Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Értesitő a pannonhalmi Szt-Benedek-rend győri főgymnasiumáról az 1880/81 tanév végén
- Villányi Szaniszló
- 1881
Ami a nedv a növény életére, az a munka az ember szervezetre és társadalmi életünkre vonatkozólag. Nedv nélkül elsatnyul, elhervad a növény: szellemi és anyagi munka nélkül tespedésnek indul a lélek a testtel egyaránt. A munka az emberiség kultúrái fejlődésének elengedhetlen tényezője ; a becsületes munka által szerzett közvagyonosság természetes feltétele anyagi és szellemi haladásunknak, ugyannyira, hogy bizvást elmondhatjuk, miszerint a munka körül forog az emberiség egész fejlődés-története. Az emberiség e fejlődéstörténetében valóságos világtörvény mutatkozik, mely a koronkinti hanyatlás és visszaesés szomorú tüneményei dacára — az anyagi és szellemi világ körében egyaránt felismerhető. A történelem évezredes tanúsága szerint a nagymérvű munkátlan gazdagság, a henyéléssel párosult élvhajhászás, a szorgalmi osztály hanyatlása, vagy visszás társadalmi helyzete mindenha kóros társadalmi jelenség s biztos előjele vaia a bekövetkező társadalmi rázkódtatások- és állami hanyatlásnak. A munka eredménye s ennek biztosítása bármely erőszak ellenében : ez veti meg első sorban a szervezett államok alapját. Minden egyéb foglalkozás fölött a mezőgazdaságot illeti az elsőség. Ez lön talpköve a polgáriasodásnak s a munkafelosztás alapján szülőanyja a kézműipar-, kereskedés és szellemi míveltségnek. Nomád életmódot űző nép még sohasem emelkedett a …
Tovább a műhöz
A zsidóság régebb ideje él Európában mint a modern népek, de még ma sem ismerik, sőt ismerete hanyatlik, saját köreiben is. Midőn a Pesti Izraelita Hitközség nemrég alakult közművelődési ügyosztályának elnöke fölvetette az eszmét, hogy a talmud etikai szellemének ismertetésére rövid tanulmány adassák közre, főleg a művelt zsidó közönség és érett ifjúság tájékoztatására és okulására és a hitközség elnöksége magáévá tette ezt az eszmét, azzal a célzattal, hogy hitsorsosaink olvassák ezt a munkát és megismerjék e valláserkölcsi forrás tisztaságát és szellemének mindenek fölött álló nagy vallási komolyságát : a fent említett oknál fogva örömmel vállalkoztunk arra, hogy a művelt közönséget a talmud erkölcsi tanításaira vonatkozólag az igazsághoz híven informáljuk. Noha a talmud csak egyik forrása a zsidó vallás megismerésének, a biblia, a vallástörvény-kódexek, a vallásbölcseleti és a tulajdonképeni etikai irodalom mellett, mégis annak és - a vele rokon hagyományos irodalomnak szelleme á zsidó valláserkölcsi eszmének nagyarányú megnyilatkozása történeti alakulások és kortani fejlődések formái között. Midőn napjainkban a szokottnál élénkebb érdeklődés és figyelem fordul a talmud felé, a megtisztelő megbízásnak sine ira et studio teszünk eleget, azzal a nyugalommal és higgadtsággal, melyet a tudomány megkíván, bízva abban, hogy az igazság …
Tovább a műhöz
Eucharisztia és ifjúság - előadta a Pécsi Katolikus Kör műsoros estjén, 1938. március 6-án a Pécsi Püspöki Tanítóképző-intézet műsora keretében Gábriel Pál
Tovább a műhöz
Ezen kis könyv Szent Benedek élete fontosabb eseményeihez fűzött gondolatok, melyek irányítók és segítők akarnak lenni a lelkiélet és a szerzetesélet terén. Elsősorban szerzeteseknek szól e kis könyv; de papok, lelkivezetők, nevelők, kispapok s lelki életet élő egyének is találnak a nagy szent életében és a hozzáfűzött reflexiókban segítő, bátorító és irányító gondolatokat. Célja e kis könyvnek az is, hogy a nyugati szerzetesség szent, bölcs nagy alapitója iránt az öntudatos tiszteletet és szeretetet fejlessze elsősorban fiaiban, azután mindazokban, akik az egyház és a világtörténelem ezen kiváló alakja iránt érdeklődnek. E helyen is hálás köszönetét mondok Méltóságos Dr. Hajdú Tibor, pannonhalmi főapát urnák, hogy kegyeskedett kiadni e kis munkámat. | Az ifjú Benedek elindul a szülei házból Nursiából, hogy tudományt, magas műveltséget szerezzen a római híres iskolákban kiváló
