Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Hazánknak Vallásbéli Története áltáljában értvén annyira parragon hagyatott, hogy sem egyik sem másik vallásbeli Felekezetnek még tökéletes Egyházi Históriája nincsen. Római Catholica vallásbelieknek szorgalma leginkább tárgyúl vette székes Püspökök életének leírását: Károlyi’, Smid’, Desericzky’, Gánóczy’, Pray’, Koller’, Szeredai, és Rókának, tudományos ’s költséges szorgalmai örökké virító koszorút érdemlettek — De magának a’ Keresztény vallásnak hajdani szokásábúl (Ritus) Romai Deákra Hazánkban lött általváltozása — Egyházi Gyűlések, Érsekek, és Püspökök által Kormányozása a’ Szerzetes Rendeknek példás élete, ’s munkássága által terjedése továbbá az idö folytával támadott sokféle Eretnekséggel való küszködése, visgáló szemünk előtt setétségbe’ borultan hagyatván, fel nem világosítatott. Görög, Oláh, Rácz, nem egyesült Vallásbéli Ecclesiáknak Hazánkban lévő kezdete, története, vagy állapotja iránt még bizonyos, és nyomtatott Tudósításunk nincsen. De a’ már most meg-egyesült Magyar Országi Orosz Ecclesiának régiebb Története is, mind eddig közre nem bocsátatott, holott régiségére nézve az elsöséget nekie engednünk kell; minthogy Hívei a’ Magyarok bé jövetele előtt már Hazánk békességes lakosai valának. Ágostai Valláson lévök legszorgalmatosabbak voltak Oskolai, és Egyházi Történeteiknek …
Tovább a műhöz
„Ha az egész világot bejárod, találni fogsz városokat bástyák, királyok, tudományok nélkül, de még senki sem talált várost templomok, istenek nélkül, nem
talált várost, mely imákat, áldozatokat föl nem ajánlana a végből, hogy boldogságot és üdvöt nyerjen , s mely ne törekednék áldozatok által a balsors csapásait magától elhárítani.“ Így ir Plutarch, a keresztény időszámitás első vagy második századában. Azóta új világrészeket födöztek föl, a néprajzi kutatás azoknak
legvégső határáig hatolt és még ma is, sőt tulajdonképen csak ma állíthatjuk teljes joggal: nem létezik nép vallás nélkül, nem létezik istentagadó nép. Legyen bár
a vallásos felfogás még oly sívár, legyenek a vallásos élet és az istenitisztelet alakjai még oly szegényesek, legyenek bár azok az igazságnak még oly nyomorúsá-
gos töredékei, vagy alig érthető torzképei, melyekkel a pogány népeknél találkozunk: mégis mindezen különféle tévelyek- és ferdeségekből világosan kitűnik
ama tény, melyre az említett történetiró utal. S vájjon nem kockáztathatott volna-e Plutarch hasonló állítást a babonáról is? Bizonyára; s a folyton haladó népisme által ezen állítása is mindig tökélyesebb és általános érvényű bebizonyítást nyert volna. Valamint a vallás, úgy a babona is minden népnél föltalálható, mind a régi, mind az újabb időben. Az emberi nem bölcsőjénél még nem …
Tovább a műhöz
Ősrégi a gondolat, amely arra buzdít, hogy az ember a betegségeket saját lelki fejlődésének eszközeként használja fel, hiszen már egyes népek (kultúrák) szent irataiban is megtalálható. Korunkban a vallásosok háttérbe szorulásával és a nyugati orvoslás térhódításával ugyan feledésbe merült ez a szemlélet, azonban az Út a teljességhez című, először 1983-ban megjelent kötetünk óta újra bekerült a köztudatba, és lassan - egyre bővülve és részletesebben kidolgozva - a hagyományos nyugati szemléletű orvosi gyakorlatba is beépült. Persze a természetgyógyászok és pszichoterapeuták körében már korábban is biztosította helyét a gyógyításban. Igaz ugyan, hogy ez a betegségek jelentését értelmező, újra felfedezett „művészet” nem a hivatásos terapeuták segítségével vívta ki helyét az elismert terápiás módszerek körében - ahogyan azt gondolhatnánk -, hanem maguk a rászoruló betegek teremtették meg rá ismét az igényt. A páciensek ismertették meg a módszert terapeutáikkal, akiknek többsége kezdetben nem akarta ezt az egyszerű és érthető irányt követni. Ennek dacára már régóta vannak jelei a betegségek jelentését értelmező módszer szükségességének; ahogyan azt Viktor Frankl is hangsúlyozta: „A dolgok értelmének keresése magában az életben rejlik. Ha az értelmezés sikerül, könnyebb legyőzni a betegséget.” Mindenki képes arra, hogy saját testén …
Tovább a műhöz
