Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Nemzetföntartó ifjúságunk a végházakban és a kastélyokban nevelkedett. Itt tanulta meg, hogy a magyarnak féltőbb kincse a vitézi névnél és tisztességnél nincsen. Itt hallotta, hogy nincs szebb elmúlás a hősi halálnál; nincs szebb temető a zöldbeborult mezőnél. S vajjon mi volt e kor ifjúságának óhaja, vágya? Az egykorú ének megadja rá a feleletet: Nehéz bú s gond nélkül, hogy vígan élhessek, / Egynéhány vitéznek előtte lehessek, / Jó hamar lovaikon gyakorta ülhessek. // Ez meglévén, nekem semmi egyéb nem kell, / Bár akárki bírjon Dárius kincsével, / Nem leszek érette hozzá gyűlölséggel. A végházak és a kastélyok vitézlő rendje nemcsak a nemzeti védelemnek, hanem nemzeti önállóságunknak is legfontosabb tényezője volt. Hiszen mi a nemzeti állam alapja, ha nem a nemzeti hadsereg! S minél lelkesebb, minél eredetibb a hadsereg szelleme, annál biztosabb fundamentuma az az önállóságnak. Ha a végbeli vitézek írta rengeteg levelet lapozgatjuk, ezernyi és ezernyi oly hang üti meg fülünket, mely százszorosán igazolja, hogy maguk a vitézek is érezték és tudták, hogy ők a magyar nemzeti állam legerősebb oszlopai. ök maguk hirdetik, hogy vérük hullása termőföldbe vetett mag, mely sokszorosan hozza meg gyümölcsét. Emberségről formát, vitézségről példát ők adnak. Szent korona mellett szolgáló magyarságnak írják magukat! S még a hanyatlás legsötétebb korában is, mikor a …
Tovább a műhöz
Repertorium locorum objectorumque in XII. tabulis mappae Regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium
- Lipszky János
- 1808
Die Vefanlassung zu dem gegenwärtigen REPERTORIUM gab der Jti eine Maaszstab, den ich aus vielen Ursachen bey der Charte, von Ungarn, Kroatien u. s. w. angenommen hatte, und der, wegen des dadurch entstandenen gedrängten Raumes, nicht gestattete, alle üblichen Benennungen der vorkommenden Gegenstände auch in die Charte aufzunehmen, die jedoch nicht nur dem Geschäftsmann, sondern auch jeden Reisenden, besonders dem Fremden, hier zu' Lande unentbehrlich zu wissen sind. Zum bequemen Gebrauch des REPERTORIUMS ist nun die Einrichtung getroffen worden, dasz mán alle Oerter und Gegenstände, die in der Charte vorkommen, nach ihren oft so sehr verschiedenen Benennungen, in allen hier zu Lande üblichen Sprachen, nach alphabetischer Ordnung, sogleich auffinden kann, und zwar im Repertorium durch die beständige Nachweisung auf die Hauptbenennung, in der Charte aber mittels der auf jedem Blatte gezogenen Querlinten und uadrate.
Da in den ungarischen Erbländern die lateinische Sprache eigentlich die Geschäftssprache ist, so wurde dieselbe auch hier im allgemeinen zu Grunde gelegt, bey jeder Benennung aber auch zugleich mit Vorbedacht angezeigt, in welcher Sprache sie so heisse, jedoch zur Gewinnung des Raumes nur so: l. das heist latine, lateinisch, h. hungarice, ungrísch;j g. germanice, deutsch; s. slavice,s böhmisch-slawisch; ill. illyrice, slawonisch-illyrisch; cr. croatice, kroatisch; vand, vandalice, wendisch; pol. polonice, pohlnisch; ruth. ruthenice, rusznakisch; …
Tovább a műhöz
1 he atomic bomb, ready-fused, warns people that their whole study during the next few years should be to make certain of peace. This book tries to outline for the every-day reader many of the problems which the war brought and which the peace has yet to settle. While not claiming to be a complete recital of the peace aims—that can only be written much later—it does attempt to show the wishes and beliefs of the Democracies as they fought their desperate crusade; what the
leaders of Britain, America and Russia strove for and the difficulties that Allied statesmanship had to meet. Quotations are usually presented only as samples of what was being thought at the time—authors and journals mentioned need not be supposed to maintain the same opinions today. Nor in noting opinion do the writers emphasise one set of ideas at the expense of another. Enough has been given of the texts of pronouncements which were milestones in the war—for example, the Atlantic Charter, Mr. Roosevelt’s Four Freedoms speech, the San Francisco and Potsdam Agreements—to provide references which may be useful. The survey of six war years busied with an intense search for ways to peace will be justified if it equips anyone to share knowledgeably in a work that must anxiously go on; and if it helps the citizen to estimate the peace presently to be made in his name.
