Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 289-299 az összesből: 299

Találatok


Ez a kis kötetkénk török testvéreinkről szól s egy általános kép melleit az OZMÁN törökök történetét mutatja meg nekünk rövid leírásban. Ma szokássá lett, hogy a török név alatt az ozmánságot értsük. Hogy ez nagy hiba, arra elég annyit felemlítenünk, hogy az ozmánokon kívül még egy egész sereg török nép él, akiknek száma jóval meghaladja az ozmánokét. Hogy a török név a közfelfogásban az ozmánokra szorítkozott, annak oka az, hogy az utolsó pár száz esztendőben a török fajta népek közül ők voltak azok, akik a történelemben való szereplésükkel folyton érintkezésben állottak a nyugattal s ennek sorsára sokszor döntő tényezőként folytak be. Hogy azután ez a befolyás eleinte a félelem, azután a felülkerekedett győzelem irigy és gyűlölködő hangját hozta, arról a mai ember az ő végtelen elfogultságával s egyoldalú nevelésével igazán nem tehet. Hiszen ma is, majdnem hetenként találkozunk, még magyar lapjainkban is, olyan cikekkel, mondatokkal, ahol pogány törökről, ázsiai elmaradottságról stb. van szó. Hogy azután az ellenségek mit irnak, arról talán ne is beszéljünk, hiszen azok a nagy müveit nyugat bálvá-nyozásában egyenesen ázsiai fertőnek neveznek minden törököt, minden turánit. Hogy a külföldi, az idegen így beszél, azt tán érteni lehet, de hogy az itthoniak miért teszik, annak okát talán mégis jó volna egy picit megszellőztetni, mert …
Tovább a műhöz
A történelem angyala - Walter Benjámin nevezetes Klee-interpretációjában - a múlt felé fordítja arcát. „Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba, és ... feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak.” A történelemből a jövő felé hátráló rémült angyal a halál angyalának bizonyul: nyomában kő kövön nem marad. Bár Benjámin „a történelem olyan felfogását” keresné, mely „nem vállal semmi cinkosságot” a vak haladással, a történelem angyalarcáról úgy látszik, letörölhetetlen a rémület. Nincs választása. Ha nem kelne időben segítségére a pusztításból őt kimentő paradicsomi vihar, ha nem válna e vihar cinkosává, eggyé azzal - menthetetlenül alábukna a szenvedők és a holtak közé. Talán cinkosságát próbálja enyhíteni, amikor elfordítja arcát a jövőtől, s ránk, romhalmazra függeszti ijedt tekintetét. A vihar paradicsomi eredete mégis vigaszt és reményt jelent: „a múlt titkos indexet hordoz magán, s a megváltáshoz van rendelve általa”. Benjámin az utolsók egyike a nyugati történelemfilozófiában, akik még röptében látták a …
Tovább a műhöz
Címlap a címlapelőzék rézmetszettel, melyen a megdicsőülési jelenete látható. A kiadvány megjelentetése előtt 101 évvel vértanúságot szenvedett pálos szerzetes életének és halálának krónikája.
Tovább a műhöz
"Fontes historiae huugaricae domesticos constituunt : I. Scri- ptores rerum hungaricarum, II. praeter alias antiquitatis reliquias Monumenta diplomatica et politica, praecipue seculi XI, XII et XHI-i. Nos hoc volumine scriptorum antiquissimos proferemus, qui memoriam sanctorum Stephani et Emerici posteris prodiderunt. Hi sunt anonymi tres ; quorum duo gesta sancti regis, tertius vitam Emerici ducis perscripserunt. Quartus est Hartvicus vel Cart- vicus, qui Legendas S. Stephani regis in unum conflatas et inter- polatas postremo in lucem protulit. Biographorum sancti regis prior Legendam eius minorem, posterior maiorem confecit. Opus illius integrum, huius extrema parte mutilum superest in duobus duntaxat diversae aetatis codicibus. Hartvici codicum magna suppetit copia..."
