Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A magyar pedagógia történetének egyik legújabbkori, de lényeges fejezete a magyar gyermektanulmányi mozgalom. Az a száz esztendő, amely a gyermek iránti pedagógiai érdeklődésből táplálkozik, abból a szemléletből indul ki, hogy a gyermeket meg kell ismerni. Ez a pedagógus legalapvetőbb feladata. A szülő együtt él
a gyermekkel, ismeri minden lépését, fejlődésének mindennapjait. De a pedagógus, ha ugyan van érzéke a rábízott gyermekek megismeréséhez, nem nélkülözheti a pedagógiai, biológiai, pszichológiai ismereteket, amelyek elvezetik a gyermekek és a gyermekcsoportok, osztályok testi-lelki, értelmi, erkölcsi állapotának ismeretéhez. Az úttörők mind a külföldi, mind a hazai pedagógiai irodalom tanúsága szerint abban hoztak újat, hogy ezt a pedagógiai munkához nélkülözhetetlen
ismeretet nem csak ösztönös, vagy a tapasztalatra épített rutinmunkának tekintették, hanem a korok változásával együtt változó gyermeki problémák megismerésében és a tanulók felnőtté válásában, nevelésében módszeresen jártak el, és testi, lelki, értelmi fejlődésében a tényekre építve segítették a felnőtté válás útján. Egységesen vallották, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt, minden gyermek külön személyiség, másképp viszonyul a körülötte lévő valósághoz. A modernkor pedig nagyon sok olyan kihívást produkált és produkál, amelyben nem lehet magárahagyni a gyermeket. Ezt …
Tovább a műhöz
Általában ismeretes tény, hogy a hazai evangelioini protestáns egyház történelme még mai napig sincs kellő részletességgel és alapossággal megírva. Ezt mélyen érzik azok a férfiak is, akik a jelen könyv létrehozását műveikkel lehetővé tették; de ezen meggyőződésük dacára sem vállalkoztak arra, hogy a nagy feladattal ez alkalommal megbirkózzanak. Remélik azonban, hogy erre is nemsokára rá kerül a sor. Ez alkalommal a jó hírnévnek örvendő »Athenaeum« irodalmi társaság felhívása folytán, csak a közvetlen szükségnek megfelelően, oly történelmi művet akartak nyújtani, mely a müveit nagyközönség igényeihez szabva, mintegy tájékoztató bevezetésül szolgáljon a mai kor színvonalán, eredeti források alapján megírandó hazai nagy protestáns egyháztörténelmi műhöz. Erősen meg vannak győződve arról, hogy ezzel Is nagy szolgálatot tettek a jelenkor protestáns közönségének, mely, fájdalom, nagyon szeret sütkérezni az ősök dicsőségének sugaraiban anélkül, hogy alaposan ismerné a dicsőség alapját képező nagy küzdelmeket. Pedig meg vagyon Írva, hogy »ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemeiden«. E könyv irányára nézve elég megjegyeznünk, hogy annak Írói szemük előtt tartották a történetírás azon szabályát, mely egyedül az igazság felderítését és a tudomány szolgálatát tartja a történetíró főfeladatául. Mihez képest a történelmi tények …
Tovább a műhöz
Pozzi András, a kiváló jezsuita festő, művészi lelkével szinte megelevenítően lehelte rá a római s. Ignazio-templom mennyezetére szent Ignác megdicsőülésének nagyszerű jelenetét. Hatalmas méretű s távlatokban gazdag freskóját Krisztus Urunk következő szavaival magyarázza : Tüzet jöttem bocsátani a földre ; és mit akarok mást, mint hogy már felgyulladjon. (Luk. 12, 49.) Hamarjában nem tudnék találóbb mondatot stilizálni, amellyel tömörebben lehetne kifejezni a Jézus-társaság lelkét. Eleme tényleg a krisztusi tűz kigyujtása az élet minden vonalán s a világ mind négy táján. Az a század hozta létre, mely tagadni akarta a római egyház élesztési jogát s új fókusokat akart számára teremteni. E szerzet vállalta magára azt a feladatot, hogy a veszélyeztetett részeket védje és oltalmazza. Eljött hozzánk is Magyarországba, hogy a legteljesebb krisztusi programmal gyuitsa ki a római egyház hitvilágának a tüzét. Ez a kis könyvecske itt időzése első szakának változatos, de kath. vallási és kulturális eredményekben gazdag történetét szándékozik megrajzolni. | XVI. század alapjaiban akarta megrengetni a kath. egyházat. A nagy vallási vihar meglehetős károkat is okozott, azonban az alapokat s a rajta nyugvó épületet nem tudta rommá zúzni, mert isteni alkotója kősziklára építette s ezen a pokol kapui sem tudnak erőt verni. A történelem folyamán ez nem volt új jelenség. Az …
Tovább a műhöz
Annak a szoros frigynek, mely Magyarországban a katholika egyház és a királyság között, egy időben történt megalapításukkor, létrejött, külső kapcsát a királyi kegyuraság képezi, mely az egyházi és állami életnek minden időben nevezetes tényezője vala. Ezért a nemzet és uralkodói féltékeny éberséggel őrködtek fölötte, kiméletet nem ismerő erélyességgel oltalmazták.
