Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Szegény magyarok
- Takáts Sándor
- [1927]
A magyar katonát úgy a hazai, mint az idegen írók minden időben magasztalásokkal halmozták el. Acélkarú, törhetetlen szívű s félelmet nem ismerő férfiaink ugyan mindig voltak, de a XVI. és a XVII. században ezrével és ezrével terem az ilyen. Nem is magyar, hanem külföldi ember írta a XVI. században, hogy a hazaszeretet eredeti magyar virtus! Külföldi költők énekelték meg a magyar katona hazafias gondolkozását, önfeláldozási készségét, vitézi szellemét s vakmerőségig menő bátorságát...
Tovább a műhöz
A jelen végzelteljes korszakban, mellyben a népek öntudatra, kellő jogaik érzetére ébredtek, magyar haza összes polgárait is a rögtön fejledező nemzeti eszmék oceánja özönlé el. Midőn a nép-emancipatió órája ütött, a feleszmélés varázs hangja e hon külömböző néposztálya közt egy hős nép keblébe hatalmasan kondult meg, s ez a nép - a Szerb nép vala. Midőn a pesti 12 pontban foglalt Magyar nemzet kívánságai legnagyobb részben törvényesen szentesített jogokká válván a Magyar Korona alatt élő összes nemzetnek tulajdonává leltek, midőn e hon lelkes atyái az elvet: miszerint jövő alkotmányunk „a külömböző nemzetiségek és osztályok tekintetbe vételével alakitassék" kimondá, ekkor a szerb vérrel szerzett, másfél századig kijátszott, s mind-eddig csak jámbor ohajtásoknak tekintett népjogok is feltámadtak, s ezek igénybe vétele idéztetett elő. Ennek szüleménnyé lön ama esmert, és „Szerb nemzet kívánságai“ czime alatt megjelent 17 pontos pesti petítió, melly sokaknál annyi ingerültséget, annyi felháborodást és félremagyarázást okozott. A felizgatott kedélyek csillapítására történtek ugyan némely palliativ nyilatkozatok, azonban az egyrészről százados előítéleteken alapuló , más részről méltatlan szenvedett bántalmak fájdalmából eredő viszonyos ellenszenvek nem fojtattak el, sőt újra egyfelől a nemzeti öntudat és felsöbbség daozos indi gnatiója …
Tovább a műhöz
A magyar tudományos akadémia történelmi bizottsága 1900—1902-ben kiadta a horvát történelmi repertóriumot (I. k. XXIV, 783 1. 1900. és II. k. LI. 867 1. 1902.) Ebben megírtam hosszabb-rövidebb kivonatokban a horvátoknak 1850—1900-ig folyóiratokban megjelent összes történelmi munkásságát, azaz 213 nagy kötetnek, illetőleg évfolyamnak és a bennök megjelent 1120 tanulmánynak, értekezésnek történelmi, földrajzi, régészeti, címertani, jogtörténeti stb. anyagát a források megnevezésével — az irodalomtörténetieket, nyelvészetieket, nyelvtörténetieket, néprajziakat stb. pedig csak rövidebben cimszerint emlitettem, hogy ezekről is legalább tudomásunk legyen. Ezen munkáról nagy elismeréssel emlékezik . " meg boldogult Thallóczy Lajos a Budapesti Szemlének 1900-ik évi évfolyamában, szerinte munkám közrebocsátásával a magyar tudományos akadémia a tudománynak is, a magyar hazának is fontos szolgálatot tett, Horvátország Magyarországtól 1835 óta, dacára a sok százados közjogi kapocsnak, érzelemben és szellemben majdnem teljesen elszakadt: nem értjük és nem ismerjük egymást! Horvátország művészete, költészete, szépirodalma, tudományos irodalma, különösen történetírása nálunk teljesen terra incognita — a magyar is az Horvátországban! A helyes nemzetiségi politikának alapja a közeledés, kölcsönös megértés és megismerés. A magyar tudományos akadémia a horvát és szerb …
Tovább a műhöz
Szentágothai János születésének 100. évfordulójára rendezett rendezvénysorozat keretében került sor 2012. október 29-30-án a Pécsi Tudományegyetemen a Teleki előadássorozat nyitórendezvényére. A rendezvénysorozat elnevezése Teleki József (1790-1855) személyét idézi, aki a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke volt. A nyitórendezvényen részt vettek a Teleki család tagjai is (Maximilian Teleki, Teleki Gábor, Teleki István, Teleki Júlia, Teleki Miklós, Teleki Natasa, Teleki Nicole), akik az Egyesült Államokból és Európa különböző országaiból érkeztek.
