Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Néhány évvel ezelőtt olvastam egy apró erdei darázsról, mely gombákon él. Amikor egy vándorló nőstény darázs rábukkan a megfelelő gombára az erdőben, belerakja a petéit. Ezek szinte azonnal kikelnek, és az apró kukacok elkezdik szó szerint kienni magukat a házukból és vagyonukból. A kis férgek gyorsan növekednek, de nemsokára valami nagyon különös történik - kikelnek a lárvák saját petefészkeiben levő peték, noha még fejletlen anyjukban vannak. A kukacok e szűznemzéssel keletkezett második nemzedéke gyorsan elfogyasztja a szüleit belülről, aztán kitörnek az üres gubókból, hogy tovább egyék a gombát. E látszólag szörnyű folyamat megismétlődhet egy újabb nemzedékben. Nem kell sok idő, hogy az egész gomba telis-tele legyen izgő-mozgó férgekkel, és testi hulladékaikkal. A fiatal darazsak kitörő nemzedéke elfogyasztja jóformán egész életterét, s ez ad jelet a legnagyobb és legfejlettebb lárva számára a begubózásra. Az a néhány egyed, mélynek sikerül fejlett felnőtté válnia, elhagyja porladó szülőhelyét, és kirepül, hogy elölről kezdje az egész folyamatot. Abban a meggyőződésben írtuk ezt a könyvet, hogy a gombadarazsak bizarr életciklusa leckét adhat az emberiségnek. Az apró darazsak hátborzongató szaporodási stratégiája nyilvánvalóan a szélsőséges versengés nyomása alatt fejlődött ki. Jó gombákat - ahogy jó bolygókat - nehéz találni. A természetes …
Tovább a műhöz
Szekszárd neue a római kor óta összeforrott a borral. Régészeti, történeti adatok sokasága szól arról, hogy a település gazdasága, lakóinak élete a szőlő, a bor
köré szerveződött. „Tüke” szekszárdinak lenni még a közelmúltban is egyet jelentett a szőlőbirtoklással, a település ma is büszkén nevezi magát „a szőlő és a bor
városának". E szekszárdi identitás történeti gyökereit mutatja be a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi kara, az Illyés Gyula Kar és a „BORkultúra szabadEGYETEM"
támogatásával készült könyv. A szekszárdi bor történetének fénykorát idézi: a 16. század második felében a szekszárdi volt közel és távol a legkeresettebb magyar bor! A Szekszárd és környéke dombjain megtermelt bor pótolta ugyanis a török megszállta Szerémség aranyat érő nedűjét. A délkelet-tolnai - többségükben szekszárdi - borok legnagyobb fogyasztója és értékesítője Szeged városa volt, amelynek kereskedői a bátai kikötőben bonyolították le az alföldi szarvasmarha és a dunántúli bor cseréjét. Nagyszerű gazdasági és társadalmi fejlődés járt a fellendülő borkereskedelem nyomában, amelynek a harmincéves háború vetett véget az állandó hadszíntérré váló Duna-mentén. A rövid intermezzo után a szekszárdi borok helyét és szerepét hosszú időre a török pusztításnak kevésbé kitett Hegyalja vette át. A török kiűzését követően Szekszárd …
Tovább a műhöz
Ez a monográfia a nemzetközi szakirodalom és hazai kutatási eredmények összefoglalását tartalmazza. A szerzők ilyen módon is hozzá kívánnak járulni elmaradásban lévő csapadékcsatornázási gyakorlatunk korszerűsítéséhez, a települési csapadékvíz-gazdálkodási módszerek alkalmazásának elterjedéséhez.
