Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az Orsz. Erdészeti Egyesület választmányának 1893. évi deczember 3-án tartott ülésében Bedő Albert első alelnök azzal az indítványnyal lépett föl, hogy miután immár az erdészeti irodalom sürgősebb szükségleteit, részben kielégítve, részben megbizások s pályázatok útján biztosítva látja, tekintettel az ország ezredéves fennállásának közelgő ünnepére is, a magyar erdőgazdaság-történet megirásának előkészítését tartja szükségesnek. E czélból javaslatba hozta, hogy egy ahhoz értő szakember által, gyűjtessenek össze mindazon kiadott vagy kiadatlan okiratok, a melyek a magyar erdágazdaság fejlődését a honfoglalástól kezdve 1867-ig feltüntetik, s majdan az egyesület kiadásában, a milleniumi kiállításon is bemutathatók legyenek.
Az igazgató választmány ezen indítványt nyomban magáévá tévén, miután azt a közgyűlés is elfogadta s keresztülvitelére a …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának megállapodásához képest, a jelen munkának kettős feladata van: hogy t. i. Magyarország bányászatának történetét, közvetlenül a meglévő kútfői adatok alapján, aránylag rövid áttekintésben nyujtsa; s hogy ezzel összefüggőleg egyszersmind ezen történetnek nevezetesebb kútfőit egy általános gyűjteménynyé foglalja egybe. A mi a hazai bányászat történetének érdekében irodalmunkban eddig történt, az nemcsak magában véve vajmi kevés, hanem – s ez mindig a főhiány volt – országos álláspontra sem emelkedett soha. Ehhez képest az ország egyes vidékeinek, p. o. az u. n. alsó-magyarországi bányavidéknek, Erdélynek stb. bányatörténete, szaktudósainak szorgalmas fiegyelmében részesült ugyan; de e mellett az ország általános bányatörténetének készitésére, az első kezdeményezések sem történtek még. Pedig Magyarország bányászatának — egybe véve — mind gazdasági és technikai, mind történelmi érdekei oly fontosak, hogy ezek tekintetéből a hazai bányászat múltjának általános szempontok szerinti tanulmányozása nagyon is okadatoltnak mutatkozik. S ez alapterv szerint készült a jelen munka. Különben egy ily tág alapra fektetett tudományos munkának, ha tárgyát kimerítőleg akarja fejtegetni, a dolog természeténél fogva terjedelmesnek is kellene lenni. Meg lévén mindazonáltal itt annak köre szűkre szabva, ez …
Tovább a műhöz
E mű feladata a XIV. századi pápai dézsmalajstromok helyneveinek magyarázata, és ezzel kapcsolatosan a középkori egyházi beosztásnak úgy írásban, mint térképben való feltüntetése. E tekintetben e mü egészen új ösvényen halad, megelőzve még a külföld irodalmát is, de éppen azért méltán számíthat is az esetleges fogyatkozásai tekintetében elnézésére. A műnek fogyatkozásai lényegesen a tizedjegyzékek fogyatkozásaival függnek össze, de legyenek azok bármekkorák is, annyit mégis el kell ismerni, hogy az a czél, mely e mü megiratásánál és közrebocsátásánál a Vatikáni Okirattár-Bizottság szeme előtt feküdt, nagyjában és egészében el van érve. Különben, a ki a régi helynevek magyarázatával foglalkozott, az ismerni fogja azon nehézségeket is, melyek az ily feladattal járnak. A jövő búvára egyik-másik helynév magyarázatát talán módosítani fogja s reménylenünk kell, hogy a meg nem fejtett helynevek jó részét is meg fogja fejteni, de azt már is mondhatni véljük, hogy mind e módosítások és kiegészítések lényegesen meg nem fogják változtatni középkori egyházi geográfiánknak ama képét, melyet e műben, írásban és rajzban bemutatunk. A műhöz mellékelt térképekre nézve pedig meg kell jegyeznünk, hogy azok egálja nem az, hogy Magyarországot a maga összes telepeivel, lakott helyeivel, erődjeivel elénk tüntessék. Ezért nincsenek is felvéve azokba középkori …
Tovább a műhöz
E mű feladata a XIV. századi pápai dézsmalajstromok helyneveinek magyarázata, és ezzel kapcsolatosan a középkori egyházi beosztásnak úgy írásban, mint térképben való feltüntetése. E tekintetben e mü egészen új ösvényen halad, megelőzve még a külföld irodalmát is, de éppen azért méltán számíthat is az esetleges fogyatkozásai tekintetében elnézésére. A műnek fogyatkozásai lényegesen a tizedjegyzékek fogyatkozásaival függnek össze, de legyenek azok bármekkorák is, annyit mégis el kell ismerni, hogy az a czél, mely e mü megiratásánál és közrebocsátásánál a Vatikáni Okirattár-Bizottság szeme előtt feküdt, nagyjában és egészében el van érve. Különben, a ki a régi helynevek magyarázatával foglalkozott, az ismerni fogja azon nehézségeket is, melyek az ily feladattal járnak. A jövő búvára egyik-másik helynév magyarázatát talán módosítani fogja s reménylenünk kell, hogy a meg nem fejtett helynevek jó részét is meg fogja fejteni, de azt már is mondhatni véljük, hogy mind e módosítások és kiegészítések lényegesen meg nem fogják változtatni középkori egyházi geográfiánknak ama képét, melyet e műben, írásban és rajzban bemutatunk. A műhöz mellékelt térképekre nézve pedig meg kell jegyeznünk, hogy azok egálja nem az, hogy Magyarországot a maga összes telepeivel, lakott helyeivel, erődjeivel elénk tüntessék. Ezért nincsenek is felvéve azokba középkori …
