Magyar
EnglishKeresés
Találatok
E könyv első kiadása, a magyar fordításban teljesen hűen visszaadott címmel (Le prétre á Pécole de St. Francois de Sales) 1924-ben, Annecy-ben jelent meg, mint az I. Vizitáció-zárda tulajdona. Szerzője nyilvánvalóan pap, neve azonban az eredeti műben sehol sem szerepel. A Don Bosco nyomda nyomása. Isten minden lelket szentségre hív: Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes, - mondd a mi Urunk tanítványainak. De vannak lelkek, akikre a tökéletességnek ez a kötelezettsége különösebben vonatkozik, ezek: a papi lelkek. Nekik szólnak a Szentírás következő szavai is: Szentek legyetek nekem, mert szent vagyok én, az Úr s én elkülönítettelek titeket a többi népektől, hogy az enyéim legyetek. - A papnak méltóságánál fogva arra kell törekednie, hogy szent legyen. Ezért bensőséges embernek kell lennie, aki meghitt egyesülésben él az Úr Jézussal. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, - kiáltja feléje az Üdvözítő - és ... élővíz folyói fakadnak majd őbelőle. De hogy ehhez az isteni forráshoz eljussunk, biztos vezetőre van szükségünk. Ezért Isten, végtelen jóságában, a századok folyamán meg is sokasította számukat. Szalézi Szent Ferenc egészen különleges helyet foglal el közöttük. Róla mondták, hogy tisztaságánál fogva angyal az emberek között, tudományánál fogva "kerub a tudósok között és nagy szereteténél fogva szeráf az Istent szeretők …
Tovább a műhöz
Meghatva fogok egy életnek leirásába, a mely életfolyamnak medrét az élő hit vizei mosták szüntelen, de habjait a szenvedések sziklakövei tördelték. Egy életet akarok leírni, melynek küzdelméhez az erőt egy hatalmas impulzus szolgáltatta, az a gondolat: Isten a kezdet és a vég; egy életet, melyet nem a világfájdalmas lelkek, hanem a szentek csodálatos melánkóliája kisért a bölcsőtől a sírig, és melynek állandó, a bánat fellegein is átragyogó fényét, derűjét az Isten kegyelmének napja szolgáltatta — egy életet, melynek sóhaja, imája úgy hangzott e siralomvölgyböl az egek magaslatáig, mint valami tövisek között vergődő fehér galamb fájdalmas nyögése, búgása a lég napsugárdús mezőinek szabadsága után. Egy gondolat irányította minden cselekvését, egy erény hevítette minden érzését — az Isten. A mily nehéz ily erényekben gazdag életnek hű képét adni, ép oly üdvös ily életnek folyását vizsgálni, szemlélni. Leikébe tekinteni annak, kinek lelkében mint a csendes tó tükrén a csillagos ég képe látható, hatalmas ösztönül szolgálhat mindenkinek, ki önmaga is a tökéletes életnek rögös, de kimondhatatlan lelki édességekkel járó és mennybevezérlő ösvényére kívánkozik; kétszeresen is üdvös lesz szemlélni azt az életet, melynek utolsó kilencz esztendeje egészen a mienk, az oltáregyesületé volt s ennek sorsával egybeforrt.
