Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 73-84 az összesből: 300

Találatok


Pécsett 1773-ig nem volt könyvnyomda. Az első pécsi nyomda felállítása Klimo György pécsi püspök nevéhez fűződik. Ő hívta — amint ezt Várady Ferenc, Pécs történetírója is megemlíti — 1772-ben Engel József könyvnyomdászt Pécsre. Honnan ismerte Klimo Engelt, miért ép őt hívta meg egy pécsi nyomda alapítására? — Klimó püspök városunkat a kultúra szempontjából igen fellendítette. Ő alapította a püspöki könyvtárat. Könyvtárosává Wiesenburgi Wieser Ádámot nevezte ki. Ez egyházi férfiú volt és később Szombathelyen theologiai tanár lett.2 Közeli rokona volt Engel József, pesti nyomdászsegéd. Wieser Ádám hívta fel Klimó figyelmét Engelre, mikor ez Pécsett nyomdát akart alapítani. A nyomdát 1773-ban alapították, Mária Terézia uralkodása idején, a legszigorúbb cenzúra korában. Engelnek királyi engedélyt kellett kérnie a letelepedésre és nyomdaalapításra. Az engedélyt 1773. február 5-én adta meg a királyné nevében galáthai Eszterházy Ferenc báró, Mária Terézia kancellárja. Engel József Könyvnyomtatói kiváltság levelét tekinthetjük a pécsi könyvnyomdászat első dokumentumának. E rendelet értelmében Engel József megkapja az engedélyt, hogy Pécs püspöki városban nyomdát alapítson, ezt magán- és közcélokra használhassa, segédeket tarthasson és ezeket felszabadíthassa. E kiváltság-levél egyidejűleg kötelességévé teszi Engelnek, hogy minden …
Tovább a műhöz
A nemzeti közművelődés roppant nagy organismusában a közoktatásügy a leglényegesebb tényező, s azért ennek, különösen pedig a népoktatásnak fontosságát nem csak a társadalom egyik-másik rétege tudja és akarja méltányolni, hanem megérzik jótékony hatását a nép, az egész nemzet. A millenáris év emlékének megörökítésére, a felsőbb hatóságok, főleg a magas Minisztérium rendelkezéséből hazai tanintézeteink történelme megírandó lévén: méltó, és igazságos hogy hazánk ezredéves múltját megörökíteni hivatott tényezők között, Pécs városának és az egész megyének kulturfejlődésével szorosan összefüggő intézmény a tanítóképző intézet is helyet foglaljon. Nem szándékozom a pécsi tanítóképző intézet történelmének kimerítő leírásába fogni, mert a helyszűke ezt ugyanis lehetetlenné teszi; — csak általánosságban lehet ez intézetnek történelmét vázolnom, keletkezésének körülményeire nézve pedig csak annyiban kiterjeszkednem, a mennyiben a kezeim közt levő adatok a homályos múltba bevilágítanak. Kutatásaim eredménye mindazonáltal kielégítőnek mondható, s habár a pécsi tanitóképzőintézetnek történelmi leírásával sehol sem találkoztam, mégis a püspöki és a képezdei irattárban őrzött levelek, okmányok, anyakönyvek és hivatalos iratok biztos nyomokra vezettek. Nagyon becses adatokat szolgáltatott főtisztelendő Szauter Antal görcsönyi …
Tovább a műhöz
1998 óta jelenik meg meg városunk reprezentatív helytörténeti folyóirata, a Pécsi Szemle. Alcíme szerint: várostörténeti folyóirat. Külső megjelenését, tartalmát és szellemiségét a jó értelemben vett állandóság jellemzi. Ennek összetevőit „A főszerkesztő helyzetjelentése” című írásában (2001. tavaszi szám) Dr. Romváry Ferenc az alábbiakban foglalta össze: „spenótszínű” félkemény borító, a pécsi hagyományokra utaló bauhausos betűkkel megjelenített címfelirat, valamint a Mária Teréziától nyert szabad királyi