Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A biofizika alapjai
- 1997
A biofizika mint önálló tantárgy - az orvosi fizika folytatásaként - a magyarországi orvosegyetemeken több évtizedes múlttal rendelkezik, megelőzve ezáltal számos más országbeli felsőoktatási intézményt. Századunk második felében egyébként e diszciplína rendkívüli fejlődésen ment át, hiszen a fizika, a biológia, a fizikai kémia határterületén foglalva helyet, mindezek fejlődése stimulálólag hatott reá is. E folyamat napjainkban tovább tart. A diszciplína eredményeinek tényleges, ill. potenciális felhasználói közé tartozik az orvostudomány is. Ezt húzza alá az a tény, hogy a XX. sz. második felében több orvosi Nobel-díjas a biofizika területéhez tartozó eredményeiért nyerte el a kitüntetést. Példaként említjük Békésy-nek a hallás folyamatával kapcsolatos, vagy Wilkinsnek a DNS-kristály röntgendiffrakciós képének analízise alapján nyert, vagy Cormacknek és Hounsfield-nek a rétegfelvételek számítógépes kiértékelésére vonatkozó eredményét. A világban eddig megjelent biofizika tankönyvek, kézikönyvek indíttatása különböző, ami érthető, hiszen a kérdések tárgyalhatok akár a fizika, akár a biológia vagy a molekuláris biológia stb. oldaláról - megcélozva ezzel egy-egy meghatározott érdeklődési körű réteget. Könyvünket elsősorban orvostan- és gyógyszerészhallgatók számára egyetemi tankönyvnek szántuk, de használhatják kézikönyvként …
Tovább a műhöz
Aesculapius és Clio
- 2018
A határterületi kutatások örökös dilemmája, hogy a résztvevő tudományágak sajátlagos szabályai, metodológiái mennyiben maradjanak érvényesek, milyen korlátokat bontsunk le, s melyeket ne, hogy a különös szabadságból valódi érték szülessen. A medicina önmagában is a reáliák és a humaniórák halmazainak átfedésében létezik. A legrégebbi művészetek közül való és a legújabb tudományok közé tartozik – fogalmazta a XIX. században az excentrikus német orvos, Nussbaum. Határterületi tanulmánykötetünk abban az értelemben is, hogy az orvoslás „tárgyáról” az emberi testről, alkalmasint a költő testéről, filozófiai
értelemben bölcselő gondolatokat is a magunkénak tudjuk, diskurzusunk tárgyává tesszük. Ugyanebben az értelemben tekintünk a társadalomtudományok felé. A demográfiai katasztrófa idején aligha lehet fontosabb számunkra, mint visszanézni: elődeink miként hozták létre a védőnői hálózatot. A szekció szellemiségét illetően azt az elvet szándékoztunk érvényesíteni, hogy a kutatás és a feldolgozás számára egységes szabályok szerint vizsgálandó történelem létezik, és a
puszta, bár tagadhatatlanul érdekes, anekdotikus történetmondás ettől különbözik. Bizonyos karakteres szegmensekben, mint a hadtörténelem, gazdaságtörténet, politikatörténet, ideológiatörténet – a szaktudományi vonások különösen erősek –, és az orvos- és a …
Tovább a műhöz
A növények intelligens lények? Képesek problémamegoldásra? Kommunikálnák az őket körülvevő környezetükkel, más növényekkel, rovarokkal és a magasabb rendű állatokkal? Vagy éppen ellenkezőleg: passzív szervezetek, melyekből hiányzik minden érzékenység és bármiféle halvány nyoma az egyéni és társas viselkedésnek? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszolhassuk, vissza kell nyúlnunk az ókori Görögországhoz, ugyanis már akkor hasonló kérdésekkel foglalkoztak a filozófusok. Egymással ellentétes nézeteket valló iskolákba tömörülve azon vitatkoztak, hogy a növényeknek lehet-e „lelkük” vagy sem. Mi mozgatta érvrendszerüket, és mindenekelőtt, miért, hogyan lehetséges, hogy évszázadok tudományos felfedezései sem tudták érvényteleníteni ezt a felvetést? Meglepő, de sok mai érv e témában ugyanaz, mint ami századokkal ezelőtt is felvetődött. Ezek az érvek nemcsak a tudományban, hanem az általános közvéleményben és számtalan olyan prekoncepcióban megjelennek, melyek már évezredek óta részei kultúránknak. Annak ellenére, hogy a felszínes megfigyelés azt sugallja, hogy a növényvilág alacsonyabb fokú összetettséggel rendelkezik, az az elképzelés már századok óta jelen van, hogy a növények kommunikációra képes organizmusok, van társadalmi életük, képesek bonyolult problémák megoldására kifinomult stratégiák alkalmazásával - egyszóval intelligensek. A …
