Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Annak a szoros frigynek, mely Magyarországban a katholika egyház és a királyság között, egy időben történt megalapításukkor, létrejött, külső kapcsát a királyi kegyuraság képezi, mely az egyházi és állami életnek minden időben nevezetes tényezője vala. Ezért a nemzet és uralkodói féltékeny éberséggel őrködtek fölötte, kiméletet nem ismerő erélyességgel oltalmazták.
Jelentőségét a hazai történelem és jogtudomány munkásai is kellően fölismerték és méltatták; anélkül azonban, hogy fejlődésére és viszontagságaira teljes világosságot árasztani képesek lettek volna. Számos kérdés megoldása elé elháríthatatlan akadályokat gördít a történeti emlékek hiánya vagy hézagossága, ami hazai levéltáraink pusztulásának, különösen a régi királyi levéltár megsemmisülésének következménye. És az ily módon támadó nehézségeket még növeli az a zavar, amit a forgalomba hozott hamis oklevelek idéztek elő. A római szent-szék levéltárait szintén sok csapás érte. Szent István korából semmit sem, a XI. és XII.
századból igen keveset őriztek meg. Azonban a XIII. század elejétől már gazdagoknak mondhatók. Magyar történetnyomozók a XVII. század végétől fogva fordultak meg a római levéltárakban, és foglalkoztak a hazánkra vonatkozó okiratok nyomozásával. Másolataik különböző munkákban, majd egybegyűjtve Fejér Codex Diplomaticusában láttak napvilágot. …
Tovább a műhöz
A forradalmi háború után török földre vonult magyar-lengyel menekültek kérdése európai jelentőségre emelkedvén, a legtekintélyesebb négy hatalmasság diplomatiáját több ideig előkelőleg foglalkodtatá. S noha ez ügy már békés uton kiegyenlítettnek látszik lenni; de azért még most is folyton feszültségben tartja az érdeklett kormányok férfiait. A népek, különösen a magyar, ki menekültjeinek kérdése által legközelebbről volt érdekelve, annyival is inkább nagy figyelem- és várakozással kiséré azt, mert egy ujabb világrázkódtató elemet hittek abban rejleni, s gondolták, hogy Európa sorsának eldöntése egyenesen attól függ. Azonban a kérdésnek eddigi megoldása, a mennyiben a legnehezebb, legbonyolultabb csomó már csakugyan ki van fejtve, főleg az elégületleneket legkevésbbé sem elégité ki; és sokan még most is nagy dolgokat várnak, a leáldozott magyar csillag föltünését remélik a török félhold árnyékából. Átalán véve a nagyfontosságu korkérdés, a magyar menekültek ügye és története körül, részint a hiányos, részint alaptalan adatok miatt, igen sok téveszme , zavaros fogalom uralkodik. S bár mennyit Írtak s beszéltek is arról, a török földre kivándorlóinak eddigi történetét, viszonyait, mintegy átláthatlan sűrű homály rejti el szemeink elöl, leginkább azon okból, mert maguk a menekültek közül eddig még senki nem adott körülményes felvilágositást ez …
Tovább a műhöz
Az érdeklődés, mely a magyarok eredetének történetéhez fűződik, épen olyan régi egész Európában, mint maga ez a nemzet. Mint az Ázsiából kiözönlő néptenger utolsó hulláma a magyarok is, a hírnökhöz hasonlóan, már délkeleti Európában való első megjelenésűkkel, az eredetök és származásuk iránti kíváncsiságot olyan mértékben ébresztették föl, a milyenben külsőségök, magaviseletek és harczias szellemök Pannonia és a szomszéd tartományok akkori lakóiban félelmet és borzalmat gerjesztett. Minthogy azon különböző népelemek, melyek őket megelőzték, szintén a távol keletről törtek elő, ezért megelégedtek azzal, hogy a magyarok vándorlásának kezdő pontját is oda helyezzék; és mivel szokásaiknak egyes vonásaival és physikai jellegükkel a görögöknek a skythákról s a byzancziaknak a húnokról adott silány és bizonytalan leírásai megegyeztek: ezért majd ez utóbbiakkal azonosították, majd ezek egyenes utódainak állították őket. Bővebb geo- és ethnographiai részleteket a keresztyén művelődés ama sötét korszakából nem is lehetett várnunk. Mikor pedig e jövevényeket a Duna és Tisza mellett a keresztyénség közös köteléke, társadalmi és állami tekintetben, nyűgöt többi népeihez csatolta; akkor az ázsiai eredetökről való tudat csak mint halvány reminiscentia maradt még fenn, mert a nemzeti egyediséggel a hit ama korszakában épen oly kevéssé törődött …
