Keresés
Találatok
A természet és az emberiség helyzetét napjainkban a káosz és az életveszély jegyei jellemzik, ugyanakkor biztató tendenciák is felismerhetők már. A meghatározó folyamatok sajnos még az előbbiek. Sokszor találkozunk olyan véleménnyel, hogy az elrontott környezetért a technokraták (értsd: a mérnökök) a felelősek. Lehet-e a technika önmagában oka a világméretű környezetpusztulásnak, hiszen technika nélkül az emberiség felemelkedése elképzelhetetlen? A helyes kérdésfeltevés, a helyes válasz megtalálása, a kiút irányának és tartalmának felismerése ma már létkérdéssé vált. Mindenekelőtt múltunk, történelmünk tanulságait kell megismernünk és a konzekvenciákat le kell vonnunk. Ténykérdés, hogy amíg az emberiség még nem volt képes maradandó károkat okozni a természetben, addig az evolúció eredője egészében felfelé ívelt, egyre magasabb rendű, növekvő komplexitású „termékeket" produkált. E fejlődés csúcsát maga az ember jelenti, akinek feladata nem lehet más, mint az evolúció folytatása. Eredményesen folytatni csak olyat lehet, melynek eredetét, működésének lényegét és részleteit, valamint célját is ismerjük. A jelenlegi helyzetben az evolúció folytatása, a technikának a természettel és a humanitással összhangban való fejlesztése, a „menekülés előre" jelenthet csak kiutat. Ennek egyik feltétele egy alapjaiban új mérnökszemlélet. Ezt az igényt 1931-ben …
Tovább a műhöz
A Nemzeti alaptanterv 1995. januárjában elkészült tervezete kellő hangsúlyt fektet a környezeti nevelésre. Ez mind a gyakorló pedagógusokra, mind pedig a pedagógusképzést végző felsőoktatási intézményekre nagy feladatot hárít. Elsősorban az ő munkájukat kívánom segíteni ezzel a könyvvel, de a Bevezetésben megfogalmazandó egyéb okok miatt - reményeim szerint - munkánk szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. Alapvető célom az volt, hogy bemutassam azokat a fontosabb folyamatokat, amelyek a társadalom és környezete közötti konfliktusokhoz vezettek, valamint azokat az elveket, módszereket, próbálkozásokat, amelyekkel e konfliktusok megoldhatók. Nagyon valószínű, hogy e folyamatok és elvek nem változnak túl gyorsan, így a könyv sokáig megtartja aktualitását még akkor is, ha a folyamatokat illusztráló példák újakkal bővülhetnek. Örömömre szolgált, hogy neves szerzőtársaim (Szász Tibor közgazdász,
Bándi Gyula jogász, Borda Jenő vegyész) vállalták egy-egy speciális fejezet megírását, s így a könyv tematikája az eredeti elképzelésem szerint alakulhatott. Közreműködésüket ezúton is köszönöm. A kézirat elkészítésében - szerzőtársaimon kívül - többen segítettek. Köszönetét mondok Próbáld Ferenc egyetemi tanárnak, aki rendkívül alapos lektori véleményével, számos hasznos javaslatával a megszokottnál sokkal nagyobb mértékben járult …
Tovább a műhöz
A globalizáció, a hozzá kapcsolódó gazdasági, társadalmi, politikai következmények feldolgozása napjaink egyik legnagyobb, s talán legnehezebb kihívása. Bár
szinte mindenkinek van tapasztalata az egyre gyorsuló folyamatról, annak lényegi vonásairól gyökeresen különböző vélemények fogalmazódnak meg aszerint, hogy ki milyen szemszögből közelít a témához. Jelen könyvünkben elsősorban a globalizáció környezeti következményeit kíséreljük meg összegezni, azonban nem
kerülhetjük meg, hogy magával a folyamattal is foglalkozzunk. A globalizációval kapcsolatosan felmerülő problémák ugyanis első megközelítésben társadalmi-
gazdasági jellegűek, hatásaikban, kapcsolatrendszerükben azonban szinte minden esetben környezeti problémaként is megjelennek. Éppen ezért az ún. globális problémák globális környezeti problémaként is értékelendők, és viszont: a globális környezeti problémák is csak társadalmi-gazdasági oldalról megközelítve oldhatók meg eredményesen. A könyv terjedelme nem adhat lehetőséget arra, hogy minden kérdéssel teljes részletességgel foglalkozzunk (ahhoz szakkönyvek sokasága adhat segítséget), inkább arra törekedtünk, hogy a szerteágazó folyamatokban levő összefüggésekre ráirányítsuk a figyelmet. Ennek érdekében két fő részre tagoltuk a könyvet. Az első a globalizáció általános kérdéseivel foglalkozik (de már ez is kiemelt figyelmet fordít a …
