Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Recensio universi cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis, distincte a tempore amotae cum exitu seculi 17-mi tyrannidis Turcicae, restitutaeque in his partibus tranquillitatis, adjectis quibusdam aetatem hanc antecedentibus, commentariis historicis illustrata (4/2)
- Brüsztle József
- 1876
Biennium jam volvitur supra bilustrum. a quo studium, duorum seculorum proxime praeterlapsorum sacerdotes almae dioecesis nostrae in unum conjiciendi cumulum , animo conceperam; quodipsum, quantum licuit, assiduitate non exigua in effectum deductum erat. Ast nuda duntaxat nomina divulgare, fuisset lectoribus fastidium parare; vestimentum idcirco fuit procurandum bio-graphico-historicum, quo memorandae personae circumdatae in publicum coetum prodeuntes aviditate excipiantur. Patente mihi ex benignissimo Praesulum meorum assensu archivo dioecesano, acquisitisque aliunde proprio Marte plurimis libris, et documentis manuscriptis, tanta lapsu temporis conflata exstitit materia, ut inde monographiae singularum dioecesis nostrae parochiarum, jam praecisiores, jam prolixiores, cum biographicis personarum ecclesiasticarum notitiis concinnatae enascerentur, quae tribus tomis comprehensae, favente divino Numine, lucem aspicient. Evenit itaque, quod poeta quidam monet: Adde parum parvo, modicum superadde pusillo, Tempore sic parvo magnus acervus erit. Intervallo modico a preli loco semotus non potui praecavere menda, tomo huic incuria typographorum spar-sim inserta, quae majori ex parte emendata calci hujus tomi adjeci; pro reliquis expurgandis, item vitiatis interpunctionibus castigandis benignitatem Tuam imploro, me-que Tuis favoribus devoveo.
Tovább a műhöz
Recensio universi cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis, distincte a tempore amotae cum exitu seculi 17-mi tyrannidis Turcicae, restitutaeque in his partibus tranquillitatis, adjectis quibusdam aetatem hanc antecedentibus, commentariis historicis illustrata (4/3)
- Brüsztle József
- 1879
Biennium jam volvitur supra bilustrum. a quo studium, duorum seculorum proxime praeterlapsorum sacerdotes almae dioecesis nostrae in unum conjiciendi cumulum , animo conceperam; quodipsum, quantum licuit, assiduitate non exigua in effectum deductum erat. Ast nuda duntaxat nomina divulgare, fuisset lectoribus fastidium parare; vestimentum idcirco fuit procurandum bio-graphico-historicum, quo memorandae personae circumdatae in publicum coetum prodeuntes aviditate excipiantur. Patente mihi ex benignissimo Praesulum meorum assensu archivo dioecesano, acquisitisque aliunde proprio Marte plurimis libris, et documentis manuscriptis, tanta lapsu temporis conflata exstitit materia, ut inde monographiae singularum dioecesis nostrae parochiarum, jam praecisiores, jam prolixiores, cum biographicis personarum ecclesiasticarum notitiis concinnatae enascerentur, quae tribus tomis comprehensae, favente divino Numine, lucem aspicient. Evenit itaque, quod poeta quidam monet: Adde parum parvo, modicum superadde pusillo, Tempore sic parvo magnus acervus erit. Intervallo modico a preli loco semotus non potui praecavere menda, tomo huic incuria typographorum spar-sim inserta, quae majori ex parte emendata calci hujus tomi adjeci; pro reliquis expurgandis, item vitiatis interpunctionibus castigandis benignitatem Tuam imploro, me-que Tuis favoribus devoveo.