Tovább a műhöz
A Hazánkkal foglalkozó általános és gazdasági-földrajzi munkáknak a halászatot tárgyaló fejezetein meglátszik az erre vonatkozó földrajzi alaptanulmányok hiánya. A halászat gazdasági-földrajzi ábrázolásához szükséges adatok összeállítása a Magyarország halászati földrajzához szükséges első lépés. E munkámban ismertetni fogom elsősorban is a magyar halászat múltját, Magyarország halainak eredetét, gazdaságilag fontosabb halainkat, majd azokat a földrajzi tényezőket, melyek szerepet játszanak fejlett halászatunk kialakulásánál (folyóvizek, tavak, klíma, talajviszonyok, domborzat stb.). Ismertetem egyes jelentősebb vizeink természeti viszonyait, halászatát, a tógazdaságok fejlettségét. A halászat gazdasági jelentőségét, a halászterületekért fizetett bérösszegek nagyságát, Hazánk halexportját, az importot, Hazánk halfogyasztását, (külön Budapestét) a halárak változását. Foglalkozom a halászattal, mint fogalkozási ággal az 1920-as népszámlálás alapján. Végül a sporthorgászatra térek rá, elsősorban ismertetve magát a sporthorgászatot, majd Hazánk horgászviszonyait tárgyalom s végül foglalkozom az idegenforgalom szempontjából szükséges intézkedésekkel. Magyarország térképét kezünkben tartva, első pillantásra szemünkbe ötlik gazdag vízhálózata. Folyóvizekben és tavakban bővelkedő ország. Ha pedig csak néhány száz esztendővel próbálunk …
Tovább a műhöz
Két esztendővel ezelőtt jelent meg az öt kötetre tervezett Magyarország tájföldrajza sorozat 1. kötete, A dunai Alföld, most pedig a 2. kötetet, A tiszai Alföldet tehetjük az olvasó asztalára. Ezzel válik teljessé az a kép, amelyet hazánk legnagyobb tájáról, az Alföldről a magyar természetföldrajz és a közreműködő rokontudományok neves képviselői a legújabb kutatáseredmények rendszerezett összefoglalásaként adhatnak a szakemberek, a tervezők, a pedagógusok és a földrajz iránt érdeklődők szélesebb köre számára. A sorozat tudományos és társadalmi igényekhez igazított koncepciójáról, céljáról és kimunkálásának módjáról az 1. kötet előszavában már szóltunk. Az ott mondottak teljes egészében vonatkoznak jelen kötetünkre is; ismétlésük felesleges. A dunai Alföld I. fejezetében az egész Alföldről megrajzolt általános kép és a II. fejezetében közzétett nagytáj szintű természetföldrajzi tájértékelés az az alap, amelyre egyrészt már az 1. kötet III. fejezetében bemutatott öt dunai középtáj épült, másrészt a jelen kötetben felsorakozó nyolc tiszai középtáj természeti tényezőinek jellemzése támaszkodik. A tiszai Alföld olvasójának figyelmét azonban nemcsak emiatt hívjuk fel az 1. kötetre, hanem azért is, mert a koncepcionális-tartalmi-szerkezeti együvétartozáson és szoros kapcsolaton kívül formailag is ráépítettük a szerkesztés során a 2. …
Tovább a műhöz
A természet és a társadalom közötti kapcsolatok és kölcsönhatások törvényszerűségei iránt még sohasem nyilvánult meg oly nagy társadalmi érdeklődés, mint az utóbbi évek során. Környezetünk természeti adottságainak, erőforrásainak védelme, tervszerű, előnyös felhasználása a gazdasági-társadalmi élet minden ágában szinte mindennapos feladattá vált. Amikor a hatvanas évek elején munkaközösségünkkel elhatároztuk, hogy Magyarország természetföldrajzi adottságait, erőforrásait és földrajzi arculatát tájföldrajzi sorozatban feldolgozzuk, már sok vonatkozásban előre láttuk, hogy tájkutató és -feldolgozó munkánkkal nemcsak az általános közművelődési igényt kell kielégítenünk, hanem az országos szintű területi tervezés, környezethasznosítás és -védelem feladatainak tudományos megalapozását is kell szolgálnunk. Ennek érdekében kezdeményeztük a tájföldrajzi feldolgozás új irányzatát, a természet-földrajzi tájértékelést, amelynek célja a gazdálkodást területenként különböző mértékben befolyásoló kedvező vagy kedvezőtlen táji adottságok, tájalkotó tényezők beható feltárása és értékelése.
