Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ámbár Balaton-Fiired a’legjelesb, ’s leglátogatottabb magyarországi gyógyhelyek között, elsők közé számlállathalik ; mindazonáltal korára, ’s hírére nézve legújabb, mert: míg a’ többi jelesbeknek majd mindannyinak mondák, írott kútfők, fenn álló romok, föltalált emlékek, pénzek, stb. után Írott történeteik a’ korábbi századokba, sőt a’ romaiak’ koráig felvezetvék; illyesmit Fürednél hiába keresnél; sőt hagyomány utján is, a’ gyógyforrás’ eredetéről , feltalálásáról, ’s a’ gyógyintézet’ legrégiebb felállításáról, mint legtöbbek, valamelly hozzájok illő rege alakjában bírnak , mitsem mutathat fel. Ámbár a’ romaiaktól élénken mívelt alsó Pannóniájukban feküdt, melly secunda cmsularis romana-nak Galerius császártól neje’ tiszteletére Valeria-nak ne-vezteték. Környékén sok nevezetes gyarmat vala, u. m. Caesariana, Tricciana, Valentina/, Mogentia-nae, Mogetianae, Cibalis stb. ’s mellyeket Keszthelynél , Sárvíznél, ’s a’ tó melletti számas más helyeken a’ romok szemünkbe tüntetnek; mégis semmi bizonyos , és hitelt érdemlő tudósítást Füred’ gyógyvizeiről, melly bizonyosokká tenne, miszerint a’ romaiaknál ismert, ’s használt volt légyen, nem találunk. Amaz előadás, mellynél fogva Valéria császárné, férje’ halála után, Tihanyban lakott, ’s Piroska nevű anyját a’ füredi gyógyforrásban hosszas betegségéből …
Tovább a műhöz
Nagy okok, valóban nagyok bírtak arra engemet, hogy ezen eredeti munkámnak
díszt adni akarván, midőn Nemzetem’ kezébe nyújtom, ne másnak szentelném, ajánlanám, hanem Nagyságodnak. Ha tsak szármozásodat nézem is, olly nagynak,
méltóságosnak találom, hogy törsökös ritkább vérségű Magyar Mágnásnak pártfogásához nem folyamodhatott könyvem, Abára, Fejedelmekre, Vitézekre mutathatsz, több olly, nagy Férfiakra, millyen volt a' XVII. században ama valódi dísze Erdélynek Rhédei Ferentz a’ TE nagy Atyád, kiről így szóll nemzetünk’ Krónikája, "Virpius, et mitis, omniumque judicio reliquis regni magnatibus honore Principis dignior habitus est." Ha pedig tulajdon virtusidra tekéntek, jeles tetteid, nemes szíved, ritka kegyességed, hazádhoz vonzó buzgó szereteted, Fejedelmedhez tántoríthatatlan hívséged, szívet hódító szelídséged, mellyel nem tsak tisztelőiden, hanem ellenségeiden is szoktál uralkodni a’ tudósokhoz mutatni szokott barátságod, a' magyar Múzsákat ápolgató készséged, éppen nem engedték, hogy azon igaz tiszteletem, mellyel Hozzád viseltetem, más Hazafinak emellyen emlékeztető oszlopot, másnak a’ nevét a’ Tiednél ditsőítse a' késő maradéknál. Fő tárgya ezen munkámnak a' Magyar Nemzetnek java, polgári tsínosodása, az erköltseknek jobbítgatása. Akármellyiket veszem, mindeggyik Te benned egy különös Jótévőjét, boldogítóját tiszteli, áldgya , és …
Tovább a műhöz
Vádolóim is, Feddőim is könnyen tálam fognak találtatni. Amazokat könnyebb elkerülni, ezekkel több baj vann, nem tsak azért, hogy a' fekete irigy epe igen gyakran a' betsület', az emberiség határin túl ragadgya őket, hanem hogy bíróvá is szeretvén tenni magokat, valamit mondanak, állitnak mind oraculum gyanánt akarják vétetni , 's imádtatni. Mindeggyik résznek, szükségesnek látom, hogy jegyzést tegyek. Vádolóim azt vethetnék szememre , ígéretemnek nem tettem eleget. Tudósításombann