mesterektől. Patriciusi családból előkelőén nevelt, vallásosan képzett szivet hozott Rómába. Gazdag, előkelő, vallásos, művelt szülei minden rossz hatástól védték otthon a fiatal fejlődő gyermeket. Lelke széppel, jóval, ideálissal volt tele, teste egészséges, fegyelmezett és nem kényeztetett volt. Igy jött vidékről Rómába. Itt saját családi, atyai házukban lakott. Innen, a patriciusi házból járt iskolába, innen járt a katakombákba, kolosszeumba, fórumra, bazilikákba, …
Tovább a műhöz
Aigl Pál (Nyomja, 1775. november 10. – Pécs, 1839. december 17.) pécsi kanonok. Atyja németországi származású kapitány volt a Hohenzollern vértes-ezredben. Aigl Pál is a katonai pályára készült, és egy ideig Bécsben a Therezianumban tanult, de a szülőföldje iránti vonzalma visszakényszerítette őt Pécsre, ahol Szányi Ferenc pécsi kanonokban második atyjára talált, és ennek pártfogása alatt végezte el tanulmányait. 1799. március 23-án pappá szentelték, és előbb lúcsi káplán, később püspöki titoknok, majd 1804. augusztus 24-étől himesházi, 1820 végén szekszárdi plébános és alesperes, majd rudnai apát, végül 1833. április 23-ától pécsi kanonok lett. 1838. július 1-jétől haláláig a püspöki líceum aligazgatója volt. 1838-ban Pécsett adták ki a Historia brevis venerabilis capituli oathedralis Quinque-Ecclesiensis, a prima ejusdem origine usque ad finem anni 1838. concinnata című, a pécsi székesegyház történetét a kezdetektől 1838-ig feldolgozó művét.
Tovább a műhöz
Ab antiquis temporibus, imo a memoria hominum : populi, civitates, instituta ecclesiastica et civilia, societates, congregationes ac familiae illustriores, quinquagesimum, aut centesimum quemque originis, aut magni alicuius eventus annum, solemni quodam modo recolebant; acta heroum gloriosa et vicissitudines, ut suos mortales, factaque eorum immortalitate donarent, annalibus inserebant; numis memorialibus aut monumentis honorabant. Religiosae huius pietatis ; amoris patriae; nobiliorisque sensus; aetas nostra plura exhibet testimonia. Proximo, praeterlapso anno, quaedam Dioeceses Ecclesiae hungaricae: item politicae jurisdictiones; hae quidem politica, illae vero religiosa festivitate, huiusmodi saecularia celebrarunt anniversaria. Alma Dioecesis Alba-Regalensis, ab erecta sede Episcopali, nunc attigit primi centesimi annum ultimum. Huius igitur memoria, praeter gratiarum actionis hostiam, Deo propitio offerendam, saeculi elapsi historia adornanda, censebatur a concernentibus recolenda, E voto igitur Illustrissimi Praesulis ac Venerabilis Capituli, historiae huius scribendae, honorifica mihi offerebatur provincia. Quamvis autem aetatis meae umbra declinet ad occasum, ubi et tempus celeriori cursu diffluit, et vigor animi corporisque remittens, facile labori impedimentum ponit: e voto tamen Praesulis, ac mihi aestimatissimorum Capituli membrorum, suscepi otium praeteriti saeculi, causa futuri et posteritatis. Imo dum seriem eventuum, et nexum rerum considerassem; quae olim …
Tovább a műhöz
A régi irodalmunk értékeit számba vevő kutatómunka során az utóbbi években többször is a reneszánsz és barokk korszak olyannyira jellegzetes műfaja, a prédikáció felé fordult a figyelem. Kétségtelennek látszik, hogy a magyar próza fejlődésének korai szakaszában kikerülhetetlen lépcsőfokot jelentenek az egyházi beszédgyűjtemények, melyeknek jelentőségéről teljes joggal írhatta Sík Sándor: „A vallási harcok korában a szentbeszéd a kornak olyasféle uralkodó műfaja, mint napjainké a regény” (Sík, 284). Ehhez a felfogáshoz kapcsolódva az alábbiakban Pázmány munkásságának ezt az általunk legjelentősebbnek vélt, legrangosabb esztétikai értékeket felvonultató területét tesszük részletes vizsgálat tárgyává. Munkánk célja kettős. Egyrészt Pázmány sokat vitatott és számos szélsőséges vélekedést kiváltó életművének alaposabb ismeretéhez kívánunk hozzájárulni, másrészt a magyar barokk egyházi próza kialakulási körülményeinek és első jelentkezési formáinak elemzésével XVII. századi irodalmunk történetét kívánjuk árnyalni és gazdagítani. Itt mondunk hálás köszönetét mindazoknak, akik munkánkat támogatták, így elsősorban Klaniczay Tibornak, aki értékes szakmai tanácsaival és bírálatával számos ponton segített hozzá lényeges összefüggések felismeréséhez. Rajta kívül főként az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz-kutató Csoportjának …