Tovább a műhöz
Szekszárd neue a római kor óta összeforrott a borral. Régészeti, történeti adatok sokasága szól arról, hogy a település gazdasága, lakóinak élete a szőlő, a bor
köré szerveződött. „Tüke” szekszárdinak lenni még a közelmúltban is egyet jelentett a szőlőbirtoklással, a település ma is büszkén nevezi magát „a szőlő és a bor
városának". E szekszárdi identitás történeti gyökereit mutatja be a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi kara, az Illyés Gyula Kar és a „BORkultúra szabadEGYETEM"
támogatásával készült könyv. A szekszárdi bor történetének fénykorát idézi: a 16. század második felében a szekszárdi volt közel és távol a legkeresettebb magyar bor! A Szekszárd és környéke dombjain megtermelt bor pótolta ugyanis a török megszállta Szerémség aranyat érő nedűjét. A délkelet-tolnai - többségükben szekszárdi - borok legnagyobb fogyasztója és értékesítője Szeged városa volt, amelynek kereskedői a bátai kikötőben bonyolították le az alföldi szarvasmarha és a dunántúli bor cseréjét. Nagyszerű gazdasági és társadalmi fejlődés járt a fellendülő borkereskedelem nyomában, amelynek a harmincéves háború vetett véget az állandó hadszíntérré váló Duna-mentén. A rövid intermezzo után a szekszárdi borok helyét és szerepét hosszú időre a török pusztításnak kevésbé kitett Hegyalja vette át. A török kiűzését követően Szekszárd …
Tovább a műhöz
A gyerek fogalmának változásait vizsgálta magyar művészek festményein, szobrain, fotóin, videóin és a gyerekkorhoz kötődő, jellegzetes tárgyakon keresztül a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Gyerek/Kor/Kép című kiállítása. A magyar képzőművészet rendkívül gazdag szebbnél szebb gyerekábrázolásokban, mégis utoljára 1940-ben nyílt olyan tárlat, amely a gyerekkor hazai ábrázolásait mutatta be. Révész Emese és Molnárné Aczél Eszter kurátorok kifejtették: a BTM tárlata négy évszázad több mint 200 művén keresztül, tematikus bontásban vizsgálja a gyerekkor témáját. Mint hangsúlyozták: nem művészet-, de nem is gyermektörténeti kiállítást állítottak össze kurátortársaikkal, Rum Attilával és Tészabó Júliával. Minden terem egy-egy témakört jár körül egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok nézőpontjait. A 11 hazai köz- és magángyűjtemény műtárgyait felvonultató tárlat nyitódarabja Kőnig Frigyes kisfiával készített önarcképe. Ezzel a kiállítás az apaság egyfajta rehabilitációjára is törekszik a művészettörténetében igen kevéssé reprezentált tematika bemutatásával - mondták el a kurátorok. Az anya-gyermek kapcsolat a Madonna-ábrázolásokon keresztül már a korai századoktól az egyik legerősebb vizuális toposz volt, a BTM termeiben 18. századi, biedermeier és 20. századi munkák jelenítik meg az anyák és a társadalom …
Tovább a műhöz
2010. novemberében „Társadalmi nem és oktatás” címmel országos konferenciát rendezett a Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, „Oktatás és
társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskolája és az MTA Pedagógiai Albizottságának Neveléstörténeti Munkabizottsága. A rendezvényen oktatók és
a doktori képzésben résztvevő hallgatók foglalták össze és vitatták meg legújabb kutatási eredményeiket. Az összegyűjtött és szerkesztett előadásokból 2011-ben válogatás kötet készült, mely a konferencia logikáját követi: plenáris értekezéssel kezdődik, majd a konferencia két párhuzamos szekciójának megfelelően,
két fejezetre bomlik. Hat-hat tanulmány segítségével nyerhetünk betekintést a Nevelésszociológiai szekció és a Neveléstörténeti szekció munkájába, melyek
közös tematikát dolgoznak fel más-más nézőpontból. A „Társadalmi nem és oktatás” konferencia előadásainak kötete rendkívül érdekes, színes és mégis egységes képet mutat. A szerzők téma iránti elkötelezettsége egyértelmű, munkájuk minden esetben magas színvonalú, tudományosan megalapozott és továbbgondolásra, továbbkutatásra érdemes tanulmányokat eredményezett. A kötet a társadalmi nem, a női lét fontos kérdésköreit járja körbe, fontos pillanatfelvétele a hazai gender szempontú pedagógiai kutatásnak. (Forrás: Tornyi Zsuzsa Zsófia …