városnak, a mai hivatalosan használt és a folyóirat számára közgyűlési határozattal engedélyezett vonalrajzos címere. Ugyanitt – a folyóirat célkitűzései között – az alábbiak szerepelnek: a város régmúltjának és közelmúltjának megismertetése, a történeti tények népszerűsítése és új kutatási eredmények közzététele. A Pécsi Szemlét a hasonló jellegű periodikák közül rendkívül gazdag képanyaga emeli ki. Bár kitűnő erőkből álló szerzői gárdáját az utóbbi években súlyos veszteségek érték, többek közt Bezerédy Győző, Szita László, Borsy Károly és Rajczi Péter halálával, a helyükre lépő tehetséges fiatalok munkái biztosítják a magas színvonal fenntartását. A folyóirat folyamatos megjelenése a Pécsi Szemle Várostörténeti Alapítvány révén biztosítottnak látszik. A Pécsi Szemle repertóriuma jelenleg csak …
Tovább a műhöz
1979-ben Uppsalában nemzetközi konferenciát rendeztek az apokalipticizmusról, és az elhangzott előadások szövegét közzétették (Apocalypticism in the Mediterranean World and the Near East. Proceedings of the International Colloquium on Apocalypticism, Uppsala, August 12-17,1979. Edited by D. Hellholm. Tübingen, 1983). E kötetben 14 tanulmány található az apokalipszis gondolatvilágáról, 13 az apokalipszis irodalmi műfajáról és hat az apokalipszis szociológiai vonatkozásairól. 1983-ban James H. Charlesworth adott ki angol fordításban apokrif iratokat, köztük apokalipsziseket is két nagy kötetben előszavakkal és kommentáló megjegyzésekkel (The Old Testament Pseudoepigrapha. I—II. Edited by J. H. Charlesworth. Garden City, New York). W. Schneemelcher két vastag kötetben publikált apokrif iratokat, s köztük az apokalipszisnek is nagy figyelmet szentelt (Neutestamentliche Apokryphen. II. Bánd. Tübingen, 1964). 1980-ban a magyar olvasóközönség is ízelítőt kapott az apokalipszis műfajából: Vanyó László egyéb apokrif iratokkal együtt négy apokalipszist is közölt: Hénokh könyve, Mózes apokalipszise, Ezdrás apokalipszise, A XII patriarka végrendeletei (Apokrifek. Szerkesztette Vanyó L. Szent István Társulat, Budapest, 1980). Ezekből a könyvekből és dokumentumokból kitűnik egyfelől az, hogy korunk megkülönböztetett figyelemmel fordul az apokalipszis felé, másfelől pedig az, hogy az apokalipszis fogalma …
Tovább a műhöz
Az olvasó annak a konferenciának az előadásait veheti kezébe, amely 2009. november 10-én, Pécsett került megrendezésre, a PAB Kelet- és Közép–Európa Története Munkabizottságának szervezésében, a poltavai csata 300. évfordulójának alkalmából. A poltavai csata, ahogy az erről szóló egyik angol nyelvű könyv címe írja, olyan összecsapás volt XII. Károly svéd király illetve Nagy Péter orosz cár közt, amely „megrengette Európát”, hiszen Péter Európa egyik legütőképesebb haderejét győrte le. Leibniz ezt írta a győzelem első visszhangjairól a bécsi orosz követnek: „Azt mondják, hogy a cár egész Európa számára félelmetes lesz, és amolyan Észak Törökje válik belőle.” Leibniz megfogalmazása nagyon jól visszaadja azt, hogy miként tekintettek a 18. század elejéig Oroszországra a nyugati kultúrkör országai. A 16–17. században Oroszországot kulturális értelemben nem tartották Európa részének. Az európaiak számára „az oroszok közelebb álltak a hitetetlen törökökhöz, mint a magukat egyedül civilizáltnak tartó európai népekhez, akik viszont önmagukat egy barbár keletiben megtalált másikkal való szembeállítás révén határozták meg”. (S. Dixon). A kor számára az egyik ilyen „barbár keleti” a moszkovita volt, a másik pedig a török. Ugyanakkor a poltavai csata következményeként 1712-ben már egy olyan írás jelent meg egy francia szerző tollából, amely …