Tovább a műhöz
Recensio universi cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis, distincte a tempore amotae cum exitu seculi 17-mi tyrannidis Turcicae, restitutaeque in his partibus tranquillitatis, adjectis quibusdam aetatem hanc antecedentibus, commentariis historicis illustrata (4/4)
- Brüsztle József
- 1880
Biennium jam volvitur supra bilustrum. a quo studium, duorum seculorum proxime praeterlapsorum sacerdotes almae dioecesis nostrae in unum conjiciendi cumulum , animo conceperam; quodipsum, quantum licuit, assiduitate non exigua in effectum deductum erat. Ast nuda duntaxat nomina divulgare, fuisset lectoribus fastidium parare; vestimentum idcirco fuit procurandum bio-graphico-historicum, quo memorandae personae circumdatae in publicum coetum prodeuntes aviditate excipiantur. Patente mihi ex benignissimo Praesulum meorum assensu archivo dioecesano, acquisitisque aliunde proprio Marte plurimis libris, et documentis manuscriptis, tanta lapsu temporis conflata exstitit materia, ut inde monographiae singularum dioecesis nostrae parochiarum, jam praecisiores, jam prolixiores, cum biographicis personarum ecclesiasticarum notitiis concinnatae enascerentur, quae tribus tomis comprehensae, favente divino Numine, lucem aspicient. Evenit itaque, quod poeta quidam monet: Adde parum parvo, modicum superadde pusillo, Tempore sic parvo magnus acervus erit. Intervallo modico a preli loco semotus non potui praecavere menda, tomo huic incuria typographorum spar-sim inserta, quae majori ex parte emendata calci hujus tomi adjeci; pro reliquis expurgandis, item vitiatis interpunctionibus castigandis benignitatem Tuam imploro, me-que Tuis favoribus devoveo.
Tovább a műhöz
E könyvnek az a célja, hogy segítsen az olvasónak Isten Igéjének a fényében felismerni azokat a sajátos lehetőségeket és veszélyeket, amelyek személyiségében rejlenek. Azért imádkozom, hogy alak olvassák, segítséget és áldást nyerjenek belőle. (...) Az egész természet Isten nagyságát és teremtő hatalmának ragyogását tükrözi. Az élet, úgy, ahogy van: Isten tükre. A legegyszerűbb életformák is olyasvalamit lepleznek le Isten nagyságából, amit egyetlen élettelen tárgy sem képes kifejezni. Az élet a legnagyobb rejtvény, amelyet még egyetlen ember sem oldott meg, jóllehet a nagy szellemek minden korban ezen fáradoztak. Az élet Istenről vall, a kikutathatatlan, felfoghatatlan Istenről. Minden életnek a forrása Isten életében van, s így Isten életének felfoghatatlan titka átterjed minden élőre, egészen a legegyszerűbb fajtákig. Az élet rejtélyes természetéhez tartozik az a törekvés, hogy minden élőnek sajátos jelleget adjon. Jóllehet az egyszerű életformák esetében csak nehezen tudjuk a megkülönböztető sajátosságokat felismerni, ezeket mégis ugyanúgy jellemzi az egyéniesedési folyamat, mint a magasabb rendű teremtményeket. Az élet változatosságra való törekvésének bámulatos példáját láthatjuk például a fa leveleiben. Nincs két egyforma levél. Azt is tudjuk, hogy nincs a világon két ember, akinek azonos ujjlenyomata lenne. Ezért lehet az ujjlenyomatot olyan személy …
Tovább a műhöz
A világirodalom egyik leghíresebb önéletrajzi műve, a kereszténység egyik klasszikusa kerül itt új fordításban és – hazánkban először – latin nyelven is az olvasó kezébe. Szent Ágoston, a negyedik század kereszténységének nagy doctor-a, a legkiválóbb írók egyike »Vallomásai«-ban nemcsak a kereszténységhez vezető küzdelmes útját rajzolja meg, hanem olyan »lélekábrázolást« is nyújt, amilyen az ókorban Augustinus kezdeményéig hallatlan volt, de amilyent azóta sem ajándékozott szenvedő, töprengő, vívódó lélek, istenáldotta nagy művész, gondolkodó vagy apostol az emberiségnek. Aki szent Ágostonnal barátságot köt, azt könyve többé el nem hagyja. Balogh József évtizedeken át dolgozott ezen a fordításon, amely a magyar olvasók hihetőleg nagy tömegeinek fog gyönyörűséget szerezni és elmélyedő tanulságot hirdetni.