Tovább a műhöz
Tavasz van. Első igazi horgásznapom. A fűzfákon még akkora levél sincs, mint az a bizonyos mindig
emlegetett ’’egérfüle”, csak rügyek vannak. Hirtelen köszöntött be a 8-12 Celsius fokos ’’kánikula”. Hétfő óta süt a nap. Janival egész héten az eget kémleljük. Csütörtökön megszületik az elhatározás, holnap megyünk harcsázni, egész éjszakára, vagy ameddig bújuk. Pécsről megyünk Somogy megyébe. Kb. 100 km-re van egy tó. Igazi vadregényes, elárasztott, lapos. Egy széles völgy, hegyek nélkül. Lábon állnak az elárasztott fák. Zsombékkal szegélyezett szigetek találhatók itt, a tavat hosszú nádfalak, kacskaringós csatornák, rejtett átjárók teszik igen vonzóvá. Vize nem mély. A tó közepétől hátrafelé 80 cm-től fél méterig csökken. Körös-körül mocsár, ingovány, zsombékok övezik. A partról csak kevés helyen, a gát és a csónakkikötő körül horgásznak. És hogy még nehezebb legyen a horgászat, a tó 5/6-od részét, szinte a teljes felületét, tavasz végétől egészen a tél elejéig összefüggő töklevéltakaró borítja. Csónakkal sem könnyű közlekedni rajta. Kocsikeréknyi pontyok turkálnak benne. A megriadó, lábnyi amurok torpedóként hasítják a vizet. Ebben a környezetben nekik még a 0,60-as damil eltépése sem akadály. Minket nem érdekelnek, csak a harcsák, amiből rengeteg található a tóban. Jól érzik magukat a számtalan búvóhelyen, a szinte …
Tovább a műhöz
Az érdeklődés, mely a magyarok eredetének történetéhez fűződik, épen olyan régi egész Európában, mint maga ez a nemzet. Mint az Ázsiából kiözönlő néptenger utolsó hulláma a magyarok is, a hírnökhöz hasonlóan, már délkeleti Európában való első megjelenésűkkel, az eredetök és származásuk iránti kíváncsiságot olyan mértékben ébresztették föl, a milyenben külsőségök, magaviseletek és harczias szellemök Pannonia és a szomszéd tartományok akkori lakóiban félelmet és borzalmat gerjesztett. Minthogy azon különböző népelemek, melyek őket megelőzték, szintén a távol keletről törtek elő, ezért megelégedtek azzal, hogy a magyarok vándorlásának kezdő pontját is oda helyezzék; és mivel szokásaiknak egyes vonásaival és physikai jellegükkel a görögöknek a skythákról s a byzancziaknak a húnokról adott silány és bizonytalan leírásai megegyeztek: ezért majd ez utóbbiakkal azonosították, majd ezek egyenes utódainak állították őket. Bővebb geo- és ethnographiai részleteket a keresztyén művelődés ama sötét korszakából nem is lehetett várnunk. Mikor pedig e jövevényeket a Duna és Tisza mellett a keresztyénség közös köteléke, társadalmi és állami tekintetben, nyűgöt többi népeihez csatolta; akkor az ázsiai eredetökről való tudat csak mint halvány reminiscentia maradt még fenn, mert a nemzeti egyediséggel a hit ama korszakában épen oly kevéssé törődött …
Tovább a műhöz
Balog Károly, mankó-büki (1848-1920)
Anyja Madách Imre nővére, akit férjével együtt 1849. aug. 16-án gyilkoltak meg hegyi mócok az Arad megyei Szlatina mellett. Az árvát Madách Imre nevelte fel. 1872-ben ügyvédi vizsgát tett, 1875-ben feleségül vette Bérczy Károly műfordító Margit leányát, 1878-ban részt vett a boszniai okkupációban (37. cs. kir.közös gyalogezred főhadnagyaként), erről Bécsben könyvet adott ki, majd ugyanazt magyarul Pécsett 1904-ben. Elbeszéléseket írt. 1883-ban bíró Budapesten, 1891-ben került a pécsi ítélőtáblához, táblai tanácselnök majd táblai elnök. Itt id. Babits Mihály kollégája, barátjaként vállalta a későbbi költő Babits bérmaapaságát. Sokoldalú közéleti tevékenység jellemezte. Jeles turista, a Mecsek Egyesület elnöke. A Mecsek Flórája c. 200 lapos akvarellgyűjteményét a Pécsi Egyetemi Könyvtár őrizte. 1914-ben nyugdíjba ment, Budapestre költözött.