Tovább a műhöz
Ha lenne a magyar irodalomban egy Shakespeare-méretű drámaírónk, akkor bizony bőven találna témát a rejtélyes királydrámáihoz a mi történelmünk bonyolult, gyakran homályos eseményeiben is. Azokat ugyanis vagy rosszul, esetleg hiányosan, vagy félreértve ismerjük, s így van ez már a legendás honfoglalónk, Árpád személyével is. O ugyan nem volt királyunk, de azért vezető fejedelemként is kimagasló alakja volt nemzetünk korai időszakának, és az ő nevéhez is történelmi rejtélyek sora kapcsolódik. Személyéhez ugyanis nem csupán a honfoglalásnak korfordulót jelentő hatalmas tette, hanem ezt követően a győztes csatáknak egész sorozata is fűződik. A honszerzés nem egyszerűen egy egyedi-egyszeri bevonulást jelentett mai hazánk területére, hanem még hosszadalmas harcok után került csak birtokunkba a teljes Kárpát-medence. A harcok alatt ugyanakkor nem szabad nagyléptékű hadműveleteket értenünk, hiszen éppen az itt megtelepedett, jószerivel rokonnépeknek minősíthető ittlakók általában mindenféle nagyobb fegyveres ellenállás nélkül, a közös ősnek tartott Atilla hun nagykirály örököseinek tartották a Kárpát-medencébe hazát kereső, s a régi/új hazát megtaláló magyarságot. Ezekről a korszakos jelentőségű eseményekről sajnos, korabeli, teljeskörű írott forrással nem rendelkezünk, jószerivel Anonymusnak a megközelítően háromszáz évvel későbbi Gesta Hungarorum-a …
Tovább a műhöz
„Már az Arany ártatlan idő, tsak hiribe van fel." - gondolta a péceli kastély dísztermének kifestési programját megtervező Ráday Gedeon, saját korából visszatekintve a múltra. Saját világunkból szemlélve a Ráday-család büszkeségeként felépült, a történelem viharaiban megtépázott kastélyt, ezt érezzük mi is. Az épület romlásával egyetemben fényüket vesztették a Rádayak is. Úgy tűnhet, hogy ez a XVII-XIX. században jelentős kulturális értékek létrehozásában közreműködő, a magyar művelődést nemzedékeken keresztül támogató família is minden teljesítményével együtt kihullik az idő könyörtelen rostáján. Aki a kastély és a valamikor benne lakók sorsát, utóéletét némiképpen figyelemmel kísérte, most örömmel látja, hogy a II. világháború után méltatlan utódok kezébe került, kifosztottságában is imponáló épületegyüttes végre hozzáértő, arra hivatott intézmény gondjaira bízatott, és megindult a múl tnagy korszakának rekonstrukciója. A Műemlékek Állami Gondnokságának kezelésében folyó helyreállítási munkálatok előrehaladása és a vele együtt járó újrafelfedezés illetve annak öröme adja ennek a kötetnek az időszerűségét. A péceli helyreállítások háttérbázisául a Ráday Gyűjteményben őrzött kincsesbánya, a Rádayak javarészt kiadatlan levelezése szolgál. A kötetben publikáló két kutató, Berecz Ágnes és Lángi József a kutatás …
Tovább a műhöz
