét a német védelmi vonalakat. E tudományos igényű munka betekintést enged abba, milyen változások történtek a két legnagyobb gépesített haderőnél a páncélos harcászat és a fegyverzet terén a szovjet dominancia erősödése idején. A szerző német, orosz és angol forrásokra alapozva, a német és a szovjet látásmódot egyaránt érvényre juttatva közöl átfogó ismertetést és elemzést a keleten zajló páncélos-hadviselésről. A történelem legnagyobb páncélos háborújáról szóló nagyszabású munka második kötete is lebilincselő olvasmány. Robert Forczyk a páncélos-hadviselés történetének vezető szakértője ezúttal egy keleti frontról szóló művel lép olvasói elé. Eddigi munkái a teljesség igénye nélkül: Georgij Zsukov; Gyemjanszk 1942–43; Vörös karácsony: Támadás a tacinszkajai repülőtér ellen, 1942; Mussolini megmentése: Gran …
Tovább a műhöz
Báró Richard von Rosen egy Panzer III-as löveg-irányzójaként kezdte a II. világháborút, majd a ranglétrán emelkedve egy Königstiger (Tiger B) többszörösen kitüntetett főhadnagyaként fejezte be.
Von Rosen memoárját, mely a háború során vezetett naplójára és a levelezésére épül, majdnem 400 korabeli fénykép teszi még lebilincselöbbé. A szerző kiváló emlékezőtehetséggel bír, jó szeme van a részletekhez, emlékirata fontos információkkal gazdagítja a német páncélos fegyvernem II. világháborús szerepléséről szóló ismereteinket. Von Rosen a háború számos jelentős csatájában részt vett, ott volt a keleti fronton a Barbarossa idején és Kurszknál, Königstiger páncélosokat irányított Normandiában, és harcolt Magyarországon a szovjetek ellen. A Tiger B-ből mindössze 489 került legyártásra, ez volt a szolgálatba állított legerősebb nehéz harckocsi, páncélzatát ésszerű távolságból csak egyetlen gránáttípus tudta átütni. Jelen munka nem pusztán a II. világháborús német páncélos-hadviselésről készült emlékirat: első kézből származó beszámoló, melynek lapjain megelevenednek egy páncélosszázad mindennapjainak sikerei, kényelmetlenségei, örömei és csalódásai. Von Rosen megkapta az első- és a másodosztályú Vaskeresztet, 1945. február 28-án pedig a Német Kereszt arany fokozatát, a legmagasabb kitüntetést, amit a Wehrmachtnál vitézségért adományozni …
Tovább a műhöz
Szokatlan, ha egy szerkesztő nevét gyászkeretbe foglalva olvashatjuk. Kötetünk esetében ezt az indokolja, hogy csak részben új könyvről van szó. 1999-ben jelent meg a Pécs a törökkorban című kötet. A Tanulmányok Pécs történetéből sorozat 7. elemeként napvilágot látott munka szerkesztése közben érte a halál Szakály Ferencet, aki az 1970-es évektől a magyarországi török kori kutatások vezető személyiségévé vált. A könyv, amit kezében tart a T. Olvasó, ennek bővített kiadása. Az eredeti kötet évekkel ezelőtt elfogyott, miközben változatlan érdeklődés mutatkozott iránta. Ezt az érdeklődést tartotta ébren két újabb, a Pécs Története Alapítvány által kiadott könyv. Egyrészt Varga Szabolcs népszerű kismonográfiája (írem kertje. Pécs története a hódoltság korában, 1526-1686. Pécsi Hittudományi Főiskola - Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2009), másrészt Hegyi Klára forrásközlése (Török források Pécs 16. századi történetéhez. Források Pécs történetéből 3. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2010), melyben isztambuli levéltárak anyagának Pécsre vonatkozó részleteit adta közre a szerző. Ez tette indokolttá az ismételt, a Tanulmányok későbbi köteteiben megjelent újabb három értekezéssel bővített kiadást. Egy könyv anyagának 13 év elteltével történő, ismételt kiadása szükségszerűen azzal jár, hogy nem a legfrissebb kutatási eredményeket …
Tovább a műhöz