Immáron nyolc esztendeje annak, hogy a tájföldrajza sorozat 1. kötete, A dunai Alföld, s hat esztendeje, hogy 2. kötete, A tiszai Alföld. Ez idő alatt a tájértékelésben végbement jelentős szemléleti fejlődés, a szükségletnek megfelelően kibővített …
Tovább a műhöz
Az elmúlt években a magyarországi régiók földrajzi kutatásának szemléletében és módszereiben is jelentős és viszonylag gyors változás következett be. Magyarország tájföldrajza c. sorozatunk jelen kötetének előkészítése során elodázhatatlanná vált annak a már korábban is jelentkező tudományos és gyakorlati igénynek a megvalósítására irányuló törekvés, hogy az ország egyes nagy régióiban a természeti környezet és az azzal szorosan összefonódott termelési-gazdasági tér, valamint a fogyasztás fontos tényezőit külön-külön is és térbeli egymásra hatásukban is értékeljük. Az ország nagyobb természeti tájainak, ill. gazdasági körzeteinek komplex természeti és társadalmi-gazdasági földrajzi szempontú értékelését már korábban tervbe vettük, de gazdaságföldrajzi feldolgozást is tartalmazó kivitelezésére mind ez ideig nem került sor. Napjainkra azonban teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi-gazdasági tevékenység hatására a földrajzi környezet változása, átalakulása nagymértékben felgyorsult, sőt helyenként az ember számára jelentősen károsodott A termelőerők racionális területi elhelyezését kijelölő gazdasági döntésekhez, amelyek a hatékonyabb területhasznosítási és területfejlesztési politika megvalósítását szolgálják, feltétlenül figyelembe kell venni mind a természeti ökológiai feltételeket (a természeti erőforrások széles …
Tovább a műhöz
Magyarország tájföldrajza ötödik kötete a Dunántúli-középhegység természeti adottságai és erőforrásai jellemzését és értékelését tartalmazza. E régiónak, ill. a Közép-Dunántúlnak; regionális tájföldrajzát, továbbá gazdaság- és társadalomföldrajzát a sorozat következő köteteiben 'tárgyaljuk. A külön kötetekben való megjelentetésre több körülmény kényszerítette a szerkesztőket ; - Közismert, hogy a meglehetősen nagyszámú és több intézményben dolgozó szerzői munkaközösség kutató és feldolgozó munkája rendszerint hosszú é-vekre elnyúlik. Ennek egyik hátrányos következménye az, hogy a termelési, gazdaságföldrajzi adatok részben túlhaladottakká válnak és a kéziratok elkészítése után a következtetések kiegészítésre és átdolgozásra szorulnak. - A Dunántúli-középhegység tájmonográfiához elkészült kézirat jóval læg-haladta az előző kötetnek, a Dunántúli-dombságnak a terjedelmét. Ez várható is volt, mivel a 4. kötetben a nagytájon belüli közép- és kistájak regionális földrajzi tárgyalását mellőztük. Ezt tehettük azért, mert a Dunántúli-dombság középtájadról - Belső- és Külső-Somogy, ToInai-dombság, Mecsek és Baranyai-dombság - részletes feldolgozások, nagyrészt természet-földrajzi tematikájú kismonográfiák már az olvasók rendelkezésére állták. Ezzel szemben a Dunántúli-középhegység körzetéről ilyen előzmények …
Tovább a műhöz
A Magyarország tájföldrajza monográfia sorozat hatodik kötete a Dunántúli-középhegység regionális tájföldrajzát foglalja magába. Az előző, ötödik kötet a Dunántúli-középhegység természeti adottságai és erőforrásai általános jellemzését és értékelését tartalmazza. Az ilyen tagolódás, tárgyalási mód indoklására az előző kötetek előszavában már kitértünk. Azt is megemlítettük, hogy a több mint két évtizeddel ezelőtt megkezdett hazai tájföldrajzi feldolgozás módszere és szemlélete bizonyos fejlődésen, változásokon ment keresztül. Ezt a körülményt tükrözik a monográfia köteteinek feldolgozásában, terjedelmében megmutatkozó eltérések is.