Kevés tudományról mondhatjuk el, hogy tankönyvirodalma oly nagy múltra tekinthetne vissza, mint a római jogé. Már a Kr. u. II. század derekán megszületett ugyanis az első ránk maradt római jogi tankönyv, Gaius Institutiones c. műve, amely a római jog — és egyáltalán: a jog — oktatását máig érezhetően meghatározza. Többé-kevésbé ennek rendszerére épül a római jog később íródott összes tankönyve, így köztük az első magyar nyelvű tankönyv, HENFNER JÁNOS alkotása is, amely 1855—1856-ban látott napvilágot. Magyarországon az azóta eltelt több mint másfél évszázad során számos újabb munka gazdagította a római jog tankönyvirodalmát, amely ezért napjainkra egy értékes, többé-kevésbé folytonos hagyományt mondhat a magáénak. Ezt a hagyományt kívánja folytatni a jelen tankönyv is, jóllehet elődeitől több vonatkozásban jelentősen eltér. Az eltérések közül a legszembetűnőbb a tankönyv egyfajta „kettős természete”. Munkánk ugyanis egyfelől nagy vonalakban a magyar romanisztikai tankönyvirodalom immár klasszikus művén, BRÓSZ RÓBERT és PÓLAY ELEMÉR 1971-ben megírt és 1974-ben megjelent egyetemi tankönyvén alapul; másfelől viszont oly nagy mértékben különbözik tőle, hogy már inkább önálló alkotásnak tekinthető. Erre a jelenségre a nemzetközi gyakorlat számos példával szolgál, amelyek közül e helyütt csak kettőre szeretnénk utalni: DULCKEIT római …
Tovább a műhöz
Firdúszi a „Sahnámé"-ban, melynek a jelen munka három legszebb részét adja, a perzsák hősmondáit szőtte össze egy csodás szépségű, hatalmas eposzba. E hősmondák anyagát részben a perzsák saját szent könyvei, részben görög írók örökítették meg. Már az Aveszta, mely ma már legalább 3000 éves, megemlít számos mythikus alakot, akikkel később Firdúszi nagy eposzában találkozunk. Sőt lehet, hogy már az Aveszta keletkezésének idején volt valami írott feljegyzése Túrán mythikus történetének; annyi legalább is valószínű, hogy ez a történet akkor már közismeretű volt, benne volt a nép tudatában. Ezt a keleti módra hosszú nevű Firdauszit gyakorta Firdúszinak vagy Ferdauszinak írják és mondják. Életéről oly sok egymásnak ellentmondó adat szállt az utókorokra, hogy nem tudhatni, mennyi a hiteles tény, mennyi az anekdota. Annyi azonban bizonyos, hogy egy jó évezred óta őt tartják a perzsa irodalom legnagyobb epikus költőjének, az óriási terjedelmű perzsa eposz megalkotójának. Ennek a párrímes versekben írt végtelenül hosszú műnek a perzsa eredetiben "Sáhnáme", azaz magyarul "Királyok könyve" a címe, terjedelme mintegy 120 000 verssor (közel 4000 könyvoldal). Ennél hosszabb eposz csak Indiában született, de ott nem is egy, hanem kettő: a "Mahábhárata" és a "Rámájana". De ott a hegyek és a dzsungeleknek nevezett bozótok is nagyobbak, mint bárhol másutt. Ami hiteles …
Tovább a műhöz
A schlägli magyar szójegyzéket Dr. Vielhaber Gottfried az ottani premontrei rendház könyvtárnoka, a kéziratok lajstromozása alkalmával 1890-ben fedezte föl; 1893. évi aug. havában megmutatta azt Dr. Horváth Balázsnak, kinek szíves figyelmeztetésére azonnal a helyszínére útaztam, annak lemásolása végett. Schlägl falucska, hol a premontreiek nagyszerű rendháza áll, Felső-Ausztriában, a rohrbachi kerületi kapitányságban, Linztől 55 km.