A Bölcsészettudományi Kar a Pécsi Tudományegyetem legnagyobb hallgatói és oktatói létszámmal rendelkező kara, ahol számos tudományos műhely keretein belül magas színvonalú tudományos tevékenység zajlik. A minőségi munka fenntartása, színvonalának további emelése a karon folyó tehetséggondozó műhelyek alapvető feladata, amely természetszerűleg a kar és az egyetem számára egyaránt nagy relevanciával bír. Különösen aktuális és fontos a humántudományok szerepének markáns megjelenítése, hiszen a jelenlegi tudománypolitika elsődleges preferenciáját a közvetlenül hasznosítható eredményeket produkáló műszaki és természettudományok, valamint a matematika és az élettudományok képezik. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia 2012–2013 című előadássorozata (a PTE BTK Kari Tudományos Diákköri Tanácsa szervezésében) a nagyközönség – köztük a középiskolások és tanáraik – számára kívánta bemutatni a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit, a sokak által ismert Nyitott Egyetemmel rokon formában. A program keretében olyan nemzetközileg is elismert tudósok mutatták be legújabb kutatási eredményeiket, akik más felsőoktatási intézményekben, kutatóhelyeken tevékenykednek. A szemeszterenként 10 előadásból felépülő program során a hallgatóság több tudományterület, az irodalom, filozófia, pszichológia, kulturális antropológia, …
Tovább a műhöz
Két esztendeje, 2015 nyarán jelent meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia előadássorozat válogatott tanulmányait tartalmazó kötetünk. Az
2012 őszén indult programsorozat rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert, ennek következtében 2013 tavaszán már Campus-kurzusként folytatódott. Az első félév előadásait további három szemeszter követte. A 60 perces előadások keretében olyan nemzetközileg is elismert tudósok mutatták be legújabb kutatási eredményeiket, akik más felsőoktatási intézményekben, kutatóhelyeken tevékenykednek. A hallgatóságnak lehetősége nyílott az előadásokat követően kérdéseket, hozzászólásokat megfogalmazni. A PTE BTK Kari Tudományos Diákköri tanácsa azzal a céllal indította útjára e rendezvény-sorozatot, hogy az egyetemi polgárok, középiskolai tanárok és diákok, az érdeklődő nagyközönség közvetlenül az adott területek elismert kutatóitól ismerhesse meg a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit. Az előadássorozat – féléves szünetet követően – megújult formában folytatódott 2015 tavaszán. Eredeti célkitűzésünk, jelesül, hogy az említett tudományterületek egyes részdiszciplínáinak aktuális eredményeivel ismertessük meg a hallgatóságot tudománynépszerűsítő formában, természetesen nem változott. Ezúttal azonban nem vendégelőadókat, hanem karunk elismert oktatóit kértük fel saját …
Tovább a műhöz
Immár négy esztendeje, 2015 nyarán jelent meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia előadássorozat válogatott tanulmányait tartalmazó második
kötetünk. A 2012 őszén útjára indított program keretében egy-egy neves kutató 60 perces előadáson járta körül aktuális kutatási témáját, a széles nagyközönség számára is befogadható módon. A hallgatóságnak lehetősége nyílt az előadásokat követően kérdéseket, hozzászólásokat megfogalmazni. A PTE BTK
Kari Tudományos Diákköri Tanácsa azzal a céllal indította útjára e rendezvényt, hogy az egyetemi polgárok, középiskolai tanárok és diákok, az érdeklődők közvetlenül az adott területek elismert kutatóitól ismerhessék meg a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit. Napjainkban, amikor
a humán- és társadalomtudományok elismertsége és támogatottsága jelentősen csökken, talán még relevánsabb ezen eredmények disszeminációja a társadalom szélesebb rétegei számára, ezzel is hangsúlyozva, hogy a tudomány művelése soha nem lehet öncélú tevékenység. A 21. század tudósa és egyetemi