Tovább a műhöz
Régóta ismert a szakemberek előtt, hogy az 1569 táján Erdélyen kívül is terjeszkedni kezdő antitrinitarizmus a magyarországi reformáció történetének fontos jelenségcsoportja. A fáradhatatlan szorgalmú, de egyszerre megmosolyogtatóan és elborzasztóan polemikus és elfogult Kanyaró Ferenc volt az első, aki komoly anyaggyűjtéssel, addig jórészt közöletlen, kéziratos forrásokra támaszkodva adott átfogó képet arról, miképpen hódította meg a friss szemlélettel fellépő antitrinitarizmus az Alföld és Baranya sok református gyülekezetét. A téma egy-egy részterületével más szerzők dolgozatai is foglalkoztak, sok és jelentős újdonsággal azonban csak Esze Tamás tanulmányai szolgáltak. O egyfelől a dunántúli behatolásra hozott újabb levéltári dokumentumokat, másfelől a Kanyaró által összegyűjtött adatok kritikai áttekintésére vállalkozott. Ennek során több máig aktuális észrevételt tett, legfőbb érdeme azonban talán annak hangsúlyozása, hogy az 1569-es nagyváradi hitvitával fordulat állt be a református-antitrinitárius polémiák történetében, s hogy a hitvita magyar nyelven történő megrendezése irodalomtörténeti szempontból is fontos tendenciák nyitánya volt (ezt jól illusztrálta a Válaszúti komédia újszerű értelmezésével). A hazai antitrinitarizmuskutatás történetében fordulatot jelentő Pirnát Antal-monográfia erjesztő hatása már Esze Tamás munkáiban is …
Tovább a műhöz
Terror
- Gearty, Conor
- 1994
Miért hívunk bizonyos csoportokat terroristáknak, másokat szabadságharcosoknak? Hogyan lehet valaki egyik pillanatban terrorista, a másik pillanatban államférfi? Mi teszi a terroristákat olyan veszélyessé? Miért épp a terrorizmusnak szentelnek figyelmet az egyes kormányok, miközben az erőszak más formáira ügyet sem vetnek? A hidegháború elmúltával a liberális demokráciákat leginkább a terrorizmus fenyegeti, amelynek szervezetei minden kontinensen jelen vannak. Dél-Amerikában a Fényes Ösvény és az M-19, Európában a baszk és az ír szeparatisták, az ETA és az IRA, Ázsiában a szikhek és a Tamil Tigrisek, a Közei-Keleten pedig Abu Nidal és a Magyarországon is hírhedtté vált Carlos csoportjai. Conor Gearty, a Londoni King's College Polgárjogi Intézetének igazgatója a terrorizmus jelenségét számos megnyilvánulásában elemzi, az egyedi eseteket történelmi, politikai és társadalmi összefüggéseikben mutatja be. Nagy gondot fordít arra, hogy megkülönböztesse egymástól a tiszta terrorizmust, azaz a jelképes politikai föllépést, a gerillaháborúkat és az erőszak egyéb formáit. Részletesen szól arról is, milyen nagy árat kell a demokráciáknak fizetniük a terrorizmus legyőzéséért - ez talán a terror legkártékonyabb következménye. A Terror, ez a témát szinte enciklopédikus teljességgel tárgyaló, mégis minden kiagyalt kriminél izgalmasabb könyv hiteles beszámoló napjaink …
Tovább a műhöz
The evils of our present social order are many in number and serious in their effects. But the security and permanence of our civilization are menaced by two things in particular: (1) the waste of materials and men inherent in the system, and (2) the constant threat of war which grows out of the system. The first evil suggested Stuart Chase’s pamphlet, The Challege of Waste; the second suggests this companion pamphlet in the L. I. D. series of social studies. Like all our pamphlets it has had the benefit of the advice and criticism of many friends of the L. I. D. to whom our thanks are due. It has been written in grave and anxious days. No man can foretell what will eventuate from the French occupation of the Ruhr