-nyire, Aigen mezővárostól pedig negyedórányira, igen szép vidéken fekszik. A palotaszerű Stift könyvtára két nagy termet tölt be, köteteinek száma 25.000, a kéziratoké pedig 350; Csehország határán lévén, számos cseh kéziratot őriznek benne, ezenkívül német nyelvemlékeket is tartalmaz. A rendházba megérkezvén, a könyvtárnok azonnal rendelkezésemre bocsátotta a kérdéses kéziratot és úgy ő, mint többi rendtársai, egész ottlétem alatt legnagyobb előzékenységet és vendégszeretetet tanúsítottak irántam, miért is e helyen legmélyebb köszönetemet fejezem ki mindnyájoknak. A nevezett magyar vocabularium 14 sűrűn teleírt lapból áll. Ez a hét levél egy codexhez volt hozzákötve, melytől elkülöníttetett és modern kötésbe köttetett be. Első pillanatra szembeötlik, hogy a Beszterczei szószedetnek szakasztott mása, a kettő közti különbség a kővetkezőkben állapítható meg: 1. a schlägliben nincsenek semmiféle fejezetczímek, de azért az …
Tovább a műhöz
Az emberi lét, az individuum és a társadalom életének jelenlegi színvonala elképzelhetetlen lenne időszámításunk 3. évezredének küszöbén a tudomány és a technika vívmányai nélkül. Ezek határozzák meg hétköznapjainkat, annak minden területén, a munkahelyen, a háztartásban, a szabad időben. Az autó, a hűtőszekrény és az automata mosógép, a telefon, a rádió és a televízió - hogy csak néhány példát említsünk - a technikának ezek a múlt században még alig sejtett, tegnapelőtt még megbámult "csodái" számunkra már magától értetődőek és nélkülözhetetlenek. Megvalósultak Jules Verne, az utópista regény klasszikusa és más merész gondolkodású emberek látomásai, akik megálmodták, hogy az emberiség eljut a távoli égitestekre és az óceánok mélyére, s valósággá vált az elemek és egyes anyagok szintetikus előállítása vagy az atommagba zárt energia emberi felhasználása is. Sőt az élő szervek átültetése és az emberi petesejt mesterséges megtermékenyítése s ennek a lombikból a méhbe való visszaültetése sem szenzáció ma már. A fejlődés dinamikája mindig új csúcsok felé tör. A világ, amelyben élünk, politikai, gazdasági és technikai-technológiai szempontból feltartóztathatatlan, részben forradalmi változásokon megy keresztül. Naponta új felfedezésekről és találmányokról, újszerű anyagokról és a felhasználási területek kiszélesedéséről, mind …
Tovább a műhöz
Harmadfél évvel ezelőtt Halmágyi István Naplói kiadása alkalmával az Előszóban felhívtam a figyelmet Halmágyi jegyzőkönyvére, melyet ő a székely határőrség szervezéséről vezetett. Ismertettem annak tartalmát s kifejeztem ama meggyőződésemet, hogy az »nagybecsű történelmi forrásúi szolgálna s kiadásával XVIII. századi történelmünk nagy-“érdekű fejezetét világítanék meg.« Gróf Teleki Domokos »A székely határőrség története« •ez. érdemes munkáját legnagyobbrészt ennek a jegyzőkönyvnek alapján írta, mint a mely (az ő ítélete szerint) a székelyhatárőrséget szervező »katonásító bizottság jegyzőkönyvének csaknem teljes példánya.« E jegyzőkönyv 1871-ben gr. Toldalagi Viktor tulajdona volt, s jelenleg az Erdélyi Muzeumegylet könyvtárának kézirattárában van. Táblája sarkán elmosódott írással ezt a •czímet viseli: A Székelyek militarizatiója Protocolluma. Első papírlapján egykorú írás ily czímet adott neki: »A’ Limitanea Militia felállítására rendeltetett Commissionak Protocolluma.« 1906. tavaszán előterjesztésemben AM. T. Akadémia Történelmi Bizottságához azt a kérdést intéztem, hogy hajlandó volna-e Halmágyi szellemi hagyatékának ezt a részét, mely a székely határőrség okirattárát foglalja magában, kiadni, vagy esetleg a Székely történelmi bizottságot annak kiadásában támogatni, hogy az mint a »Székely Oklevéltár« VIII. …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 73-84 az összesből: 300