Tovább a műhöz
A magyarok tetteiről
- Anonymus
- [1898]
Mint nemzeti történelmünk legrégibb kora, úgy hazai történetírásunk kezdete is homályba van burkolva. Hazai történetírásunk atyjának még csak nevét sem ismerjük. A legelső magyar ember által írott magyar történelmi munkát a névtelen jegyző munkájának, röviden Anonymus munkájának szoktuk nevezni. E munka «A magyarok tetteit» czímét viseli s tárgyát a honfoglalás története képezi. Bár hazafias lelkesedéssel, nagy nemzeti önérzettel van írva s krónikáink közül az egyetlen, mely a honfoglalás történelmével részletesen foglalkozik, nem volt elterjedve s csak egyetlen, a XIII. század végéről vagy a XIV. század elejéről származó kézirata maradt ránk, mely jelenleg a bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őriztetik. A mint azonban a mult században ismeretessé lett, egyszerre a magyar történetírás bibliájává emelték. Elbeszélése a honfoglalásról átment a jelen század első felében irott összes történelmi műveinkbe. Csak miután a század közepétől fogva többen — hazai és külföldi történetírók egyaránt — éles bírálat alá vették s elbeszélésének nagy tévedéseit, mondhatnók meseszerűségét kimutatták, vesztette el hitelét, mint elsőrangú kútfője a magyar honfoglalásnak. De értékét mint hazai történetírásunk legrégibb és kiváló emléke s mint történelmünk egyik becses forrása igen is megtartotta. Mint történelmi mű egységes, kerekded …
Tovább a műhöz
A könyvben a világhírű orientalista tizenhat elemző részben a magyar-török rokonság kezdetéről és fejlődéséről értekezik, s művét egy magyar-török összehasonlító szótárral zárja.
"E mű kézirata nyomtatásra készen állott szerzőjének elhunytakor, s atyámat csak halála akadályozta meg abban, hogy maga tegye közzé. Csupán a kézirat csekélyebb jelentőségű simítására volt szükség. Ezt a fáradságot dr. Németh Gyula és Balla Mihály űr volt szíves elvállalni: az előbbi nyelvészeti, az utóbbi stilisztikai nézőpontból végezte úgy a kéziratnak, mint a szedésnek a revízióját, természetesen anélkül, hogy. az eredeti szöveg érdemében bármit is változtattak volna. Önzetlen fáradozásukért e helyütt mondok köszönetét." - Vámbéry Rusztem.
Tovább a műhöz
Valamint a hegyi pataktól a völgybe lesodort kő, a mely hirtelen rohantában különféle rokon és idegen geologiai elemet magával ragadott, lényeges alkotó részeiben csak gondos elemzéssel ismerhető meg, épen úgy áll a dolog egyes népekkel, a melyeket a népvándorlás korának viharai a világtörténelem színpadán ide-oda kergettek. A különbség csupán abban áll, hogy, holott a kő-anyag alakulásának folyamatában elegyülés látható, de nem vegyülés, és a tapadás a vizsgálat munkáját megkönmati, az ethnikai kohóból kikerült nép-vegyületek magvának és egyes töredékeinek igazi mivoltját benső összevegyülésök következtében nem egykönnyen lehet kideríteni. Ezt kénytelenek vagyunk észrevenni, ha az összes európai népek képét figyelmesen nézzük. Minél több világot derített a történelem a költözködési vonalak egyes útjaira és állomásaira, minél teljesebbek a régmúlt időből felénk hangzó tudósítások és leírások, annál világosabbakká válnak az elburkolt kép körvonalai és annál megbízhatóbbá lesz kutatásaink eredménye. A mai európai népek eredetéről talán még lehet vitatkozni, azonban például az angol, franczia, német és olasz nép alakulásának folyamatával körülbelül tisztában vagyunk. A klasszikus ókor műveltségi korszaka itt olyan nyomokat hagyott hátra, a melyek nem tekintve ama régen elmúlt időnek kezdetleges állapotait és elvadulását, akárhány …
Tovább a műhöz
Midőn művem egyes részletekben időnként megjelent és mind sűrűbben és mindig több oldalról keresett föl a szívesen bátorító érdeklődés, hogy a magyar művelődés történelmének korszakonként való tárgyalására buzdítson: lassanként érlelődött meg bennem a