even before this pamphlet is in print. The possibilities for evil in the still unsettled Near Eastern situation are only less grave. At first sight both these crises seem to illustrate the madness of the nations rather than the working out of economic interest. Behind the war in the Near East lay the age-old feud between Greeks and Turks, racial and religious, with its resulting complex of fear, pride, ambition, and desire for revenge. Behind the Franco-German crisis lies not only the history of centuries of conflict but the fresh memory of the devastated areas of northern France. If the popular desire in France for security is an abnormal and unreasoning obsession which tends to defeat its own ends it is at least not surprising under the circumstances. But if …
Tovább a műhöz
The study of Roman frontiers has been a pivotal subject of the academic hub at Pécs for long decades. Its researchers were pioneers of Hungarian aerial archaeology (Aerial Archaeological Archive of Pécs), and have been conducting archaeological excavations and complex non-invasive surveys throughout the Ripa Pannonica. Associate researchers provided the scientific background for the UNESCO World Heritage Nomination of the Hungarian section of the Danube Limes. The Archaeology Department at the University of Pécs has been a prominent agent of Roman provincial archaeology in Hungarian higher education. This volume is a continuation of the work long begun. We strive to promote Roman frontier studies by organizing workshops, hosting public venues and providing channels to publish recent findings concerning the limes. This publication, available both as a hardcover book and a digital issue, offers insight into exciting and valuable research novities previously unpublished. In the future we aim to continue this tradition and regularly publish recent research results on the Roman limes. We also aspire to complement traditional publications with flexible and up-to-date online data collection. The Frontiers of the Roman Empire is a unique academic subject. It is a vast historic complex encompassing a multitude of monuments and sites of varying complexities and features, over different social and geological landscapes spanning three continents and more than five centuries. This …
Tovább a műhöz
Many people contributed to the preparation of this book. The board of trustees of the Margaret Woodbury Strong Museum and its two directors, Holman J. Swinney and William T. Alderson, have been committed from the outset to informing the public of the breadth and depth of United States history in the nineteenth century. Their continuing support in the preparation of this book cannot be overstated. Mary-Ellen Earl Perry, curator of fine arts at the Strong Museum, provided nearly all of the research for chapters one, four, and six. She also located and assembled most of the artifactual materials illustrated in the book. Always cooperative, she carefully and diplomatically prevented me from pushing the evidence too far and kept my analyses closer to the things that real people used. Many of her own family members, themselves products of the late Victorian era, contributed both information and support. The late Prudence Jamouneau and Mrs. Perry’s parents, Sylvia A. and the late John H. Earl, were instrumental in her continued interest in the period. Most especially, Mrs. Perry wishes to thank her husband, Harold E. Perry, who never completely shared her enthusiasm for the late nineteenth century, but who appreciated hers and gave unfailing support even as he endured the subject morning, noon, and night for the years this project was under way. Many people shared valuable information from their family records and reminiscences. Mary DeMund, Ruth B. Earl, Betty A. Lewis, …
Tovább a műhöz