három részből, vagy is kötetbül álló magyar Fizikárúl vann szó , és tsak kettővel akarom megjátszani mind a' nemzetet, mind a' magokat előre jelentőknek várakozását, 's ezeknek betses neveit is ki nem nyomtattam. - Ha számát veszszük az elosztásnak, a' köteteknek , igaz, hogy a' hárombúl kettőt tsináltam; de vann e' ebbenn valami színe is a' megjátszásnak? szenvedett e' tsak egy betű tsorbúlást is a' Fizika teste? ha nem, által nem láthatom okát, miért, még hatalmamban volt a' munkám, a' három számot eggyel meg nem rövidíthettem? Nem vagyok é attya , és ő nem az én magzatom é? — így gondolkodtam: ígéretednek szentsége tsak azt kívánnya meg, hogy a' természet' Tudománnyal, a' mint kellett, 's ki is dolgoztad, úgy add ki, akár kettő légyen a Kötetnek száma, akár nem, az a' dolog velejéhez, 's az egészhez nem tartozik. Tudod, melly részei vannak a szorossabb értelemben vett természet' …
Tovább a műhöz
A' tsillagos égnek és a' föld golyóbissának az ő tüneménnyeivel eggyütt való természeti előadása 's megesmértetése
- Varga Márton
- 1809
Fejünk felett ſzámtalan tündöklő, ragyogó teſteket, midőn tiſzta az idő, veſzünk éſzre. Illyen a' minden nap felkelő nap, a’ hold, a’ bujdosók, az öſtkös tsillagok, és az állóknak teméntelen ſerege. Ugy tetſzik mintha ezek mind valamelly gödrös kék
boltozatnak a’ ſzínén volnának, mellyet Égnek ſzoktunk nevezni. Ezeknek a’ ſzemlélésére felemelte ſzemeinket a' terméſzet, ’s ha valaki ezeket nézegetvén, visgálván, meg nem illetődik, jele hogy annak a’ ſzíve márvány, ’s a’ valódi , nemes gyönyörüséget érezni nem tud. Ezekről a’ teſtekről valamit tudni nem tsak mindenkor kivánt az emberi nemzetnek tsinosodottabb réſze , hanem a’ magára hagyatott durva pór népnél is ſzép töredékjei találtatnak a’ tsillagok’ esméretének. Ezeknek a’ nagy egéſz teſteknek fummája teſzi azt, a’ mit világnak, ég, ’s földnek
közönségeſſen ſzoktunk nevezni, ’s az ezekről tanító tudomány Tsillag visgálásnak mondatik. Három réſzre ſzokott oſztódni, az eggyik előſzámlállya tsak a’ világot tévő nagy teſteket, ezeknek rendgyét, és helyheztetésöket, mint annyi történeteket, a’ máſik ezeknek a’ tetteknek nem tsak megesmértetésében, hanem tüneménnyeik’ ókainak helyes, és terméſzetes megfejtésében légfőképpen foglalatoskodik. A' harmadik réſz deákúl Attronomia Mathematicának ſzokott neveztetni, magyarul Gyakorló tsillag’ visgálásnak …
Tovább a műhöz
A Balaton
- Lukács Károly
- 1931
Az ország szívét Csonkamagyarország délnyugati szögletével átlósan összekötő s az Adria felé vezető vasút' vonal mentén, közel 80 km. hosszúságban húzódik a Balaton kettős medencéje, melynek méretei eléggé igazolják a „magyar tenger" elnevezés költői túlzását. Nincs még egy ilyen hatalmas vízfelület egész Középeurópában: több mint százezer kat. hold, máskép kerek hatszáz km2, a kiterjedése. (A Genfi-tó 580, a Bódeni 540, a legnagyobb német tó, a Spirding csak 130 km2.) A fővárostól alig több, mint száz km.-nyire, amint az aligai magas partról lefelé kezd robogni a vonat, hirtelen tűnik elő, gyémántos csillogással, az óriási víztükör, melyet derült időben a tihanyi félszigettel záruló, hegyvölgyekkel csipkézett láthatár övez, ködös-párás napokon azonban a víz síkja az égbolttal folyik egybe és valóban tengerszerű távlatot mutat.