Tovább a műhöz
Régóta ismert a szakemberek előtt, hogy az 1569 táján Erdélyen kívül is terjeszkedni kezdő antitrinitarizmus a magyarországi reformáció történetének fontos jelenségcsoportja. A fáradhatatlan szorgalmú, de egyszerre megmosolyogtatóan és elborzasztóan polemikus és elfogult Kanyaró Ferenc volt az első, aki komoly anyaggyűjtéssel, addig jórészt közöletlen, kéziratos forrásokra támaszkodva adott átfogó képet arról, miképpen hódította meg a friss szemlélettel fellépő antitrinitarizmus az Alföld és Baranya sok református gyülekezetét. A téma egy-egy részterületével más szerzők dolgozatai is foglalkoztak, sok és jelentős újdonsággal azonban csak Esze Tamás tanulmányai szolgáltak. O egyfelől a dunántúli behatolásra hozott újabb levéltári dokumentumokat, másfelől a Kanyaró által összegyűjtött adatok kritikai áttekintésére vállalkozott. Ennek során több máig aktuális észrevételt tett, legfőbb érdeme azonban talán annak hangsúlyozása, hogy az 1569-es nagyváradi hitvitával fordulat állt be a református-antitrinitárius polémiák történetében, s hogy a hitvita magyar nyelven történő megrendezése irodalomtörténeti szempontból is fontos tendenciák nyitánya volt (ezt jól illusztrálta a Válaszúti komédia újszerű értelmezésével). A hazai antitrinitarizmuskutatás történetében fordulatot jelentő Pirnát Antal-monográfia erjesztő hatása már Esze Tamás munkáiban is …
Tovább a műhöz
The Translators of the Bible wish Grace, Mercy, and Peace, through JESUS CHRIST our Lord.
REAT and manifold were the blessings, most dread Sovereign, which Almighty God, the Fatlier of all mercies, bestowed upon us the people of England, wlien first he sent Your Majesty's Boyal Person to rule and reign over us. For wliereas it was tiie expectation of many, wlio wished not well unto our Sión, tliat upon the setting of that bright Occidental Slar, Queen Elizábeth of most liappy memory, sorae thick and palpahle clouds of darkness would so have overshadowed tliis Land, that men should have been in doubt which vvay they were to walk; and that it should liardly be known, who was to direct the unsettled State; the appearance of Your Majesty, as of the Sun in his strength, instantly dispelled those supposed and surmised mists, and gave unto all that were well affected exceeding cause of comfort; especially when we beheld the Goverunient established in Your Highness, and Your liope-ful Seed, by an undoubted Title, and this alsó accompanied with peace and tranquillity at home and abroad.
But araong all our joys, there was no one that more fiiled our liearts, than the blesaed continuance of the preaching of God's sacred Word among us; which is that inestimable treasure, which excelleth all the riches of the earth; because the fruit thereof extendeth itself, not only to the time spent in this transitory world, but directeth and disposeth men unto that eternal happiness which is …
Tovább a műhöz
Ujabb keresztyén katedrai tanitások, melyeket néhai Kolmár József rév-komáromi helv. hitv. predikátor és esperes hátrahagyott irományaiból szerkesztett s kiadott Vári-Szabó Sámuel tisza-földvári lelkész, s a "Keresztén vallás" czimű 52 urnap kiadója
- Kolmár József
- 1854
A negyvent léptem által, és szemeim — pedig fájdalom! tömérdek még künn a lemunkálandó — már kifáradtak, s míg nappal vagyon reám nézve, a legszükségesebb teendőhez, a legvalódibb protestáns szónok, Kolmár-nak ez újabb k. katedrai tanitásai világ elé bocsátásához kellett fognom. Ö 1830-ban Pesten megjelent két kötet k. katedrai tanitásai után csak hamar letisztáztatván 100 legnépszerűbb tanításait is, 1834-ben pápai hittanár b. e. Sebestyén István, egyházkerületi censorhoz küldötte, ki is engem akkori tanítványát bízván meg a kéziratot számokkal ellátni, alkalmam volt ezen tanításokat végig olvasni, még
csak nem is gyanítva, miszerint idővel én leendek azoknak kereszt apjok. A nagy Kolmár remek müvei az igaz critica philosophia elvein alapulnak, Kant-éin s nem
