Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Szent Ignácról írt könyvünk e második kötetében ugyanazon irányelvek vezettek, amelyek az első kötetnél. Azonban
míg eddig csaknem kizárólag szent Ignáccal magával foglalkoztunk, most behatóbban kell ismertetnünk nagy művének, Jézus-Társaságának első fejlődését is. Érintenünk s vázolnunk kell a főbb személyeket, akik e műben közreműködtek: le kell írnunk az alakuló szerzet egyre szélesbedő munkatereit, és működése módját s eszközeit. Ezekből tűnik ki szent Ignác alapgondolatainak termékenysége s gyakorlati megvalósulása. Ezekben látszik meg a szent hatalmas szervező ereje. Látjuk, miképen nyeri meg a szent az alapgondolatából fakadó munkatereket s hogyan váltja a működés továbbszervezésével általános nagy eszméjét aprópénzzé. Látjuk az akadályozó és segítő tényezőket a munka szervezésében s a szent jellemét s viselkedését a munkában és szenvedésben. Látjuk, hogyan neveli és alakítja tanítványait, hogy vállalkozásának folytatásában és kiterjesztésében rátermett munkatársai legyenek. S látjuk, hogyan ismeri ki és alkalmazza a legmegfelelőbb segítőtársakat a szervezésben. Mindez egyrészt magáról a szentről teljesebb képet tár elénk: mélyebben és szélesebben megismerjük hatalmas szellemét és jellemének sokoldalúságát. Másrészt a Társaság alapításában végzett munkáját is helyesebben fogjuk megítélni. Azért is foglalkozunk bővebben
…
Tovább a műhöz
E mű feladata a XIV. századi pápai dézsmalajstromok helyneveinek magyarázata, és ezzel kapcsolatosan a középkori egyházi beosztásnak úgy írásban, mint térképben való feltüntetése. E tekintetben e mü egészen új ösvényen halad, megelőzve még a külföld irodalmát is, de éppen azért méltán számíthat is az esetleges fogyatkozásai tekintetében elnézésére. A műnek fogyatkozásai lényegesen a tizedjegyzékek fogyatkozásaival függnek össze, de legyenek azok bármekkorák is, annyit mégis el kell ismerni, hogy az a czél, mely e mü megiratásánál és közrebocsátásánál a Vatikáni Okirattár-Bizottság szeme előtt feküdt, nagyjában és egészében el van érve. Különben, a ki a régi helynevek magyarázatával foglalkozott, az ismerni fogja azon nehézségeket is, melyek az ily feladattal járnak. A jövő búvára egyik-másik helynév magyarázatát talán módosítani fogja s reménylenünk kell, hogy a meg nem fejtett helynevek jó részét is meg fogja fejteni, de azt már is mondhatni véljük, hogy mind e módosítások és kiegészítések lényegesen meg nem fogják változtatni középkori egyházi geográfiánknak ama képét, melyet e műben, írásban és rajzban bemutatunk. A műhöz mellékelt térképekre nézve pedig meg kell jegyeznünk, hogy azok egálja nem az, hogy Magyarországot a maga összes telepeivel, lakott helyeivel, erődjeivel elénk tüntessék. Ezért nincsenek is felvéve azokba középkori …
Tovább a műhöz
E mű feladata a XIV. századi pápai dézsmalajstromok helyneveinek magyarázata, és ezzel kapcsolatosan a középkori egyházi beosztásnak úgy írásban, mint térképben való feltüntetése. E tekintetben e mü egészen új ösvényen halad, megelőzve még a külföld irodalmát is, de éppen azért méltán számíthat is az esetleges fogyatkozásai tekintetében elnézésére. A műnek fogyatkozásai lényegesen a tizedjegyzékek fogyatkozásaival függnek össze, de legyenek azok bármekkorák is, annyit mégis el kell ismerni, hogy az a czél, mely e mü megiratásánál és közrebocsátásánál