gondolat, hogy — bár szerény tehetséggel és fogyatékos segítő eszközökkel — szellemi művelődésünk ezeréves történetének vázlatos rajzát, egy kisebb kötetbe foglalva adni az érdeklődő közönség és különösen a serdültebb ifjúság részére — közszükséglet, mely a vállalkozás merészségét az eredmény félsikerével is mentegetheti. Történelmünket a vezető személyiségek, a lánglelkű királyok, hadvezetők és államférfiak nagyjelentőségének megkisebbítése nélkül úgy igyekezni feltüntetni, amint az a nagy eszmék hullámzása és a Gondviselés intézkedése szerint magasabb törvényszerűséggel lefolyt, és hogy az események eme lefolyásában fajunk szellemi életének, haladásának vagy hanyatlásának mozzanatai is híven tükröződjenek, — olyan feladat, melynek kielégítő megoldása egy egész élet fárasztó munkásságának, elmélkedésének és törekvéseinek is ideális célja lehet. A modern művelődéstörténet-tudomány emez óriási problémájának megoldásán olyan lángelmék mint Carlyle, Buckle, Klemm Gusztáv, Draper, Wachsmuth és mások, nagy dicsőséggel fáradoztak. Nálunk Szathmáry Károly, …
Tovább a műhöz
Toldy Ferenc szerkesztő az előszóban így ír a célokról: „A’ Történelmi Tár’ rendeltetése a’ köz helyeken és magányosoknál elszórva levő kisebb történelmi emlékek ’s okiratok’ kiadása által mind a’ hazai történetek’ egyes részei és pontjai’ felvilágositásához járulni: mind az iró és olvasó közönség’ részvételét a’ történelem ’s annak forrásai iránt felgerjeszteni és táplálni.” Ugyanezen célt jelölik meg a folyóirat címlapján is: „A történeti kútfők ismeretének előmozdítására kiadja a Magyar Tudományos Akademia történelmi bizottmánya.” A Magyar Történelmi Tár három sorozatból áll, és az egyes kötetek több évet foglalnak magukba: 1. sorozat: 1855-1863. 1-12. kötet | 2. sorozat: 1867-1878. 13-25. kötet | 3. sorozat: 1914-1915, 1934. 26-28. kötet. A Történelmi Tár két részből áll: (1) 1878-1899. 1-22. kötet, (2) Új folyam: 1900-1911. 1-12 kötet. Szerk.: Komáromy András. Az 1. sorozat tartalommutatóját Toldy Ferenc a folyóirat 12. kötetében (1863. 289-292. p.) közli. Pelcz Béla a csaknem teljes időszakhoz (1855 -1911) készít tartalommutatót (152 p.), amit az MTA ad ki 1914ben. Az általam elkészített repertórium létjogosultságát a folyóirat és a Pelczféle tartalommutató ritka fellelhetősége indokolja. A repertórium mindkét részében – szerzői és tárgyszavas rész – igen egyszerű a tájékozódás, hiszen a …
Tovább a műhöz
E kötet azzal a céllal készült, hogy egy hatalmas és egyre bővülő témán keresztül megmutassa, mekkora a jelentősége a múltnak a jelenben. Ezt a célt a történelemnek a médiakutatásba, illetve a médiának a történelembe való bevonásával igyekszik megvalósítani. Esetünkben a médium megválasztása határozott optimizmusunkat tükrözi a könyv jövőjéről, amely, úgy hisszük, a kommunikáció újabb formái mellett is megtalálja majd a helyét a médiumok közötti újfajta munkamegosztásban - ahogy az a kézzel írt művekkel történt a könyvnyomtatás korában. Ami a kötet szerzői közötti munkamegosztást illeti, az első három fejezet Peter Burke, a másik öt Asa Briggs munkája. A szöveg ellenőrzését a szerzők közösen végezték személyes találkozásaik alkalmával és telefonon folytatott beszélgetések során. A 21. század történésze számára érdekes lehet, hogy a szöveget részben kézírással, részben személyi számítógépen írta két olyan tudós, akiknek az autóvezetéssel, illetve az e-mail használatával szembeni ellenállása semmi esetre sem összeegyeztethetetlen a jelen, a jövő és a múlt technikai, valamint társadalmi változásai iránti érdeklődésével. Szeretnénk köszönetét mondani Amleto Lorenzininek, aki először hozott össze bennünket egy kommunikációtörténeti projektbe, és John Thompson-nak, aki megbízott e kötet megírásával. Emellett Asa Briggs részéről …
Tovább a műhöz