Tovább a műhöz
1. Kitűzöm életednek célját: légy jellemes ember. Jellemessé, nemessé pedig a keresztény erkölcs formál, szerzett ismereteid is a keresztény erkölcs szilárd alapján emelkedjenek. Aki más alapra épít, homokra épít. 2. A keresztény erkölcs főtörvénye a szeretet ; ápold szivedben szemes gonddal. A többi erény mind ebből ágazik, mint a törzsből a fa ágai. Szeress és téged is szeretni fognak. Szeresd az Istent zsenge szived őszinte érzelmével, szeresd felebarátodat mint testvéredet és szeresd okosan magadat : tudnod kell, mi válik javadra, mi nem. 3. A bölcsesség kezdete az Úr félelme ; úgy világítson e gondolat szivedben, mint a napistentől jő az áldás: ne múljék nap, hogy ez áldásért nem imádkoznál s ne hajtsd le fejed nyugalomra, míg hálát nem adtál az isteni jóságnak. 4. Maradj mindig hű fia Egyházadnak. Az erényeknek gyakorlatát, a szentségekhez járulást, melyeket örömest teljesítesz ifjúkorodban, el ne hagyd férfikorodban sem. Légy kész áldozatokra is: tettek beszéljenek érzelmeidről. Úgy kívánhatja a szükség, hogy bátran kell védelmezned Egyházadat. Ha édes hazánkat becsmérelné valaki, vagy szentségtelen kézzel megtépné háromszinű lobogónkat, bizonnyal lángbaborult képpel kelnél védelmére: vallásodért is így kell síkra szállnod, ha támadás éri. Vallási vitatkozásokba azonban ne igen bocsátkozzál és soha senkit ne bánts vallása miatt. 5. Ifjúságod …
Tovább a műhöz
Calasanzi Szent József, a kegyes-tanitórend alapitója. Calasanzi szent József Spanyolországnak Petralta nevű városában született 1556. szeptember 11-én, abban az évben, melyben a másik nagy spanyol rendalapító, Loyolai szent Ignác meghalt. Atyja, Don Pedro Calasanz, katonás spanyol nemes volt, ki övéi közt családi hagyományképen ápolta a katonai hivatást és a vallásosságot. Anyja, Gaston Mária, szelíd, jólelkű, szeretetreméltó asszony a környék szegényeinek pártfogója. A szülők kiváló nevelőkre bízták szemök fényét, a Ids Józsefet, ki reményen felül beváltotta a beléje helyezett bizalmat. Már a gyermekben ragyognak a leendő nagy szent erényei és jelentkeznek a későbbi nagy nevelő vonásai. Maga köré gyűjti társait és Isten szeretetére oktatja. Társai rajongnak érte, buzdulnak példáján és kis szentnek nevezik. Mindenkit elragad lényének két ragyogó tulajdonsága, az ifjúságnak két legbecsesebb ajándéka : ártatlansága és értelme. Alig lehet
az ifjúság elé szebb példaképet állítani, mint a gyermek Calasanzi Józsefnek szeretetreméltó alakját! Az estadillai nemesi iskolában kitűnő
eredménnyel végzi el a mai középiskolával nagyjából egyenrangú grammatikai és humanisztikus tanulmányokat. Majd Spanyolország leghíresebb egyetemein (Alcala de Henares, Lerida, Valencia) bölcseletet, egyházi és világi jogot, végül theologiát hallgat. A három utóbbiból a doktorátust …
Tovább a műhöz