Tovább a műhöz
Az összes bogaraknál a bélcsővel a legszorosabb összefüggésben állanak a Malpighi-edények, melyek rendszerint a közép- és utóbél határán ömlenek be a bélcsőbe. Már a legrégibb anatómusok ismerték s helyesen leírták, működésük megítélésében azonban még ma sincs megegyezés. Nincsen olyan főbb része az anyagcserének, melyben idők folyamán ne tulajdonítottak volna nekik jelentős részt. Felszívódást, a felszívott anyag szétosztását a testben, az emésztésre fontos anyagok elválasztását, nitrogéntartalmú bomlástermékek kiválasztását és ezen folyamatok különböző combinatióit tartották hivatásuknak. Schindler vizsgálatai óta ma a legtöbb hivője van annak a nézetnek, hogy a Malpighi-edények különleges húgykiválasztó szervek. Ámde azóta különböző búvárok számos olyan adatot tettek közzé, mely a Malpighi-edények ilyen egyoldalú megítélésével nem egyeztethető össze. Ujabban Möbusz, Karawaiew és e sorok írója utalt először kellő nyomatékkal arra, hogy a Malpighi-edényeknek a kiválasztó működésen kívül még más élettani szerepe is lehet az anyagforgalomban. Dolgozatom megírása óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folytonosan gyűjtöttem az e tárgyra vonatkozó adatokat. Anatómiai és élettani vizsgálatokat végeztem, melyeknek eredményeivel talán sikerül bebizonyítanom, hogy a Malpighi-edények nem kizárólagosan kiválasztó szervek. Számos, szerintem, …
Tovább a műhöz
Aki az állatokat szereti, mindig meghatódik, valahányszor megfigyeli, hogyan bánik az anyaállat a kicsinyeivel, mennyire a szívén viseli kicsinyeinek jólétét, és mennyire óvja őket a veszélyektől — ha nagy veszély fenyeget, még tulajdon életét is gondolkozás nélkül kockáztatja, csak hogy kicsinyeit megmentse. A ragadozó állatok éppen ezért nagyon óvatosak a kicsinyeiket vezető anyaállatokkal szemben. Bármilyen megható is az anyaállatnak ez a magatartása, bármennyire is úgy érezzük, hogy anyai szeretet jut benne kifejezésre, mégis sűrűn kell mondanunk, hogy az állat nem tehet másként — így kell viselkednie, akár akar, akár nem! Az ösztönei kényszerítik, hogy az utódaiért a végsőkig mindent megtegyen. Az állat cselekszik anélkül, hogy sokat fontolgatna. Az ember sem tagadhatja, hogy gyerekei nevelése során hasonló, vele született ösztönök működnek benne, csakhogy nála az ösztönök munkáját kiegészíti a gondolkodás. Ha látunk egy kedves kisbabát vagy egy gyámoltalan, gyapjas kis állatkölyköt, rajtunk is erőt vesz egyfajta boldogító érzés; szeretet és öröm önti el szívünket, és anélkül, hogy értelmünknek működésbe kellene lépnie, úgy érezzük, gyöngédséggel tartozunk annak az oltalomra szoruló, csöpp kis lénynek. Már a kislányokban is erősen ki van fejlődve ez az ösztönös érzés. így tehát az anyai szeretet az emberben és az állatban, ha kissé változott …
Tovább a műhöz
A párkapcsolattól a gyermekágyig - A várandósság, a szülés és a gyermekágy pszichológiája és pszichoszomatikája című kötetünk a gyermekvárás időszakának pszichológiai kérdéseit járja körül. Kötetünkben négy fő fejezetben - A párkapcsolat és a gyermekvállalás (I), A várandósság állapota (II), A várandóssághoz kötődő komplikációk, negatív kimenetel (III) és A szülés és a gyermekágy időszaka (IV) -, 20 tanulmányon keresztül foglalkozunk a családtervezés és gyermekvállalás, a várandósság, a szülés, és a gyermekágy eseményeivel. A várandósság élményét és azután a későbbi családi működést is meghatározzák a szülők közötti kapcsolati