Jelentőségét a hazai történelem és jogtudomány munkásai is kellően fölismerték és méltatták; anélkül azonban, hogy fejlődésére és viszontagságaira teljes világosságot árasztani képesek lettek volna. Számos kérdés megoldása elé elháríthatatlan akadályokat gördít a történeti emlékek hiánya vagy hézagossága, ami hazai levéltáraink pusztulásának, különösen a régi királyi levéltár megsemmisülésének következménye. És az ily módon támadó nehézségeket még növeli az a zavar, amit a forgalomba hozott hamis oklevelek idéztek elő. A római szent-szék levéltárait szintén sok csapás érte. Szent István korából semmit sem, a XI. és XII.
századból igen keveset őriztek meg. Azonban a XIII. század elejétől már gazdagoknak mondhatók. Magyar történetnyomozók a XVII. század végétől fogva fordultak meg a római levéltárakban, és foglalkoztak a hazánkra vonatkozó okiratok nyomozásával. Másolataik különböző munkákban, majd egybegyűjtve Fejér Codex Diplomaticusában láttak napvilágot. …
Tovább a műhöz
A forradalmi háború után török földre vonult magyar-lengyel menekültek kérdése európai jelentőségre emelkedvén, a legtekintélyesebb négy hatalmasság diplomatiáját több ideig előkelőleg foglalkodtatá. S noha ez ügy már békés uton kiegyenlítettnek látszik lenni; de azért még most is folyton feszültségben tartja az érdeklett kormányok férfiait. A népek, különösen a magyar, ki menekültjeinek kérdése által legközelebbről volt érdekelve, annyival is inkább nagy figyelem- és várakozással kiséré azt, mert egy ujabb világrázkódtató elemet hittek abban rejleni, s gondolták, hogy Európa sorsának eldöntése egyenesen attól függ. Azonban a kérdésnek eddigi megoldása, a mennyiben a legnehezebb, legbonyolultabb csomó már csakugyan ki van fejtve, főleg az elégületleneket legkevésbbé sem elégité ki; és sokan még most is nagy dolgokat várnak, a leáldozott magyar csillag föltünését remélik a török félhold árnyékából. Átalán véve a nagyfontosságu korkérdés, a magyar menekültek ügye és története körül, részint a hiányos, részint alaptalan adatok miatt, igen sok téveszme , zavaros fogalom uralkodik. S bár mennyit Írtak s beszéltek is arról, a török földre kivándorlóinak eddigi történetét, viszonyait, mintegy átláthatlan sűrű homály rejti el szemeink elöl, leginkább azon okból, mert maguk a menekültek közül eddig még senki nem adott körülményes felvilágositást ez …
Tovább a műhöz
Az érdeklődés, mely a magyarok eredetének történetéhez fűződik, épen olyan régi egész Európában, mint maga ez a nemzet. Mint az Ázsiából kiözönlő néptenger utolsó hulláma a magyarok is, a hírnökhöz hasonlóan, már délkeleti Európában való első megjelenésűkkel, az eredetök és származásuk iránti kíváncsiságot olyan mértékben ébresztették föl, a milyenben külsőségök, magaviseletek és harczias szellemök Pannonia és a szomszéd tartományok akkori lakóiban félelmet és borzalmat gerjesztett. Minthogy azon különböző népelemek, melyek őket megelőzték, szintén a távol keletről törtek elő, ezért megelégedtek azzal, hogy a magyarok vándorlásának kezdő pontját is oda helyezzék; és mivel szokásaiknak egyes vonásaival és physikai jellegükkel a görögöknek a skythákról s a byzancziaknak a húnokról adott silány és bizonytalan leírásai megegyeztek: ezért majd ez utóbbiakkal azonosították, majd ezek egyenes utódainak állították őket. Bővebb geo- és ethnographiai részleteket a keresztyén művelődés ama sötét korszakából nem is lehetett várnunk. Mikor pedig e jövevényeket a Duna és Tisza mellett a keresztyénség közös köteléke, társadalmi és állami tekintetben, nyűgöt többi népeihez csatolta; akkor az ázsiai eredetökről való tudat csak mint halvány reminiscentia maradt még fenn, mert a nemzeti egyediséggel a hit ama korszakában épen oly kevéssé törődött …
Tovább a műhöz
A magyarok tetteiről
- Anonymus