A Balatont természeti ritkaságai, táji szépségei, történeti emlékei és mindinkább előtérbe nyomuló gazdasági tényezői a maradék ország legértékesebb tájává avatják, amely egyre jobban kezdi már nemcsak a magyar társadalom szélesebb rétegeinek, hanem a kormányzatnak figyelmét is magára vonni. A Balaton valódi megismerése a Lóczy Lajos által 1891-ben megindított tudományos tanulmányozással vette kezdetét és nem lehet egészen véletlen, hogy a balatonparti fürdőhelyek is ebben és az erre következő években kezdtek …
Tovább a műhöz
Az ember és a táj kapcsolatában a domborzat mint önálló hatóerő szerepel. Míg a síkság nagy egyhangúsága a benépesülés egyöntetűségét mozdítja elő, addig a hegyvidék a változatos éghajlati, termelési viszonyok következtében a benépesülést irányítja és változatos népsűrűségű területeket teremt meg. A hegyvidék változatos benépesülésének képével, a népesség vertikális» elrendeződésével, eddig hazánkban csak kevesen foglalkoztak, Prinz (Magyarország oknyomozó földrajza, 1914) nagy számokban az ország lakosságának szinti eloszlásáról közöl adatokat.
K. Szabó Pál a Mecsek hegység népsűrűségi viszonyait tárgyalja (Adatok Pécs környékének település-földrajzához, 1926). így a részlettanulmányok szórványos volta miatt kevéssé ismerjük még Magyarország hegyvidékeinek sajátos benépesülési képét. Könyvem is ilyen részlettanulmány, Mátra- és
Bükk-hegyvidékére vonatkozólag. Az említetteken kívül munkám elkészítésénél még a következő műveket vettem irányítóul: Prinz Gyula: Magyarország földrajza 1926. Cholnoky Jenő: Az emberföldrajz alapjai. 1922. Pezenhoffer Antal: Demográfiái viszonyok befolyása a nép szaporodására. 1922. Statisztikai közlemények: 1910—1920. | A területet 20-as ízohipszák szerint övekre osztottam fel. Az 1910-es statisztika szerint megállapítottam a lakosság teljes számát s a terület nagyságát katasztrális holdakban. …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia XXI-dik naggyülése 1859. december 15-kén tartott ülésében tudományos kézikönyvek készíttetését határozta el, melyek a különböző szakokat, a tudomány jelen állásának színvonalához mérten, mind alaposan, mind elég bőven tárgyalják, hogy a magyar olvasó azokban kellő tájékokozást nyerhessen. Ehhez képest — nagy szükségét érezvén irodalmunk egy a tudomány ujabb fogalma szerinti földiratnak — a mondott nagygyűlés első sorban egyetemes földirati kézikönyv készítését tűzte ki; s czélszerűnek találtatván utóbb, hogy ezt a magyar birodalom természettani földirata, mint legeslegégetőbb szükség előzze meg, először is ennek kiadása ment határozatba. Az Akadémia 1860. julius 30-án tartott ülésében, tapasztalván, hogy e szakban a legnagyobb készültség jeleit Hunfalvy János levelező tag adá irodalmunk mezején; ilyes kézikönyv megírására őt határozó felhivatni, ki is, elvállalván a megbízást, 1861. november 18-án mutatványképen azon részt olvasó fel az Akadémiában, mely a Bánság hegységeit tárgyalja, s mely közhelyesléssel találkozván, szerző az 1862. mártius 30-án tartott összes ülésnek bemutatá munkájának első részét ily czím alatt: „Magyarország természeti viszonyainak leírása“, előadván egyszersmind, ismertetésül e munka átalános tervét, s felolvasván bevezetésének egy részét. Az ülés a benyújtott művet …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia XXI-dik naggyülése 1859. december 15-kén tartott ülésében tudományos