Tovább a műhöz
A környezeti hatásvizsgálat egy előrejelzési módszer, amelynek célja valamilyen tervezett emberi tevékenység következtében várható lényeges környezeti állapotváltozások becslése és értékelése, és ezen keresztül a tevékenységre vonatkozó döntés befolyásolása. A definícióból következik, hogy a környezeti hatások fogalma a környezetben beálló állapotváltozásokat takarja. Tehát a környezeti hatásvizsgálat (a továbbiakban hatásvizsgálat vagy KHV) folyamán az a legfontosabb eldöntendő kérdés, hogy az adott emberi tevékenység gyakorlása során kialakuló új környezetállapot elfogadható-e vagy sem. Az emberi tevékenység kifejezés itt magában foglalja a tevékenység megkezdéséhez szükséges lépéseket, magát a tevékenységet és a tevékenység felhagyását egyaránt. Így a hatásvizsgálat során foglalkozni kell a tevékenységhez szükséges körülmények kialakítása (általában az építési munkák), a tevékenység folytatása (azaz az üzemelés) és a tevékenység felhagyása következtében létrejövő környezeti állapotváltozásokkal is. Általában nem feladat viszont a KHV során tevékenység
eredményeként létrejött termék vagy szolgáltatás minőségét, elfogadhatóságát vizsgálni, vagy a tevékenység megkezdése eredményeként az érintett terület munkaerőhelyzetében beálló változásokat elemezni. A könyv készítői azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy a …
Tovább a műhöz
2014. április 9-én 17.00-24.00 óráig a PTE Egyetemi Könyvtár, a PTE Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék, és a Csorba Győző Könyvtár szervezésében került megrendezésre a 2. Könyvtári éjszaka. Az idei éjszaka címe „Hobbitfalva – környezettudatos gondolkodás” volt. Ezen az éjszakán lehetőséget kaptak az egyetemi hallgatók, hogy éjfélig vegyék igénybe a könyvtári szolgáltatásokat, a 2. szint olvasótermének tanulásra inspiráló csendjében készüljenek vizsgáikra. A konferenciateremben a témával kapcsolatos rövid tudományos ismeretterjesztő előadásokat hallgathattak meg a látogatók a PTE népszerű oktatóinak előadásában. A 0. szinten megismerkedhettek a Hydromobillal is, valamint a Kötészeti Műhely a maradék alapanyagokból kézműves foglalkozást tartott az érdeklődőknek. A Tudásközpont mélyföldszintjén öko-vásártér várta az érdeklődőket, ahol egészséges, természetes alapanyagokból készült termékeket lehetett kóstolgatni, vásárolni, miközben csendes népzene szórakoztatta a vásárterezőket. A könyvtári éjszaka összekapcsolta a tudományt és az irodalmat. Ingyenes látogatói jeggyel lehetőség nyílt a könyvtár tereinek bejárására is – játékos irodalmi kvízjátékon is részt lehetett venni -, valamint kedvezményekkel, szerteágazó programokkal csalogatták a könyvtárba a hallgatókat, diákokat, pécsi polgárokat és a gyermekeket, hogy a könyvtárat …
Tovább a műhöz
Itt és most
- Hajnal Klára
- 2010
A jelenkori társadalmi, gazdasági és környezeti válságra sokan, sokféleképpen keressük a válaszokat. Ez nagyon bíztató, mivel világunk annyira sokszínű, hogy mindenhol más és más megoldásokra van szükség. Egyben viszont azonosak a megoldások: változnunk kell. A változás mindenre és mindenkire érvényes: a társadalmi és gazdasági rendszerek lényeges változása mellett életünk teljességére is kiterjed, mindennapi életformánkra, gondolkodásunkra és értékrendünkre. A nyugati típusú kultúra jelenlegi válsága arra kényszerít bennünket, hogy újraértékeljük eddigi történelmünket, őszintén ismerjük fel tévedéseinket és változtassunk eddigi gondolkodásmódunkon. Nincs más lehetőségünk: a