A Dunántúli-középhegység közép- és kistájai szerinti részletes regionális tájértékelés kapcsán jobban törekedtünk a tájalkotó ökológiai tényezők mennyiségi, ill. területenként változó arányú szerepének minősítésére. A regionális természetföldrajzi vizsgálat fontos motívuma volt mindig a táji egységeknek azonosságuk ill. különbözőségük alapján való elhatárolása, rendszerezése és jellemzése. Ebben a tekintetben a tájhatárok megállapítása a tájalkotó tényezők (földtani, kőzettani felépítés, domborzati tagoltság, felszínfejlődés menete, éghajlati ill. időjárási, vízrajzi-hidrológiai jellemzők, továbbá természetes növényzet, a talajfajták és elterjedésük, végül a …
Tovább a műhöz
2018. november 22–23-án immár 11. alkalommal rendeztük meg Pécsett a kétévente sorra kerülő Magyar Politikai Földrajzi Konferenciát, melynek fókuszába ezúttal a történeti és jelenkori katonai tevékenységek által formált táj, a „military landscape” környezeti és társadalmi jelentőségének tárgykörét állítottuk. Témaválasztásunk apropóját a szűkebb környezetünkben fellelhető egykori csatahelyszínek – Szigetvár (1566), Mohács (1526), Nagyharsány (1687) – és védművek, mint a Dunai Limes vagy a Déli Védelmi Rendszer, illetve az ezek helymeghatározására, rekonstruálására, megőrzésére és hasznosítására
irányuló tudományos kezdeményezések adták. Minthogy a hadi tevékenységekkel kapcsolatos kutatások jellemzően több diszciplína képviselői számára biztosítanak teret, a tudományközi kapcsolatok elmélyítésében bízva a geográfusok, kartográfusok és a hadtudományok képviselői mellett ez alkalommal a történészek, régészek, turisztikai és örökségvédelmi szakemberek részére is lehetőséget kívántuk adni arra, hogy a Kárpátmedencei vagy azon túli térségekben található katonai tájakra, illetve hadászati objektumokra irányuló kutatási eredményeiket a szélesebb szakmai közönség számára is elérhetővé tehessék. A téma iránti fokozott és széleskörű érdeklődés eredményeként konferenciánkon a plenáris ülés mellett hat szekció keretében több …
Tovább a műhöz
1931 nyarán a bécsi Kriegsarchivban Nagykanizsára vonatkozó térképeket lemásoltam és a hadijelentéseket is átböngésztem. A Hofkammerarchiv és a Statsarchiv okmányköteteiben is kerestem Nagykanizsára vonatkozó adatokat. Azután Budapesten a Magyar Országos Levéltár és a Nemzeti Muzeum aktáit is átkutattam. Emellett otthon a városban található anyagot is mind átvizsgálgattam és a magyar okmánytárak és közéleti nagyságok levelezéseit is átböngésztem anyagszerzés céljából. Így sikerült tetemes anyagot összeszednem, amelyből azután lassanként kialakult Nagykanizsa településföldrajza. Nagy könnyebbségemre szolgált, hogy mesterem, Dr. Prinz Gyula egyetemi ny. r. tanár iskoláinak egy részét Kanizsán végezte. Sok utmutatást adott és számtalan súlyos problémán átsegített. E helyen mondok érte meleg köszönetet, Magyarország városait három csoportba oszthatjuk: 1. azok, melyek kezdettől fogva városias településből fejlődtek nagyra, 2. a kolonista városok, 3. azok, amelyek más funkcióju településből (főleg falusi) fejlődtek várossá, Nagykanizsa érdekes helyet foglal el ebben a csoportosi-iásban. A török uralom terjeszkedésével elsőrangú védelmi helyzete erős stratégiai ponttá emelte. Megépült a hatalmas mocsárvár, mellette a város. A város a hadjáratok alatt elpusztult. A török uralom után a vár mellett megjelenik egy nagyobb falu a vár védelme alatt a várlakosság …
Tovább a műhöz