Kalazanci Szent József, a Kegyestanítórend alapítója. Kalazanci Szent József Spanyolország északkeleti részében, az aragóniai Petraltában született 1556. szeptember 11-én, abban az évben, melyben a másik nagy spanyol rendalapító, Loyolai Szent Ignác meghalt. Atyja Kalazanc Péter volt, ki övéi közt családi hagyományképen ápolta a vallásosságot. Anyja, Gaston Mária, szelíd, jólelkű és szeretetreméltó asszony. Családja régi nemesi család, mely azonban idővel elszegényedett s kardforgatás helyett keze munkájával volt kénytelen megkeresni mindennapi kenyerét. A szülők nagy gondot fordítottak szemök fényének, a kis Józsefnek nevelésére, ki reményen felül beváltotta a beléje helyezett bizalmat, Már a gyermekben felragyogtak a leendő nagy szent erényei és jelentkeztek a későbbi nagy nevelő vonásai. Maga köré gyűjtötte társait és Isten szeretetére oktatta. Társai rajongtak érte, buzdultak példáján és kis szentnek nevezték. Mindenkit elragadott lényének két ragyogó tulajdonságával, az ifjúság két legdrágább kincsével: ártatlanságával és értelmével. E tekintetben alig lehet szebb
példaképet állítani az ifjúság elé, mint a gyermek Kalazanci Józsefnek szeretetreméltó alakját! A mai középiskolával nagyjából egyenrangú grammatikai és humanisztikus tanulmányok elvégzése után egyetemi tanulmányait Leridában kezdte és Valenciában folytatta. Innét később egy súlyos …
Tovább a műhöz
Apokalipszisek
- 1997
1979-ben Uppsalában nemzetközi konferenciát rendeztek az apokalipticizmusról, és az elhangzott előadások szövegét közzétették (Apocalypticism in the Mediterranean World and the Near East. Proceedings of the International Colloquium on Apocalypticism, Uppsala, August 12-17,1979. Edited by D. Hellholm. Tübingen, 1983). E kötetben 14 tanulmány található az apokalipszis gondolatvilágáról, 13 az apokalipszis irodalmi műfajáról és hat az apokalipszis szociológiai vonatkozásairól. 1983-ban James H. Charlesworth adott ki angol fordításban apokrif iratokat, köztük apokalipsziseket is két nagy kötetben előszavakkal és kommentáló megjegyzésekkel (The Old Testament Pseudoepigrapha. I—II. Edited by J. H. Charlesworth. Garden City, New York). W. Schneemelcher két vastag kötetben publikált apokrif iratokat, s köztük az apokalipszisnek is nagy figyelmet szentelt (Neutestamentliche Apokryphen. II. Bánd. Tübingen, 1964). 1980-ban a magyar olvasóközönség is ízelítőt kapott az apokalipszis műfajából: Vanyó László egyéb apokrif iratokkal együtt négy apokalipszist is közölt: Hénokh könyve, Mózes apokalipszise, Ezdrás apokalipszise, A XII patriarka végrendeletei (Apokrifek. Szerkesztette Vanyó L. Szent István Társulat, Budapest, 1980). Ezekből a könyvekből és dokumentumokból kitűnik egyfelől az, hogy korunk megkülönböztetett figyelemmel fordul az apokalipszis felé, másfelől pedig az, hogy az apokalipszis fogalma …
Tovább a műhöz
Arany Legendának nevezték ezt a könyvet, mert három évszázadnak legkedvesebb olvasmánya volt. Miként az égből hullott manna kinek-kinek azt az ízt varázsolta ínyére, amelyre legjobban vágyakozott, akképpen szolgáltatott ez a könyv jámbor olvasmányt a hívőknek, példák kiapadhatatlan forrását a prédikáló papnak, eszményt a szerzetesnek és — mesét a mesére éhes lelkeknek. De évszázadokon át Historia Lombardica néven is idézgették, mert szerzője, mielőtt végképp bezárta volna a mesék aranykapuját, utolsó legendájához, Pelagius pápa életéhez, a longobardok anekdotával és legendával tarkázott krónikáját csatolta.