jelenlegi globális válság egyre súlyosabb annak ellenére, hogy az utóbbi években dollármilliárdokat költöttek el a kezelésére. Nyilvánvalóvá válik az a gondolat, amelyet Einsteinnek tulajdonítanak: „egy problémát nem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, amely magát a problémát létrehozta.” Az elmúlt évtizedek válságkezelései hasonló gondolkodási modell alapján történtek, mint amelyek a válságot létrehozták. Ezért nem voltak eredményesek, vagy ha igen, csak rövidtávon és részlegesen. A problémakezelés kudarcainak másik oka, hogy a világot és szűkebb környezetünket nem egységes, összefüggő rendszerként kezeljük. Egy pozitív szándékú beavatkozás következményei …
Tovább a műhöz
Egy-egy szakterület számára az átfogó jogi szabályozás megújulása jelentős esemény. Nincs ez másképpen a veszélyes hulladékokkal foglalkozók - termelők, begyűjtők, szállítók, kezelők - valamint az érdekelt hatóságok körében sem: az új kormányrendelet évekig meghatározza a tevékenységüket. Számos vitatott
vagy rendezetlen kérdésre igyekeztek választ adni a jogszabály alkotói, remélem sikerrel. „A Kormány 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelete a veszélyes hulladékokról” kihirdetésével összefüggésben a kézikönyv megkísérli egymás mellé tenni a vonatkozó joganyagot és annak magyarázatát, a bevezetés indoklását, az új nyomtatványokat és kitöltési útmutatókat, valamint a segédleteket és kódjegyzékeket a használat könnyítése érdekében. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik munkájukkal, javaslataikkal közreműködtek a kiadvány létrehozásában. Külön köszönet illeti a svájci Kormányt az új információs rendszer kifejlesztéséhez nyújtott támogatásért. | Mit kell tudni a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos jogszabályokról? A Kormány az 1996. július 12-i ülésén elfogadta a Bázeli Egyezmény kihirdetéséről szóló 101/1996. (VII. 12.) Korm. rendeletet, valamint az 1982 óta érvényben levő veszélyes hulladékokra vonatkozó rendeletet felváltó, korszerűbb 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendeletet. A két kormányrendelet bevezetésének célja …
Tovább a műhöz
Ezen vagy ehhez hasonló címen az elmúlt években több szakkönyv, egyetemi tankönyv és jegyzet jelent meg. Erényeik mellett ezekről azonban általában megállapítható, hogy mindig valamiféle meghatározott szakterület, szakma környezetvédelmi vonatkozásait, igényeit helyezik előtérbe, s a címtől eltérően, a környezetvédelem számos alapismerete nem sajátítható el belőlük. A legnagyobb példány számban megjelent, legszélesebb körben használt és legjobbnak tekintett egyik ilyen tankönyv pl. kimondottan a műszaki mérnökképzés céljait szolgálja, az agrárszakember- vagy tanárképzésben csak részben vagy alig használható. Ezek a könyvek a környezetvédelem egyes részterületeit (pl. a tájvédelmet vagy az élővilág védelmét) nem, másokat (pl. hulladékgazdálkodást vagy a káros zajok és rezgések elleni védekezést) nagyon részletesen ismertetik. Azt természetesnek kell tekinteni, hogy pl. a vegyészmérnökképzésben az átlagosnál nagyobb szerepet kell kapnia a veszélyes hulladékokkal szembeni védekezésnek, a közlekedési szakemberképzésben a zajvédelemnek, az agrárképzésben pedig a talajvédelemnek, de bizonyos szintig minden szakma igényeit ki kell elégíteni. Mindemellett a felsőfokú képzésben kezdettől fogva hiányzik egy olyan - a legszélesebb körökben használható - alapozó tankönyv, amely a hallgatóknak (sok esetben az oktatóknak is) lehetővé teszi a környezetvédelem …
Tovább a műhöz