A könyv tárgyalja településeink és a csapadékvíz kapcsolatának korszerűtlen, nem fenntartható állapotát mind a jogi szabályozás, mind pedig a csatornázás műszaki megoldásait illetően. Jogi szempontból a teljes csapadékvíz-elvezető rendszer, beleértve a nyílt árkokat is, nem minősül közműnek, a csapadékvíz elvezetés pedig nem tartozik az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatai közé. E két körülmény azzal a következménnyel jár, hogy kevés kivételtől eltekintve az elvezető rendszereknek nincs szakmai ismeretekkel rendelkező üzemeltetője, a csapadékvíz elvezetés költségeinek fedezésére pedig nem vethető ki hozzájárulás. A keletkező költségeket így nem csak azok fizetik és nem olyan arányban, mint azt okozzák. A könyv összefoglalót ad arról, hogy a nemzetközi gyakorlatban milyen módszerek vannak a csapadékvíz elvezetési díj méltányos és a lakosság érdekeltségét is megteremtő meghatározására. Értékeli a műszaki szabályozást és tervezői gyakorlatot, ami csak a keletkező csapadékvíz-lefolyások azonnali levezetésére alkalmas megoldásokra …
Tovább a műhöz
Két esztendő küzdelmeit, fáradságait és örömeit irtam le ebben a könyvben. Nem szántam befejezésül e sorokat a kutatás munkájához, nem a munkájával elkészült ember tollával irtam azokat. Ázsia belsejének hegyóriásai még visszacsalogatnak jeges karjaikba. Az én népem nem buzdít ugyan tapsokkal, mint Hedint a svédek. A többi nagy nemzetek gazdag expedíciói között szomorúan festenek szegényes kicsi vállalkozásaim. Még csak elismerésre is alig számíthatok. De ha megcsap a Tárim-medence száraz forró csamalszele, akkor visz magával, a lakatlan fensíkok, a csendes pamirok felé, a burános hágókra, a jégárak hideg völgyeibe. Nincsen akkor nagyobb örömöm, mint mikor a viharvert koporsóforma kis sátorocskám cövekeit ismeretlen hegyek oldalába verhetem. Nehezen eresztenek vissza Belső-Ázsia hegyei. Korán is lenne még letenni a kalapácsot. A magyarságnak azt a kis részét, mely szívesen olvas titokzatos ködbe borult őshazánk ismeretlen vidékeiről, ha jó szerencsém engedi, még felkeresem. Magyar tudománynak sok babérja termett már Ázsiában. Csorna, a legnagyobb, ott is maradt vértanúnak. Felfedező utazás azonban csak egy volt előttem, a Széchenyi-expedició. A többi csak népünk ősét kereste, nem az őshazát, vagy pedig nem törődött a térképrajzolás mesterségével. Megfordultak amazok is sok veszedelem között Ázsia különböző vidékein, tisztelettel fogja mindig emlegetni neveiket a …
Tovább a műhöz
Prinz Gyulának, a felfedező utazások hőskorában az utolsó magyar explorátorának ez a könyve Budapest katasztrófája előestéjén bekötésre készen feküdt a nyomdában. Tűz és víz, egyetlen példány kivételével, ezt az első kiadást megsemmisítette az összes képek és rajzok dúcaival együtt. Ez az újranyomás a megmaradt egyetlen példányról készült, a magyar sors legzordabb időszakának emlékeként. | Két esztendőnek, 1906 és 1909-nek javarészét nappal nyeregben, éjjel sátorban töltöttem. Magamban, egy-két kirgiz legény kíséretemben barangoltam be összesen mintegy 280.000 négyzetkilométernyi területet. Akkora területet, mint egész Magyarország Horvátország nélkül. Nyeregben tettem meg összesen 9150 kilométert. Szinte pontosan annyi út ez, mint légvonalban Budapesttől Tokióig. Ennek az útvonalnak több mint felén nem járt előttem művelt ember. Két ilyen esztendő természetesen olyan emlékeket hagy hátra, amelyekkel a magamfajta ember élete végéig elszórakozik. Harmincnégy évvel ezelőtt már egyszer leírtam barangolásaim történetét. Ez a könyv már elfogyott, némileg feledésbe is merült. Amikor elhatároztam, hogy útleírásomat mégegyszer kiadom, arra is gondoltam, hogy a magyarságnak szüksége van reá. Ezeknek az évtizedeknek ránkszakadt omladéka nevű temetheti el kultúrtörekvéseinket. Magyar László, Reguly Antal, Széchenyi Béla és Lóczy Lajos, Teleki Samu, Almásy …
Tovább a műhöz