Tovább a műhöz
Török deáknak a török nyelv tolmácsát nevezték. Alkalmazva ez a fejdelmi udvarnál volt ugyan, állomása azonban épen nem tartozott a kiválóbbak közé. Otthon a portáról érkezett leveleket fordította, a portán pedig csak tolmácsolt az orator vagy főkövet mellett; önálló megbizatást máskülönben nem nyert, mint ha kapitihává neveztetett ki. S ez volt a legtöbb, mire deák uram vágyhatott, mert a főköveteket kiválóan csak az előbbkelők sorából választották, a deákság pedig terhesebb vala, bogy sem a vagyonosabbak kedvet éreztek volna ezért megtanulni a török nyelvet. Mind a mellett a fejedelemség fontosabb hivatalai közé tartozott, annyira, hogy rangfokozatával fontossága nem állott parvonalban. Minthogy otthon a portai leveleket törökre vagy magyarra fordította, a portán pedig tolmácsolt, a rejtettebb ügy sem maradt előtte titokban, s a legkényesebb alkudozásnak is minden fonalszálát figyelemmel kísérhette. Megbízható, becsületes embernek kelle lennie, ki a titkokkal nem él vissza, sőt a fejedelmek jobban szerették az olyan tolmácsokat, kik a rábizottak fontosságát nem képesek fölérni. Nem csoda, hogy a török deákok közt történeti munkák gyűjtésével, írásival kiválóbban csak egy, az utolsó, Rozsnyay Dávid, foglalkozott. Dávid deák gondos, curiosus ember volt. Aztán az egyszerű deákságnál többre is vitte. Néhány ízben kapitiliaságot folytatott, s néhány kényes ügynek …
Tovább a műhöz
E gyűjteményes tanulmánykötet összeállításakor kereken fél évszázad terméséből válogattunk Az újkorra és a magyar nyelven megjelent publikációkra szorítkoztunk, mellőztük a csak idegen nyelven megjelent tanulmányokat és a középkori vonatkozású cikkeket. Az egyes tanulmányokat eredeti szövegükben és jegyzetelésükkel közöljük, legfeljebb a nyilvánvaló sajtó- és adathibákat javítottuk, s némely hosszabb tanulmányból - tekintettel a terjedelmi korlátokra - bizonyos részeket elhagytunk Az érdemi tudományos mondanivalón nem módosítottunk még akkor sem, ha azzal a szerző ma nem minden tekintetben ért egyet, s másképp fogalmazna. A szerző köszönettel tartozik a Pécsi Tudományegyetem történeti tanszékeinek, amiért lehetővé tették e kötet kiadását. Köszönet illeti a kötet szerkesztőit - a szerző egykori kedves tanítványait, most pedig kollégáit és az oktatómunka terén utódait - fáradságos és sok időt felemésztő, gondos munkájukért. | A Monarchia délszláv lakta területein a kapitalista fejlődés adottságai és lehetőségei a feudalizmus-korabeli eltérő politikai és gazdasági-társadalmi fejlődés következtében különbözőek voltak Az Osztrák-Magyar Monarchián belül az egyes délszláv területek más-más szerepet játszottak, és különböző közjogi státussal is rendelkeztek A fejlődés azonban mégis csak az egységes délszláv nemzetállam megvalósulásához …
Tovább a műhöz
Az alábbi ábra a magyar és a nemzetközi népességek vizsgált mintái közötti genetikai távolságot mutatja be. A távolság 1 alatti értéke lényegében genetikai azonosságot jelent. Az 1 és 2 közötti genetikai távolságot nevezzük rövidnek, és ez közeli genetikai kapcsolatra utal. A magyar, a szláv és a német értékek az azonosság és a közelség határán vannak, szoros genetikai kapcsolatot jelentenek. A magyar történelem ismeretében ezen nem is csodálkozhatunk, mivel a Kárpát-medencében ezzel a két néppel éltünk a legszorosabb kapcsolatban. A mai magyar népesség genetikai állományát elsősorban az elmúlt ezer év, ezen belül is a mohácsi vész utáni események határozzák meg. A minták közül még két népesség esik rövid genetikai távolságra, a finnek és az irániak. Mindkettőt történelmi adatok támasztják alá. A