oktatója ugyanis nem az elefántcsonttoronyban dolgozik! A 2018 őszén megtartott referátumok széles tematikát öleltek fel, így hallhattunk az évek óta a hírek középpontjában álló migrációs válságról, a közösségi média és nyilvánosság kapcsolatának izgalmas kérdéseiről, a szerelem kulturális …
Tovább a műhöz
Pécs több mint két évezredes története folyamán rendkívül sokat változott a város területi kiterjedése és ennek nyomán az itt élők térhasználata, mindez pedig jelentős topográfiai súlypont-áthelyeződésekhez vezetett az egyes korszakokban. Ezek közül minden bizonnyal az egyik legszembetűnőbb jelenség a római kori Sopianae és a középkori Quinqueecclesiae térszervezése közötti eltérés: az antik település lakott területén kívül létrejött ókeresztény temető, azaz a necropolis ugyanis a középkor egyik legfontosabb centrumává, a püspökség központjává vált. A középkor folyamán kialakult, a 15. század elején pedig fallal övezett település a mai napig a város meghatározó része. A török hódoltság idején a külvárosok bővültek, majd az újkori, különösen a 19. század második felében kitapintható iparosodás, s az általa generált népességnövekedés erősítette e folyamatot. A 20. században a városhoz csatolt környező falvak tovább gyarapították Pécs területi kiterjedését. Jelen munka -amely szervesen illeszkedik az Európai városok történeti atlasza nemzetközi programhoz, s a Magyar várostörténeti atlasz sorozat 8. köteteként lát napvilágot - célkitűzése, hogy bemutassa Pécs topográfiai fejlődését a város területén kimutatható első településnyomoktól kezdődően napjainkig. E tekintetben vállalkozásunk hiánypótló, ugyanis korábban hasonló …
Tovább a műhöz
Pécs város önkormányzati rendőrségének története, méltán kerül a szakmatörténeti feldolgozások sorába. E kötetben, a testület államosításáig terjedő időszak dokumentumait felhasználva, kellő részletességre törekvéssel készített, egységes, összesített munkát a szerző. A bevezető gondolatokban megismerhető a rendőrség mibenléte és feltárul folyamatos változása, jelezve, hogy tevékenysége valamilyen formában mindig figyelemre méltó. Városunk rendjére vigyázok köre terjedelmes, a kezdetek a település létrejöttéig nyúlnak vissza. Igaz, hosszú időszak, szegényes a fellelhető források vonatkozásában. Az itt lakók kitartó munkálkodása eredményeképpen, Pécs 1780-ban kiváltságlevelet kapott és szabad királyi várossá lépett elő. A szabadalomlevél több helyen is utal a város közönségének biztonságára, belső békéjére, illetve arra a kötelességre, melynek célja a nyugodt, háborítatlan élet biztosítása. Lehetővé vált, a védelméhez szükséges
létszámban alkalmazni „zsoldosokat, népiesen darabontokat, vagyis hajdúkat”, akiknek kötelessége az elöljáróság kebeléből választott kapitánnyal az élen, éjnek idején, fegyveres őrséget állni, és őrjáratokat végezni, a rossz szándékú és nyughatatlan emberek megfékezésére, bármilyen kihágások szemmel tartására. A mindig nehézségekkel küszködő testület, a XX. század fordulóján - a tehetséges, a …
Tovább a műhöz
Negyedszázada lesz, hogy először kerültem a bécsi levéltárakba. A régi magyar műveltség emlékeit kutatgattam, a mikkel Bécs nagy levéltárai oly igen bővesek. Időjártára dr. Thallóczy Lajos úr ő kegyelmessége jóvoltából állandó bécsi lakos lettem. Közel két évtizeden át azután a kepe mellett gyűjtögethettem a magyar cultura kalászait. Azaz, hogy állandóan a levéltárakban dolgozhattam. Ugyancsak Thallóczy Lajos jóvoltából hosszabb ideig kutathattam a müncheni, a nürnbergi, az augsburgi, a passaui, a brünni, a gráczi, a laibachi stb. levéltárakban. Mint