Tovább a műhöz
Constantinus 280-ban vagy 282-ben, február 27-én egy pénteki napon született Naissosban. Apja Constantius javakorában a legszebb férfikorban volt akkor. Anyja Helena a 50-as években. Constantius Illyricum praeses tisztét töltötte be Probus (278—81) alatt, s mint praeses ismerte meg Helenát. Maximianus alatt praefectus praetorio lett, ami azt jelentette, hogy az addigi állandó hivatal helyét a császár melletti folytonos ide-oda való utazgatás váltotta fel. A gyerek anyja Helena, Naissos város legelőkelőbb fogadójának tulajdonosnője volt6 és a kis Constantinus első benyomásait Naissos provinciális város fogadójában lezajló életből merítette. A szép alakú, nagyerejű, halványarcú (chlorus) Constantius amíg Illyricum kormányzója maradt, gyakran meg tudta látogatni fiát; a mozgalmas praefectus praetorio tiszte után azonban mind kevesebb alkalma nyílott asszonya és fia felkeresésére. A kis Constantinus anyja oldala mellett nőtt fel, nem sok iskolai műveltséggel, ami érthető, hisz nem litteralis, hanem militarista pályára praedestinálta szinte származása, környezete, temperamentuma (a két különféle nevelést szépen láthatjuk Eumen: Pro restaurandis scholis oratiojában). Ahogy később cselekedeteiből is következtethetjük, élénk, rakoncátlan, vakmerő gyerek volt, kinek gyermekéletében a legkülönféle emberek emlékképei halmozódtak fel. Mert népies élet lehetett egy naissosi fogadóban a III. …
Tovább a műhöz
Virginia Woolf posztmodern regényében, A hullámokban Bernard személyén keresztül beszél, aki az igazságát szavak és eszmék segítségével keresi. Bemard sohasem engedi meg magának, hogy megtalálja ezt az igazságot, és hivatásos kétkedő és hitetlenkedő marad: a modern én tökéletes képmása. A történetmeséléssel helyettesíti a komoly elköteleződést egy tágabb értelemben vett én iránt. Titokban azonban mégiscsak abban reménykedik, hogy van valahol egy „igaz történet", mely minden valóságot egybetart. Úgy vélem, Jóbé az az „igaz történet", melyet úgy Woolf, mint napjaink társadalma keres. Az övé az az örök „istentelen" történet, amelyet mindig el kell mondanunk, ha Istennek nincs semmi értelme, ha arra érzünk kísértést, hogy más történeteket meséljünk, ne pedig a hit történetét. Amennyiben nincs olyan történetünk, amely előre felfedi az emberi élet lényegileg tragikus (ám győzedelmes) történetét, akkor a legjobban tesszük, ha felkészülünk egy cinikus, neheztelő és erőszakos történelemre. Talán már el is jutottunk oda. Vegyük fontolóra Bernard szavait, mint mai nyugati kultúránk közeli próféciáját: „Ezerszámra gyártottam már történeteket,- számtalan noteszt teleírtam kifejezésekkel, melyeket felhasználhatok, ha megtalálom a valódi történetet, az egyetlen történetet, melyért ezek a kifejezések folyamodnak. De még sohasem találtam meg ezt a történetet [ …
Tovább a műhöz
A tananyag elsajátítása és a leckék elvégzése révén jártasság szerezhető a katalógushasználat, a keresési stratégiák és az adott tudományterületekhez kapcsolódó nyomtatott és elektronikus dokumentumok használatában, lehetővé válik az önálló hatékony információkeresés képességének fejlesztése. Fejlesztésre kerül a kritikus gondolkodás, a megbízható/releváns információk felismerésének képessége. Egyik fő cél a könyvtári tájékozódási képesség szintjének emelése, a szakterületek dokumentumainak, a tárgykörökhöz kapcsolódó adatbázisok ismertének elmélyítése.