Amikor az ember az ősi korokban öntudatára ébredt, meglepetten nézett körül ebben a világban, és elgondolkodott azon, hogy hogyan kerülhetett ő ebbe a csodálatos és sokszor félelmetes környezetbe. A legkorábbi időktől fogva sejteni kezdte, hogy ez a világ, benne az emberrel valami hatalmas és értelmes Alkotó műve lehet. Az emberek különböző csoportjai a föld számtalan pontján megalkották elképzeléseiket a világ eredetéről, működéséről, és az ember szerepéről, feladatáról a világban. E próbálkozások azonban igen tétovák és gyakran primitívek vagy lehangolóak voltak. A teremtő Isten azonban nem akarta tudatlanságban hagyni az embert, ezért évezredekkel ezelőtt elkezdte lépésről-lépésre feltárni a teremtés titkait, célját, és bemutatni az ember kiváltságos helyzetét és feladatát. Kiválasztott egy népet, melynek körében hiteles tanítókat és prófétákat támasztott, akik által fokozatosan megismertette önmagát és teremtő szeretetének ajándékait az emberek egy kisebb csoportjával, és igyekezett ezt a kiválasztott népet elvezetni az ő szándékai szerinti életre. Sok-sok előrelépés, tétovázás és bukdácsolás után végül egyszülött Fia által tárta fel a teljes igazságot; hogy ő a tökéletes szeretet, a teremtés célja pedig az, hogy az ember hasonlóvá váljék őhozzá és országa megvalósuljon a földön. Az ember, így megszabadulva saját korlátaitól, a …
Tovább a műhöz
Amidőn III. Leó pápa a római Szent Páter-templomban Nagy Károlyt császárrá koronázta, a nyugati kereszténység egyik évszázados törekvése valósult meg, mely á régi birodalom emlékeiből és Szent Ágostonnak „De Civitate Dei" művéből táplálkozott. Mindamellett az új alapítás közvetlenül főleg a császár világraszóló hódításainak és személyes uralkodói képességeinek volt eredménye s belső megszilárdulásához nélkülözte a történeti fejlődés lassú menetét, mely a pogány Rómát fokozatosan a világ urává tette. A nagy terjedelmű birodalom határainak védelme, továbbá a faj és műveltség tekintetében egymástól elütő népek kormányzása a kor teljesítőképességét meghaladó feladat volt, mellyel az egyébként tehetetlen utódok nem bírtak megküzdeni. A Karolingok szüntelen versengése, a hűbéresek és nemesi pártok egymásközti villongása, végül a szakadatlan barbár betörések csak siettették Nagy Károly alkotásának széthullását. A népvándorlás borzalmait idézték fel a minden oldalról jövő pogány támadások. Délen a szaracénok elfoglalták az olasz szigeteket, ismételten kirabolták az örök várost és nagyobb ellenállás híján állandóan nyugtalanították Itáliát, Délfranciaországot s a Pireneusok alatt meghúzódó apró keresztény államokat. A X. század hetvenes éveiben, az Alpokon átkelve, még Svájcot és Délnémetországot is elárasztották, a …
Tovább a műhöz
A felvilágosodás tágabb és valódi értelemben véve az a folyamat, mellyel az emberiség a szellemi szolgaságból és sötétségből eljut abba az állapotba, ahol minden egyesnek joga, módja és alkalma van arra, hogy a saját szemével lássa és a saját eszével itélje meg a körülötte levőket és történőket, meg, hogy személyes képességeit egész teljességökben
kifejthesse magának és embertársainak javára. Az e felé való törekvés, vagyis ez a folyamat egy olyan, részint békességes, részint küzdelmes munkásság, melyet az emberiség jobbjai a társadalom különféle terein s az egyesek lelki világában a szellemi sötétség és szolgaság előidézőinek, okainak és tényezőinek: az előítéleteknek, babonáknak, hagyományoknak, dogmáknak, tekintélyi érveknek a megdöntésére gyakran legalább is érzelmeik vagy érdekeik ellenére, de igen sokszor testi szabadságuk, sőt életök kockáztatásával és feláldozásával fejtettek ki. Minthogy ezek az oly sokszor megismétlődő
küzdelmek közvetlenül vagy közvetve majdnem kizárólag az egyházaknak legtöbbször sötétséget terjesztő
és pártoló irányával, valamint a közélet és művelődés valamennyi ágára kiterjesztett és kiterjeszteni próbált gyámkodásával, tehát hatalmi törekvésével szemben folytatódtak, ennélfogva a felvilágosodás története a legtöbbször szoros érintkezésben áll azösszes vallásalakoknak és kivált …
Tovább a műhöz