finnek kapcsán érdemes arra is utalni, hogy ez azt bizonyítja: nemcsak nyelvi rokonság áll fent e két nemzetet alkotó népesség között. A magyar és iráni közelség is összhangban van a történettudomány álláspontjával. Eszerint az iráni hatás nemcsak egyes etnikumok, elsősorban a jászok eredetében, hanem az egész magyarság esetében fontos. A türk kapcsolat a mai magyarság szempontjából már elég távolinak ítélhető. Az ősmagyarok részleges türk eredetét tények támasztják alá. De ez a kapcsolat a honfoglalás után lényegében megszűnt, vagy csak nagyon …
Tovább a műhöz
Szegény magyarok
- Takáts Sándor
- [1927]
A magyar katonát úgy a hazai, mint az idegen írók minden időben magasztalásokkal halmozták el. Acélkarú, törhetetlen szívű s félelmet nem ismerő férfiaink ugyan mindig voltak, de a XVI. és a XVII. században ezrével és ezrével terem az ilyen. Nem is magyar, hanem külföldi ember írta a XVI. században, hogy a hazaszeretet eredeti magyar virtus! Külföldi költők énekelték meg a magyar katona hazafias gondolkozását, önfeláldozási készségét, vitézi szellemét s vakmerőségig menő bátorságát...
Tovább a műhöz
A jelen végzelteljes korszakban, mellyben a népek öntudatra, kellő jogaik érzetére ébredtek, magyar haza összes polgárait is a rögtön fejledező nemzeti eszmék oceánja özönlé el. Midőn a nép-emancipatió órája ütött, a feleszmélés varázs hangja e hon külömböző néposztálya közt egy hős nép keblébe hatalmasan kondult meg, s ez a nép - a Szerb nép vala. Midőn a pesti 12 pontban foglalt Magyar nemzet kívánságai legnagyobb részben törvényesen szentesített jogokká válván a Magyar Korona alatt élő összes nemzetnek tulajdonává leltek, midőn e hon lelkes atyái az elvet: miszerint jövő alkotmányunk „a külömböző nemzetiségek és osztályok tekintetbe vételével alakitassék" kimondá, ekkor a szerb vérrel szerzett, másfél századig kijátszott, s mind-eddig csak jámbor ohajtásoknak tekintett népjogok is feltámadtak, s ezek igénybe vétele idéztetett elő. Ennek szüleménnyé lön ama esmert, és „Szerb nemzet kívánságai“ czime alatt megjelent 17 pontos pesti petítió, melly sokaknál annyi ingerültséget, annyi felháborodást és félremagyarázást okozott. A felizgatott kedélyek csillapítására történtek ugyan némely palliativ nyilatkozatok, azonban az egyrészről százados előítéleteken alapuló , más részről méltatlan szenvedett bántalmak fájdalmából eredő viszonyos ellenszenvek nem fojtattak el, sőt újra egyfelől a nemzeti öntudat és felsöbbség daozos indi gnatiója …
Tovább a műhöz
A magyar tudományos akadémia történelmi bizottsága 1900—1902-ben kiadta a horvát történelmi repertóriumot (I. k. XXIV, 783 1. 1900. és II. k. LI. 867 1. 1902.) Ebben megírtam hosszabb-rövidebb kivonatokban a horvátoknak 1850—1900-ig folyóiratokban megjelent összes történelmi munkásságát, azaz 213 nagy kötetnek, illetőleg évfolyamnak és a bennök megjelent 1120 tanulmánynak, értekezésnek történelmi, földrajzi, régészeti, címertani, jogtörténeti stb. anyagát a források megnevezésével — az irodalomtörténetieket, nyelvészetieket, nyelvtörténetieket, néprajziakat stb. pedig csak rövidebben cimszerint emlitettem, hogy ezekről is legalább tudomásunk legyen. Ezen munkáról nagy elismeréssel emlékezik . " meg boldogult Thallóczy Lajos a Budapesti Szemlének 1900-ik évi évfolyamában, szerinte munkám közrebocsátásával a magyar tudományos akadémia a tudománynak is, a magyar hazának is fontos szolgálatot tett, Horvátország Magyarországtól 1835 óta, dacára a sok százados közjogi kapocsnak, érzelemben és szellemben majdnem teljesen elszakadt: nem értjük és nem ismerjük egymást! Horvátország művészete, költészete, szépirodalma, tudományos irodalma, különösen történetírása nálunk teljesen terra incognita — a magyar is az Horvátországban! A helyes nemzetiségi politikának alapja a közeledés, kölcsönös megértés és megismerés. A magyar tudományos akadémia a horvát és szerb …