Tovább a műhöz
Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című műve a keresztény középkor szellemi életének egyik csúcspontja, amely a skolasztikus gondolkodás rendszerét példátlan logikai szigorral és filozófiai mélységgel tárja elénk. Az 1862-ben Párizsban megjelent kétnyelvű kiadás – La somme théologique de Saint Thomas, abbé Drioux fordításában és jegyzeteivel – különleges értéket képvisel, mivel a latin eredeti szöveg mellett közvetlenül olvasható a francia fordítás, amely megkönnyíti a mű értelmezését a kortárs olvasó számára is.
Abbé Drioux nem pusztán nyelvi közvetítő: teológiai, történeti és filológiai megjegyzéseivel segíti a szöveg mélyebb megértését. Munkája révén a Summa nem csupán az egyházi tanítás alapvetése marad, hanem olyan gondolati univerzum is, amely a hit és az értelem egységét hirdeti – különösen időszerű ez egy olyan korban, ahol gyakran szembeállítják a kettőt. Aquinói Tamás Arisztotelész nyomán érvel, rendszerez és kérdez, s válaszaiban nem elégszik meg dogmatikus kijelentésekkel, hanem a racionalitás és a hit párbeszédét állítja középpontba.
Ez a kiadás nem csupán a teológusoknak vagy filozófusoknak szól, hanem mindazoknak, akik szeretnének elmélyülni az európai gondolkodás egyik alapművében. A munka szellemi igényessége, valamint Drioux gondos, értelmező jegyzetei révén a kötet hídként szolgál múlt és jelen, hit és értelem …
Tovább a műhöz
Négyszáz évvel ezelőtt, 1521 május 20-án, az északspanyolországi Pamplona várának védelmében megsebesült a védőrség egyik tisztje, Don Inigo de Loyola. A világtörténelem óriási forgatagában jelentéktelen esemény. Ezer meg ezer más esetben tudomást sem vesznek róla. De a pamplonai sebesülés fordulópontot jelentett egy férfiú életében, aki a világtörténelmet intéző isteni gondviselés kezében fontos szerepre volt hivatva. A harcias lovagból egy lelki hadsereg, a Jézus-Társasága szervezője képződik. Az új szerzetesrend, mint valami könnyű lovasság, mindenütt ott terem, ahol az evangélium terjesztéséről, a katholikus hitélet fölvirágoztatásáról, az egyház védelméről van szó. Hitszónokai, iskolái, írói az ó- és új-világ minden részébe elhatolnak; tagjai új népeket hódítanak meg az evangéliumnak, vagy százával ontják ki véröket Angliában és Japánban érette. A pamplonai sebesülés után nem telik el ötven esztendő és Loyola Inigo vagy Ignác és szerzete neve az egész ismert világon el van terjedve, egyrészről mint a szinte határtalan tisztelet, ragaszkodás és bizalom tárgya, másrészt mint a gyanúsítás, gúny és üldözés célpontja. A sebesülés után száz esztendő múlik el, s az
egyház 1622 március 12-én a szentek sorába emeli az egykori hős lovagot, aki a katholikus újjászületés hatalmas munkájában az elsők sorában foglalta el helyét. A pamplonai …
Tovább a műhöz