Ennek a könyvnek, a Nyugat Ezeregyéjszakájának szerzője, Génua érseke volt, Jacobus de Voragine (1230— 1298), a domonkosrendi szerzetes, kit az Egyház boldognak nevezett s a választottak sorába emelt. A mü azonban nem egy írónak müve, amint nem egy ember alkotta a középkor kathedrálisait, hanem évszázadoknak tudása, képzelete hozta őket létre. A Legenda Aurea, ha a Bibliáról nem szólunk, mely mintegy alapzat gyanánt szolgál a hatalmas műhöz, több mint ezer esztendő irodalmát építi művészi egységbe. Legalsó rétegei a Szent Atyák írásaiból és a szent martyrok történeteiből épültek, feljebb a nagy keresztény gondolkodók s rendalapítók munkái következnek, egészen а XIII. századig. Arról nem is szólva, hogy az első keresztény századok forrásai, …
Tovább a műhöz
Mit jelent lelkivezetőnek lenni korunk társadalmában? Évek óta sok férfi és nő teszi fel ezt a kérdést, akik szolgálni szeretnének, de úgy találják, a bevett szokások egyre kevésbé életképesek, s őket magukat sem védi már a hagyományos szerep. A következő fejezetekben erre a kérdésre próbálok meg választ adni. Ám Antonio Porchia szavaival élve: „Feltárul előttem egy ajtó. Belépek, és száz zárt ajtóval találom szembe magam." (Voices, Chicago, 1969) Bármelyik új, ígéretes nézőpont számos újabb kérdést vetett fel, amelyek megválaszolatlanok maradtak. Szerettem volna azonban ellenállni a kísértésnek, hogy a zárt ajtóktól való félelmemben egyetlen ajtón se lépjek be. Ez magyarázza a könyv szerkezetét. A négy fejezetet négy különböző ajtónak foghatjuk fel, amelyeken át megpróbáltam a mélyére hatolni annak a problémakörnek, amelyet a lelkivezetőség vet fel modern világunkban. Az első ajtó egy szenvedő világra nyílik (1. fejezet),- a második egy szenvedő generációra (2. fejezet),- a harmadik egy szenvedő emberre (3. fejezet),- a negyedik ajtó pedig egy szenvedő lelkivezetőre (4. fejezet). A könyv egysége inkább abban a rendületlen igyekezetben rejlik, hogy választ próbáljak adni a saját relevanciájukat és hatékonyságukat megkérdőjelező lelkivezetőknek, semmint egy átfogó témában vagy egy alaposan alátámasztott elméletben. Meglehet, töredezett élettapasztalatunk …
Tovább a műhöz
Szeged város közönsége 1886. évben egy közel 300 ezer frtba került Idgymnasiumi palotaszerü nagy épületet emelt az ebben tanító t. piarista Atyák és tanuló ifjúság részére. E körülmény kedvező alkalmul szolgált a szegedi kegyesrendiek háza főnökének tudós Papp jános k. r. tanár urnák arra, hogy mielőtt ők s tanítványaik megválnának eme régi lak- s tanhelyiségüktől és az újat elfoglalnák, mintegy bucsuzásul, vagy inkább beköszöntésül ily czim alatt „A piaristák Szegeden 1720—1886.“ 340 lapra terjedő müvet
bocsájtott sajtó alá, melyben a Historia domusban feltalálható jegyzetek nyomán igen sok érdekes —- eddig nem igen ismert —1 történeti adatokat közöl Szeged szülővárosunk múltjából, melyek az érintett korszakban a tanügy, úgy az általuk 1720—1789. évig kezelt szegedi parochia ügyeire vonatkoznak.
Nagy figyelemmel olvastam át eme a t. szerző urnák szívességéből nekem is, mint a főgymnasium egykori (342. lap) tanulójának azonnal megjelenése után szept. hó első felében átküldött könyvét, és őszintén be kell vallanom azt, hogy a tanügyre vonatkozólag abban előadottak, különösen az érintett tanintézetet alapitó és fentartó Szeged város hatóságának szorult körülményei daczára is minden időben áldozataival támogatott tanítói testület lankadatlan buzgalma által a tanügy terén fokozatos mérvben elővarázsolt szép eredmények, ha kiváló …
Tovább a műhöz
A szerző a vallás és a nevelés értékkoherenciáját vizsgálja alapvetően keresztyén szakirodalom alapján. A kötetben a vallás az egyén értékeszméjeként, a társakhoz való lelki viszonyulás szándéka szerint kerül elemzésre. A szerző a vallás és a nevelés általános kapcsolódási pontjainakvizsgálata mellett fontosnak tartja, hogy egy konkrét életművön keresztül mutassa be a vallásosság és a nevelés/önnevelés, illetve a másik emberre gyakorolt hatás megnyilvánulási formáit, ezzel is segítve a témakör megértését. A szerző korábbi kutatásai alapján esett a választás Karácsony Sándor munkásságára. Ő a hazai neveléstudomány rendkívüli műveltségű alakja, aki a mai napig hatást gyakorol a pedagógiai gondolkodásra, a református pedagógiára. Vallása jelentette számára azt a szilárd, tiszta alapot, amely életének rendjét meghatározta. Hite abban erősítette meg, hogy az önző, énközpontú világ helyett csak a Krisztusközpontú világ lehet az emberek számára az egyedüli megoldás, így annak megvalósítását gyakorolta életében. Kálvin követőjeként kötelességének érezte a folyamatos Igeolvasást, feladatainak magas színvonalú teljesítését, a szorgalmas munkát. Koncepciója napjainkban is érvényes, minden nevelőhöz szól, eszméi, az általa közvetített értékek maradandóak. A kötet megmutatja, hogy a vallás nevelési forrásként hogyan jelenhet meg …
Tovább a műhöz
A váradi káptalan régi levéltára elpusztult. 1557-ben kivették kezéből, további szerencsétlenségek megfosztották tőle nemzetünket is. Csak itt-ott, szórványosan, nem egyszer csonkán tűnnek fel egyes darabjai, melyeket az előrelátó gondoskodás vagy a véletlen szerencse íiientett meg.