Tovább a műhöz
Németh Béla: Szigetvár története című műve, amely 1903-ban jelent meg, az egyik jelentős munkája a 19. század végének magyar történelmi irodalmában. A könyvet Biedermann Rezső báró megbízásából és nagylelkűségéből írta, és egy rendkívül fontos témát, Szigetvár városának és annak történelmi jelentőségének bemutatását tűzi ki célul. Németh Béla történészként különös figyelmet fordított arra, hogy a város történelmét több szempontból is bemutassa, kiemelve a helyi viszonyok, a hadi események és a város kultúrájának fejlődését. A kötet központi témája a Szigetvári Vár ostroma és hősi védelme, amely 1566-ban Zrínyi Miklós vezetésével zajlott. Az ostrom és a védők hősiessége nemcsak Magyarország, hanem az egész Európa történelmében meghatározó esemény volt, így Németh Béla műve e történelmi pillanatra is nagy hangsúlyt fektet. A szerző igyekszik rekonstruálni a harcok körülményeit, a védekezés logisztikai aspektusait, és kiemeli Zrínyi Miklós katonai és stratégiai érdemeit. A könyv nem csupán egy csata története, hanem a szigetváriak mindennapi életét, a város szociális és gazdasági fejlődését is részletesen tárgyalja. Németh Béla az írásában a helyi közösség összetartására, valamint a történelmi örökség fontosságára is felhívja a figyelmet. A művében megjelenő gazdag történelmi anyag segít megérteni, hogyan formálta …
Tovább a műhöz
Szentágothai János születésének 100. évfordulójára rendezett rendezvénysorozat keretében került sor 2012. október 29-30-án a Pécsi Tudományegyetemen a Teleki előadássorozat nyitórendezvényére. A rendezvénysorozat elnevezése Teleki József (1790-1855) személyét idézi, aki a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke volt. A nyitórendezvényen részt vettek a Teleki család tagjai is (Maximilian Teleki, Teleki Gábor, Teleki István, Teleki Júlia, Teleki Miklós, Teleki Natasa, Teleki Nicole), akik az Egyesült Államokból és Európa különböző országaiból érkeztek.
Tovább a műhöz
Szekszárd neue a római kor óta összeforrott a borral. Régészeti, történeti adatok sokasága szól arról, hogy a település gazdasága, lakóinak élete a szőlő, a bor
köré szerveződött. „Tüke” szekszárdinak lenni még a közelmúltban is egyet jelentett a szőlőbirtoklással, a település ma is büszkén nevezi magát „a szőlő és a bor
városának". E szekszárdi identitás történeti gyökereit mutatja be a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi kara, az Illyés Gyula Kar és a „BORkultúra szabadEGYETEM"
támogatásával készült könyv. A szekszárdi bor történetének fénykorát idézi: a 16. század második felében a szekszárdi volt közel és távol a legkeresettebb magyar bor! A Szekszárd és környéke dombjain megtermelt bor pótolta ugyanis a török megszállta Szerémség aranyat érő nedűjét. A délkelet-tolnai - többségükben szekszárdi - borok legnagyobb fogyasztója és értékesítője Szeged városa volt, amelynek kereskedői a bátai kikötőben bonyolították le az alföldi szarvasmarha és a dunántúli bor cseréjét. Nagyszerű gazdasági és társadalmi fejlődés járt a fellendülő borkereskedelem nyomában, amelynek a harmincéves háború vetett véget az állandó hadszíntérré váló Duna-mentén. A rövid intermezzo után a szekszárdi borok helyét és szerepét hosszú időre a török pusztításnak kevésbé kitett Hegyalja vette át. A török kiűzését követően Szekszárd …
Tovább a műhöz