Hegel-én, mely utóbbival semmiképen meg nem barátkozhatom, mint kinek ideológiája teljes a Neoplatonismust fölelevenítő álomlátással; ily álomszerűen fejtegetvén a legképtelenebb dogmákat, a középkor szülte scholastica theologiát erőködik visszaidézni. Hol e geniealis protestáns szónok művében teljes áradozásai közben a politikába vágott, vagy más hitfelekezet terére tette által aczél-tollát: sorai általam — daczára annak, mint fölebb emlitém, hogy ezen tanítások 1834-ben a censor által admittáltattak, nemcsak, hanem egyháza kivánatára egypár legott ki is nyomatott,— de az irenikának …
Tovább a műhöz
A kultúra polgári nyilvánosságának megteremtéséhez a világi és az egyházi hatalom szétválasztása, egy forradalmi hullám kellett. Ez nem jelenti azt, hogy többféle megfontolásból, a különböző, megelőző korszakokban ne történtek volna kísérletek a könyvtárakban őrzött hagyomány közös használatának megteremtésére. Már az ókori Rómában is tudunk közös használatú könyvtárakról, amelyek vagy csupán a baráti kör számára voltak elérhetőek, vagy olyanok voltak, hogy a római polgárjoggal rendelkezők is látogathatták azokat. Az ókor végére már elméleti szinten is kialakult a feleslegesen, használat, tényleges érdeklődés nélkül összegyűjtött könyvtárak bírálata (Seneca), amely bírálat az első századot követően toposszá is vált; folyamatos középkori és kora újkori recepcióról beszélhetünk. A 14. századtól kezdődően, az említett elméletet is követve, több olyan kezdeményezésről tudunk, amikor egy-egy tudós a saját könyvtárát felajánlotta a tudós közönségnek használatra, olyanról is, amikor egy-egy terület értelmiségijei közösen építenek könyvtárat, és olyanról is, amikor egy-egy mecénás család a saját gyűjteményét látogathatóvá tette azok számára, akik abban a városban laktak, ahol a könyvtár is megtalálható volt. Magyarországi példákat is tudunk mondani örvendetes módon. Ilyen volt a 24 szepesi plébánia közös könyvtára Lőcsén, …
Tovább a műhöz
A 16. századi magyar humanizmus kiemelkedő alakja, Verancsics Antal (1504–1573) nemcsak egyházi és politikai vezetőként, hanem íróként és diplomataként is maradandót alkotott. A Verancsics Antal összes munkái sorozat 12. kötetének 9. része – Vegyes levelek: 1563–1569 – különösen izgalmas bepillantást nyújt a korszak diplomáciai, egyházi és személyes történéseibe.
Ez a kötet gondosan szerkesztett, tudományos apparátussal ellátott válogatás Verancsics latin nyelvű leveleiből, amelyek a Habsburg-udvarral, a pápasággal, magyar és külföldi főurakkal, tudósokkal és egyházi személyekkel való kapcsolattartását dokumentálják. A levelek egyszerre tanúskodnak a reneszánsz műveltségről, a politikai feszültségekkel teli időkről és Verancsics kivételes diplomáciai érzékéről.
A kötet nemcsak a történészek és irodalomtörténészek számára értékes forrás, hanem minden olvasónak, akit érdekel a magyar történelem és kultúra aranykora, valamint egy olyan sokoldalú személyiség, aki a reformáció, a török hódoltság és a Habsburg-ellenes mozgalmak korában is a közjó szolgálatában állt. A levelek mögött kirajzolódik egy művelt, hűséges és bölcs ember portréja – egy olyan férfié, akinek szavai ma is megszólítanak bennünket.
Tovább a műhöz
A történelem angyala - Walter Benjámin nevezetes Klee-interpretációjában - a múlt felé fordítja arcát. „Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba, és ... feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő előtte a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak.” A történelemből a jövő felé hátráló rémült angyal a halál angyalának bizonyul: nyomában kő kövön nem marad. Bár Benjámin „a történelem olyan felfogását” keresné, mely „nem vállal semmi cinkosságot” a vak haladással, a történelem angyalarcáról úgy látszik, letörölhetetlen a rémület. Nincs választása. Ha nem kelne időben segítségére a pusztításból őt kimentő paradicsomi vihar, ha nem válna e vihar cinkosává, eggyé azzal - menthetetlenül alábukna a szenvedők és a holtak közé. Talán cinkosságát próbálja enyhíteni, amikor elfordítja arcát a jövőtől, s ránk, romhalmazra függeszti ijedt tekintetét. A vihar paradicsomi eredete mégis vigaszt és reményt jelent: „a múlt titkos indexet hordoz magán, s a megváltáshoz van rendelve általa”. Benjámin az utolsók egyike a nyugati történelemfilozófiában, akik még röptében látták a …
Tovább a műhöz
Címlap a címlapelőzék rézmetszettel, melyen a megdicsőülési jelenete látható. A kiadvány megjelentetése előtt 101 évvel vértanúságot szenvedett pálos szerzetes életének és halálának krónikája.
Tovább a műhöz