kézikönyvek készíttetését határozta el, melyek a különböző szakokat, a tudomány jelen állásának színvonalához mérten, mind alaposan, mind elég bőven tárgyalják, hogy a magyar olvasó azokban kellő tájékokozást nyerhessen. Ehhez képest — nagy szükségét érezvén irodalmunk egy a tudomány ujabb fogalma szerinti földiratnak — a mondott nagygyűlés első sorban egyetemes földirati kézikönyv készítését tűzte ki; s czélszerűnek találtatván utóbb, hogy ezt a magyar birodalom természettani földirata, mint legeslegégetőbb szükség előzze meg, először is ennek kiadása ment határozatba. Az Akadémia 1860. julius 30-án tartott ülésében, tapasztalván, hogy e szakban a legnagyobb készültség jeleit Hunfalvy János levelező tag adá irodalmunk mezején; ilyes kézikönyv megírására őt határozó felhivatni, ki is, elvállalván a megbízást, 1861. november 18-án mutatványképen azon részt olvasó fel az Akadémiában, mely a Bánság hegységeit tárgyalja, s mely közhelyesléssel találkozván, szerző az 1862. mártius 30-án tartott összes ülésnek bemutatá munkájának első részét ily czím alatt: „Magyarország természeti viszonyainak leírása“, előadván egyszersmind, ismertetésül e munka átalános tervét, s felolvasván bevezetésének egy részét. Az ülés a benyújtott művet …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia XXI-dik naggyülése 1859. december 15-kén tartott ülésében tudományos kézikönyvek készíttetését határozta el, melyek a különböző szakokat, a tudomány jelen állásának színvonalához mérten, mind alaposan, mind elég bőven tárgyalják, hogy a magyar olvasó azokban kellő tájékokozást nyerhessen. Ehhez képest — nagy szükségét érezvén irodalmunk egy a tudomány ujabb fogalma szerinti földiratnak — a mondott nagygyűlés első sorban egyetemes földirati kézikönyv készítését tűzte ki; s czélszerűnek találtatván utóbb, hogy ezt a magyar birodalom természettani földirata, mint legeslegégetőbb szükség előzze meg, először is ennek kiadása ment határozatba. Az Akadémia 1860. julius 30-án tartott ülésében, tapasztalván, hogy e szakban a legnagyobb készültség jeleit Hunfalvy János levelező tag adá irodalmunk mezején; ilyes kézikönyv megírására őt határozó felhivatni, ki is, elvállalván a megbízást, 1861. november 18-án mutatványképen azon részt olvasó fel az Akadémiában, mely a Bánság hegységeit tárgyalja, s mely közhelyesléssel találkozván, szerző az 1862. mártius 30-án tartott összes ülésnek bemutatá munkájának első részét ily czím alatt: „Magyarország természeti viszonyainak leírása“, előadván egyszersmind, ismertetésül e munka átalános tervét, s felolvasván bevezetésének egy részét. Az ülés a benyújtott művet …
Tovább a műhöz
Az értekezésem tárgyát alkotó somogyi Nagyberek területét a M. Kir. Állami Térképészet 1 :25.000-es és az 1 : 75.000-es, valamint a M. Kir. Állami Térképező Intézet új színes „A Balaton környéke 3. lapjának" 1 :75,000-es térképe alapján bejártam. A települések háztípusairól a rajzokat bejárásom alkalmával készítettem, valamint az alaprajzok vázlatát is a helyszínen vettem fel. A területnél első pillanatra szembetűnő volt az óriási méretű átkultúrálás, melynek eredményeit a fent említett új színes 1 :75.000-es térkép csak igen hiányosan, vagy hibásan vette fel. A hibák és hiányok abból erednek, hogy a M. Kir. Állami Térképészet a régebbi 1 : 25,000-es és 1 : 75.000-es lapjainak ma már nem létező adatait is átvette az új színes lapra. Tehát