Ez a könyv nem megnyugvást jelent, söt bizik abban, hogy a földrajzi tényezők örök törvényei, a gazdasásági erők vonzása nem marad gyöngébb fél a békeokmány papirosával szemben. Azt a helyzetet azonban, amibe kerültünk Magyarország megcsonkítása folytán, ismernünk kell, hogy a közeljövő kisebb számvetéseit meglehessük, s az ujabb fejlődés nagy körvonalait fölrajzolhassuk. Szétszórtan több adat jelent már meg a megcsonkított Magyarország állapotáról és elszakított részeiben való veszteségeiről. A szerző azonbaii ugy érezte, hogy nem végez fölösleges munkát, ha összefoglaló áttekintést nyújt ezeknek a veszteségeknek minden irányú mértékéről, azok számára, akik az eddig látott mozaikdarabokból nem tudják kiegészíteni az egész képet, vagy azok számára, akik az egyébként hozzáférhető adatok nagy tömegével nem akarnak bajlódni. Hogy a szomorú adatok felsorolását nem végezhette a krónikás rideg és közömbös hangján, az fájó veszteségeinknél könnyen érthető. Munkaközben nem hallgathatta el a szerző gazdasági és társadalmi politikai észrevételeit sem, aminőket a megcsonkított Magyarország nehéz helyzete kiválthat minden, az ország sorsáért aggódó emberből. Egy negyedszázadon át a gazdasági élet megfigyelésére egyik legalkalmasabb közintézményünk kebelében, söt a legválságosabb években annak élén állván, ugy véli, hogy hosszú időn át …
Tovább a műhöz
Hosszú ideje terveztem, hogy az elmúlt két évtizedem legfontosabb kutatásának eredményeit összefoglalom, és közreadom. Erre azért van szükség, mert ha helyes a feltételezés, akkor a Családtörténet határok nélkül című könyvemben
közölt ősfám, amely másfél ezer évre nyúlik vissza, véglegesen elfogadottá válik, s a könyvben erről feltételes módban írtam. Ez az a könyv, amelyet a nemesi ősökkel rendelkezők abban a reményben forgathatnak, hogy ha találnak benne velem közös ősüket, akkor ettől az őstől számítva a teljes ősfájukat egészben „kiemelhetik” a könyvemből. A könyv – utalva az alapműre – ezért kapta a Családtörténet határok nélkül III alcímet. Úgy határoztam, hogy egy teljesen szokatlan tagolású munkában adom át az ismereteimet, mert csak ezekkel a lépcsőfokoknak is felfogható egységeknek
a sorban történő megismerésével válhat érthetővé az Olvasó számára a történetem. Az első részben kizárólag tényszerűségre törekszem, a másodikban a tényeket kibontom, részletesen ismertetem, a harmadik részben a közvetett bizonyítékokat sorolom fel, a negyedik részben kiegészítő tényeket közlök, s az ötödik részben leírom, hogy kik lehettek még azok, akik a történetben résztvevők lehettek. Remélem, hogy az olvasók kiérzik majd, hogy a téma számomra mennyire fontos, ám azt is, hogy nem rendeltem alá a forrásokat és értelmezésüket az …
Tovább a műhöz
Négy világtáj felé, négy csatatér száz és száz kilométeres árkaiban, rémesen hull az ember, mint ősszel a sárga falevél. Kibírja-e még a vérvesztést a nemzet? Bátorság! Ne legyünk kicsinyhitűek! A nép, mely élni tudott s élni akart, még sohasem pusztult el. Csak az a nép vész el, mely megveti a családi élet tisztaságát. Ez a bűn az, amely népeket öl, amely gyilkosabb a háborúnál. Az ókor nagy világbirodalmait: Asszíriát, Babilont, Perzsiát és Görögországot nem az ellenség: a fajtalanság bűne irtja ki a föld színéről. így vész el Róma is, mely az egész világot uralta. Italiának Kr. e. kétszáz évvel még huszonötmillió lakosa volt. Kétszáz évvel Kr. után tizmillió; a negyedik században már csak ötmillió, és akkor Róma elpusztult. A szülők ölték meg, akik alkudtak a nemzetek bűnével. Isten szava nem változik a jelenben sem, az erkölcstelenség, pusztítja most is a hanyatló nemzeteket. 1850-ben Franciaország még legelső volt a nagyhatalmak sorában, és ime hatvan esztendő alatt már csak a hetedik helyre állítja a földrajz, sőt egyik japán államférfi nemrégiben így irt róla: „Franciaország ma a másodrangú hatalmak legnagyobbika.* Honnan magyarázható ez a nagy sülyedés? Iparban, kereskedelemben, tudományban, művészetben egyaránt nagy volt ez a nemzet, csak a hatodik parancs ellen lázongott állandóan : s mig Franciaországban két gyermek született, …
Tovább a műhöz