- [1898]
Mint nemzeti történelmünk legrégibb kora, úgy hazai történetírásunk kezdete is homályba van burkolva. Hazai történetírásunk atyjának még csak nevét sem ismerjük. A legelső magyar ember által írott magyar történelmi munkát a névtelen jegyző munkájának, röviden Anonymus munkájának szoktuk nevezni. E munka «A magyarok tetteit» czímét viseli s tárgyát a honfoglalás története képezi. Bár hazafias lelkesedéssel, nagy nemzeti önérzettel van írva s krónikáink közül az egyetlen, mely a honfoglalás történelmével részletesen foglalkozik, nem volt elterjedve s csak egyetlen, a XIII. század végéről vagy a XIV. század elejéről származó kézirata maradt ránk, mely jelenleg a bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őriztetik. A mint azonban a mult században ismeretessé lett, egyszerre a magyar történetírás bibliájává emelték. Elbeszélése a honfoglalásról átment a jelen század első felében irott összes történelmi műveinkbe. Csak miután a század közepétől fogva többen — hazai és külföldi történetírók egyaránt — éles bírálat alá vették s elbeszélésének nagy tévedéseit, mondhatnók meseszerűségét kimutatták, vesztette el hitelét, mint elsőrangú kútfője a magyar honfoglalásnak. De értékét mint hazai történetírásunk legrégibb és kiváló emléke s mint történelmünk egyik becses forrása igen is megtartotta. Mint történelmi mű egységes, kerekded …
Tovább a műhöz
A könyvben a világhírű orientalista tizenhat elemző részben a magyar-török rokonság kezdetéről és fejlődéséről értekezik, s művét egy magyar-török összehasonlító szótárral zárja.
"E mű kézirata nyomtatásra készen állott szerzőjének elhunytakor, s atyámat csak halála akadályozta meg abban, hogy maga tegye közzé. Csupán a kézirat csekélyebb jelentőségű simítására volt szükség. Ezt a fáradságot dr. Németh Gyula és Balla Mihály űr volt szíves elvállalni: az előbbi nyelvészeti, az utóbbi stilisztikai nézőpontból végezte úgy a kéziratnak, mint a szedésnek a revízióját, természetesen anélkül, hogy. az eredeti szöveg érdemében bármit is változtattak volna. Önzetlen fáradozásukért e helyütt mondok köszönetét." - Vámbéry Rusztem.
Tovább a műhöz
Valamint a hegyi pataktól a völgybe lesodort kő, a mely hirtelen rohantában különféle rokon és idegen geologiai elemet magával ragadott, lényeges alkotó részeiben csak gondos elemzéssel ismerhető meg, épen úgy áll a dolog egyes népekkel, a melyeket a népvándorlás korának viharai a világtörténelem színpadán ide-oda kergettek. A különbség csupán abban áll, hogy, holott a kő-anyag alakulásának folyamatában elegyülés látható, de nem vegyülés, és a tapadás a vizsgálat munkáját megkönmati, az ethnikai kohóból kikerült nép-vegyületek magvának és egyes töredékeinek igazi mivoltját benső összevegyülésök következtében nem egykönnyen lehet kideríteni. Ezt kénytelenek vagyunk észrevenni, ha az összes európai népek képét figyelmesen nézzük. Minél több világot derített a történelem a költözködési vonalak egyes útjaira és állomásaira, minél teljesebbek a régmúlt időből felénk hangzó tudósítások és leírások, annál világosabbakká válnak az elburkolt kép körvonalai és annál megbízhatóbbá lesz kutatásaink eredménye. A mai európai népek eredetéről talán még lehet vitatkozni, azonban például az angol, franczia, német és olasz nép alakulásának folyamatával körülbelül tisztában vagyunk. A klasszikus ókor műveltségi korszaka itt olyan nyomokat hagyott hátra, a melyek nem tekintve ama régen elmúlt időnek kezdetleges állapotait és elvadulását, akárhány …
Tovább a műhöz
Midőn művem egyes részletekben időnként megjelent és mind sűrűbben és mindig több oldalról keresett föl a szívesen bátorító érdeklődés, hogy a magyar művelődés történelmének korszakonként való tárgyalására buzdítson: lassanként érlelődött meg bennem a