Isteni dolgok nemtudása minden vétek anyja. Ki azokból alapos oktatást nem vett, erkölcsileg baromhoz fog inkább hasonlítani mint emberhez; mivel t. i. a szentek tudományának hiával a szentség is hiányzik, és bünkerülésre s erénygyakorlásra semmi belső ösztön az emberben nincs. Olyan ő mint a gép, mely mesterségesen mozgásba hozatik, de sem szellem- sem élettel nem bir. Adná Isten, hogy ily tudatlanság csak a vadnépeknél találtatnék ! de tapasztalni azt
köztünk keresztények között is ; és nemcsak faluhelyeken, hanem városokban sőt olyanoknál is, kik haszontalan tudományokban nem ritkán ugyancsak otthonosok. Az ok alkalmasint ott rejlik, hogy gyermekkorunkban megelégszünk azzal, ha néhány imádságot betéve elmondani, s egyik másik kérdésre megfelelni tudunk; haladó korunkban pedig másokon törvén fejünket, az avangeliumi tanok bővebb ismeretére törekedni elmulasztjuk, sőt még szégyeneljük is. Ezen hiba megjavítására irtani jelen könyvecskémet ily czim alatt: „A keresztény tudomány rövid foglalatja, oktatások- és imádságokban előadva;“ mivel a káténak nemcsak elmondására tanit, hanem magyarázataira is ; és minden kor- és állapotbelieknek előadja: mikép kell a tannak az erkölcsökre befolyással lennie. E tanmódszerrel már harmincz esztendő előtt, mint missionarius, haszonnal éltem ; s azért azok kívánságának, kik e müvet sajtó utján közzé tetetni ohajták, ellen nem …
Tovább a műhöz
A konferencia A legüldözöttebb vallás, a keresztényüldözés és a keresztényellenesség napjainkban címet kapta. Ma a világban négyből három keresztény üldözésnek van kitéve és a nyugati világ keveset tud minderről, bár a jelenségről szinte nap mint nap kapunk jelzéseket. Többnyire nem közvetlen környezetünkből, hanem távoli országokból jönnek a hírek, és hívőként nem szemlélhetjük közömbösen keresztény testvéreink lemészárlását, szenvedését. Remélem, hogy a mai konferencia egy reményteli jövőt fest majd felénk, amelyben kirajzolódnak azok a feladatok is, amelyekben nekünk is személyesen részt kell vállalnunk. (...) Keresztényüldözés és keresztényellenesség a mai témánk. Mindenkit szeretettel köszöntök, hogy elfogadta a meghívásunkat. Önök olyan keresztény szellemű valódi civil szervezeteket képviselnek, amelyek nem állnak politikai erő szolgálatában, hanem egy olyan kezdeményezés keretében dolgoznak, mely világnézeti elkötelezettségből, de az össztársadalom szolgálatában működik. Keresztényüldözés mindig volt. A keresztények ezt soha nem keresik, de Krisztusért viselik. Aki hivatalánál fogva tehet ellene valamit, annak viszont kötelessége tenni. Az adatokat már részben hallottuk, és nyilván hallani is fogjuk. Ma 50 országban van a világon kemény keresztényüldözés, ez kb. 400 millió testvérünket érinti. Mi, akik keresztény gyökerű országban élünk …
Tovább a műhöz
A Sarútlan Kármelita Rend szentség hírében elhalt generálisának, Johannes a Jesu-Maria atyának, halhatatlan müve, az Instructia Novitiomm, vagyis az újoncnövendékek oktatása, nem most jelenik meg először magyar nyelven. Jézusról nevezett Antal atya, győri perjel, adta ki először 1904-ben. Mivel azonban az ő fordítása inkább mondható szabad átdolgozásnak, a Rend elöljárói jónak látták újat készíttetni, hogy az eredeti szövegnek hiteles fordítását adhassák újoncnövendékeik kezébe. Amint a címből is következik ez a munka elsősorban kármelita újoncok számára készült. Nézetünk szerint azonban nemcsak bármely más szerzet használhatja, hanem még világi hívek is, alak magasabb lelki életre törekszenek, sőt merjük azt állítani, hogy éppen erre a célra gyakorlatibb kézikönyvet nehezen fognak találni az egész egyházi irodalomban. János atyánknak ez a nagyon is szűk körnek szánt müve ugyanis olyan általános érvényű lélektani törvényeken nyugszik, s a lelkeknek annyira közös vonásaira van fölépítve, hogy az ő megszorító célzata alig érvényesül. A könyv egészen jogosan viselhetne ilyesféle címet: „Az emberi léleknek rövid-útja a tökéletesség csúcsára". Hadd világítsuk meg egy példával, mennyire széles és általánosan emberi, sőt élőlény! alapokból indul ki János atyánk. Ha tárgy- és fedőüveg közé teszünk egy csöpp posványvizet, s mikroszkóp alatt …