Tovább a műhöz
A jegyzék a „Közlemények a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárából” című időszaki kiadványokat összefogó (1-30. szám, 1931/32 – 1933/34) kötetből származik. Szerzője Szabó Pál (a kiadványban vitéz Szabó Pál dr. néven jelölt szerző) az 1933. májusi 19. számban jelentette meg bibliográfiáját, és kézirat listáját. Két fejezetre bontva közli a mindenkori pécsi egyetemről kiadott okleveleket, az alapító oklevéllel kezdve, majd ezek fellelhetőségét is közli, mind az eredeti, mind azok másolataiét. Bizonyos leírásokhoz forráskritikai megjegyzéseket is fűz, összeveti különböző kutatók (pl. Koller, Ábel) álláspontját az adott kérdésben. A bibliográfiai fejezetben tételesen felsorolja azokat a magyar és külföldi kiadványokat, melyekben a pécsi egyetem, akár mint utalás is, de szerepel, szintén kritikai megjegyzésekkel. A legkorábbi megemlített emlék a XIV-XV. századból származó Müncheni Codex, majd a sor folytatódik egészen 1931-ig, mely évszámmal zárul a jegyzék. Jelzi továbbá Dr. Hodinka Antal és Dr. Kérészy Zoltán, az 1932/33. egyetemi év tanévnyitó közgyűlésén elhangzott beszédeket is, melyek azonban a jegyzék kiadásakor még nyomtatásban nem jelentek meg. A jegyzék szorosan összefügg a 18. számban megjelent „A régi pécsi egyetem” című írásával, mely 1933. áprilisában jelent meg. A kötet szerkesztője nincs megjelölve, sem a nyomdai …
Tovább a műhöz
The Klimo Library, founded by Bishop György Klimo in 1774, is part of the History Collection Department at the University Library of Pécs and Centre of Learning. The temporary exhibition located here presents material related to Great Britain. It offers a glimpse into the general, ecclesiastical, political and military history, the geography, the literature, popular culture, and even cuisine of the British Isles. The maps, books, and newspapers on display come from the collections of the University Library of Pécs and from private collections. They tell an intricate story not only about „those British” but about „these Hungarians” as well. The items in the collection contribute to the larger image of Great Britain that intellectuals in Hungary created in the course of three centuries. Although the exhibition includes more recent, twentieth-century items, the bulk of the printed matter exhibited in the showcases was acquired during the eighteenth and nineteenth centuries. It was during this period that Britain became a relevant model for Hungarians in their aspirations for national, political, economic and cultural modernization.    „Anglomania,” the heightened interest in English culture that swept across Europe beginning with the eighteenth century, was an important cultural phenomenon in Hungary as well. Writers developed an interest in the English novel: Fanni hagyományai [The Lagacy of Fanni, 1794] by József Kármán was inspired by Samuel …
Tovább a műhöz
Értekezésem világraszóló nagypolitikai helyzetekről és a falu tornya körül forgó helyi aprólékosságokról szól. Mindkettőnek feltárására egyenlő gondot fordítottam. Svédországot a nagyhatalmiságban az itt tárgyalt események során váltotta fel Oroszország. E fordulatot mindenekfölött siettette XII. Károly távolléte birodalmától, melynek már az egykorúak is nagyon meg tudták ítélni végzetes következményeit. Azt azonban soha senki nem mutatta ki, miért nem rohant hát a király azonnal vissza a földre, mely őt Antaeusként nyomban talpra állíthatta volna? A svédek nagy történetírója, Fryxell szerint «a király büszkesége nem engedte, hogy kilenc győzelmes év után, a tizedikben a szerencse tengerén hajótörött gyanánt térjen vissza hazájába». Ám e föltevést végkép megcáfolja a királynak művemben bemutatott tömérdek hazatérési kísérlete. Arra a nagy kérdésre, hogy miért vesztegelt XII. Károly hatodfél évig a török birodalomban? — azt hiszem jelen értekezés adja meg a világirodalomban először a minden ízében okiratokkal igazolt elfogadható feleletet. Meijerfelt küldetése Rákóczihoz, az áttörés lehetetlensége Lengyelországon keresztül, az angol politika hirteleni irányváltozása, Eugen és Görtz szerepe, a császár félrevezetése épen Eugen által, Welczek szándékos elkésése és a magyarországi pestis közbejötte, főkép pedig mindezeknek nagy …
Tovább a műhöz