gondolat, hogy — bár szerény tehetséggel és fogyatékos segítő eszközökkel — szellemi művelődésünk ezeréves történetének vázlatos rajzát, egy kisebb kötetbe foglalva adni az érdeklődő közönség és különösen a serdültebb ifjúság részére — közszükséglet, mely a vállalkozás merészségét az eredmény félsikerével is mentegetheti. Történelmünket a vezető személyiségek, a lánglelkű királyok, hadvezetők és államférfiak nagyjelentőségének megkisebbítése nélkül úgy igyekezni feltüntetni, amint az a nagy eszmék hullámzása és a Gondviselés intézkedése szerint magasabb törvényszerűséggel lefolyt, és hogy az események eme lefolyásában fajunk szellemi életének, haladásának vagy hanyatlásának mozzanatai is híven tükröződjenek, — olyan feladat, melynek kielégítő megoldása egy egész élet fárasztó munkásságának, elmélkedésének és törekvéseinek is ideális célja lehet. A modern művelődéstörténet-tudomány emez óriási problémájának megoldásán olyan lángelmék mint Carlyle, Buckle, Klemm Gusztáv, Draper, Wachsmuth és mások, nagy dicsőséggel fáradoztak. Nálunk Szathmáry Károly, …
Tovább a műhöz
Toldy Ferenc szerkesztő az előszóban így ír a célokról: „A’ Történelmi Tár’ rendeltetése a’ köz helyeken és magányosoknál elszórva levő kisebb történelmi emlékek ’s okiratok’ kiadása által mind a’ hazai történetek’ egyes részei és pontjai’ felvilágositásához járulni: mind az iró és olvasó közönség’ részvételét a’ történelem ’s annak forrásai iránt felgerjeszteni és táplálni.” Ugyanezen célt jelölik meg a folyóirat címlapján is: „A történeti kútfők ismeretének előmozdítására kiadja a Magyar Tudományos Akademia történelmi bizottmánya.” A Magyar Történelmi Tár három sorozatból áll, és az egyes kötetek több évet foglalnak magukba: 1. sorozat: 1855-1863. 1-12. kötet | 2. sorozat: 1867-1878. 13-25. kötet | 3. sorozat: 1914-1915, 1934. 26-28. kötet. A Történelmi Tár két részből áll: (1) 1878-1899. 1-22. kötet, (2) Új folyam: 1900-1911. 1-12 kötet. Szerk.: Komáromy András. Az 1. sorozat tartalommutatóját Toldy Ferenc a folyóirat 12. kötetében (1863. 289-292. p.) közli. Pelcz Béla a csaknem teljes időszakhoz (1855 -1911) készít tartalommutatót (152 p.), amit az MTA ad ki 1914ben. Az általam elkészített repertórium létjogosultságát a folyóirat és a Pelczféle tartalommutató ritka fellelhetősége indokolja. A repertórium mindkét részében – szerzői és tárgyszavas rész – igen egyszerű a tájékozódás, hiszen a …
Tovább a műhöz
E kötet azzal a céllal készült, hogy egy hatalmas és egyre bővülő témán keresztül megmutassa, mekkora a jelentősége a múltnak a jelenben. Ezt a célt a történelemnek a médiakutatásba, illetve a médiának a történelembe való bevonásával igyekszik megvalósítani. Esetünkben a médium megválasztása határozott optimizmusunkat tükrözi a könyv jövőjéről, amely, úgy hisszük, a kommunikáció újabb formái mellett is megtalálja majd a helyét a médiumok közötti újfajta munkamegosztásban - ahogy az a kézzel írt művekkel történt a könyvnyomtatás korában. Ami a kötet szerzői közötti munkamegosztást illeti, az első három fejezet Peter Burke, a másik öt Asa Briggs munkája. A szöveg ellenőrzését a szerzők közösen végezték személyes találkozásaik alkalmával és telefonon folytatott beszélgetések során. A 21. század történésze számára érdekes lehet, hogy a szöveget részben kézírással, részben személyi számítógépen írta két olyan tudós, akiknek az autóvezetéssel, illetve az e-mail használatával szembeni ellenállása semmi esetre sem összeegyeztethetetlen a jelen, a jövő és a múlt technikai, valamint társadalmi változásai iránti érdeklődésével. Szeretnénk köszönetét mondani Amleto Lorenzininek, aki először hozott össze bennünket egy kommunikációtörténeti projektbe, és John Thompson-nak, aki megbízott e kötet megírásával. Emellett Asa Briggs részéről …
Tovább a műhöz