a Vatikáni Okirattár-Bizottság szeme előtt feküdt, nagyjában és egészében el van érve. Különben, a ki a régi helynevek magyarázatával foglalkozott, az ismerni fogja azon nehézségeket is, melyek az ily feladattal járnak. A jövő búvára egyik-másik helynév magyarázatát talán módosítani fogja s reménylenünk kell, hogy a meg nem fejtett helynevek jó részét is meg fogja fejteni, de azt már is mondhatni véljük, hogy mind e módosítások és kiegészítések lényegesen meg nem fogják változtatni középkori egyházi geográfiánknak ama képét, melyet e műben, írásban és rajzban bemutatunk. A műhöz mellékelt térképekre nézve pedig meg kell jegyeznünk, hogy azok egálja nem az, hogy Magyarországot a maga összes telepeivel, lakott helyeivel, erődjeivel elénk tüntessék. Ezért nincsenek is felvéve azokba középkori …
Tovább a műhöz
A boszorkányhit és az annak alapján kifejlett boszorkányüldözés, mely főleg Nyugat- és Közép-Európában több századon át, mintegy járványszerűleg rémesen pusztított, sok százezer áldozatot emésztve fel, az emberiség szellemi és erkölcsi fejlődése történetének sötét foltját képezi; egyúttal azonban számos tudományágra érdekes, fontos kérdéseket tár fel. Önmagában véve az, hogy az emberek ily nagy tömege pusztult el, oly vádak súlya alatt, melyeknek hangoztatását is most esztelen badarságnak tekintjük, komoly figyelmet követel. Fokozza a megdöbbenést az a látszólagos ellentmondás, hogy a középkori babonáknak ez a vészes kialakulása legádázabban, nem a középkor sötét századaiban dühöngött, hanem az újkor ragyogó hajnalán: a felfedezéseknek, a művészetek virágzásának, a tudományok újjáéledésének korában; melyet egyúttal . a lelkiismeret és a gondolatszabadság kivívása korának szokás tekinteni. A vallásos nézetek fejlődését figyelemmel kísérőt érdekli, hogy állapította meg, hogy fokozta az ördög hatalmába vetett hitet a középkori scholasticus theologia, és hogy hatott ezáltal arra, hogy a boszorkányfogalom, mind csodásabbá és rémesebbé fejlődjék. A büntető jogtudomány művelőjére fontos annak megfigyelése, hogy az inquisitionak mily szerep jutott a boszorkányüldözések szaporításában; és kivált, hogy az inquisitio kebelében az eretnekek …
Tovább a műhöz
„— az egész emberi létnek alapvető kategóriája,... egyik kezdete — a kísérlet ... a kipróbálás, kiderítés, bizonyítás kísérlete... írja Fülep Lajos. Erre a bátor próbára vállalkozott — megbízóival együtt — Levárdy Ferenc. A földből formált ember teremtéséről szóló bibliai történet is arról tanúskodik, hogy a Flomo novus nemcsak szerves része, hanem egyben tudatos gazdagítója a természetnek. Munkája nyomán ismerte fel a szépet és gazdagíthatta — gazdagíthatja a világot. Látás és kifejezésmódját kora technikai lehetőségei, az anyagi feltételekhez is kötődő társadalmi igények határozták meg. Szükségleteit eltérő — változó formákban fejezte ki, de alkotásaiban mindig voltak és vannak olyan mozzanatok, amelyek túlmutatnak korán és amelyek évszázadok, évezredek múltán is rezonanciát ébresztenek. A gazdag gyűjteményeket, vagy az eredeti helyükön megőrzött történeti emlékeket kereső milliók tanúsíthatják, hogy az igazi érték — ha van kiművelt, megértést kereső értelem — még szűkös anyagi körülmények között is megteremti a védelemhez szükséges gazdasági feltételeket. Örömünkre szolgál, hogy ezt példázza — jó két évtizede, a műemlékek esetén bizonyosan — a magyarországi gyakorlat is. Amikor a II. Vatikáni Zsinat új liturgikus előírásai miatt helyenként veszélybe