Az angol nyelvterületen se szeri, se száma azoknak a műveknek, amelyek a tudományos kutatás és közlés módszertanát, a kutatás közben felmerülő gyakorlati, etikai és adott esetben pszichológiai problémákat tárgyalják. Ezek között vannak nagy tekintélyű amerikai kézikönyvek (Chicago Manual 1993, MLA Handbook 1995), ezek brit megfelelői (Hart’s Rules 1983), és említhetünk az ezek alkalmazására épülő munkákat is (Mahmoud 1992). Németországban sem kell sokáig kutakodnunk könyvesboltokban vagy könyvtárakban, hogy a kutatás módszertanával foglalkozó könyvekre leljünk (Poenicke 1988, von Werder 1993). Az e témakörben született átfogóbb jellegű magyar nyelvű munkák száma azonban csekély, bár az egyes részterületeket egyre több mű fedi le. Ez indította a jelen könyv szerzőit, hogy olvasmányélményeiket, tapasztalataikat összefoglalják. A jelen könyv egyik előzménye volt A megismerés csapdái címmel 1995-ben megjelent jegyzet, amely a természet-tudománnyal foglalkozó kutatók széles körében nagy sikert aratott. Másik előzményként a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, valamint a Debreceni Orvostudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatói számára tartott előadások anyaga szolgált. Könyvünk a tudományos kutatást általában tárgyaló munkák és a publikálás „receptjét” nyújtó gyakorlati …
Tovább a műhöz
A települési környezetet egyrészt a természetes környezeti elemek: a talaj, a levegő, a víz és az élővilág, másrészt az egyéni és a közösségi lét feltételeit jelentő, az ember által kialakított anyagi struktúra rendszer alkotja. A népesség, a termelés és a szolgáltatások koncentrálódása következtében a környezeti hatások döntő része a településeken jelentkezik, ott, ahol alapvetően, széleskörűen és súlyozottan befolyásolja és alakítja az emberi életminőséget, egészséget. A települési környezet mint mesterséges, épített környezet a környezetvédelem védendő rendszerei közé sorolandó, amely a többi környezeti elemtől és rendszertől különböző és a védelem szempontjából önálló kezelést igénylő környezetvédelmi szakterület. Ezt az is indokolja, hogy a települési környezetben a szennyezőforrások olyan együttese jelentkezik, amely önmagára visszahatva terheli az emberi környezetet. A települési önkormányzatok önmagától érthetődően fontos és sokrétű tevékenységet folytatnak a települési környezet védelmében. Az új önkormányzati rendszerrel együtt ennek a jogi szabályozása is kialakult. Az önkormányzatok környezetvédelmi feladatköreit jelenleg alapvetően a következő törvények állapítják meg: az 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatoknál (Ötv.),
az 1991. évi XX. törvény a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköréről, az …
Tovább a műhöz
Az emberiség történetének egyik nagy ellentmondása az a kapcsolat, ami az ember és a természet között évezredek alatt kialakult. Sok nagy gondolkodó megfogalmazta már, hogy az ember kultúrájának anyagát kezdettől fogva a - hosszú ideig kimeríthetetlennek hitt - természeti erőforrásokból merítette, mintáit a természet utolérhetetlen gazdagságú formáiból, színeiből, illataiból vette. Mégis, vagy éppen emiatt, az emberi kultúra hosszú ideje többé kevésbé mindenütt a természeti alkotások pusztulása nyomán keletkezett. A szellemileg fejletlen ember lelkében a természeti alkotások kíméletének gondolata és ezek megbecsülésének érzése természetesen még nem születhetett meg, hiszen nagyon szerény életszükségletei kielégítéséhez azok valóban korlátlan mennyiségben álltak rendelkezésre. Ez a gond hosszú ideig az emberiséget még a fejlődés előrehaladottabb állapotában sem foglalkoztatta, minden tevékenysége a természet leigázására, a nem egyszer gonosznak hitt természeti erők megfékezésére, hatásainak csökkentésére, a természet birtokbavételére irányult anélkül, hogy ennek árát, későbbi kedvezőtlen hatását felmérte, figyelembe vette volna. A természet védelmével - a mai értelemben is intézményesnek nevezhető formában - a múlt század dereka táján kezdtek foglalkozni. A helyzet azonban ennek ellenére folyamatosan romlott és még napjainkban is romlik. A környezet …
Tovább a műhöz