jellemzők, a gyermekvállalásra történő felkészülés módja; a várandósság során anyai és apai oldalról egyaránt bekövetkező változások és megoldandó kérdések; esetenként nem várt komplikációk; a szülés és a gyermekágy során megtapasztalt intrapszichés és interperszonális „történések”. Az egyes témakörökhöz kapcsolódó elméleti és gyakorlati ismeretek részletes áttekintésével ennek az időszaknak a pszichológiai vonatkozásait szeretnénk közelebb hozni az Olvasóhoz. A párkapcsolat és gyermekvállalás témakörében olvasható négy tanulmány a várandósság megélése és a magzat fejlődése szempontjából is fontos, biztos alapul szolgáló párkapcsolati jellemzőket ismerteti, és a pozitív …
Tovább a műhöz
A komplex rehabilitáció fontosságát megfogalmazó nemzetközi és hazai társadalmi gyakorlat-, illetve szemléletváltozás generálta igényekre válaszként 2008
őszén került sor a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar és az Egészségtudományi Kar együttműködésében a Komplex rehabilitációs mentor szakirányú továbbképzés
megalapítására, majd egy esztendővel később indítására is. A nemzetközi gyakorlattal egyezően már a képzés kidolgozása is több szempontból „komplex” módon valósult meg: a képzési program a terület kiváló elméleti és gyakorlati szakemberei közös gondolkodásának eredményeként alakult, formálódott. A komplex rehabilitáció hangsúlyossá válása a gyakorlatban elkerülhetetlenné tette a rehabilitációs ismeretek komplex alapokra helyezését, az integrált ellátásokra épülő bővítését, az orvosi, foglalkozási, mentális/pszichológiai, képzési és szociális rehabilitációs ismeretek új típusú integrációját. A képzõőszakemberek számára célkitűzésként fogalmazódott meg, hogy a résztvevők képessé váljanak az ember és társadalmi környezete közötti harmónia kialakítására és megőrzésére, a feszültségeket hordozó viszonyok, problémák megelőzésére, illetve azok szakszerű kezelésére, az egyén társadalomba történő integrálására/reintegrálására a komplex rehabilitáció kapcsán felmerülő lehetőségek felhasználásával, alkalmazásával. …
Tovább a műhöz
Napjainkban különös erővel dolgoznak az élő természet birodalmán belől a leszármazás, az átöröklés és a továbbfejlődés régi kérdésein. A kritika szondáját dugják be olyan hipotézisekbe, melyek eddig csaknem általános elismerésnek örvendtek,
egyeseket kiirtanak, másokat kiegészítenek és elmélyítenek, egy részüknek a helyességét felismerik és bebizonyítják, régi, azelőtt érvényes nézetek újból föllépnek, modernebb köntösbe bujtatva. A spekulatív szemlélődések mellett mind nagyobb jelentőséghez jut a kísérlet s új kilátásokat nyit meg, mint ahogy más részről a nem is sejtett módon tökéletesedő technika mély bepillantásokat enged meg az ősanyagnak ama finom szerkezetébe, mely testi szemeink előli állandóan el volt zárva. A mind szilárdabbá váló meggyőződés a természettörvények egységéről új hidakat épít a szerves és szervetlen világ
között és mindinkább rávisz bennünket, hogy az utóbbiban érvényes törvényeket az előbbire is alkalmazzuk. Akármilyen távol van is még az ember attól, hogy megismerje az átöröklésnél lejátszódó titokzatos folyamatokat, mégis azt, amit eddig sikerült lelepleznie, gyorsan hasznosítja gyakorlati irányban. Az elmélet és gyakorlat közötti érintkezés a biológiai tudományokban is fontos szerepet játszik. E kis munkának az a célja, hogy a müveit embernek, aki a származástan és a vele kapcsolatos kérdések iránt …
Tovább a műhöz