kerültek a templomokhoz szervesen hozzátartozó történeti …
Tovább a műhöz
Utazás a múltba, gyalogszerrel Aki végigsétál a pécsi belváros hangulatos utcáin, elérve a Szent István téren a székesegyházhoz, talán csak sejti, milyen értékek felett lépked. Ez a terület méltán nyerte el 2000-ben a Világörökség címet, mint "A pécsi ókeresztény temető". Erről az egyedülálló régészetitörténeti leletegyüttesről kíván bővebb tájékoztatást nyújtani, bepillantást engedve az ókeresztény kor kutatásába ez a könyv. Sopianae a római korban kiemelt gazdasági - stratégiai fontosságú város volt. Egy 3. század végén összeállított térkép (Itinerarium Antonini) szerint itt haladt el az a fontos útvonal, amely a mai Trierből kiindulva Pannoniában Carnuntumot (Bad Deutsch-Altenburg) kötötte össze Mursa (Eszék) városával, onnan pedig a pannoniai provinciák legjelentősebb nagyvárosa, Sirmium (Szávaszentdemeter) irányába haladt tovább. Sopianaeból indult egy másik út is Brigetio (Szőny), illetve egy harmadik Aquincum felé.1 Pécs mai városközpontjának délkeleti részén, a mai Zrínyi utca - Teréz utca vonalától délre, az Irgalmasok útjától (Bem u.) keletre találhatók a föld alatt a római kori Sopianae városának maradványai, még a Nagy Lajos király útja és a vasútállomás között elterülő lakótelep alatt is kerültek elő római objektumok, amelyek valószínűleg a mai Sopianae határain kívül estek.
Az utóbbi évek régészeti kutatásai azt igazolták, …
Tovább a műhöz
Születésünk pillanatától fontos számok egész sora kapcsolódik hozzánk: születési számunk, útlevélszámunk, házszámunk, társadalombiztosítási számunk, bankszámlaszámunk, vezetői engedélyünk száma, hogy csak néhányat említsünk közülük. Amikor pedig valakit elítélnek egy bűncselekményért, a legelemibb számra, a fogolyszámra szűkül az élete. Ebből a könyvből sokat tanulhatunk a számok varázsáról, szimbolikus jelentésükről, rezgéseikről, lelkűk és titkos jelentéseik természetéről. A számmisztika a világ egyik legrégibb, egészen a babiloniakhoz visszavezethető analitikai módszere. Az ókori egyiptomiaknak saját numerológiai rendszerük volt, az egyes számokhoz tartozó okkult erőkkel - a számmisztikát az emberi lélektan megértésének eszközeként használták. A judaizmus szerint a numerológia tanához talán leginkább a Kabbala titkos, misztikus szövegén keresztül vezet az út, amely tartalmazza a számok filozófiai
tudományát. A 13. században a Kabbala tudósai kifejlesztették a gemátriát, a Biblia értelmezésének azt a módját, melynek segítségével a héber ábécé betűinek számértékéből vontak le következtetéseket. A kabbalista tudósok e módszer alkalmazásával kutattak rejtett jelentések után az Ószövetség szövegében. | A számok sokáig komoly, szimbolikus és szellemi jelentőséggel bírtak a keresztény hagyományban. A középkorban a számok és a …
Tovább a műhöz