bécsi lakos feledhetetlen időt töltöttem abban a magyar oázisban, melynek Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos voltak lelkei. Ez évek csak egyetlen fájó érzést hagytak lelkemben: eltüntek, mint a lefolyt vizek, melyek soha többé vissza nem térnek. Thallóczy Lajos és színmagyar társaságának mindnyájunktól tisztelt és szeretett seniora: dr. Károlyi Árpád, évek hosszú során át, a hazai és a külföldi irodalom minden valamire való termékét megvitatták egymás közt. Nekem tehát egész sereg irodalmi tervről, szebbnél szebb eszmékről, magas színvonalon álló kritikai megfigyelésekről volt alkalmam hallani. S én, mint az ismeretlen vidéken bolygó utas a patak friss vizét, mohón szívtam magamba szavokat. Láttam az ő ideális czóljokat, átéreztem hivatásukat, s követőjök lettem; mert a munkában ilyen férfiakat követni …
Tovább a műhöz
Két századon át török-tatár-német hadakozás, nemzeti felkelés és belvillongás tölti be évkönyveink legnagyobb részét. Harcz, hadakozás, háború foly mindenfelé. A hadak hol gyűlnek, hol oszolnak. S ha a fegyverzaj úgy télvíz idején el is ül, a kikelet minden évben új életre kelti. A kard uralkodik nálunk s a hadakozás népünknek a főfoglalatossága. Minden magyar született katona s a had szolgálatában áll. A hadakozás irányítja a politikát, ébreszt és altat vágyakat, kovácsol terveket. A hadakozás teremt politikai és gazdasági állapotokat, a mik egyrészt a fejlődés, másrészt a hanyatlás alapját megvetik. Az állandó hadakozás nagyot fordít az eddigi állapotokon. Ellenségeinknek ártalma száll reánk s megveszti századok munkáját. Veszedelemre és siralomra fordul minden s nyögve szenved mindenki. Elhagyatva, elfeledve küzdünk s nincs ki szóljon mellettünk, nincs kinek fájjon nyomorúságunk. Megidegenedett tőlünk, a ki segíthetett volna s ellenségünkké lön, a kinek szövetségesünknek kellett volna lennie. A védőink is olyanok, mint az ellenségünk; kardra osztják azt is, a mit emezek meghagytak. A baj és a veszedelem azonban észre hozza és gondolkozásra erőlteti az embereinket. A kik előbb gyűlölséggel egymás ellen törtek, most a bajban egymáshoz közelednek. A mit előbb veszni engedtek, azért most aggódni kezdenek. A haza veszedelme ezernyi ellentétet elsimít s ezernyi és …
Tovább a műhöz
A régi magyar közmondás azt tartotta, hogy míg a földobott alma alájő, idő s ember változik. Ha valahol, úgy a mi földünkön ugyancsak joggal mondogathatták ezt a mondást. Két századon át olyan volt a sorsunk, mint a robogó ér forgatagjába vetett szalmaszálé. Változott és pusztult nálunk minden. A mi ma még megvolt, holnap már híre sem akadt. Politikai viszonyaink nyomorúsága, gazdasági kifosztásunk szakadatlan folyamata nemcsak embereket, de egész osztályokat elsöpört. És nem a burján, nem a gyom pusztult, hanem a termő növényeink legjava. Ma már csak a történetbúvár tudja, mink volt s mi mindenünk elpusztult. Csak az ő szeme látja azt a pusztítást, a mit a magyar népben és a magyar vagyonban háromszázados gazdasági kifosztásunk végbevitt. Egykoron népes és minden izében magyar kereskedő-rendünk is volt. Ez az országfonntartó-elem a török betelepülésével nem gyöngült, hanem erősödött és gyarapodott. Semmi a világon nem vet a törökségre olyan jótékony világot, mint a tizenhatodik és tizenhetedik, századi magyar kereskedés története. Déli napnál világosabban áll szemünk előtt; megdönthetetlen számokkal bizonyíthatjuk, hogy a magyar marhakereskedelem a török hatalmával együtt gyarapszik s a félhold erejével együtt fogy és hanyatlik. S mire a szarvára fogyott hold városaink tornyairól eltűnik, a magyar kereskedelemről hivatalosan jelentik, hogy volt — de nincs. Ennek …
Tovább a műhöz