Pécs sz. kir. város vizi viszonyainak megvizsgálásával első izben 1875. őszén foglalkoztam s az akkor elért eredményeket "Pécs városa környékének földtani és vizi viszonyai" czimü munkámban a következő év tavaszán a magy. kir. földtani intézet évkönyve IV. kötetében közöltem. Ama körülmény, hogy Pécs sz. kir. város közönsége, főleg száraz időben ivóviz hiányában szenved, mint munkám bevezető soraiból látható, már akkorában is mutatkozott. A baj leküzdésére az akkori hydrologiai vizsgálatok, a kívánalomhoz képest, Pécs sz. kir. város csak közelebbi környékére szorítkozhattak, a mennyiben a város fejlődési állapota és pénzbeli ereje a szükségelt viz beszerzésének kérdésénél tágabb körre való kiterjeszkedést sem nem követeltek, sem nem engedtek. Azóta lényegesen megváltoztak a viszonyok. Az időközben letelt 24 év alatt a város lakosainak, ipartelepeinek és közintézeteinek száma és kiterjedése örvendetesen gyarapodott s igy valóban nem váratlan tünemény, hogy Pécs sz. kir. város lakossága, nevezetesen tekintve a már hosszabb idő óta tartó mostani nagy szárazságot, ismét vizhiánynyal küzd, annál inkább sem, mert a közegészségügyi ismeretek terén beállt nagy haladás mellett a város közelebbi területén mutatkozó források már nem mindegyike jöhet a város ivóvízzel való ellátásánál tekintetbe.
A helyzet súlyos voltánál fogva Pécs sz. kir. …
Tovább a műhöz
Visszafordítható
- 2019
ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ
A Visszafordítható (Drawdown) meghatározó élmény volt számomra, mert a félelem, a kilátástalanság és a tehetetlenség érzése helyett adott jól strukturált és inspiráló választ egy ördögi problémára. Azzal, hogy a Dumaszínház támogatta a könyv megjelenését, mi is inkább a megoldás, semmint a probléma részeivé szerettünk volna válni. A klímakatasztrófa kapcsán sokat gondolkodtam azon, mit is tehetünk mi, humoristák. Hogyan járulhatunk hozzá ahhoz, hogy még néhány évtized múlva is legyen kedvük nevetni az embereknek, legyenek erőforrásaik, amelyek egyáltalán erre fordíthatók, és legyen még olyan hely, ahol stand-up comedy klubok működnek. George Marshall Don't Evén Think About It (Még csak nem is gondolkodunk rajta) című könyve fogalmazta meg talán legjobban, hogyan és miről is kellene beszélnünk ezzel kapcsolatban. A célunk - Marshall meglátásaival összhangban - az, hogy az emberekkel megértessük, a klímakatasztrófa létezik, és ez nem az emberiség távoli jövője, hanem a jövő keddünk, amiben már nyakig benne vagyunk. Amikor egyre ellentmondásosabb információk zúdulnak ránk, a tényeket tényékként kell kezelnünk, és óvakodnunk kell attól, hogy azokat a válaszokat tegyük magunkévá, amelyekkel biztonságosabb, könnyebb érzelmileg azonosulnunk. Nem ellenséget kell keresnünk és megosztani a társadalmat egy újabb törésvonal mentén, hanem a …
Tovább a műhöz
Water Stress
- 2020
A little bit more than ten years ago a book on water conflicts was published. We authors thought, we felt that the upcoming decade brings more serious ecological problems and various global challenges than ever before. And unfortunately we were not mistaken. This book was finalised during a rather difficult period. The sudden onset of the COVID-19 crisis has not only made the work of authors and editors more challenging but also transformed our living and working environment, changed the way of casual and academic interactions, and generally, altered the way we think about certainty and reality. The pandemic highlighted the fragility of our academic, social and global system and brought back the uncertainty of previous centuries. The crisis is a forecast and a sign of warning at the same time: our current course of growth and the relative prosperity can only be sustained if we change our habits and finally began to confront the challenges of the 21st century. The coronavirus emergency also demonstrated what climate change could cause in the medium and long run. Although in this case, the development of an actual crisis situation is more extended, the potential consequences are more significant and even more harmful. Emerging water challenges perfectly demonstrate these possible climate change-related outcomes. Water scarcity is already the source of many intrastate and interstate conflicts, the cause of food shortages and a driving force of migration flows. Existing and …
Tovább a műhöz