A Biblia nem véletlenül a könyvek könyve. Értelmének ébredésétől kezdve az ember lényegéhez tartozik a törekvés, hogy Istennel találkozzon és vele kapcsolatban legyen. Ezért Urunk hozzánk intézett szava, a kinyilatkoztatás, amelyet a Biblia őriz számunkra, szorosan kapcsolódik az ember életéhez: történelmi és irodalmi értékein túl a Teremtő üzenetét közvetíti. így válik a Szentírás pótolhatatlanul értékes forrássá mindazok számára, akik a nemzedékről-nemzedékre újjászülető emberiségben Istent keresik. Fejlődő világban élünk, ahol minden elmúlik és ugyanakkor megújul. A Bibliában rejlő üzenet megtalálásához, amely a kinyilatkoztatás igéit kereső ember mindenkori feladata, szükséges a körülmények megismerése is, amelyek között a Könyv íródott. Minél távolabb vagyunk születésének idejétől, műveltségben és a tudományokban előrehaladó nemzedékünk számára még inkább fontos, hogy a bibliai kor és környezet ismeretében gazdagodjék. Különösen nekünk, a kevés számú magyarnak jelent nagy kincset minden olyan eszköz, amelynek segítségével mélyebb ismeretekhez juthatunk. Ez a könyv egy ilyen új, eddig hiányzó eszközt ad most kezünkbe. A szerző nemcsak azokról a növényekről szól, amelyeket mindnyájan jól ismerünk, mint a búzát, szőlőt, a mezők liliomait, hanem a Biblia világának valamennyi zöldellő, virágzó és gyümölcsöt hozó ékességéről, …
Tovább a műhöz
NEMES VVRFINAC, ENNINGI TORÖC ISTVAN-nac. Az néhai Nagys. Enningi Tóröc Ferentz, Es Nagys. Gutthi Ország Borbála aszony, Előszer á Nagys. Tőrbe Ferentznec, Most az néhai Tekintetes es Nagysa. Groff Ecknec meg hagyot özuegye Fianae : Huny ad Varmegye ÖrÖe Ispannyanac. Az Atya Istentűi az VVR lesus Christus által őrbe eletre vezérlő sz : Tjeiket kerec. Nemes Vram es szerelmes Fiam Tőrbe Istuan : lm most immár nagyob kőnyuetis kiildec aiandekon : Mert láttám minap melly Őrömmel fogad az kissebet, midőn aszonyommal, szerel-()(ijvo) mes Anyáddal hozzam tertetec volna az Isten igéié halga-tasaert, két ízbe : Először midőn alamentetec Diósgyőrbe, Azkor veled vala Battyadis Tőrőc lanos, az Néhai Nagys. Tőrbe lanos Fia, Szinte amaz nagy finnepekre, kikbe predikaltatic az mi wruncIESVS Christusnac véghetetlen es ŐrŐcke való győzedelmes fel tamadasa, az mi kémény es rettenetes ellenseginc ellen, az bűn, az átoc, az halai, az Őrdog es az őrbe karhozat ellen, mondoc az draga es őruendetes Prédikációkra, még hazatokból szandekozkoduan el iőni. Egynihany napig lelketee épületibe Ibtőc foglalatosoc nalam : Kinec édes izi szüretekben lenen, az vtan két ez térid ön el is hogy meg ternetec Diós Győrből Papara, ismét meg szallatoe, annac az igenec tanulásáért, kibe Isten őrőc életre való hatalmat rekeztet, Azkor veletec egyut leuen Rom- 1 asz-szonyomnac Anyadnac Oeezeis, az Nagys. Losonczi Anna aszony, az Nagys. Vngnad …
Tovább a műhöz
A ferences jubileum évében Rómában jártam. Ezt az utat minden esztendőben megteszem. Úgy készülök rá, mint kisdiák a vakációjára. Rendesen ott veszek lakást a Vatikán közvetlen közelében egy kis zárdában... Ha az ablakomból kinézek, nem látok mást, csak a Szt. Péter templom kupoláját. Ez a kupola elzár előlem minden kilátást, de természetfeletti és végtelen perspektívát tár elém ... Május 23-án abban az örömben részesültem, hogy Őszentsége semiprivát kihallgatáson fogadott... Tizenhatan, tizennyolcan várakozhattunk egy kis teremben. Tíz órára kellett megjelennünk, de természetesen már jó egy órával előbb ott voltunk... Mindenkinek az arcán látszott a nagy izgalom. Mellettem egy apáca remegő kézzel morzsolgatta a rózsafűzérét. A bussolanti-k peckes lépésekkel sétálgatnak el
előttünk és vizsgálódva nézik a nők ruháját, hogy elég magasan záródik-e a nyak és nem túlrövid-e a szoknya... Hiába a Vatikán nem hódol be a modern divatnak.