Ezer éve annak, hogy a magyar nemzet e földet elfoglal la, bírja és nemzeti bélyegét reá nyomta. Egy ezredév lefolyása alatt rendkívüli sok viszontagságon ment keresztül nemzetünk. Valóban e szent hazának nincsen egyetlen egy helysége, nincsen talán egyetlen egy talpalatnyi földje sem, mely történeti nevezetességgel ne bírna, vagy könynyel és vérrel áztatva ne volna. Zilah városim!í is, mely mint a magyar birodalomnak egyik alkotó és így kiegészítő része, hazánk azon helységei, illetve városai közé tartozik, — mely egy ezredév lefolyása alatt sok derült és zivataros napot látott. Éppen az elmondottakból kifolyólag, azt hiszem, nem végzek fölösleges dolgot akkor, midőn én éppen Zilah városunk cser eves múltjáról fogok röviden elmélkedni. Mert hiszen most nemzetünk lázas sietséggel készül az ezredéves ünnepélyre, illő és méltányos, hogy ezen ünnepélyes készülődések közepeit, nemzeti ‘történetünk ismerése mellett, legalább általános főbb vonásokban, mi zila-Mab, ismerkedjünk meg városunk történetének múltjával, mert a mi városunk is éppen ezer éves múlttal bír. S a mellett minden polgárra nézve előnyös, sőt szükséges is, — hogy városának múltjával főbb vonásokban ismerős legyen. De ugyanakkor azt is hangsúlyozom, hogy tér és időbeli képtelenség volna nekem ez alkalommal rendszeres történetről beszélni, én ezen tanulmányom keretén, lehetöleg …
Tovább a műhöz
»Zrínyi Miklós, a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok« czimű gyűjteményem ez első kötete a missilis levelek s ilyen számba menő királyi leiratok, folyamodványok és magyar kamarai fölterjesztések nagyobb tömegét foglalja magában, míg az ezt követő második kötet ugyanazok kisebb részét, továbbá az okiratok csoportját s végűl a név- és tárgymutatót tartalmazandja. A mi e kötetek tartalmának provenientiáját illeti: legelől áll az Országos Levéltár, mely az adatok egész halmazával járult a gyűjteményhez, még pedig legelső sorban az 1671-ben lefejezett Nádasdy Ferencz után a Nádasdy családtól elkobzott iratok, majd a Neo-regestrata Acta név alatt ismert gyűjtemény, a Történelmi Emlékek, a kisebb családi levéltárak, a Thurzó család levéltára, az Ecclesiastica Actá-k, a pálos-rend irományai, a mérhetlen becsű Limbus, a királyi könyvek, a Benigna Resolutiók, a különféle utasítások képezték kutatásom tárgyát, — mind megannyi bányái XVI. XVII. és XVIII. századi történetünknek. Ezután sorban a bécsi császári és királyi házi, udvari és állami levéltár (titkos levéltárnak is mondják) következik Hungarica és Turcica osztályaival, majd a cs. és kir. közös pénzügy- és közös hadügyministeriumi levéltárak, a m. nemzeti muzeum levéltára és kéziratgyüjteménye, a gróf Černin család csehországi neuhausi levéltára, Bártfa város …
Tovább a műhöz
»Zrínyi Miklós, a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok« czimű gyűjteményem ez első kötete a missilis levelek s ilyen számba menő királyi leiratok, folyamodványok és magyar kamarai fölterjesztések nagyobb tömegét foglalja magában, míg az ezt követő második kötet ugyanazok kisebb részét, továbbá az okiratok csoportját s végűl a név- és tárgymutatót tartalmazandja. A mi e kötetek tartalmának provenientiáját illeti: legelől áll az Országos Levéltár, mely az adatok egész halmazával járult a gyűjteményhez, még pedig legelső sorban az 1671-ben lefejezett Nádasdy Ferencz után a Nádasdy családtól elkobzott iratok, majd a Neo-regestrata Acta név alatt ismert gyűjtemény, a Történelmi Emlékek, a kisebb családi levéltárak, a Thurzó család levéltára, az Ecclesiastica Actá-k, a pálos-rend irományai, a mérhetlen becsű Limbus, a királyi könyvek, a Benigna Resolutiók, a különféle utasítások képezték kutatásom tárgyát, — mind megannyi bányái XVI. XVII. és XVIII. századi történetünknek. Ezután sorban a bécsi császári és királyi házi, udvari és állami levéltár (titkos levéltárnak is mondják) következik Hungarica és Turcica osztályaival, majd a cs. és kir. közös pénzügy- és közös hadügyministeriumi levéltárak, a m. nemzeti muzeum levéltára és kéziratgyüjteménye, a gróf Černin család csehországi neuhausi levéltára, Bártfa város levéltára …
Tovább a műhöz
Konferenciánk témája szempontjából Dominguez Ortíznak a Katolikus Királyok korszakáról írott megállapítása lehetne kiindulópont. Dominguez Ortiz szerint a spanyol történelemnek ez a legfontosabb korszakhatára, amelytől a spanyol történelem „ezelőttre és ez utánra” osztható. Ahogy ő írja: “En la historia de Espana hay un antes y un después de los Reyes Católicos.” Mert konferenciánk meghatározó periódusa is 1492, a zsidók Spanyolországból történő kiűzése miatt. „Ez előtt”, amikor a konferenciánk címében jelzett problémakör dimenziói és kontúrjai az Ibériai-félszigetre utalnak, erre az 1492 előtti időszakra korlátozódnak. Ám ez a periódus is vibrálóan gazdag tematikát mutat. A vizigót korszak zsidókra vonatkozó dokumentumaitól a kiűzés pillanatáig ívelő csaknem ezer évről van ugyanis szó, amikor az elfogulatlan történész megállapíthatja, hogy a zsidóság (a baszkokkal együtt) az Ibériai-félsziget legrégibb népe; ám attól kezdve, hogy Recared király 5S9-ben felvette a katolikus vallást és államvallássá tette, a zsidó nép helyzete meglehetősen nehézzé vált a félszigeten. Miközben a tudomány (orvoslás, filozófia) csúcsait ők reprezentálták, a városi gazdaság és pénzügyek, a korszerű államigazgatás aktorai is e szférából jöttek, és a központi hatalom szakértőbázisát jelentik, eközben ugyanakkor a „menetrendszerűen” megjelenő antijudaizmus …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 289-299 az összesből: 299