az újonnan létesített csatornázás gazdasági és egészségügyi szempontból is nagyértékű és az idegenforgalomra nagy kihatású eredményeit nem tünteti fel. Ezek alapján munkám egyik főcéljának bizonyult ezen hiányoknak pótlása és az átkultúrálás tényeinek és eredményeinek térképre való fektetése. Segítségemre volt ebben Büky Ferenc miniszteri osztálytanácsos, a Nagyberek csatornázásának vezetője, aki szíves volt rendelkezésemre bocsátani a munkálat eredményeit és a berek legújabb arculatát visszatükröző térképét, amelynek alapján készültek a Pécsi Kultúrmérnökség e területet ábrázoló lapjai is, …
Tovább a műhöz
Amint megláttam ezt a könyvet, első gondolatom az volt: bárcsak én írtam volna. Az ötlet káprázatos, a kivitelezés lenyűgöző. Sok éve már, hogy ifjú zoológusként fantasztikus lényeket eszeltem ki; lerajzoltam és megfestettem őket, s élveztem a szabadságot és felelőtlenséget, amit e játék komoly tanulmányaim kontrasztjaként jelentett. Az evolúció megfellebbezhetetlen törvényeit sutba dobva dolgozhattam ki szeszélyes magán-biológiám képtelen ötleteit. Furcsa organizmusokat és szörnyetegeket; mesebeli fenevadakat és őrjöngő burjánzást teremtettem ezer színben és formában, s hagytam fejlődni, alakulni sajátos szabályaim, törvényeim szerint, fantáziáltam gáttalanul és boldogan. Teremtményeimet „az én biomorfjaim”-nak neveztem, és semmivel sem voltak számomra kevésbé valóságosak, mint az igazi állatok és növények. Valahogy ilyesformán történhetett a dolog Dougal Dixon képzeletében is, bár lényei egészen mások, mint az enyéim. Ahelyett, hogy megkötöttségek nélkül, „tiszta lappal”, egy vadonatúj világot talált volna ki, különös feladatot szabott magának: megrajzolni saját, létező bolygónk élővilágának jövőbeni alakulását, mely—természetesen — a jelen ismert lényein, fajain alapul. Dixon varázspálcájának intésére évmilliók repülnek tova, eltűnnek jelenünk uralkodó, ismert állatfajai, s az ember velük. Helyüket Dougal Dixon képzeletvilágában ma még …
Tovább a műhöz
Baranya vármegye nevét minden bizonynyal a’ keblében fekvő Baranyavár nevü erősitvénytől nyert; bizonytalan azonban Baranya nevének eredet. Valamint hajdan sokan, ugy jelenleg is többen felőle igy okoskodnak: Baranya a ‘borok’ igazi hazája; innen neveztetett tehát nemcsak az emlitett vár, hanem egész megyéje is Baranyának, azaz bor’ anyjának. Mások pedig Lazius után azt állítják, hogy a ‘ Baranya nevü vár a’ rómaiak’ idejében Castrum Varronii-nak neveztetett, és hogy a’ magyarok, fölcserélvén a’ V-betüt B-vel, Varronyvár helyett Baronavárnak mondták volna. Mi az elsőt illeti, megengedjük, hogy Baranyavár annak idejében római erősitvény lehetett vagy volt is, mivel omladványai közt legujabb is találtattak római téglák; hanem Varroniusé volt-e, vagy tőle neveztetett-e, azon méltán kétkedhetni, miután Pannoniának régi helyiratában Varroniaumnak nyoma épen nincsen. A' másodikra nézve pedig csak azt tudjuk Béla király' névtelen jegyzője után, hogy a' magyarok Árpád' vezérlete alatt Rákos' mezejéről átkelvén a' Dunán, Budát elfoglalták és Fejérvárnak vevén utjokat, innen a' hadi sereg' egyik részét Ete és Bojta kapitányok alatt Barona vár' elfoglalására küldötték. — Otrokóczy' azon állítása, miszerint Baranya legrégiebb lakóitól, kiket Ptolomaeus breucusoknak és Florus brennusoknak nevez, kölcsönözte volna nevét, szót sem érdemel. A' szószármaztatást …
Tovább a műhöz