Ezen daraboknak egyike a kézirat, mely a váradi káptalan legrégibb statútumait tartotta fenn. Ép oly érdekes, mint fontos történeti emlék; méltán nevezhetnek a váradi káptalan törvénykönyvének. Koránál fogva is tiszteletre méltó régiség. __ Keletkezése Nagy-Lajos királyunk idejére esik. Ekkor, mint tudjuk, nemzetünk aranykorát élte. A haza szerencsés sorsában osztozott a váradi káptalan is.
Testületének tagjai s birtokai megszaporodtak, de a gondok s kötelességek újabb nemei is jelentkezének. Mindinkább érezhetőbbé lön, hogy mindent számban tartani, semmiről meg nem feledkezni pusztán emlékezetből többé nem lehet. És Szent-László király két iker-káptalana: a zágrábi és váradi csaknem egy időben határozta el, hogy hasznos és szükséges tudnivalóit írásba foglaltatja. A váradi káptalan határozatának foganatosításával egyik előkelő tagját, Imre olvasó-kanonokot hízta meg,1 ki feladatának megoldásához kellő képességgel is foghatott. Valószínűleg ö az az Imre, ki 1357-ben mint a váradi egyház jegyzője tűnik fel, s ki ennélfogva a káptalan legbensőbb ügyeiben is biztos …
Tovább a műhöz
Milyen eszközökkel rendelkeznek vájjon az egyes korok mozgató eszméi, gondolatirányai, amikor meg akarják hódítani a világot? Általában milyen úton, módon hat egyik ember a másikra, hogyan értetik meg a hatalmasságok akaratukat az alattvalókkal, a néppel? Parancsszó, vagy inspiráció hogyan mennek teljesedésbe, mik adnak nékik szárnyat és sikert? A szájról szájra való út lehet hathatós, meghitt, gyors és tüzes, de sohasem biztos, mert elhalványulhat, megnőhet, kihunyhat, elnémulhat, vagy hamis alakúvá és egészségtelen méretűvé változhatik a legvilágosabb parancs és a legszebb üzenet is. Tűzzel és vassal, ököllel és gyilokkal is lehet mozgatni korokat és világrészeket. Kanyargó vérpatakok és füstölgő romhalmazok is beszélnek koreszmékről és akaratnyilvánulásokról. Az erőszak eszközei azonban mégsem biztosítékok, nem pillérverések, nem világos, félreérthetetlen és nem szívesen fogadott utak, korszakok mozgató gondolatai és eszmeirányai számára. Az akaratnak, meglátásnak, magasabbra lendítésnek útját a betű biztosítja. Tulajdonképeni hatás egyik lélek részéről a másikra a betűvel kezdődik. Ez rögzíti meg az akaratot, ez kapcsolja össze a különböző világtájakat, ez ad eszközt arra, hogy elmondhassuk egymásnak pontosan azt, amit mondani akarunk, akár kortársakról van szó, akár egymásután következő nemzedékekről. Isten nagy ajándéka az értelmes ember …
Tovább a műhöz