Tovább a műhöz
Általában ismeretes tény, hogy a hazai evangelioini protestáns egyház történelme még mai napig sincs kellő részletességgel és alapossággal megírva. Ezt mélyen érzik azok a férfiak is, akik a jelen könyv létrehozását műveikkel lehetővé tették; de ezen meggyőződésük dacára sem vállalkoztak arra, hogy a nagy feladattal ez alkalommal megbirkózzanak. Remélik azonban, hogy erre is nemsokára rá kerül a sor. Ez alkalommal a jó hírnévnek örvendő »Athenaeum« irodalmi társaság felhívása folytán, csak a közvetlen szükségnek megfelelően, oly történelmi művet akartak nyújtani, mely a müveit nagyközönség igényeihez szabva, mintegy tájékoztató bevezetésül szolgáljon a mai kor színvonalán, eredeti források alapján megírandó hazai nagy protestáns egyháztörténelmi műhöz. Erősen meg vannak győződve arról, hogy ezzel Is nagy szolgálatot tettek a jelenkor protestáns közönségének, mely, fájdalom, nagyon szeret sütkérezni az ősök dicsőségének sugaraiban anélkül, hogy alaposan ismerné a dicsőség alapját képező nagy küzdelmeket. Pedig meg vagyon Írva, hogy »ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemeiden«. E könyv irányára nézve elég megjegyeznünk, hogy annak Írói szemük előtt tartották a történetírás azon szabályát, mely egyedül az igazság felderítését és a tudomány szolgálatát tartja a történetíró főfeladatául. Mihez képest a történelmi tények …
Tovább a műhöz
Pozzi András, a kiváló jezsuita festő, művészi lelkével szinte megelevenítően lehelte rá a római s. Ignazio-templom mennyezetére szent Ignác megdicsőülésének nagyszerű jelenetét. Hatalmas méretű s távlatokban gazdag freskóját Krisztus Urunk következő szavaival magyarázza : Tüzet jöttem bocsátani a földre ; és mit akarok mást, mint hogy már felgyulladjon. (Luk. 12, 49.) Hamarjában nem tudnék találóbb mondatot stilizálni, amellyel tömörebben lehetne kifejezni a Jézus-társaság lelkét. Eleme tényleg a krisztusi tűz kigyujtása az élet minden vonalán s a világ mind négy táján. Az a század hozta létre, mely tagadni akarta a római egyház élesztési jogát s új fókusokat akart számára teremteni. E szerzet vállalta magára azt a feladatot, hogy a veszélyeztetett részeket védje és oltalmazza. Eljött hozzánk is Magyarországba, hogy a legteljesebb krisztusi programmal gyuitsa ki a római egyház hitvilágának a tüzét. Ez a kis könyvecske itt időzése első szakának változatos, de kath. vallási és kulturális eredményekben gazdag történetét szándékozik megrajzolni. | XVI. század alapjaiban akarta megrengetni a kath. egyházat. A nagy vallási vihar meglehetős károkat is okozott, azonban az alapokat s a rajta nyugvó épületet nem tudta rommá zúzni, mert isteni alkotója kősziklára építette s ezen a pokol kapui sem tudnak erőt verni. A történelem folyamán ez nem volt új jelenség. Az …
Tovább a műhöz
A dunántúli evangélikusok körében, a pietizmus bibliaolvasási elveinek hatására merült fel egy tudományos igényű, minél megbízhatóbb szentírási szöveg létrehozásának ötlete. A Torkos András-féle Újszövetség (Wittenberg, 1736) kedvezőtlen fogadtatása után Szenicei Bárány György esperes, fia, Bárány János szuperintendens és Sartoris János próbált a bibliai filológia legfrissebb eredményeit felhasználó Újtestamentumot adni a magyar evangélikusok kezébe. A javításokkal pár esztendő alatt elkészültek, a kész kéziratot már 1750-ben eljuttatták a sziléziai Boroszlóba. A kiadás költségeit a sziléziai gyülekezetekben tartott gyűjtés segítségével igyekeztek megteremteni. Míg ennek eredményét várták, kihasználva a rendelkezésre álló időt eleinte szűkszavú jegyzetekkel egészítették ki a szöveget. A gyűjtés kezdeti sikerén felbuzdulva azonban egyre bővebb magyarázatokat írtak a további részekhez. Az összegyűjtött pénz végül azonban nem állhatott arányban az így megnövekedett terjedelemmel, az anyagi nehézségek miatt a nyomtatás lassan haladt. A munka a címlapon is szereplő lausitzi Laubanban kezdődött, azonban a hétéves háború miatt a nyomda az akkor még békés sziléziai Jauerba menekült, itt fejeződött be a nyomtatás 1758-ban. A címképmetszet és a térképek Boroszlóban készültek ugyanebben az évben.
Tovább a műhöz