Az egyik ajtóban néhány egyenruhás úr beszélget. Pápai kamarások. Az az érzésem, hogy egy kicsit mulatnak a mi izgalmunkon. De nem törődöm vele. Nem szégyenlettem soha sem bevallani, hogy valahányszor a Vatikánban járok, — és ez megtörténik minden évben legalább egyszer, — úgy érzem magamat, mint a kis gyermek, ha felnőttek közé kerül. Amikor Krisztus földi helytartója előtt térdelek, akkor egyszerre egészen kicsiny, …
Tovább a műhöz
Pázmány kétségkívül legkiválóbb irodalmi nagyságaink egyike. Nemcsak a vele egy véleményen levő kortársak, hanem még ellenfelei, sőt irodalmunk legjelesebb műbírái is magasztalják. Valóban, arra a helyre való, a melyen Kazinczy, Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, szóval legékesszólóbb nagy embereink, prózai s költői nyelvünk legnagyobb mesterei fénylenek. Még ha nem volnának is Pázmánynak oly jeles írói tulajdonságai, mint a milyenekkel valóban bírt, akkor sem illenék teljesen elhanyagolni, vagy — úgy szólván — kiveszni engedni műveit. Mert Pázmány műveire is illik, a mit Montesquieu mondott a maga művéről, a melyben a törvények lelkéről ír : inkább helyeslik majd, mintsem olvassák; a mit Lessing, Klopstock Messiásáról: sokan dicsérik, de kevesen olvassák, bár dicsérnék kevesebben és olvasnák többen; és a mit Greguss Kölcsey munkáiról: ama könyvekből valók, a melyeket mindenki dicsér, de kevesen olvasnak. Pázmány műveinek eredeti, azaz első kiadásai igen ritkán találhatók valahol; és habár a nagy embert követő nemzedékek kegyelete egymásután többször kiadta egyes műveit, a Kalauzt, a Beszédeket és Kempis Tamás fordítását, mindazáltal ezek is annyira elfogytak, hogy ma csak elvétve, leginkább régi könyvtárakban, akadhatni rá e művek egyik vagy másik, de többnyire megrongált és hiányos példányára. Éppen …
Tovább a műhöz
Recensio universi cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis, distincte a tempore amotae cum exitu seculi 17-mi tyrannidis Turcicae, restitutaeque in his partibus tranquillitatis, adjectis quibusdam aetatem hanc antecedentibus, commentariis historicis illustrata (4/1)
- Brüsztle József
- 1874
Biennium jam volvitur supra bilustrum. a quo studium, duorum seculorum proxime praeterlapsorum sacerdotes almae dioecesis nostrae in unum conjiciendi cumulum , animo conceperam; quodipsum, quantum licuit, assiduitate non exigua in effectum deductum erat. Ast nuda duntaxat nomina divulgare, fuisset lectoribus fastidium parare; vestimentum idcirco fuit procurandum bio-graphico-historicum, quo memorandae personae circumdatae in publicum coetum prodeuntes aviditate excipiantur. Patente mihi ex benignissimo Praesulum meorum assensu archivo dioecesano, acquisitisque aliunde proprio Marte plurimis libris, et documentis manuscriptis, tanta lapsu temporis conflata exstitit materia, ut inde monographiae singularum dioecesis nostrae parochiarum, jam praecisiores, jam prolixiores, cum biographicis personarum ecclesiasticarum notitiis concinnatae enascerentur, quae tribus tomis comprehensae, favente divino Numine, lucem aspicient. Evenit itaque, quod poeta quidam monet: Adde parum parvo, modicum superadde pusillo, Tempore sic parvo magnus acervus erit. Intervallo modico a preli loco semotus non potui praecavere menda, tomo huic incuria typographorum spar-sim inserta, quae majori ex parte emendata calci hujus tomi adjeci; pro reliquis expurgandis, item vitiatis interpunctionibus castigandis benignitatem Tuam imploro, me-que Tuis favoribus devoveo.
Tovább a műhöz